A fenntartható boldogság témaköréhez érkezve mindig egy pici szomorúság és természetesen hatalmas büszkeség tölt el. Szomorúság azért, mert egy ideig nem tarthatok boldogságórákat és büszkeség azért, mert látom az eredményét az egész éves munkámnak.

Az utolsó témakör mindig izgalmas számomra, hiszen ekkor derül ki, hogyan sikerült átadnom a gyerekeknek a valódi mondanivalót. Az utolsó Boldogságórát nagy örömömre már személyesen tarthattam óvodásaimnak. Beszélgettünk az elmúlt hetek történéseiről, egymás hiányáról, a gyerekek elmesélték „karanténos” élményeiket, amit boldogan hallgattam. Bagdi Bella „Boldog vagyok” (csoportunk kedvence) című dalára táncoltunk, énekeltünk és a munkafüzet feladatai közül is megoldottunk néhányat. Egy videóban pedig összefoglaltam a szülőknek, mit is tanultunk hónapról hónapra és természetesen megköszöntem egész éves közreműködésüket.

Bezzeg Andrea meséje (Boldog erdő – Kerek erdő) segítségével átismételtük a kilenc hónap anyagát. Fantasztikus érzés volt, amikor a gyerekekben felelevenedtek a foglalkozások, tevékenységek, amiket a Boldogságóráinkon csináltunk. Emlékeztek arra, amikor hálakertet készítettünk, optimista szemüveget színeztünk, barátságkarkötőt fűztünk, csodálatos karácsonyi műsort adtunk elő az Idősek Otthonában.

Márciusban kaptam tőletek egy levelet. Izgatottan bontottam ki a borítékot, melyben a Célok elérése témakörben elnyertük a hónap csoportja címet. A megküzdésről szóló mese történetéről is beszélgettünk. A vírus időszakában három témakört pedig online formában igyekeztem otthonról tolmácsolni.

Úgy gondolom, az elmúlt nehéz időszakban is nagy segítséget nyújtottak a Boldogságórák. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a családoktól. Hihetetlen érzés volt számomra óvodásaim meséit, szavalásait és üzeneteit hallani, látni. Ők ezzel okoztak nekem „apró örömöket”, amiért nagyon hálás vagyok. Az utolsó két témakörnél nagy segítséget nyújtott dajka nénim, akivel együtt mozogtunk, mesékről és kreatív tevékenységekről készítettünk sok-sok felvételt.

Jó érzéssel tölt el végigtekinteni az elmúlt időkre és évről évre rájövök arra, hogy három évvel ezelőtt egy bölcs döntést hoztam: Boldogságórákat tartok a gyerekeknek! Büszke vagyok az eltelt időszakra, óvodánk falát díszítő oklevelekre, fotókra és nem utolsó sorban a gyerekekre.

A 2019/2020. év utolsó Boldogságóra beszámolójának végén nem maradt más, mint megköszönjem, hogy továbbíthatom azokat az értékes gondolatokat, amiket ezek az órák képviselnek. Köszönöm a hála oklevelet a szülők nevében is!

Szeptembertől ugyanilyen intenzitással, lelkesedéssel és büszkeséggel adom át a Boldogságórák üzeneteit!