Nagycsoportosok vagyunk, immár három éve szívjuk magunkba a pozitivitást, a boldogság megélésének minden részletét, várjuk az iskolát. De a ballagásunk, a búcsúnk mikéntje az óvodától nagyon sokáig bizonytalan volt. Halogattuk és bíztunk abban, hogy mégiscsak lesz mód egy kis ünnepségre. Végül úgy döntöttünk, hogy csak két szülő részvételével családias búcsú bulit tartunk a gyerekeknek. Egy búcsúvers, és rövid ballagó dalok indították a rendezvényt, majd a szülőkkel közös játék következett. A nagy kooperációs ernyővel játszottunk (bújtak alatta, gurítottak, pattogtattak labdát…) minden szülő örömmel bekapcsolódott, együttműködött, és aktív részese volt a vidám délutánnak. Zárásként a csoportunk kedvenc dalaira táncoltunk (Bagdi Bella: Pozitív mondóka, Van nekem egy álmom).
Nagyon örülök, hogy a boldogság foglalkozásoknak lesz folytatása, hiszen a gyerekek 95%-a a Szikszai iskolába megy, ahol szintén beépült a napi, heti tevékenységbe a Boldogságóra program.

Júniustól óvodánk már rendesen kinyitott így az egész éves boldogságórákat méltóképpen le tudtuk zárni és fel tudtuk idézni a gyerekekkel közösen, személyesen. Már nagyon jó volt újra együtt boldogságórázni. Beszélgettünk arról, kiknek milyen témák és játékok voltak a kedvencei. A gyerekek által választott kedvenc témák a megbocsátás, a testmozgás, a célok kitűzése és elérése, az apró örömök, valamint a jócselekedetek témák voltak, így ezekből a témákból választottam egész hétre játékokat magunknak, amiket újra eljátszottunk együtt. A havi téma dalára, a Jobb veled a világ c. számra táncoltunk közösen egy nagyot, a tánc után pedig leültünk egy kőrben és amíg a dal szólt, addig mindig egy tárgyat kőrbeadtunk. Figyelni kellett egymásra, időben reagálni. A végén ölelés és pacsi ment kőrbe, ez nagyon tetszett a gyerekeknek. Annyira jó volt a szemükben a boldogságot látni, hogy ilyen fogékonyak, kedvesek és annyi szeretet van bennük. Elmeséltem másnap nekik a Boldog erdő- Kerek erdő mesét és arra kértem őket, rajzolják le rájuk hogyan hatott a mese. Nagyon szép rajzok születtek. Kaptak a gyerekek boldogságfűzér színezőket, amiket kiszíneztek és haza is vihettek. Újra átbeszéltük melyik témának melyik a jele.
A hónap feladatából a repetát válaszottuk, 3 témát dolgoztunk fel intenzívebben: optimizmus, megbocsátás, célok kitűzése és elérése. Ezeket választották a gyerekek. Az optimizmus kapcsán újra elővettük a boldog és szomorú arcunkat, próbálta a boldog csapat felvidítani a szomorút, aztán cseréltek. A megbocsátás témánál a varázsszavakat vettük elő és kértem őket, válasszanak valakit a kőrben, aki felé az egyik varázsszóval kezdenek mondatot. Legtöbben a szeretleket választották. A célok kitűzése és elérésénél pedig kicsit megmozgattam őket és célbadobást rendeztem nekik. Mindenki buzdította a másikat, nagyon lelkesek voltak!
Számomra hihetetlen öröm volt együtt boldogságórázni a gyerekekkel egész évben. Nekem ez volt az első boldogságórás évem, jó érzés volt megtapasztalni mi mindenre képesek a gyerekek és általuk én is. Készítettem egy montázs képet az egész éves boldogságórákról, szeretném megköszönni ezúttal is a sok segítséget, ötleteket! További sok sikert kívánok, szeptemberben találkozunk! Jobb veled a világ! 🙂

Utolsó havi témánk a Fenntartható Boldogság volt.
Megépítettük a szőnyegen saját Boldogság térképünket, melyek helyszíneit az év során feldolgozásra kerülő témák adták. Végig jártuk az elhangzott meséket, és minden gyermek elhelyezhette magát a térkép azon részén, ahol a legjobban érezte magát a Boldogságórák során. Kedvenc meséinket el is bábozhattuk a meseszereplők találkozóján. .A beszélgető körben beszélgettünk arról, hogy ki hogyan érezte magát a foglalkozásokon, hogy kinek mi tetszett legjobban, a témák feldolgozása során. A gyerekek szépen összefoglalták a Boldogságórák lényegét, s pozitív tapasztalatokkal gazdagodtak elmondásaik szerint. (pl.„Szerettem a meséket; „Azt szerettem, hogy sokat beszélgettünk a szeretetről, barátságról; „hogy zenét hallgattunk, táncoltunk, mozogtunk stb.).
Végül elkészítettük a témák képeiből az óvodánk Boldogságprogramjának évi galériáját.

Mivel megnyitotta kapuját az óvodánk, így újra élettel és a gyerekek hangjával telt meg a csoportszobánk. Felelevenítettük a Boldogság Program élményeit, jó volt meghallgatni a gyerekek visszaemlékezését. Elmondtam nekik, hogy kiállítást fogunk rendezni és egy kis teázással megünnepeljük, hogy milyen ügyesek voltunk. A kiállítás napján már izgatottan érkeztek a gyerekek, hiszen mivel többnyire kiscsoportos korúak, csak annyit értettek meg, valami meglepetés készülődik. Amíg néztük a kiállítás képeit, amely a havi plakátokból készült, a „Jobb veled a világ” zene szólt. Nagyon aranyosak voltak, mert érdeklődve csodálkoztak rá a képekre. Jó érzés volt így együtt látni a havonta elkészült plakátokat. Nagyon tartalmas és minden szempontból rendkívüli tanéven vagyunk túl és bizakodva várjuk a szeptembert, amikor már középső csoportosokként tárul elénk a Boldogság Program 10 hónapja újabb tartalmakkal megtöltve.

A több mint két hónapos távollét után nagy örömmel jöttek újra a gyermekek az óvodába,
nekünk is hiányoztak, jó volt újra együtt!- ezt az „Öleléslánc” játékkal ki is fejeztük.
A karantén ideje alatt a Facebook zárt csoporton keresztül tartottuk a kapcsolatot a szülőkkel.
Az első napok a mesélésről szóltak, sokat beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk, zenét
hallgattunk, gyakoroltuk a boldogságfokozó technikákat.
A tízedik témát (Fenntartható boldogság) is, igazodva a gyermekek életkori sajátosságaihoz
egy héten keresztül dolgoztuk fel. Relaxáltuk, mozogtunk a „Jobb veled a világ” dalra.
Építettünk „Boldogságvárat”, átkeltünk a „Szeretetfolyosón”. Elbáboztam Bezzeg Andrea:
Boldog erdő-Kerekerdő című meséjét, amelynek segítségével átismételtük a boldogságfokozó
technikákat. Valamint a mesében Dóra és Peti viselkedése arra is mintát nyújt, hogy a
gyermekek az életben ismerjék fel a szép és jó dolgokat, és tudjanak azoknak örülni, a jó
dolgoknak az átélése pedig örömet, és boldogságot okoz. Utána elkészítette ragasztással
mindenki a „Boldogságfüzérét”, amelyet szeretetük és hálájuk jeléül hazavittek a szüleiknek.
A munka közben, és azt követően beszélgettünk a meséről: „Melyik színű gyöngynek örültél
volna legjobban?” „ Kerekerdő melyik részén lennétek szívesen, és miért?” A meséhez
készült illusztráció, valamint a bábok segítették a megértést, ezért sokan ügyesen tudtak
válaszolni a kérdésekre.
Nagyon élménydúsan, boldogan telt el ez a hét. A sok érdekes, játékos tevékenység jól
motiválta a gyermekeket, nagyon érdeklődőek, figyelmesek voltak.
Az átélt élmények hatására tudatosodott bennük, hogy a pozitív érzelmek nagyon fontosak, és
azok juttatnak el a boldogsághoz minket. Azt is megtapasztalhatták, hogy nagyon fontos a
társaik és szüleik elismerése (társas támogatás).