A Boldogságóra foglalkozás során a gyermekek végig aktívan, érdeklődve és örömmel vettek részt a tevékenységekben. A ráhangoló boldog mondóka és a „boldogság buborék” relaxáció megalapozta a biztonságos, elfogadó légkört, segítette a gyermekek érzelmi megérkezését, valamint felkészítette őket a mese befogadására.
A Boldogvár meséje élénk figyelmet váltott ki, a megbeszélés során a gyermekek bátran megfogalmazták gondolataikat és érzéseiket. Többen saját élményekkel kapcsolták össze a történetet, ami azt mutatta, hogy értették a mese üzenetét: a célok eléréséhez vezető út kitartást és együttműködést igényel.
A mozgásos akadálypálya különösen motiváló volt számukra. A feladatok során megfigyelhető volt az egymás segítése, biztatása, valamint a közös cél elérésére való törekvés. A gyermekek örömmel támogatták társaikat, kivárták egymást, és sikerélményként élték meg a Boldogvárba való „megérkezést”.
A foglalkozás zárásaként a győzelem jelének kiszínezése és az egyéni célok megfogalmazása lehetőséget adott az önkifejezésre. A gyermekek egyszerű, életkoruknak megfelelő vágyakat és célokat fogalmaztak meg (pl. ügyesebb szeretnék lenni, segíteni szeretnék, szeretnék több baráttal játszani), ami jól tükrözte belső motivációjukat és érzelmi bevonódásukat.
Összességében a foglalkozás élményszerűen támogatta a gyermekek érzelmi, szociális és mozgásos fejlődését, miközben megerősítette bennük azt az élményt, hogy közösen, egymást segítve minden „Boldogvár” elérhető.
Célok kitűzése és elérése
Januári boldogságóránk középpontjában a célok és álmok álltak.
A „Van nekem egy álmom” című dal ráhangoló ereje után a gyerekek megfogalmazták saját vágyaikat, majd közösen gondolkodtunk azon, hogyan válhatnak ezek valóra. Ötleteléssel, problémamegoldó feladatokkal és közmondások értelmezésével kerestük a célokhoz vezető utakat, hangsúlyt helyezve a kitartásra, az együttműködésre és az egymás segítésére.
Az óra végén a gyerekek lufiformába „csomagolták” céljaikat, jelképesen is útnak indítva álmaikat a boldogság felé. A jó hangulatú, aktív foglalkozás hozzájárult a tanulók érzelmi intelligenciájának, önismeretének és jövőorientált gondolkodásának fejlődéséhez.
Osztályunkban a 2026-os évet céljaink megfogalmazásával indítottuk.
A téma bevezetéseképpen A három kívánság meséje kapcsán arról beszélgettünk, hogy a jó célt okosan kell kitűzni és kitartóan meg kell küzdeni a megvalósításáért.
Továbbá csoportos munka keretében a gyerekek konkrét történéseket idéztek fel az életükből, amikor a kitűzött céljaikat megvalósították. Ezek mentén beszélgettünk arról, hogy mire, kire van szükségünk, hogy a terveink, vágyaink, céljaink valóra váljanak.
A rajzokból készült „céltábla” a tantermünk falát díszíti, hogy mindig emlékeztessen arra, hogy milyen irányba tartunk.
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Szerettük volna a Szülőkkel a kapcsolatot szorosabbra fűzni, s egy közös alkalmat teremtettünk.
Január 21. néhány éve már „A mókusok világnapja”.
Ennek ünnepléseképp a Mókusosztály a Szülőkkel-Nagyszülőkkel-Testvérekkel közösen alkotott egy installációt.
Az alkotóprogram jó hangulatban telt, mindenkinek akadt dolga, a végeredmény pedig minden arrajárót mosolyra buzdít.
A hónap témáját több tanítási órán dolgoztuk fel. Az első órát „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar relaxációs gyakorlattal kezdtük. Majd átbeszéltük az elméleti hátteret. Ezután következett a mesehallgatás. A világszép királyfi című népmesét olvastam fel nekik. Megbeszéltük, hogy a mese hogyan kapcsolódik a hónap témájához. Ezután kaptak egy színezőt, amin egy kastély volt. A színezés közben többször meghallgattuk a hónap dalát. Az első órát meditációval zártuk.
A második órát „Meglengetem a karom, pedig alig akarom” relaxációs gyakorlattal kezdtük. A gyerekek felsorolták, hogy mik a céljaik, milyen célt szeretnének a közeljövőben elérni („ügyesebb lenni a szivacskéziben”, „többet segíteni anyának”, „rendet tartani a szobámban”, „több barátom legyen”). Ezt a célt odaírták a színezőjükre a kastély alá. Kitettük a lapokat a falra. A gyerekek megnézték egymás színezőjét, elolvasták egymás céljait. Fogtak színes lapocskákat és ráírták, hogy kinek hogyan tudnának segíteni céljaik elérésében. Készítettünk egy tablót is, ahova azt írták le színes lapocskákra, hogyan ünneplik majd meg, ha elérik a céljukat (pl. sütizés, kirándulás, közös sütés-főzés). A második órát is meditációval zártuk.
Van olyan téma, amivel nemcsak az adott hónapban foglalkozunk. Az optimizmus gyakorlása hónapban cipő alakú kártyákon fogalmaztak meg bátorító üzeneteket. Ezeket a cipőket is használják, pl, ha valamilyen felmérő nem sikerül. Mikor ezek a kártyák elfogytak, kis lapocskákra írtak mondatokat egymásnak. A hónapban új tanuló érkezett az osztályunkba, rögtön befogadták, bátorították, segítettek neki. Az iskolában is több kollégától hallottam, milyen jó, hogy részt veszünk a Boldogságóra Programban, látszik az osztályon mennyire figyelnek egymásra, kedvesek egymással. Annak is örülök, hogy van olyan kollégám, aki a következő tanévben szeretne csatlakozni a programhoz, mivel látja, hogy milyen jó hatással vannak ezek a foglalkozások az osztályomra.
Ebben a hónapban is nagyon jókat játszottunk együtt a Boldogságórákon.
Sokat énekeltünk, táncoltunk, beszélgettünk, alkottunk.
Megtanultuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom c. dalát, amihez aranyos mozgásokkal imitáltuk, amiről énekeltünk. Sokszor, nagy élvezettel játszottuk el.
Többször is beszélgettünk, gondolkoztunk a saját, egyéni céljainkról, és hogy mi is az, hogy cél. Nagyon jó gondolataik voltak. Ha nehéz volt, segítettünk egymásnak, de végül mindenki meg tudta fogalmazni a saját célját. A cipőkötés, az úszás, a két keréken biciklizés, az írás vagy olvasás, vagy éppen a hóember építés, a virágültetés mind olyan egyedi gondolatok voltak! Elmeséltem Weöres Sándor: Ujjé-vi mesé-t, ami egy százlábúról szól. Ennek a százlábúnak a testére mindenki megrajzolta azt a célját, amit korábban megfogalmazott. Ezután kitettük a Boldogság vára köré, hogy mindig láthassuk.
Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét kétszer is elmeséltük ebben a hónapban. Ez a mese olyan szép, és a gyerekeknek is nagyon jó érzéseik, gondolataik vannak róla. Egy másik mese a „Szőlő Szelli álma, avagy miért szőnek meséket a meseszövő manók?”, ami egy beszélgetős, interaktív mese. Tetszett nekik, hogy bevonódhattak a mesébe, és közösen éltük át Szelli kalandjait a Szóperenciás-tengeren is túl, a Süveghegyen is túl, a Szív-szigeten. Ilyenkor mindig nagyon jókat beszélgetünk.
Egyik héten elővettem a Boldogító erősségek kártyákat, és mindenki húzhatott egyet belőle. Olyan képek és mondatok szerepelnek rajta, ami megerősíti a gyerekeket bizonyos tulajdonság jóságában. Mindenki saját lapot húzhatott, és olyan érdekes volt, mert véletlenül mindig épp az arra a gyerekre jellemző erősség került elő. Pár gondolatot megbeszéltünk mindenkiről. A gyerekeknek úgy láttam, hogy nagyon jó érzést adott, máskor is elő fogjuk venni.
Fazekas József Általános Iskola
Januári boldogságóráinkon különös figyelmet fordítottunk a hónap nevezetes napjaira, több tevékenységünk is egy-egy világnaphoz kötődött.
Január 8-án, a világirodalom napján Weöres Sándor Ujjé-!-vi mese című versével foglalkoztunk. Felolvastuk a százlábú történetét az év 365 napjával kapcsolatban, majd lerajzoltuk az említett tevékenységeket, a többi napra (lábra) pedig mi magunk találtunk ki cselekvéseket. Rajzainkból plakátot készítettünk, kitettük osztálytermünkben a falra, hogy emlékeztessen minket arra, mennyi lehetőséget nyújt számunkra az elkövetkező év.
Az alapprogram témáját hozzákapcsoltuk a százlábú történetéhez. Végiggondoltuk, milyen céljaink vannak az új évvel kapcsolatban, mit szeretnénk megtanulni, elérni, miben szeretnénk fejlődni, változni, mire fordítanánk idén több időt és figyelmet. Ötleteinket, rajzainkat papírra vetettük.
Január 13-án, a kézírás nemzetközi napján egy decemberi tevékenységünkre emlékeztünk vissza. A téli szünet előtt karácsonyi szépíróversenyen vettünk részt. Osztályunk tanulói is eredményesen szerepeltek a versenyen, büszkén emlékeztünk vissza rá. Beszélgettünk a kézírás fontosságáról, hogy mennyire felváltotta a gépírás, mégis milyen fontos lenne újra többet írni kézzel. A kézírás ugyanis sokat elárul tulajdonosáról, sokkal személyesebb, szívhez szólóbb.
Január 19-én a hóemberek világnapjához kapcsolódva kihasználtuk a téli időjárás adta lehetőségeket: iskolánk hatalmas udvarán, mely hófehérre változott hetekre, hóembereket építettünk és szánkóztunk. A meleg tanteremben megterveztük a munkát: milyen céllal dolgozunk, milyen eszközök szükségesek, a hókupacon kívül milyen alapanyagokra lesz szükségünk, végül megbeszéltük az alkotás menetét. Két új „osztálytársat” fogadtunk be: Kati és Sanyi azóta is vár minket az udvaron. Születésük során megtanulhattok, hogy minden tevékenység gördülékenyebb, ha előtte tervezünk, meghatározzuk cselekedeteink célját és menetét. Fekete kartonra zsírkrétával is alkottunk hóembereket, itt is fontos volt az elkészítés menete (melyik színt visszük fel előbb, melyik oldalon kezdünk a lapon, hogy ne maszatoljuk stb.), a tervezésre itt is figyeltünk.
Nemcsak a tervezés bölcsességét sajátítottuk el januári boldogságóráinkon. Számos közmondás kapcsolódik a célok kitűzéséhez és eléréséhez, ezekkel a közmondásokkal és igazságukkal a gyerekek is találkoztak már. Az online ötlettárban felsorolt közmondásokhoz kapcsolódó történeteiket, élményeiket mesélték el az osztálynak, majd kreatívan fel is írták a közmondásokat a táblára.
Az Erősség Program feladatai közül is választottunk egy gyakorlatot. Olvasás órán ebben a témakörben sok verset meg kell tanulni a gyerekeknek. Vannak, akiknek ez egészen könnyen megy, míg másoknak nehézséget okoz. A tanulás szeretetének megerősítése érdekében egy vicces gyakorlattal hoztuk meg a verstanulási kedvet: páros versmondással adtuk elő a már megismert verseket. Egyik tanuló szavalta a verset, míg társa előre nyújtott kezeivel gesztikulált. Nagyon mókás volt, sokat nevettünk!
A téma lezárásaként meghallgattuk a hónap dalát: „Van nekem egy álmom…”, majd elmeséltük saját álmainkat, vágyainkat. Tanulságként elvittük magunkkal a célkitűzés, a tervezés fontosságát, az értelmes célok megfogalmazását, a cél eléréséig vezető út örömeinek megélését.
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom dalát meghallgatva, a gyerekek elmondták, hogy nekik milyen álmaik, céljaik vannak, amit szeretnének elérni, amire vágynak.
Beszéltünk az újévről, szerencsehozó szimbólumokról, hisz sokaknak ezek is segítenek az új fogadalmak megtételekor, így készítettünk is szerencsehozó malackákat.
Január 6-án, Vízkereszt ünnepén András atya megszentelte óvodánkat, s mivel ez az áldás régóta tervezgetett álmunk volt, örültünk, hogy megvalósulhatott.
Tavaly is szerettünk volna hóban játszani az óvoda udvarán, de nem volt olyan időjárás, de most meg tudtuk valósítani ezt az álmunkat, sőt még szánkózni is tudtunk. Jó volt látni a vidám, önfeledten mosolygó arcokat.
További vágyaikról szinte mindenki azt mondta, hogy iskolába szeretne menni, s ezért szépen szeretne rajzolni, színezni, énekelni, számolni, verseket, meséket mondani.
Szeretnének egyedül öltözködni, megtanulni biciklizni, s most, hogy a Nemzeti Úszó Program részesei lettünk, természetesen célul tűztük ki, hogy év végére úszni is megtanuljon mindenki a csoportból.
Év végére szeretnénk Bodogságvárunk legfelső fokára feljutni, hogy beérjünk a várba, s mindenkinek a fényképe ott legyen a vár ablakaiban.
Vágással, színezéssel készített bakancslista. Előzetes beszélgetés a jövőbeli célokról, motivációról, belső erőről, célok eleréséről.
Amikor céljainkról beszélgettünk a gyerekekkel a macis képzeletjáték és a varázshópelyhek játék után, megállapítottuk, hogy nem is olyan könnyű megfogalmazni őket. A gyermekekkel egyszerű célokat fogalmaztak meg:
-Hamarabb aludjak el este, hogy másnap kipihentebbek legyek, többet tudjak játszani .
– Segíteni szeretnék anyának, hogy többet tudjon pihenni.
-Új barátokat szeretnék.
Természetesen megjelentek a vágyak is: Okostelefon, csoki, robot, stb., amiről megbeszéltük, hogy ezekre a dolgokra vágynak, de elérésük nemcsak tőlük függ és van amire még várni kell, mert nem nekik való.
Közös célunk a csendesebb játék, beszéd lett, amelyet csendszünetekkel, halk csengőhanggal, kézjelekkel próbálunk megvalósítani. Úgy érzem e cél megvalósítása hosszabb folyamat lesz, de elindultunk együtt egy cél felé.