
Fenntartható boldogság

Kézimunkával boldogságfűzért alkottunk, melyet kihelyeztünk a csoportba. A hónap során a boldog pillanatokról készült képeket felhelyeztük rá, melyet összefűztünk. A jó a kedved című dalt a reggeli kör során többször elénekeltük.
Június az ismétlés, gyakorlás hónapja, így tettünk a boldogságos technikáinkkal is. A relaxáció ugyanúgy szokásunkká volt, mint a vidám, mozgásos napindítás is. Hogy vagy? Hogy érzed magad? – visszatérő kérdések, kérdezik egymástól és tőlünk a gyerekek, és mindegyik tanuló fogja a fényképét és teszi fel a neki tetsző piktogramhoz. Általában a „jól vagyok” és a „nagyon jól vagyok”-ot választják – még tanulni, gyakorolni kell az autizmussal élő gyerekeknek a saját érzések megtapasztalását. A napközbeni hangulatváltozásokat már mi tudatosítjuk a gyerekekben: elestél, fáj valami? Most szomorú vagy emiatt, de ez nem baj, segítünk, hogy jobb érzésed legyen, és akkor majd újból jól érzed magad. A szülői visszajelzésekből is tudjuk, hogy otthon is tapasztalnak hasonló reakciókat. És ez jó – nekünk is, nekik is, a környezetükben élőknek is. Így szoktuk mi ezt csinálni…

Zakladna Skola s VJM Alapiskola Fülekpüspöki
A vakáció előtt örömmel válogattuk össze az egész éves munkánkat és idéztük fel a boldog pillanatokat. A rövid szünet után újult erővel fogunk hozzá az új tanévhez és a boldogságórákhoz. Mindenkinek gyönyörű, élményekben gazdag szünidőt kívánunk!!!!

Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A júniusi hónap témájának megfelelően, a fenntartható boldogságot a gyermeknap köré szerveztük.
A Bogyó és Babóca nagycsoportosai, csillámport szórva, varázsigével és varázsmozdulatokkal elutaztak Meseországba, ahol különböző meseszereplők ruháit ölthették fel. A lányok, egy hatalmas ládából valogathattak a szebbnél szebb hercegnős, királykisasszonyos, szegény lányos és boszorkányos jelmezek között, míg a fiúk hercegnek, királynak, lovagnak, vándornak vagy éppen szegény embernek öltözhettek fel. Ültettünk mesefát, simogattunk galambokat, lencsét válogattunk, s végül eljártuk a „mesés boldogság” táncát.
A mesés utazást követően, a gyermekeknek le kellett festeniük saját magukat. A feladat címe: „Én boldogan”. Az elkészült alkotások kiállításra kerültek a csoport mágneses tábláján, amit az utolsó tanítási hét végéig a gyermekek megcsodálhattak.

Polgárdi Széchenyi István Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Az iskola előtti pályára graffitiket alkothattak a gyermekek ahhoz a témához kapcsolódóan, amely a legjobban tetszett neki a boldogságprogram topikjai közül. Gyönyörű alkotások születtek és volt olyan is, aki csak boldogan színezgetett…. 🙂

Nagykőrösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola
Nagy öröm érte iskolánkat amikor elnyertük az Örökös Boldog Iskola címet, két kedves kolleganőnk vette át a címet akik velem együtt idén csatlakoztak a programhoz. Összedugtuk a fejünk az alsóban, hogy valami maradandót, méltót szeretnénk ehhez alkotni…hogy aki belép az iskolánkba lássa „boldogságunk”. Ekkor készült a gyerekekkel karöltve ez a fal. 🙂

Bajai Szakképzési Centrum Radnóti Miklós Kollégiuma
Amikor még nem tudtunk olvasni, meséltek nekünk. Aztán megtanultunk olvasni. Meghatározó élmény volt az első vers, történet, mese elolvasása. Olvasni jó. A mesékből megtanultuk, hogy mi a jó és a rossz, mi az erkölcsös és az erkölcstelen, mi az emberséges és az embertelen. Talán van benne igazság, hogy a mesék felkészítenek bennünket a felnőtt életre. Az olvasás során szembesültünk a rosszindulattal, a rosszhiszeműséggel, az irigységgel, a kicsinyességgel és még hosszan sorolhatnánk. Sajnos ezekkel az emberi tulajdonságokkal, megnyilvánulásokkal az életben is találkozunk. Tapasztaljuk, hogy sok konfliktus származik a felsoroltakból. De biztos, hogy így kell ennek lennie? Szerintünk ugyanannyi energia kedvesnek, megértőnek, segítőkésznek, mint undoknak, önzőnek, kárörvendőnek, haszonlesőnek lenni. Akkor miért ne legyünk kedvesek, megértőek, segítőkészek? Szóval adni jó, és viszonzásul már egy mosoly mennyire szívet melengető tud lenni! Van egy mondás, hogy annyi szeretetet kapunk, amennyit adunk. Ezt tapasztaljuk a mindennapokban is. Rámosolygunk a világra és a világ visszamosolyog ránk. Még a nap is másképpen süt. Fontos, hogy legyünk hálásak a legapróbb dolgokért is. Mert aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot sem fogja észrevenni, mondhatnánk viccesen. Lényegesnek tartjuk, hogy tartozzunk valahová, legyen körülöttünk család, legyenek barátaink, olyan közösségek tagjai legyünk, ahol gyakorolhatjuk a kedvességet, megértést, segítőkészséget.
Visszatérve a mesékre, nem minden ilyen szép és jó, fogalmazhatunk úgy is, hogy nem csak a szépet és a jót tanuljuk belőlük. Vegyük például a kismalac és a farkas esetét. Azonnal az jut az eszünkbe, hogy forró vizet a kopaszra, ami nem egy pozitív óhaj, a farkasok számára bizonyosan nem. A történet egyébként sok negatív emberi tulajdonságra rávilágít, például bizalmatlanságra, félelemre, megtorlásra.
Induljunk ki a kismalac személyiségéből! Bizonyosan talpraesett, kellően határozott és minden helyzetben feltalálja magát. De felmerülnek kérdések. Miért él teljesen egyedül az erdőben? És mi lenne, ha nem lenne bizalmatlan, és beengedné a farkast? A dolog mindenképpen kockázatos, de akár jól is végződhet, legalábbis kétesélyes. Mi van akkor, ha a farkas tényleg csak fázik? Az udvarias farkas megköszöni, hálát ad, örül, hogy egy kicsit megmelegedhet. Talán még fát vágni is segít abban a reményben, hogy máskor is megmelegedhet. Közben pedig beszélgetnek, megismerik egymást, örömmel állapítják meg, hogy vannak közös érdeklődési pontok. Ha már az állatokat emberi tulajdonságokkal látjuk el, akkor példának okáért kiderül, hogy mindketten szeretnek kerékpározni.
Ám nem mehetünk el amellett, hogy a farkas húsevő és a kismalac éppen húsból van. Mi is tanultunk a maslow-i piramisról, ha az ember- illetve farkas- éhes, akkor kicsi az esély arra, hogy áfonyaszedésről, szépirodalomról, euklideszi geometriáról elmélkedik a kismalac társaságában. De miért ne tehetne egy gesztust, egy próbálkozást? Ha felismeri a kismalacban a lelki társat, a barátot, akkor igazán tehetne kivételt. Bár kissé abszurd lenne, ha a farkas egy délelőttöt eltöltene önfeledt beszélgetéssel annak megállapítása céljából, hogy a kismalac lelki társ vagy táplálék legyen a közeljövőben.
Valamelyest persze a malac is lehetne előrelátóbb. Sokat segítene, ha önmagán kívül más ennivaló is lenne a házban. Tudományosan a malac mindenevő, így akár egy tojásrántottát is összeüthetne. Igen tápláló, és minden bizonnyal a farkasnak is ízlene. Azért ennek is van veszélye. Ha a farkas valóban gonosz és agyafúrt, akkor védelmi pénzt, illetve védelmi rántottát kérhetne rendszeresen a malactól. A malac ezt valószínűleg megelégelné, és a történet ott folytatódna, ahol valójában elkezdődik.
Szóval úgy látjuk, hogy a kettejük viszonyát nem beszélték át alaposan. Nem kérték ki egy harmadik fél, mondjuk a medve véleményét. Finoman fogalmazva nincsenek bizalmi viszonyban egymással. Lehet, hogy egy békéltető tárgyalás segítene, vagy a farkast kellene bevezetni a reformtáplálkozás rejtelmeibe.
Nehéz eset a kismalac és a farkas története, mert a malac mégiscsak hús. Azonban emberi tulajdonságokkal ruháztuk fel, ennélfogva a helyzet ennél bonyolultabb.

Az egész év folyamán a „boldog óvoda” foglalkozásokat nagyon kedvelték a gyerekek, mindig izgatottan várták a következő tevékenységet, és otthon is sokat meséltek ezekről a szüleiknek.
Az utolsó alkalommal, a relaxációs gyakorlat után (minden foglalkozásra másat választottunk), „A boldog erdő-kerekerdő” című mesét mondtuk el óvodásainknak, majd az egyes témákhoz kapcsolódó jelképek, és az eseményeken készült fényképek segítségével közösen idéztük fel a boldogság órák számukra is emlékezetes pillanatait.
Ezután mindenki egyéni elképzelése szerint színezte ki a saját „Boldogság kerekét”, melyet laminálás után nyakláncként viselhetnek majd otthon is, emlékezve ez által a boldogság órák „tanításaira”.
Az utolsó foglalkozás végén a hónap dalát meghallgatva közösen mozogtunk, aztán pedig elcsendesülve egy „élő boldogságfüzért” alkottunk.