Nagycsoportosainkkal a ballagásra készülünk. Sokat beszélgettünk a közelmúlt eseményeiről, elővettük a három évvel ezelőtt készült fényképeket is.
Érdekes volt, hogy kinek mi maradt meg olyan erős élményként, hogy csupán beszélgetés alapján fel tudta idézni, és rengeteg eseményt felidéztek fényképek alapján. Jó volt látni, hallani a lelkes emlékezéseket.
Elővettük, rendezgettük az összes csipeszt, amit a hangulathőmérőhöz használtunk. Ezek között volt azoknak a gyerekeknek a csipesze is, akik már nem járnak a csoportunkba, mert iskolába mentek, vagy időközben családjuk elköltözött, ezért másik óvodába járnak már. Meglepően sok részletre emlékeztek a gyerekek (kinek a testvére volt, mit szeretett játszani, ki volt a barátja, szépen énekelt, gyorsan futott stb.) Eseményeket is bőven tudtak felidézni: „Emlékszel, amikor felmásztunk a fára… „
Arra is kíváncsi voltam, hogy a boldogságóra foglalkozások közül melyik az, amire szívesen visszaemlékeznek. Legkedvesebb emlékük a dinó héten játszott családjáték és a vulkánkitörés volt, többen fel tudták idézni a vizualizációs játékban átélt élményeiket is.
Ahogy közeledett a ballagás napja, egyre inkább érezni lehetett, hogy kezdik érteni, hogy itt az óvodában már kevés időt fognak eltölteni. Ez egyrészt szomorúsággal töltötte el a gyerekeket (az a vágyuk, hogy mi óvónők is menjünk velük az iskolába), másrészt viszont izgatottan, kíváncsian várják az új időszakot. Beszélgetésekből kiderült, hogy biztonságérzetet ad nekik, hogy nem egyedül kell menniük az új közösségbe. Számon tartják, hogy ki melyik osztályba kerül, ki lesz a tanító néni.
Remélem, hogy Boldogságórás foglalkozásokon (melynek szemléletmódja az egész nevelőmunkánk része) sikerült olyan mintát adni, olyan alapot megépíteni, mely segíti óvodásainkat abban, hogy kiegyensúlyozottak, békések legyenek, és a nehézségeiket képesek legyenek leküzdeni.
Fenntartható boldogság
Eltelt újra egy év, sok minden történt, és a végére kicsit elfáradtunk. Jókor jött ez a téma, hiszen összefoglaltuk mindazt, amiről eddig beszélgettünk, amit eddig tapasztalunk.
Nagycsoport lévén év végére beindult a rivalizálás, hogy ki a főnök, ki kivel barátkozik, kit engedünk be a játékba stb. Ebből adódott konfliktus bőven. Ilyenkor mindig egy rögtönzött beszélgetőkör keretében megbeszéltük, hogy kinek milyen érzései vannak, mit gondol az adott szituációról, ő hogyan érezné magát a másik helyében. Aztán ideig-óráig nyugalom volt, majd kezdődött minden előröl… Gyerekek… Azonban ilyenkor mindig előjöttek a tanultak, ők találták meg a megoldáshoz vezető utat, ami jó érzés volt számomra, hiszen figyeltek rám, értették azt amiről beszélgettünk. Csak betartani nehéz. Felidéztük a gyermekhetünk legjobb pillanatait, sőt spontán elmentünk egy játszótérre, ahová sokan vágytak, de mégsem jutottak el oda. Őszinte öröm volt az arcokon, felhőtlen nevetést hallottunk, nem voltak viták. Jól elfáradtunk, de az összetartás szinte tapintható volt, fenntartottuk a boldogságszintünket! Együtt, közösen, ahogy kell…
A program utolsó hónapjában átismételtük a tanév során tanultakat majd „ Érzékletes boldogságfalat” terveztünk és helyeztünk el az iskola aulájában.
Az érzékletes funkciókkal fűszerezett „boldogságfalon” kiállítottuk a Boldogságórákon készült alkotásainkat, „hála ládát” tettünk ki, amibe a diákok cetliket dobhattak be, hogy kifejezzék hálájukat osztálytársaik, tanáraik felé. Ezeket a cetliket természetesen eljuttattuk az érintetteknek. Továbbá az iskola tanulói érzékelhették a „boldogság illatait”, „hálafára” öntapadós címkékeket ragaszthattak, hogy tudatosuljon bennük miért hálásak az életben, boldogító talpmasszázs gyanánt mezítláb végigvonulhattak egy kavicsokkal, kukoricával, tobozokkal teliszórt ösvényen, „kitapinthatták” a „boldogságot” egy plüssökkel megtöltött dobozban, pozitív gondolatokat olvashattak illetve téphettek le a falról és tippeket olvashattak a családi élménynaptárakból, hogy élményekben gazdag nyári szünetben legyen részük.
A pozitív gondolatokat, bókokat és aktuális szükségleteket tartalmazó, letéphető cetliket nem csak a „Boldogságfalra”, hanem az iskola különböző pontjaira is kihelyeztük, hogy sokan akár azonnal is hozzájuk férhessenek.
A „ Boldogságfalra” egy olyan plakátot is kihelyeztünk, mely bibliai idézeteket tartalmazott. Természetesen a Szentírás is kéznél volt, hogy szükség esetén azonnali segítséget nyújtson.
Végül a programban résztvevő csoporttagok „Hála oklevelet kaptak”:
Ebben a hónapban a fenntartható boldogság témakört dolgoztuk ki a kolléganőimmel. A foglalkozásokat a közös énekkel kezdtük, Bagdi Bella: Jobb veled a világ című dallal, majd minden csoportban a gyerekek meghallgatták a hónap meséjét, Bezzeg Andrea: Boldog erdő-Kerekerdő című mesét. A téma feldolgozásnál figyelembe vettük a csoport gyermekeit, érdeklődési körüket. A pillangó csoport gyermekei készítettek saját kezűleg boldogság füzéreket. A katica csoport gyermekei pedig a munkafüzetből dolgoztak, ők a boldogság kerekét készítették el. A mókus csoport illetve a maci csoport gyermekei is a munkafüzetből dolgoztak, ők is a boldogság kerekét készítették el. A süni csoport gyermekei pedig seprű táncot jártak. Kedvenc zene szól és mindenki táncol, közben körben jár a seprű. Amikor megáll a zene akinél marad a seprű kiesik. A feladattal a céljuk, a nevetés, tánc és jókedv. A kolléganőimmel a hónap során próbáltuk bitósítani a gyermekek részére a pozitív érzéseket, élményeket.
MSZC Gépészeti Szakközépiskolája
Több fórumon visszajeleztek a diákok, mit tanultak, miben változtak, mely pillanatok maradtak meg számukra a tanév során átvett 9 témából. Egy újságcikk alapján végiggondoltuk, hogyan lehet megtalálni a boldogságot. Egy ápolónő írta le, aki haldoklókkal foglalkozott, hogy mely 5 dolgot bántak meg legjobban a haldoklók. Szinte teljes az átfedés a Boldogságóra program témáival, mondanivalójával. Újra kitöltöttük az Oxfordi boldogságmérő kérdőívet is. Mottó: „Minden könnyebb, minden jobb, amikor az ember megengedi magának, hogy boldog legyen.” (J.D. Robb) Hazavihettek egy listát, amelyen ötleteket meríthetnek a mindennapi boldogsághoz.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Az utolsó foglalkozáson felidéztük az egyes hónapok témáit, emlékeit. Beszélgettünk arról, ki hogy érezte magát, milyen pozitív emlék jut eszébe. Lerajzolták a saját örömvárosukat is.
Harmadik évfolyamosokkal búcsúztunk a tanév végén. Beszélgetés közben az előző hónapok élményeit elevenítettük fel. Egy-egy Sport szeletet kaptak búcsúzóul.
Az év utolsó témája a fenntartható boldogság volt. Összegzése az egész éves munkánknak.
A fényképek alapján megbeszéltük, hogy miket csináltunk, és melyik témát szerették a legjobban. Valamint van-e olyan, amit, azóta is használnak.
Amit a legjobban szerettek a célok kitűzése és elérése. A mozgás, egészséges életmód. Boldogító jó cselekedetek. Apró örömök élvezete.
Arra a kérdésre, hogy mi okoz számukra boldogságot és örömöt. Azt a választ kaptam, ha Kati néni megdicsér minket és büszke ránk. Mi felnőttek is tudjuk magunkról, ha elismerik a munkánkat, ha dicséretet kapunk örömérzettel jár. Így a dicséretet elismerést besoroltuk a boldogító jó cselekedetek közé, máshová nem nagyon tudtam. Jövőre azt tűztük ki célul, hogy dicsérni fogunk, akár teljesítményt, akár öltözködést stb. Amit a legjobban szerettek a meditáció, relaxáció, jóga és a hónap dalaira készült koreográfiák. A képek a júniusi örömet okozó pillanatokat örökítették meg. Apró örömök élvezete: finom falatok. Célok kitűzése elérése: kincskeresés. Mozgás, egészséges életmód: tánc. Boldog, örömökben gazdag pihenést!
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
A 6. osztályos tanulókkal a Boldogságórák zárásaként Öröm Activityt játszottunk. A gyerekek egyénileg írták fel egy-egy papírra a boldogságórákkal kapcsolatos szavakat, szókapcsolatokat, élményeket. Majd húztak az összegyűjtött papírokból, és körülírással, mutogatással, rajzzal mutatták be. Lelkesen és örömmel találták ki a feladványokat.