Az órán egy különleges utazásra indultunk. Nemcsak álmodoztunk, hanem meg is terveztük, hogyan válthatjuk valóra az elképzeléseinket az év végéig.
1. Mi az én nagy célom? Gondolatban a szívünkbe helyeztük azt a vágyat, amit az év végére szeretnénk elérni. Ez a cél olyan, mint egy világítótorony: mutatja az utat, és lelkesedéssel tölt el, amikor rágondolok.
2. Mit kell tennem érte?
A cél elérése nem varázsütésre történik, hanem apró lépésekből áll. Ahogy a mandala mintái is egymásra épülnek, úgy terveztem meg én is a tennivalóimat.
3. A segítő mandalám ereje:
A megrajzolt mandala több, mint egy kép. Ez egy erőforrás, ami segít összpontosítani. A színei a vidámságot és az energiát jelképezik, a formái pedig a rendet és a rendszert az életemben. Amikor ránézek, eszembe jut, hogy megvan bennem minden képesség ahhoz, hogy elérjem, amit elterveztem.

Janus, az ókori mitológiából ismert kétarcú istenség, akinek egyik arca a múltba , másik arca a jövőbe tekint. A JANUÁR hónap róla kapta a nevét.
Kicsiny tanítványaimmal a januári Boldogságóránkon, a jövőt kutatva Bakancslistát készítettünk.Meglepően ügyesen fogalmazták meg a jövőbeli céljaikat és bátran leírták azokat.

„ Ha boldogabban akarsz élni, kösd életed egy célhoz, és ne emberekhez, vagy dolgokhoz.” (Albert Einstein)

Nemzeti Faültetés Napja alkalmából az osztály immár második alkalommal szervezett faültetést. A gyerekek lelkesen ültették el a kis fákat, miközben megtanulták, milyen fontos a természet védelme. Ez a program nemcsak a környezetért tett cselekedet volt, hanem motiváló jövőképet is adott számukra: minden elültetett fa egy lépés a zöldebb jövő felé.

Januárban készültünk az előttünk álló évre. Kívánságokat fogalmaztunk meg a halacskáinkba. Az öreg halász nagyravágyó feleségének esetéből tanultunk, hogy nem mindig a vagyon a fontos. Nagyon szépen meg tudták fogalmazni a gyerekek, mennyire fontos számukra a család, a szeretet és a barátság. Elkészítettük a mi kis kívánság halacskáinkból álló plakátunkat. Továbbá rajzokat készítettünk az „Így látom a világot, ha boldog vagyok” kiállításra.

Január hónapban a célokról beszélgettünk.
A témát úgy vezettük be, hogy ki mi szeretne lenni nagykorában, hiszen ők még nagyon picikék.
Születtek rajzok mindenféle álomról: orvos, állatorvos, színésznő, anyuka… 🙂 Aztán eljutottunk odáig, hogy barmit elérhetnek, hiszen ők még olyan kicsik, minden előttük áll.. már megjelentek a mesebeli álmok is: hősök, királylányok…

Beszélgettünk arról, hogy bizony a mesebeli hősöknek is mennyi próbát kell kiállnia, mire elérik céljukat, de: sose adják fel, nem ismernek lehetetlent, vannak segítőik, bizony, mert ők is tévedhetnek, és nekik is kell segítség, mernek nagyot álmodni, és kitartással minig elérik a céljukat.

Megállapítottuk, hogy kicist olyan ez, mint a hegymászás: de ha felérünk a hegy tetejére, csodát élhetünk át, és büszkeséget, mert mi masztunk fel, mi értünk el a csúcsra. Ami még fontos volt, hogy megmaradjon bennük, hogy az utat a hegy tetejére, élvezni kell, nem végigszenvedni: vegyük észre az út közben rejlő szépségeket, ne ijedjünk meg, ha picit visszacsúszunk, van segítség, lehet hibázni, lehet segítséget kérni, és nem erőből kell végigtolni, meg is kell néha pihenni 🙂

Ez a fajta gondolkodás nagyon jól jött, amikor az olvasással küzdöttek páran, vagy egy-egy feladatnál elakadtak. Aranyosan mondogatták egymásnak: ” Tudod, olyan ez, mint a hegymászás…” 🙂

Az idén kihasználtuk az első hóesést!

A rövid-és hosszú távok célok közül az osztály belső békéjét, harmóniáját szolgáló célokat válogattuk ki.