Középső csoportban csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz, így két éven keresztül nagyon megszerették a gyermekek ezeket a foglalkozásokat. Most elbúcsúztak az óvodától, sok kincset, sok pozitív érzelmet kaptak, és visznek magukkal, amelyben nagyon sokat segített a boldogságfokozó technikák gyakorlása is. Nagyon élménydúsan, boldogan telt el ez a négy év. A sok érdekes, játékos tevékenység jól motiválta a gyermekeket, nagyon érdeklődőek, figyelmesek lettek, egymás iránt is. Nagy szeretettel, és együttérzéssel fogadták be, a mozgásában erősen akadályozott társukat, valamint a magatartási nehézségekkel küzdő társukkal való kapcsolatukban is fejlődést mutattak, megtapasztalták, hogy milyen fontos a megbocsátás, bocsánatkérés.
A fenntartható boldogság téma feldolgozásánál először mindenki húzott egyet a boldogságfokozó technikák jelei közül, ki kellett találniuk, minek a jelét húzták. Majd elmondták azzal kapcsolatosan saját élményeiket, tapasztalataikat, amelyből próbáltuk „ A mi mesénket”kitalálni, elmondani. Utána zenehallgatás közben (Bagdi Bella: Jobb veled a világ) ki is színezték ezeket a jeleket, és hazavitték, hogy majd iskolás korukban is emlékezzenek a Boldogságórákra. Reméljük hasznosítani is tudják majd társas kapcsolataikban ezeket a technikákat.
Június hónapban nagyon sok programot, kirándulást szereztünk. Az átélt élmények hatására tudatosodott a gyermekekben, hogy a pozitív érzelmek nagyon fontosak, és azok juttatnak el a boldogsághoz minket. Meglátogattuk falunk nevezetességeit: Könyvtár, Múzeum, Templom, ezzel a községünkhöz való kötődés érzését is fejlesztettük a gyermekekben. Elmentünk a bokrosi Vadnyugati Városba, ahol rengetek élményt szereztek. A labirintuson való átjutással gyakorolhatták egymás iránti bizalmukat, valamint a társas támogatást. A családi napunkon egy felejthetetlen napot töltöttünk el, közösen a családdal (szülők, testvérek) együtt. Majd egy közös fagyizással búcsúztunk el egymástól. A fenti programok segítségével számtalan közösen átélt élményhez juttattuk a csoportot, amelyek által a sok pozitív érzelem, az apró örömök átélése erősítette őket, hogy boldog gyermekek legyenek, valamint, hogy boldog emberré váljanak.

Katica csoport
Nagyon szeretik a gyerekek a meséket, a mesedramatizálást ezért az Aranytulipán mesét dolgoztuk fel.Nagyon élvezték a gyermekek a mese közben a sok játékot, mondókát, éneket.
A boldogság jelképét a szívet mi új nyommattal készítettük el.

Maci csoport
Június elején sor került az óvodai évzáróra, ballagásra. Mivel vegyes életkorú a csoportunk, csak 11 kisgyermektől kellett „búcsúznunk” akik ősszel megkezdik az iskolát. Úgy gondoltuk, hogy a fonalszív megfelelő ajándék lesz számukra erre az alkalomra. A kisebbekkel elkészítettük számukra, aki szeretett volna többet készíteni, hogy több barátjának adhasson arra is volt lehetőség. A kisebbek számára ez kicsit nehéz feladatnak bizonyult, sok segítséget igényelt. Volt aki csak a szív külsejét készítette fonalból és a belső részét csak kiszínezte. Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen fontos a barátság, hogy a barátaink jelenléte boldoggá tesz minket. Mit tehetünk, hogy a barátok megmaradjanak? Próbáltuk a kapcsolattartást a beszélgetést hangsúlyozni.

Elérkeztünk az idei év utolsó boldogság órájához. Ezt az órát kicsit rendhagyó módon az udvaron tartottuk meg, az időjárás és a tanév vége miatt is. A gyerekek már kissé fáradtabbak, nehezebben koncentrálnak. Érezhető volt ez a mai napon is, bár lehet, hogy a helyszín miatt is könnyebben kalandozott el 2-3 gyermek figyelme időnként. A többieknek nagyon tetszett az arany tulipán mese, mely hasonlított a magyar népmesék némelyikéhez, könnyen kikövetkeztették a mese végét. A mesébe szövött mozgásos részek nagyon tetszettek a gyermekeknek, volt amit ismertek is, olt ami újdonság volt számukra. Két-három alkalommal is elismételtünk egy-egy mondókát, dalt, majd gond nélkül visszahelyezték magukat a mesébe. Kötetlen, jókedvű foglalkozás volt, melynek a végén kiszínezték a boldogság kerekét. Megnéztük, hogy milyen hosszú utat jártunk be év eleje óta, megszámoltuk hány hónapon át hány lépcsőfokot haladtunk felfelé.
Visszaigazolás olt számomra az évzáró ballagásunk, próbák során hallhattuk, ahogyan a gyermekeink elbúcsúznak az egy iskolába induló társuktól. A Boldogságóra Programnak is köszönhetően, illetve gyermekeink és a csoportban dolgozó felnőttek személyiségének köszönhetően is csodálatosan megfogalmazott, érzékeny, szeretettel teli mondatokba öltve fogalmazták meg a gyermekeink a jókívánságaikat társuk számára.