A 2025-2026-os nevelési évben csoportunk gyermekeivel örömmel ismertettük meg a Boldogságóra program elemeinek beépítését a mindennapjainkba. A foglalkozásokat ebben az évben közös boldogságmondókával – „Kerekerdő kalandra hív téged…” indítottuk, utána Bagdi Bella fülbemászó dallamaira hangolódtunk rá az adott témára, melyet egy rövid, megnyugtató relaxációs gyakorlat követett.
A gyerekek figyelmének felkeltéséhez és a témák elmélyítéséhez gyakran hívtuk segítségül a drámajátékokat és a vizuális szemléltetést. A mesék feldolgozása során a kicsik mindig feszült figyelemmel kísérték a történeteket, majd a mese végén kötetlen beszélgetés formájában osztották meg gondolataikat. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyermekek bátrabban fogalmazzák meg az érzéseiket, és elfogadóan hallgatják végig egymás véleményét is.
A megvalósított témakörök és tevékenységekre visszatekintve, a hála és optimizmus gyakorlásánál nemcsak a Boldogságórákon, hanem a hétköznapi szituációkban is igyekeztünk tetten érni a pozitívumokat. Kialakítottunk egy kis „Hálaládikót”, amibe a hét végén jelképesen összegyűjtöttük a hét legszebb pillanatait.
A jócselekedetek és megbocsátás gyakorlásánál nagy hangsúlyt fektettünk az egymásra figyelésre és a segítségnyújtásra. A konfliktusok kezelésénél bevezettük a „Békítő sarkot”, ahol a gyerekek megtanulták verbalizálni a sérelmeiket, és őszintén, egymás szemébe nézve gyakorolhatták a megbocsátást.
A testmozgás témakörön belül vidám játékokkal alakítottuk ki a jókedvet, pozitív hangulatot, melyen keresztül fejlesztettük az egymáshoz való alkalmazkodóképességüket, egymásra való odafigyelést a gyermekekben. Sokat sétáltunk a szabadban, célunk volt ezzel a környezethez való pozitív viszony kialakítása, megszerettetése.
A fenntartható boldogság témakörét az „Égig érő fa” című mesével dolgoztuk fel. Kreatív tevékenységként egy közös „boldogságfát” festettünk, melyre minden gyermek felragaszthatta a saját, színes papírból kivágott levelét.
Összegzésként elmondható, hogy kolléganőmmel együtt ebben a nevelési évben arra törekedtünk, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciáját fejlesszük, és egy összetartó, támogató közösséget kovácsoljunk belőlük. A Boldogságórák vidám, felszabadult hangulata és a közös élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottan, magabiztosan és szeretetteljes légkörben töltsék mindennapjaikat az óvodában. Egy igazán sikeres és értékekben gazdag évet zárhattunk le.
Csicsergő csoport óvodapedagógusai – Bozsóky Orsolya, Kusz Mihályné

A boldogság program utolsó hónapja a június, amikor összefoglaljuk azt, hogy mi szükséges ahhoz, hogy boldogok lehessünk. A gyermekek egy lábnyomra rajzolták le, hogy mi az ami abban a pillanatban boldogság érzését váltja ki belőlük. A gyermekek sokféle témát dolgoztak fel rajzaikon, mivel minden gyermek más és más, különböző ingerek érik őket így mindenkinek más okoz boldogság érzetet. A rajzolás előtt megbeszéltük, hogy a nevelési év tíz hónapját átölelő témák elengedhetetlenek ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a mindennapok során. Az első kilenc témát a naponta, a különböző helyzetekhez mérten alkalmazzuk, annak érdekében, hogy boldogok lehessünk.

A 2025–2026-os nevelési év során a Bóbita csoport legkisebb, 2,5–3 éves gyermekei első alkalommal ismerkedtek meg a Boldogságóra program alapjaival. Figyelembe véve a korosztályi sajátosságokat, a foglalkozásokat egy állandó, érzelmi biztonságot nyújtó rituálé köré építettük fel. Minden alkalmat a közös boldogságmondókával indítottunk, amely hamar a gyerekek kedvencévé vált:
„A mai napon, a mai napon / A boldogságra rátalálok, / Rátalálok, ahol vagyok, / Hopsz elkapom, megfogom!”
Ezt követően Bagdi Bella fülbemászó, dallamos művei szolgáltak zenei alapként, melyet egy rövid, a kicsik szintjéhez igazított relaxációs gyakorlat követett. Ez a strukturált kezdés hatékonyan segítette a gyermekeket az elcsendesedésben, a belső megérkezésben és a témákra való nyitottságban.
A foglalkozásokat a gondosan megválasztott mesék alkották. A legkisebbek figyelmének felkeltésére és fenntartására a bábjáték bizonyult a leghatékonyabb eszköznek. A bábok megelevenedése minden alkalommal osztatlan sikert aratott, és kézzelfoghatóvá tette számukra a történeteket. A mesehallgatást követő kötetlen beszélgetések során a gyermekek nagyfokú aktivitást mutattak: bátran és szívesen fejezték ki az érzelmeiket, elmesélték, mi nyerte el a tetszésüket, vagy éppen mi okozott nekik nemtetszést. A zene és a mozgás összekapcsolódása végig kísérte az évet. A kicsik kiemelkedő lelkesedéssel vettek részt a különböző táncos feladatokban. Különösen nagy kedvencükké vált a „Jól érzem magam boogie” és a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dal, amelyekre mindig nagy örömmel és felszabadultan mozdultak meg.
Az év során komplex módon jártuk körbe a boldogságprogram különböző pilléreit, amelyeket a mindennapi élethelyzetekbe is integráltunk. Közösen kerestük a választ arra, mit is jelent a „hála” szó, és tudatosítottuk, hogy a legapróbb dolgokért is hálásak lehetünk.
Optimista szemléletmódot gyakoroltunk azáltal, hogy egy borús, esős napon spontán táncra perdültünk, s eközben játékosan rögzítettük a gyermekekben a pozitív alapállást: eső után mindig kisüt a Nap.
A mindennapok során folyamatosan gyakoroltuk az egymást segítő jócselekedeteket. Kiemelt figyelmet fordítottunk a kortársi konfliktusok békés rendezésére, az egymástól való bocsánatkérés elmélyítésére, valamint a „varázsszavak” (kérem, köszönöm) aktív használatára. A mozgás fontosságát az udvari játékok sokoldalú kihasználásával kötöttük össze, ahol a szabad levegőn végzett tevékenység támogatta a fizikai jólétüket.
A Fenntartható boldogság témát egy mosolylánc segítségével hoztuk közelebb hozzájuk, a gyerekek valami kedveset mutogattak egymásnak: tapsot, integetést, szívecskét a kezével, vicces grimaszt, a foglalkozást pedig a Boldogságórai dalok hallgatásával zártuk.
A nevelési év végén a következő pozitív változásokat rögzíthetjük: a személyiségfejlődés és megküzdés terén a gyermekek nyitottabbá váltak, és megtanulták a mindennapokban megtalálni az apró örömöket. Finomodott a nehezebb helyzetekkel, érzelmi hullámvölgyekkel való megküzdési képességük. A kognitív és nyelvi területeken a változatos és ingergazdag feladatok által szélesedett a kicsik látóköre, új fogalmakkal ismerkedtek meg, miközben az aktív és passzív szókincsük is látványosan fejlődött.
Összességében elmondható, hogy a Bóbita csoport gyermekei rendkívül pozitívan fogadták a Boldogságórákat, és hétről hétre őszinte örömmel kapcsolódtak be a feladatokba. Úgy gondoljuk, hogy az együtt töltött minőségi idő, a közös beszélgetések, a zene és a mesék világa bizonyítottan formálta, gazdagította a gyermekek személyiségét, megalapozva a jövőbeni érzelmi stabilitásukat.
Bóbita csoport óvodapedagógusai – Bereczki-Kocsis Krisztina, Dávid Noémi Hajnalka

Jobb velünk a világ!

A 2025-2026-os nevelési évben csoportunk gyermekeivel örömmel ismertettük meg a Boldogságóra program elemeinek beépítését a mindennapjainkba. A foglalkozásokat ebben az évben közös boldogságmondókával – „Kerekerdő kalandra hív téged…” indítottuk, utána Bagdi Bella fülbemászó dallamaira hangolódtunk rá az adott témára, melyet egy rövid, megnyugtató relaxációs gyakorlat követett.
A gyerekek figyelmének felkeltéséhez és a témák elmélyítéséhez gyakran hívtuk segítségül a drámajátékokat és a vizuális szemléltetést. A mesék feldolgozása során a kicsik mindig feszült figyelemmel kísérték a történeteket, majd a mese végén kötetlen beszélgetés formájában osztották meg gondolataikat. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyermekek bátrabban fogalmazzák meg az érzéseiket, és elfogadóan hallgatják végig egymás véleményét is.
A megvalósított témakörök és tevékenységekre visszatekintve, a hála és optimizmus gyakorlásánál nemcsak a Boldogságórákon, hanem a hétköznapi szituációkban is igyekeztünk tetten érni a pozitívumokat. Kialakítottunk egy kis „Hálaládikót”, amibe a hét végén jelképesen összegyűjtöttük a hét legszebb pillanatait.
A jócselekedetek és megbocsátás gyakorlásánál nagy hangsúlyt fektettünk az egymásra figyelésre és a segítségnyújtásra. A konfliktusok kezelésénél bevezettük a „Békítő sarkot”, ahol a gyerekek megtanulták verbalizálni a sérelmeiket, és őszintén, egymás szemébe nézve gyakorolhatták a megbocsátást.
A testmozgás témakörön belül vidám játékokkal alakítottuk ki a jókedvet, pozitív hangulatot, melyen keresztül fejlesztettük az egymáshoz való alkalmazkodóképességüket, egymásra való odafigyelést a gyermekekben. Sokat sétáltunk a szabadban, célunk volt ezzel a környezethez való pozitív viszony kialakítása, megszerettetése.
A fenntartható boldogság témakörét az „Égig érő fa” című mesével dolgoztuk fel. Kreatív tevékenységként egy közös „boldogságfát” festettünk, melyre minden gyermek felragaszthatta a saját, színes papírból kivágott levelét.
Összegzésként elmondható, hogy kolléganőmmel együtt ebben a nevelési évben arra törekedtünk, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciáját fejlesszük, és egy összetartó, támogató közösséget kovácsoljunk belőlük. A Boldogságórák vidám, felszabadult hangulata és a közös élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottan, magabiztosan és szeretetteljes légkörben töltsék mindennapjaikat az óvodában. Egy igazán sikeres és értékekben gazdag évet zárhattunk le.
Csicsergő csoport óvodapedagógusai – Kusz Mihályné, Bozsóky Orsolya

„Szívem tele szeretettel, olyan hálás vagyok,
képzeljétek úgy örülök, a lelkem is ragyog.
Minden perc egy ajándék, mert családommal lehetek,
boldog vagyok azokkal, akiket én szeretek.”
Németh Andrea: Hála vers
Egy hosszú tanév eseménydús utolsó napjaiban, amikor már mindenki a vakáció felé kacsintgat, és nagyon fáradt, a boldogság akkor is megcsillan a gyermeki tekintetekben.
A Noé bárkája csoportból 7 kis óvodás búcsúzott, hogy ősztől már az iskola padjaiba üljenek be izgatottan. A búcsúzó gyerekek megható pillanatok részeseivé tettek minden jelenlévőt, ami arról árulkodott, hogy jó volt együtt lenni néhány évig. Búcsújukat az alábbi dal kedves soraival koronáztuk meg:
Levendula néni meséi – Levendula Néni Dala (Original)

„Napra nap, évre év
s rád tálal annyi szép pillanat mi megmarad benned él már,
sok dolog érdekel s hirtelen nagy leszel, mert a múló idő elszáll.
Én is így éltem át, rengeteg új csodát és tudom a pillangó merre száll,
ülj le és jól figyelj, elmesélem ha kell, amit én megtanultam már.
Ref: Hogyha jót tennél, te jó is lennél,
így a felhők fölé juthasz majd,
s ha mégis bánat ér, elrepül ne félj
és talán vigasztal egy dal.
Úgy tanulj, hogy több legyél
hallgasd meg mit mesél, az ki már sok titok bölcs tudója,
kell a sok jó tanács és kell egy pár jó barát
így van ez réges régen már.
Ref: Hogyha jót tennél, te is jó lennél,
így a felhők fölé juthasz majd
s ha mégis bánat ér, elrepül ne félj
és talán vigasztal egy dal.
Sokszor olyan aprónak érezzük magunkat ebben a nagy világban, de hidd el, fontosak vagyunk mindannyian,
Te is, ő is, én is mindnyájan adhatunk valamit a többieknek: tudást, emberséget, barátságot, jótanácsot, kedvességet.
Gondolkozz azon, hogy mit adhatsz ajándékba másoknak és ne feledd, sokszor egy kedves mosoly is többet ér, a világ minden kincsénél.”
A tanév végi előadásunk további mozzanatai vidámságot sugalltak a közönség – jelen esetben főként a családtagok – felé: A „Lányok a cica óvodában” és „A fiúk és az oktondi kisegerek” című két színpadi jelenetünket követően „Macska duett” tánc koreográfiát vittünk színpadra.
A vastaps, a gyermeki öröm az arcokon, és nem utolsó sorban a kedves szülők visszajelzése azt igazolja, hogy a boldogság fenntartható!
Engedjék meg, hogy idézzünk egy részt a fent említett szülői visszajelzésből:
“A szerepekben az tetszett a legjobban, hogy a gyerekek is élvezték, ami átsugárzott a hozzátartozókra is, ezáltal elhomályosítva minden esetleges bakit vagy elakadást.”
Szeretettel,
a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea