A fenntartható boldogság témát még mindig az online oktatás keretei között dolgoztuk fel. Kicsit nosztalgiáztuk, felidéztük az együtt elvégzett munkát. Egyetértettünk abban, hogy elmúlnak a „rossz idők” és lesznek még szép napjaink együtt. A bizonyítványnak azért együtt örültünk. Mindenki kapott egy kis origami esernyőt, ami reményeim szerint elűzi a felhőket fölülünk és megvéd bennünket minden rossztól, hogy 6. osztályban közösen folytathassuk a megkezdett programot.

Az utolsó tanítási napunkon versírásba fogtunk közösen. Így született a versecske, melynek rímfaragásában mindenki igyekezett ötletekkel szolgálni. Teljes mértékben közös szerzemény ez a költemény, mely derült perceket okozott az évzáró boldogságóránkon. Remélem, ősszel minden a régi kerékvágásba tér vissza. Nagyon hiányoztak a gyerekeim. Az arcuk, a mosolyuk, a csínytevéseik.

Ez a hónap nemcsak a tanév, hanem a Boldogságóra program utolsó hónapja is. Némi kis keserűség van bennem, hiszen kissé azt érzem, hogy az első félévben aktívan vitt program sajnos a koronavírus miatti iskolától való távolmaradás következtében nem tudott kiteljesedni. Úgy gondolom, elkezdtünk egy olyan úton járni, amelyen a boldogság fő ismertetőjegyeivel sikerült megismerkedni, ezek a következőek voltak: az öröm, az élvezet, a megelégedettség, a nyugalom, a kíváncsiság, az érdeklődés, a lelkesedés, a nyugalom, a kíváncsiság, az érdeklődés, az élénkség, a lelkesedés, az energia, a büszkeség, a borzongató izgalom. Megismerkedtünk boldogságfokozó technikákkal, amelyek szokásrendszerükbe folyamatosan épülnek be. Munkájuk elismeréséül oklevelet készítettem tanítványaimnak, bizonyítványuk mellé kapták.