Az októberben tartott boldogságóránk – melyre pedagógus kollégáim betekintést nyerhettek – nagyon megihlette egy kedves Kolleganőmet. Lelkesen írt nekünk egy indulót a Micimackó dallamára, melyet nagy örömmel megtanultunk és már többször, több helyen el is énekeltünk.
Köszönjük! 🙂
Fenntartható boldogság
Levi már tudja, mi a boldogság. Karácsonykor ezt gyönyörűen át is adta nekünk szavalatával. Köszönjük!
Valljuk, hogy az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését, aminek alapfeltétele a családdal való együttműködés. Igyekszünk támaszt, segítséget nyújtani a szülőknek nevelési stratégiák kialakításában, átformálásában. Sokat segítenek ebben is a Boldogságóra kézikönyvben leírtak. Folyamatosan nyitottak vagyunk a szülők egyéni kéréseire, kérdéseire, javaslataira, törekszünk jó, bizalmi kapcsolat kialakítására.
Úgy döntöttünk, egy szülői értekezlet alkalmával, közös megegyezéssel, hogy családi napot tartunk, melynek helyszínét, egy szülő ajánlotta fel.
A környezettudatos magatartás megalapozása érdekében a szülőket is bevonjuk az óvodában a gyerekekkel együtt megvalósuló tevékenységekbe, kezdeményezésekbe (kertrendezés, szelektív hulladékgyűjtés, virágosítás stb.). Így volt öröm számunkra az is, hogy e családi napon többnyire újrahasznosított anyagokból láthattunk mintát, példát, ötletekkel gazdagodtunk, élvezhettük a raklapbútorok komfortját, só-liszt gyurmázás, pancsolás, homokozás stb. vidámságát. KÖSZÖNJÜK!!!
A fenntartható boldogság téma jegyében megvalósult az ,,Öleléslánc”, ,,Boldogságvár építése” szülőkkel a családi napon, a homokozóban, és ez évi szociális készségfejlesztő játékokat elevenítettünk fel e hónapban is.
A közös program lehetőséget teremtett a család – óvoda, szülők-óvodapedagógusok-gyermekek közötti kapcsolat elmélyítésére, egymás szokásainak, normáinak, értékrendjének még jobb megismerésére, nevelési elveink közelítésére! Mindez építően hatott ránk.
Az örömteli, színes, felejthetetlen programokkal teli napot, köszönjük a szülők együttműködésének, nyitottságának, kreativitásának! Az együttes, változatos tevékenységekkel rengeteg élménnyel gazdagodtunk!
Reméljük a jövőben, hogy a további pozitív, kooperatív munkánknak köszönhetően, mindez FENNTARTHATÓVÁ VÁLIK, így ez az örömünk még tovább fokozódik!
Kívánunk kellemes, boldogságban, élményekben gazdag, balesetmentes nyarat MINDENKINEK!
A szegvári Kisvakondok 🙂
Az utolsó, évet lezáró foglalkozáson összeszedtünk minden témát, amiről az elmúlt hónapokban beszélgettünk. Kíváncsi voltam, kit, melyik téma érintett meg, és miben érzik a gyerekek a változást, fejlődést. Búcsúzóul boldogságórás könyvjelzőt készítettünk. Jövőre folytatjuk!
A boldogságóra utolsó témája a fenntartható boldogság. A Tökmag csoport életére pozitívan hatott a program bevezetése. A gyermekek barátságokat kötöttek, megtanulták kezelni a konfliktusokat, toleránsabbak lettek egymással. Már tudják élvezni a mindennapokat, az apró örömöket. Figyelmesebbek lettek társaikkal, illetve a felnőttekkel, megpróbálják pozitívan megélni a mindennapokat. A társas kapcsolatok ilyen irányú alakulása, vidámabbá, boldogabbá tette hétköznapjainkat. Ebben a vidám és szeretetteljes légkörben mindannyian jól tudtunk működni, mindenki igazán jól érezte magát. A rengeteg beszélgetés nemcsak a témák megértését szolgálta, de közelebb hozta a gyermekeket egymáshoz, és olyan dolgokat is megfogalmaztak egymás előtt őszintén, amelyeket a program nélkül sosem tettek volna. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, amelyek a személyiségfejlődést pozitívan befolyásolják. A Bagdi Bella koncerten, talán mi énekeltük a leglelkesebben, hogy „Én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok…!” Úgy tekintünk a következő tanévre, hogy a Boldog Tökmagokból, Tökéletesen boldog gyermekek lesznek!
Foglalkozást kezdő ének: Bagdi Bella: Jobb veled a világ
A zene alatt kézfogással párosával mozogtak a gyerekek.
„Napimádós” relaxációs játék.
Szeretetfolyosó: A csoport tagjai két oszlopban felálltak, többnyire csukott szemmel végighaladtak a szeretetfolyosón, miközben a csoport tagjai jó tulajdonságokat mondtak róla.
Elmeséltem a Boldog erdő – Kerek erdő című mesét.
Megbeszéltük melyik részén lennének szívesen az erdőnek, milyen színű gyöngynek örülnének, és hova érkeznének a kerek erdőben.
Seprűtáncos játékot játszottunk.
Székekből kacskaringós utat építettünk, és végigjártuk az elképzel helyeket a Boldogságvárban.
A végén ölelésláncot alkottunk, mivel mindenki nagyon jól érezte magát.
Záróéneklés: Bagdi Bella: Ha boldog vagy… (mutogatással)
Egész évben remek boldogságórákat tartottunk. Bizalomjátékot játszottunk, beszélgettünk, nevettünk, vigasztaltunk és játszottunk a kártyával. Jövőre folytatjuk!!!
Az utolsó hónapban kiállítást rendeztünk az elkészült műveinkből. Minden tanuló kiválasztotta azt a témát, ami hozzá a legközelebb áll. Megbeszéltük azt, hogy mit tudnak tenni a szünidőben a boldogságukért. A választott témához kapcsolódó gondolataikat le is jegyezték.
Toldi Miklós
Élt egyszer egy fiatal legény a falu szélén. Ő volt Toldi Miklós. Nagy termetű, araszos vállú fiatal volt.
Épp a nap tüzében állt vállán egy vendégoldallal, mikor is szembetalálkozott egy sereg leventével. A vezetőjük Lacfi Endre volt. Egyszer csak ezt kérdezte Tolditól: – Hé paraszt! Melyik út megyen itt Budára?- Toldinak igen csak a szívébe nyilallott a paraszt szó.- Én paraszt? Hát ki volna az úr más széles e határban? Talán a rókalelkű bátyám?- Ezután megmutatta, melyik út vezet Budára. A nehéz fát csak úgy forgatta kezében, mint csekély botocskát. Nándorispán el is ámult Toldi erején. – Nos fiúk, hadd lássuk, ki áll ki?- Senki nem mert kiállni Miklós ellen. El is indultak Buda felé, ám odaúton mindenki csak Toldiról tudott beszélni. Toldi búsan és mérgesen hazafelé ballagott, csaknem összeroppant a rúd vas kezében. Leült egy malomkőre. Amint a malomkövön ült, megdobálták dárdákkal. Toldi ideges lett és elhajította a malomkövet, amin ült. Balszerencséjére eltalálta György egyik katonáját. Menekülőre fogta és addig futott, amíg egy nádashoz nem ért. Pénze sem volt, éhezett és a nádasban aludt, amíg egy nap rá nem talált Bence. Élelmet és aranyat vitt neki. Bence azt mondta, hogy jobb lenne, ha hazamenne a családjához, mert az édesanyja már nagyon várja haza. Toldi rávette magát, hogy hazamenjen. Otthon átölelte édesanyját és elmesélte, miért is menekült el. György azonban mérges volt, ám nem haragudott testvérére, sőt örült neki, hogy végre hazatért. Mivel a király már hallott a történtekről és nem akart munkát adni Miklósnak, György elment, hogy beszéljen a királlyal, mert tudta, hogy testvére csak véletlen találta el a katonát. A király arra jutott, hogy szerez Toldinak munkát és elhiszi, hogy a fiú ártatlan. György otthon elmesélte Toldi Miklósnak, hogy talált neki munkát. A fiú nagyon megköszönte neki és bocsánatot kért a katona miatt.