Elsős osztályom tanulói boldogan nézegették a tanév során készített rajzokat, tablókat.
Fenntartható boldogság
Beszélgetés formájában felidéztük a boldogságórák témáit, véleményt nyilvánítottak a gyerekek, hogy kinek melyik téma tetszett a legjobban. Elővettük az órákon készült közös munkáinkat, plakátokat és kiállítást rendeztünk. Minden gyerek ahhoz a plakáthoz állt, amelyik a legjobban megfogta. Közös rajzokat készítettek a témákról, majd laptopon képekből tablót készítettünk.
A BOLDOGSÁG VÁR közös élményei egész nyárra elkísérik a gyermekeket , mert a közösen készített várral tovább is játszanak és minden nap további élményeiket játszhatják el benne.
Morgó medve
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis medve. Ez a medve, akit Morgónak hívtak mindig morgott és zsörtölődött. Az erdő állatai békességben és barátságban éltek egymás mellett. De sajnos a medvével senki nem jött ki. Ugyanis egyszer történt, hogy Morgó medve úgy döntött, hogy eldugta nyuszika répáját, mert azt gondolta, hogy ez milyen vicces. Szegény nyuszikának csak az az egy répája volt, amit meg tudott enni, mert tél volt, nem volt sok élelem. Napokig nem mondta meg Morgó, hogy ő volt, és vissza sem adta nyuszikának a répát. Az erdő többi állatai segítettek nyuszikának, hogy élelemhez jusson. Az állatok sejtették, hogy Morgó medvének köze van a répa eltűnéséhez, de Morgó még véletlenül se vallotta be, hogy ő tüntette el. Teltek, múltak a napok, hetek, hónapok, senki se beszélt Morgóval, mert ilyen volt. Ez nagyon rosszul esett Morgónak, és egy hosszú idő után kitalálta, hogy engesztelhetné ki nyuszikát és a többi barátját. Ismét tél lett. Morgó szerzett sok-sok répát és lerakta nyuszika házának ajtaja elé. Természetesen nyuszika nagyon meglepődött, hogy is juthatott oda hozzá ennyi répa, amivel kivészeli az egész telet. Morgó nem mondta meg hogy ő volt. De nyuszika és az erdő többi állata, a barátaik kitalálták. Megköszönték Morgónak a kedvességét és elmondták, hogy nem haragszanak már rá. Azóta is egymás barátai. És így boldogan éltek, míg meg nem haltak együtt, barátságban, szeretetben.
Utolsó boldog óránkon, eljött újra Boldog Dóra és elbúcsúzott gyerekektől. Közösen felelevenítettük kinek melyik volt a kedvenc témaköre vagy játéka, aztán eljátszottunk néhány újat a felajánlottból és egy csapatépítő játékot is. „Szeretetfolyosón” akit átengedtünk, megmondtuk miért szeretjük, majd végighaladtával megsimogatta mindenki. A seprűs játékon sokat nevettünk, aztán a „pingvinek a jégtáblán” játékban a zenés sétáról hazaérkező pingvineket mindig kisebb és kisebb jéghegy várta, össze kellett ölelkezni, hogy elférjenek. Senkit nem hagyhattak le. A mese révén végigjártuk újra a Boldogság várához vezető lépcsőfokokat
Nagy örömünkre kaptunk Pozitiviti társast , amit végre ki tudtunk próbálni a héten
Búcsúzóul, az összetartozás jeleként egy nagy kartonszívre átrajzoltuk mindenki tenyerét
Kíváncsian várjuk,nagycsoportosként hogyan értelmezzük majd újra a témákat várjuk az új boldogórákat
A „Faliújság” készítése közben a gyerekekkel felidéztük, hogy az ismét előkerült munkák készítése közben mit éreztek, mire emlékeznek a feldolgozott témákból. Munkáikat az óvodában olyan helyre tettük, ahol mindenki jól láthatja, a csoportok külön- külön is megnézték kis „tárlatunkat”.
Konyári Óvoda
Katica csoport
A plakátunk is jelképezi, hogy együtt lenni jó, igazi kis közösségé kovácsolódtunk a sok-sok közös élmények kapcsán. Örömteli éneklések, verselgetések, mondókázások, és az érdeklődéssel hallgatott sok-sok mese mind elősegítette, hogy gazdagabbak legyünk a mindennapok folyamán. A gyerekek a játékban szinte minden nap felépítették a boldogságvárat, aminek nagyon örültek. Apró örömeink az egymásra figyelés, az egymás iránti kedvesség, szeretet fokozza a boldogságérzetünket. Összefoglalva jól érezzük magunkat és boldogok vagyunk a Katica csoportban.
A nagycsoportosokkal az utolsó foglalkozáson Boldogságkirakót készítettünk, melynek darabkáink egy-egy kedves ovis emléküket jeleníthették meg.