A tanév utolsó témája a fenntartható boldogság az éves anyag összegzése is. A tantermi falitáblára minden hónapban kitűztük az adott témához kapcsolódó munkánkból. A képek alapján a gyerekekkel visszaemlékeztünk a Boldogságóra különböző témáira. Minden témánál felsoroltuk azokat a dolgokat, amelyek leginkább felkelették az érdeklődésünket. Majd elmondtam, hogy színházast fogunk játszani.
A szituáció a következő: Egy család életébe tekintünk bele. Vasárnap délelőtt tíz óra van. A család a nappaliban van. Anya főz. Apa a híreket olvassa az Interneten. Szandi a telefonját nyomogatja, épp TikTokon néz valamit. Testvére beszalad a szobába és kiborítja az asztalon lévő chips-et. Szandi meglöki a testvérét, aki mérgesen felkiált: „Edd is meg a szőnyegről! Apa a szobájukba zavarja a gyerekeket. Anya előjön a konyhából és mérgesen mondja: „De jó nektek, én meg hétvégén is csak robotolok!” Anya és apa összeszólalkoznak. Csengetnek. Megérkezett Juci nagyi. Kipakolja a süteményt, amit senki nem szeret. Majd kérdőn fordul a menyéhez. Hát belétek mi ütött?
A szerepjátékot csoportonkénti megbeszélés követte. Hogyan tegyük boldogabbá a Nagy családot? A feladat megoldásához a tanévben feldolgozott témákból kellett ötleteket használni: hála, optimizmus, társas kapcsolatok, megküzdés, apró örömök, megbocsátás, testmozgás. A gyerekek a következő helyzeteket kezelték: A testvérek konfliktusát a szülők higgadt és határozott konfliktuskezelésével oldották meg leginkább. Felmerült a házimunkák igazságos megosztásának a gondolata is. Itt megbeszéltük, ki hogyan veszi ki részét az otthoni feladatokban, hogy segítsen az édesanyjának. Nagyon tetszett, hogy a gyerekek tapintatosan oldották fel a nagymama süteménye körüli kellemetlenséget. Az mondta az egyik csoport, hogy allergiásak a dióra, ezért nem tudják megenni a nagymama süteményét és javasolták a mamának, hogy együtt süssenek legközelebb. Az otthoni „kockulás” is felhozódott. A megoldás kézenfekvő volt a gyerekek számára. A „képzeletbeli” család közösen töltse el a vasárnap délutánt, menjenek kirándulni. Az órán még nem sejtettem, hogy egyetlen feladat is nagy hatással lehet a tanulókra: A következő napokban hallottam, hogy egymást az eljátszott szerep szerint szólítják: például Juci mama.
Végül a téma lényegi részére tértünk az órán: Hogyan lehet fenntartani mindazokat a képességeket, amelyeket a tanév során megszereztünk. Tudatosan kell törekedni az életünkben arra, hogy a dolgokat magunk körül folyamatosan egyensúlyban tartsuk és a körülményektől függetlenül jó lelki állapotban éljük az életünket és végezzük feladatainkat. Hálával és az örömre való nyitottsággal tekintsünk a minket körülvevő világra.

Az utolsó boldogságórán felidéztük a korábbi alkalmak legjobb pillanatait. Beszélgettünk arról is, hogy ki hogyan tudta beépíteni a mindennapjaiba a különböző boldogságfokozó technikákat.
Arról is beszámoltak a gyerekek, hogy mi tetszett nekik a legjobban a boldogságórákban.
Az órát sétával és közös fagylatozással zártuk.

Hosszú utat kell bejárni!