Boldogságóránkon megbeszéltük növendékemmel, hogy céljai eléréséhez hozzásegít a fejlődési szemléletmód. Ezt részleteztük a tankönyv segítségével, majd tanulóm a munkafüzetben megoldotta a Nehéz volt, könnyű lett c. feladatot a Fuvolázás és Élet témájában. Ezután felsoroltuk, mi mindenre volt szüksége ahhoz, hogy könnyűvé váljanak az általa említett nehézségek mindkét területen. Miután a falon lévő ábrán áttettük a hegymászó figurát a Fejlődési szemléletmód állomására, mindezek ismeretében és tudatában kezdtünk bele a fuvolázásba.
Boldogságóra Önbizalom Program
– A Boldogság várának elképzelése és lerajzolása: Csukjátok be a szemeteket és képzeljétek el a vára!
Milyen színű? Hány ablaka van? stb.
Ezt követően megbeszéljük, hogy mit gondolnak a gyerekek. A megbeszélés után lerajzoljuk a várat együtt egy nagy kartonra. Kifestjük. 10 lépcső vezet fel a várba. Minden lépcső a program egy-egy állomását jelképezi. Megbeszéljük a gyerekekkel, hogy úgy jutunk be a várba, ha teljesítjük az adott hónapnak megfelelő feladatot.
-Pozitív érzelmeket kifejező arcok
Az arcokat kifejező érzelmeket megbeszéljük a gyerekekkel.
– Boldogságmondóka:
Mitől vagyunk boldogok?
Mi okoz boldogságot?
Kinek, minek örülünk?
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Ha egy gyermek bízik önmagában, nem fog megijedni akkor sem, ha hibázni fog mert tudja, hogy az is a fejlődése része. Ezért is fontos, hogy ezt már óvodáskorban megtanulják a gyerekek. A magabiztosság az, amikor már tudod, mit csinálsz, és hiszel abban, hogy meg tudod oldani.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
A gyerekekkel megbeszéltük, kinek -mi lehet a legjobb erőssége, a „Szupererő” kártyák segítségével, és hogy ez miért is fontos nekünk.
A Nemzetközi Nőnap alkalmával nagyon tetszett a tanulóknak az ajánlott feladat. Gondosan rajzolták meg a virágokat. A lányok a saját külső- belső tulajdonságaikat írták a virágszirmokba, a fiúk a szerető édesanyákról emlékeztek meg!
Elolvastuk Nemes Nagy Ágnes Mennyi minden című versét. Ezáltal irányult a fókuszunk azokra a dolgokra, melyek figyelemre méltóak, és örülni lehet nekik.
Az érzékszervekhez kapcsolódó kakukktojást is mindannyian magabiztosan megtalálták, kíváncsian olvasták a feladatot.
A szeretetkört naponta igénylik, annyira jól esik a jó tulajdonságokat sorolni önmagunknak és másoknak.
A szépség és kiválóság értékelése mondókát lemásolták a füzetbe. Nagyon tetszett nekik a dal, az erősségkertet pedig ki sem hagyhatnánk Mindeniket nagy érdeklődéssel kérik és figyelik.
A kreativitás áthatotta egész havi tevékenységünket. Nagyon szeretnek új dolgokat kitalálni. Néha a nem jól sikerült dolgokat egész nagyszerűen ki lehet javítani. Ez történt amikor a színes lapra másolt virágokat nagyon izgalmasan sikerült dekorálniuk március 8-ra a kedves anyáknak, lánytestvéreknek, nagymamáknak.
A Boldogság Világnapja több napot áthatott, hiszen elvégeztük az összes feladatot, melyet tartalmazott a Boldogságfokozó stratégiák parkja. Kiszínezték a lapot, belehelyeztük gondosan a gyűjtőmappába.
A ráhangoló mozgással kezdve a Boldogság szökőkútig mindent kipróbáltunk, megbeszéltünk, átéltünk. Jött is az ötlet, hogy a zene tanárnőnek küldjünk egy videót, melyben gyógyulást kívánunk a kisfiának, akivel éppen kórházban voltak. Könnyekig sikerült meghatnunk a vidám táncunkkal és énekünkkel Kati tanár nénit. Mára már jobban vannak, haza is engedték őket a kórházból.
Ettől méginkább felbuzdulva elküldtük az osztálycsoportba, igazgatónőnek, tanárainknak, meglepve őket a Boldogság Világnapján.
Fogadja a Boldogságóra csapata is szeretettel tőlünk!
Március hónapban „Egy ölelés ereje” játékot választottam ráhangoló játékként, melyben örömmel vettek részt a gyerekek. Fokozatosan emeltem az összeölelkező gyerekek számát, legjobban akkor érezték magukat, amikor több gyerek ölelkezett össze.
Folytatásként „Szeretem minden porcikámat” feladattal folytattuk, megbeszéltük és utána lerajzolták, hogy ki mit szeret magában pl.: szépen rajzol, kedves társaihoz a felnőttekhez, ügyesen épít a legóból, szereti az állatokat, szereti a családját.
Márciusban már nagyon sokat emlegették a gyermekek, hogy várják a Húsvétot. Emellett azt is észrevettem, hogy pár gyermek nagyon alulértékeli magát akár úgy is, hogy észre sem veszi.
Ezért a boldogságórán ezt a két témát ötvöztük. Először a szőnyegen fekve hallgathatták végig Benkovics Judit: “Oszi, a legfürgébb húsvéti nyúl” történetét. Ebben a mesében Oszi gyengeségei és erősségei is kirajzolódtak. Ezt nagyon jól meg is értették a gyerekek. A történetet elmondták ők is a saját szavaikkal. Szépen levonták a tanulságot is, hogyha valaki valamiben nem a legügyesebb, attól másban még lehet kiemelkedő. A diákok elmondták, hogy saját magukat miben érzik a legügyesebbnek. Legtöbben a sportokat emelték ki. Ezért az órán még lehetőségük volt célbadobni is különböző nehézségi szinteken. Mindenki nagyon ügyesen részt vett a játékban, és pontosan céloztak.
Az óra végén lerajzolhatták az is, ami a legnagyobb örömforrás számukra. Valaki a családját rajzolta, más pedig a programokat, amelyeken részt vett az utóbbi időben.
Örültem a kreativitásnak, és annak, hogy az óra alatt mindenki arcán láttam egy kis mosolyt, büszkeséget, mely önmaga miatt töltötte el.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
A hétfő reggelt a feltétel nélküli önszeretet jegyében indítottuk. A bevezető játék során a kockadobás határozta meg, hányan öleljék meg egymást, így mindenki megtapasztalhatta az összetartozás erejét. Ezután a legkisebb diákunk körvonalait rajzoltuk körbe, a többiek pedig felírták a rajz megfelelő részeihez, hogy mit szeretnek a legjobban saját magukban. A foglalkozást egy közös beszélgetéssel zártuk, ahol mindenki elmesélhette, miért büszke az adott tulajdonságára. Szuper hétindító volt!
A Kadarkúti Általános Iskola gyógypedagógiai napközis csoportjában (1–7. osztály) a márciusi Boldogságóra program keretében egy különleges, élményszerű foglalkozás valósult meg: judo bemutatót szerveztem, amelyet két kiváló fiatal sportoló tartott a gyerekeknek. A judo a tradicionális harcművészeti ágak alapjaira épül, ugyanakkor azokat egy biztonságos, szabályozott sporttá formálta. A bemutatót Müller Liza és Takács Panna, a Kaposvári USE versenyzői, a magyar judo utánpótlás-válogatott képviselői tartották. Mindketten korosztályos országos bajnokok, így jelenlétük hiteles és motiváló példát nyújtott a tanulók számára. A program célja az volt, hogy a Boldogságóra márciusi témái ne csupán elméleti szinten jelenjenek meg, hanem a gyerekek saját élményeken keresztül is megtapasztalhassák azokat. Már a felvezetés során hangsúlyoztam, hogy a judo nem az agresszióról szól, hanem a kontrollról, a tiszteletről és a folyamatos fejlődésről. Kiemeltem azt is, hogy a sport segít a jelenben lenni, kitartani, és értékelni a fejlődés folyamatát. Emellett nagy hangsúlyt fektettem a gyermekek testi épségének megőrzésére és biztonságára is. A foglalkozás bemelegítéssel kezdődött, amelybe a sportolók aktívan bevonták a tanulókat, így már az elején részesei lettek az eseménynek. Ezt követően a judósok látványos technikákat mutattak be: dobásokat, földharc elemeket és különböző fogásokat. A bemutató közben folyamatos magyarázatot kaptak a gyerekek a judo világáról, többek között az edzésekről, versenyekről, övfokozatokról, szabályokról és a ruházatról is. A látottakat tudatosan összekapcsoltam a Boldogságóra témáival. A tanulók megtapasztalhatták, hogy egy dobás nemcsak hatékony, hanem szép is; hogy a mozgás során csak a jelen pillanat számít; hogy egy helyzet többféleképpen is megoldható, ami a kreativitás fontosságát mutatja; valamint azt is, hogy az esés nem kudarc, hanem a fejlődés természetes része. A bemutatót követően a gyerekek maguk is kipróbálhatták az alapokat: elsajátíthatták a helyes eséstechnikákat, valamint különböző mozgásformákat, például a kúszásokat (hason, háton és oldalt). A judokúszás a judoedzések egyik fontos készségfejlesztő gyakorlata: a tanulók hason fekvésben, főként a karok segítségével haladtak előre, illetve hanyatt fekvő helyzetben, úgynevezett védőkúszást is gyakoroltak. Ez a mozgásforma fejleszti a koordinációt, az állóképességet, valamint a kar- és törzsizmokat, miközben a földharcban szükséges testhasználat alapjait is erősíti. A program során lehetőség volt kérdések feltevésére is, így a gyerekek személyesebb betekintést nyerhettek a sportolók életébe, és megtudhatták, mit jelent számukra a kitartás, a küzdelem és a siker.
A foglalkozást kiegészítettem egy rövid, élményalapú „judós mindfulness” gyakorlattal is. A tanulók csukott szemmel felidézhették a bemutató egy-egy pillanatát, majd egyszerű mozdulatokkal és mimikával fejezhették ki, mi tetszett nekik leginkább. Ez a gyakorlat segítette a jelen pillanat tudatosítását és a pozitív élmények megerősítését.
Összegzésként elmondható, hogy a tanulók személyes tapasztalatokon keresztül élhették meg a jelen fontosságát, a mozgás szépségét, a kreatív problémamegoldást és az önmagukba vetett hit erősödését. A foglalkozás jól példázta, hogy a boldogság nem csupán egy elérendő cél, hanem egy folyamat, amelyben a mozgás fontos szerepet játszhat.
A Boldogság Világnapjához kapcsolódva, március 20-án kedvességkampányt is megvalósítottam. A tanulók közösen készítettek és díszítettek „BÓK-kártyákat”, amelyeket még aznap meg is osztottak másokkal: jutott belőlük parkoló autókra, járókelőknek, postaládákba, néhány iskolai dolgozónak is. A bók-kártyák készítése és átadása során a gyerekek megtapasztalhatták, hogy apró figyelmességekkel is örömet lehet szerezni másoknak. A közös tevékenység erősítette az egymásra figyelést és a közösségi élményt, miközben teret adott a kreatív önkifejezésnek is.
A feltétel nélküli önszeretet témáját a program kézikönyvének és munkafüzetének feladatai segítségével dolgoztuk fel márciusban a gyerekekkel. A foglalkozások célja az volt, hogy a diákok tudatosabban gondolkodjanak önmagukról, felismerjék saját értékeiket, valamint megtapasztalják az önelfogadás és az egymás felé fordulás támogató erejét.
Az első alkalmat mozgásos ráhangoló játékkal indítottuk: a Sportmanji ugróiskola feladatait nagy lelkesedéssel végezték a gyerekek. Ezt követően közösen gondolkodtunk arról, mit jelent számukra a feltétel nélküli önszeretet. A beszélgetés során három fontos területet emeltünk ki: az önelfogadást, az egészséges önbecsülést és az öngondoskodást. A gyerekek csoportmunkában kulcsszavakat gyűjtöttek ezekhez, majd gondolataikat egy közös tablón rendszerezték (A feltétel nélküli önszeretet).
A vizualizációs gyakorlat után megosztották egymással az élményeiket. A kezdeti bizonytalanság és szomorúság érzését fokozatosan a megnyugvás, a bátorság és a bizakodás váltotta fel. Az „örömkosár” feladat során a gyerekek azt gyűjtötték össze, mi okoz számukra valódi örömöt. A kiválasztott tevékenységeket színes, különböző formájú kártyákra írták, amelyekből egy közös tabló készült (Mi okoz nekem örömöt?).
A „10 ok, amiért szerethető vagyok” kérdőív válaszai alapján az osztály erősen kapcsolatorientált és empatikus közösségnek mutatkozott. A gyerekek sokszor abban látják saját értéküket, hogy képesek kedvesen és segítően fordulni mások felé. A foglalkozást Önbizalom megerősítések kártyák húzásával zártuk.
A második alkalom szintén mozgásos ráhangolással indult: a tanulók testtartásokkal jelenítették meg az önelfogadás és az önelutasítás állapotát. A gyakorlat segített tudatosítani, hogy az önmagunkkal való elfogadó viszony belső biztonságot ad. Ezt követően arról beszélgettünk, kik azok a személyek, akikhez segítségért fordulhatnak. A barátok és a család mellett a tanárok szerepe is hangsúlyosan megjelent. A következő feladatban „kedves” és „kemény” szavakat gyűjtöttünk össze, amelyeket a diákok a mindennapok során hallanak. A közös gondolkodás rámutatott arra, hogy egyetlen mondat is képes erőt adni vagy éppen megingatni az önbizalmat. Ezután saját maguk számára fogalmaztak meg bátorító, önszeretetet erősítő üzeneteket, majd szituációs játékokban gyakorolták, hogyan lehet támogató szavakkal segíteni valakit egy nehéz helyzetben. Nagy örömmel fogadták a személyes megerősítő kártyákat is, amelyeket én készítettem számukra. A foglalkozások legnépszerűbb eleme az önszeretet témájára épülő, általam és a mesterséges intelligencia által megalkotott társasjáték volt, amelyben kérdéskártyák segítették a tanulókat saját értékeik és erősségeik felismerésében.
Március 20-án Erdélyben tartózkodott az osztály hatnapos kiránduláson, a másik hetedikes osztállyal együtt, de ott sem feledkeztünk meg a boldogság világnapjáról. A kirándulás negyedik napja különösen emlékezetes volt: Hargita és Bákó megye szépségei mellett a boldogság világnapját is együtt ünnepeltük. A napot kedves, pozitív üzenetekkel indítottuk, majd Gyimesbükkön, az ezeréves határnál közösen küldtünk üdvözletet az otthoniaknak. Este játékos boldogságórás foglalkozással zártuk a napot, ahol a gyerekek sok apró jócselekedetüket is számba vették. A legnagyobb örömet a névtelen, kedves üzenetek cseréje hozta, amely nevetéssel töltötte meg a szobát, illetve az ajándékba adott kis horgolt szívecskék is nagy sikert arattak. Ez a nap megerősítette bennünk, hogy a boldogsághoz gyakran elég egy mosoly, egy jó szó vagy egy apró figyelmesség.
A két foglalkozás tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyerekek nyitottak az önismereti témákra, és szívesen vesznek részt olyan tevékenységekben, amelyek segítik őket saját érzéseik és értékeik tudatosításában. A közös beszélgetések, játékos gyakorlatok és kreatív feladatok hozzájárultak ahhoz, hogy közelebb kerüljenek az önelfogadás és az önmaguk iránti kedvesség gondolatához.
