A hála
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk. A 12. F osztály, mint rangidős végzős osztály, igencsak kitett magáért, hiszen sok más elfoglaltság mellett vállalták a programban való aktív részvételt, ami igazán felemelő érzés.
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk.
A hónap legelején, amikor visszaérkeztünk az iskolába, kiraktunk közösen egy puzzle – t. Mindenki kapott egy – egy puzzle – darabot, amire hálaüzeneteket fogalmazott. Mindenki végiggondolta, miért lehet hálás szeptember 1-jén. A hálaüzenetek mellett egy – egy fontosabb tervet is megfogalmaztak.

A puzzle-darabokat összeillesztettük eggyé, és az osztályteremben lévő szekrényre kiragasztottuk, így majd egész évben láthattuk, hogy mit gondoltak az év legelején, milyen céljaik vannak, azok megvalósításában hol tartanak, és miért/kiknek lehetnek már hálásak.
Az optimizmus
“A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.”
Mi ebben a hónapban nem feladatokat csináltunk, hanem a gyakorlatban alkalmaztuk a türelmet, a toleranciát. Próbáltunk a nehezebb helyzetekhez is optimistán hozzáállni, segíteni egymást szavakban és tettekben is. (szalagavató, öltöny stb, érettségi…)
José Silva gondolata jellemzi legjobban a hónapunkat: Nem a problémák okozzák a stresszt. A problémádhoz való hozzáállásod okozza azt. Hittel, kitartással, optimizmussal kerekedtünk a problémákon felül.

Társas kapcsolatok Boldogító jócselekedetek
A 12. f november – december hónapban kicsit sajátosan oldotta meg ezt a feladatot. A szalagavató bűvöletében éltünk meg minden napot az iskolában és azon kívül is.

Mindenki hozzátett egy kis jó cselekedetet, hogy a gyerekeknek felhőtlen és feledhetetlen estéjük legyen. Nem túlzás azt mondani, h a gyerekektől kezdve a szülőkön át, a tánctanáron keresztül ott és akkor tett mindenki egy kicsi jót, amikor Kellett.
Nekünk azzal lett feledhetetlen ez az este, hogy mindeni együtt egymásért tett egy kis jót 😊

Célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák apró örömök
A január, február sok és nehéz feladatot rótt a végzősökre (félév, érettségire jelentkezés, továbbtanulás), ill. felváltva volt mindenki covidos, így nagyon sokat hiányoztak(én is). De azért nem maradtak feladat nélkül. Az érettségire és továbbtanulásra való tekintettel célfotót készítettünk, így igazán tudatosan fogalmazták meg azokat a motiváló célokat, amelyekre már évek óta készülnek.
A célfotókat, amitket elkészítettek – rajzoltak, messengeren elküldték nekem 🙂 Az érettségihez közeledve ez elég fontos, meg is jelent a rajzokon. Meglepően lelkesen rajzoltak 😊
A megküzdési stratégiák témájával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy számunkra is fontosabbá vált a kikapcsolódásra szánt, tudatosan tervezett pihenés és a pozitív, közös élmények megélése, így az egyik megküzdési stratégia, az úgynevezett mindfulness technika alkalmazása is megvalósult a hónap során.
Apró örömök
Ebben a hónapban az a meglepetés ért, “apró öröm”, hogy az osztályom meglepett a szülinapomon egy kis dobozkával, amibe mindenki írt egy kedves, köszöntő üzenetet. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem apróságokra 😊
Szívvel, lélekkel készült a meglepetés, és csoki is “járt” hozzá, amit már nem tudtam lefotózni, mert eltüntettük 😊
Megbocsájtás
A ballagáshoz és az elváláshoz közeledve egyre inkább azt vettem észre, hogy régebbi vélt vagy valós sérelmeiket, ellentéteiket félretéve, “megbocsájtva” telnek a napjaik. És nemcsak a megbocsátás, hanem a hála gondolata is egyre többször került elő irányított vagy spontán beszélgetésekben is. Utólag, a sikeres érettségi után azt mondhatom, hogy hálásak voltak, hogy 8 évvel ezelőtt ők együtt kezdték meg a tanulmányaikat. Hálásak voltak egymásnak, tanáraiknak és szüleiknek is, amit ki is tudtak mondani és mutatni.

A hála
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk. A 12. F osztály, mint rangidős végzős osztály, igencsak kitett magáért, hiszen sok más elfoglaltság mellett vállalták a programban való aktív részvételt, ami igazán felemelő érzés.
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk.
A hónap legelején, amikor visszaérkeztünk az iskolába, kiraktunk közösen egy puzzle – t. Mindenki kapott egy – egy puzzle – darabot, amire hálaüzeneteket fogalmazott. Mindenki végiggondolta, miért lehet hálás szeptember 1-jén. A hálaüzenetek mellett egy – egy fontosabb tervet is megfogalmaztak.

A puzzle-darabokat összeillesztettük eggyé, és az osztályteremben lévő szekrényre kiragasztottuk, így majd egész évben láthattuk, hogy mit gondoltak az év legelején, milyen céljaik vannak, azok megvalósításában hol tartanak, és miért/kiknek lehetnek már hálásak.
Az optimizmus
“A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.”
Mi ebben a hónapban nem feladatokat csináltunk, hanem a gyakorlatban alkalmaztuk a türelmet, a toleranciát. Próbáltunk a nehezebb helyzetekhez is optimistán hozzáállni, segíteni egymást szavakban és tettekben is. (szalagavató, öltöny stb, érettségi…)
José Silva gondolata jellemzi legjobban a hónapunkat: Nem a problémák okozzák a stresszt. A problémádhoz való hozzáállásod okozza azt. Hittel, kitartással, optimizmussal kerekedtünk a problémákon felül.

Társas kapcsolatok Boldogító jócselekedetek
A 12. f november – december hónapban kicsit sajátosan oldotta meg ezt a feladatot. A szalagavató bűvöletében éltünk meg minden napot az iskolában és azon kívül is.

Mindenki hozzátett egy kis jó cselekedetet, hogy a gyerekeknek felhőtlen és feledhetetlen estéjük legyen. Nem túlzás azt mondani, h a gyerekektől kezdve a szülőkön át, a tánctanáron keresztül ott és akkor tett mindenki egy kicsi jót, amikor Kellett.
Nekünk azzal lett feledhetetlen ez az este, hogy mindeni együtt egymásért tett egy kis jót 😊

Célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák apró örömök
A január, február sok és nehéz feladatot rótt a végzősökre (félév, érettségire jelentkezés, továbbtanulás), ill. felváltva volt mindenki covidos, így nagyon sokat hiányoztak(én is). De azért nem maradtak feladat nélkül. Az érettségire és továbbtanulásra való tekintettel célfotót készítettünk, így igazán tudatosan fogalmazták meg azokat a motiváló célokat, amelyekre már évek óta készülnek.
A célfotókat, amitket elkészítettek – rajzoltak, messengeren elküldték nekem 🙂 Az érettségihez közeledve ez elég fontos, meg is jelent a rajzokon. Meglepően lelkesen rajzoltak 😊
A megküzdési stratégiák témájával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy számunkra is fontosabbá vált a kikapcsolódásra szánt, tudatosan tervezett pihenés és a pozitív, közös élmények megélése, így az egyik megküzdési stratégia, az úgynevezett mindfulness technika alkalmazása is megvalósult a hónap során.
Apró örömök
Ebben a hónapban az a meglepetés ért, “apró öröm”, hogy az osztályom meglepett a szülinapomon egy kis dobozkával, amibe mindenki írt egy kedves, köszöntő üzenetet. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem apróságokra 😊
Szívvel, lélekkel készült a meglepetés, és csoki is “járt” hozzá, amit már nem tudtam lefotózni, mert eltüntettük 😊
Megbocsájtás
A ballagáshoz és az elváláshoz közeledve egyre inkább azt vettem észre, hogy régebbi vélt vagy valós sérelmeiket, ellentéteiket félretéve, “megbocsájtva” telnek a napjaik. És nemcsak a megbocsátás, hanem a hála gondolata is egyre többször került elő irányított vagy spontán beszélgetésekben is. Utólag, a sikeres érettségi után azt mondhatom, hogy hálásak voltak, hogy 8 évvel ezelőtt ők együtt kezdték meg a tanulmányaikat. Hálásak voltak egymásnak, tanáraiknak és szüleiknek is, amit ki is tudtak mondani és mutatni.

A hála
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk. A 12. F osztály, mint rangidős végzős osztály, igencsak kitett magáért, hiszen sok más elfoglaltság mellett vállalták a programban való aktív részvételt, ami igazán felemelő érzés.
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk.
A hónap legelején, amikor visszaérkeztünk az iskolába, kiraktunk közösen egy puzzle – t. Mindenki kapott egy – egy puzzle – darabot, amire hálaüzeneteket fogalmazott. Mindenki végiggondolta, miért lehet hálás szeptember 1-jén. A hálaüzenetek mellett egy – egy fontosabb tervet is megfogalmaztak.

A puzzle-darabokat összeillesztettük eggyé, és az osztályteremben lévő szekrényre kiragasztottuk, így majd egész évben láthattuk, hogy mit gondoltak az év legelején, milyen céljaik vannak, azok megvalósításában hol tartanak, és miért/kiknek lehetnek már hálásak.
Az optimizmus
“A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.”
Mi ebben a hónapban nem feladatokat csináltunk, hanem a gyakorlatban alkalmaztuk a türelmet, a toleranciát. Próbáltunk a nehezebb helyzetekhez is optimistán hozzáállni, segíteni egymást szavakban és tettekben is. (szalagavató, öltöny stb, érettségi…)
José Silva gondolata jellemzi legjobban a hónapunkat: Nem a problémák okozzák a stresszt. A problémádhoz való hozzáállásod okozza azt. Hittel, kitartással, optimizmussal kerekedtünk a problémákon felül.

Társas kapcsolatok Boldogító jócselekedetek
A 12. f november – december hónapban kicsit sajátosan oldotta meg ezt a feladatot. A szalagavató bűvöletében éltünk meg minden napot az iskolában és azon kívül is.

Mindenki hozzátett egy kis jó cselekedetet, hogy a gyerekeknek felhőtlen és feledhetetlen estéjük legyen. Nem túlzás azt mondani, h a gyerekektől kezdve a szülőkön át, a tánctanáron keresztül ott és akkor tett mindenki egy kicsi jót, amikor Kellett.
Nekünk azzal lett feledhetetlen ez az este, hogy mindeni együtt egymásért tett egy kis jót 😊

Célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák apró örömök
A január, február sok és nehéz feladatot rótt a végzősökre (félév, érettségire jelentkezés, továbbtanulás), ill. felváltva volt mindenki covidos, így nagyon sokat hiányoztak(én is). De azért nem maradtak feladat nélkül. Az érettségire és továbbtanulásra való tekintettel célfotót készítettünk, így igazán tudatosan fogalmazták meg azokat a motiváló célokat, amelyekre már évek óta készülnek.
A célfotókat, amitket elkészítettek – rajzoltak, messengeren elküldték nekem 🙂 Az érettségihez közeledve ez elég fontos, meg is jelent a rajzokon. Meglepően lelkesen rajzoltak 😊
A megküzdési stratégiák témájával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy számunkra is fontosabbá vált a kikapcsolódásra szánt, tudatosan tervezett pihenés és a pozitív, közös élmények megélése, így az egyik megküzdési stratégia, az úgynevezett mindfulness technika alkalmazása is megvalósult a hónap során.
Apró örömök
Ebben a hónapban az a meglepetés ért, “apró öröm”, hogy az osztályom meglepett a szülinapomon egy kis dobozkával, amibe mindenki írt egy kedves, köszöntő üzenetet. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem apróságokra 😊
Szívvel, lélekkel készült a meglepetés, és csoki is “járt” hozzá, amit már nem tudtam lefotózni, mert eltüntettük 😊
Megbocsájtás
A ballagáshoz és az elváláshoz közeledve egyre inkább azt vettem észre, hogy régebbi vélt vagy valós sérelmeiket, ellentéteiket félretéve, “megbocsájtva” telnek a napjaik. És nemcsak a megbocsátás, hanem a hála gondolata is egyre többször került elő irányított vagy spontán beszélgetésekben is. Utólag, a sikeres érettségi után azt mondhatom, hogy hálásak voltak, hogy 8 évvel ezelőtt ők együtt kezdték meg a tanulmányaikat. Hálásak voltak egymásnak, tanáraiknak és szüleiknek is, amit ki is tudtak mondani és mutatni.