Boldogságóra Program

Az önmagunkkal való együttérzés nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára sem tartozik a legerősebb, könnyen tanulható érzelmi készségek közé. Mindannyiunknak van még mit fejlődnünk ezen a téren. Az áprilisi boldogságóráink során egyértelművé vált számomra, hogy ehhez a témához később is érdemes visszatérnünk, s ezt a diákok nyitottsága és érdeklődése is megerősítette.
Ebben a hónapban különleges helyzetben voltam, hiszen a foglalkozások feladatait előzetesen egy ötvenfős pedagóguscsoporton is kipróbáltam a szakmai napunk keretében. Érdekes volt megfigyelni, mennyire eltérően viszonyulnak a témához a felnőttek és a diákok. A pedagógusok tudatosabban közelítenek, ugyanakkor bennük gyakrabban jelenik meg belső ellenállás. A tinédzserek ezzel szemben érzelmileg erősen érintettek (önértékelés, szorongás, megfelelési kényszer), így könnyebben bevonódnak. A foglalkozások során láthatóan élvezték az interaktív megközelítést és az életükhöz kapcsolódó helyzeteket.
Az alkalmakat lazító, megnyugtató gyakorlatokkal, például nyugilégzéssel indítottuk. Ezután az Önbizalom-hegyen haladtunk tovább a vizualizációs feladat segítségével, és közösen felismertük, milyen sokat segít a támogató belső hang a nehézségek kezelésében és önmagunk elfogadásában. Játékos szókereső során „szívbéli szavakat” gyűjtöttünk, majd ezekből és további kulcsszavakból elkészítettük az Önmagunkkal való együttérzés tablónkat.
A közös munka alapját az önegyüttérzés három fő eleme adta: a tudatos jelenlét, a közös emberség és az önkedvesség. A tudatos jelenlét gyakorlásához meghallgattuk a „Szabad érezned, amit érzel” mindfulness gyakorlatot. Többen megjegyezték, hogy „jó volt egy kicsit csak ülni”, míg mások azt tapasztalták, hogy a gondolataik elkalandoztak, amit közösen elfogadtunk természetes jelenségként.
A közös emberség élményét egy szavazós feladattal erősítettük. A padokra olyan cédulákat helyeztem el, amelyekre kellemetlen helyzetek voltak írva, majd mindenki kapott tíz „szavazódédulát”, amiket ahhoz az állításhoz raktak le, amivel egyetértettek, amiket már átéltek. Megnyugtató felismerés volt számukra, hogy nincsenek egyedül ezekkel az érzésekkel.
Az önkedvesség gyakorlásakor saját példákat idéztek fel, és összegyűjtötték, hogyan tudnak megértően fordulni önmaguk felé, akár cselekvésekkel (zenehallgatás, beszélgetés), akár biztató belső mondatokkal („hibázni emberi dolog”, „legközelebb jobb, ügyesebb leszel”, „mással is történt már ilyen, lépj túl rajta”). Egy másik feladatban hibáikat vizsgálták meg: először kritikus belső hangon reagáltak, majd ezt alakították át elfogadóbb, együttérzőbb gondolatokká.
Megismerkedtünk néhány nyugtató érintéssel, és kipróbáltuk a „megengedő kezek” gyakorlatot is, amely nagyszerűen kapcsolódik „A légy” című animációs filmhez. A történet segített felismerni, hogy bár időnként elveszítjük az önuralmunkat, hosszú távon az elfogadás és az elengedés vezet megnyugváshoz. Érdekes módon a tanulók gyorsabban ráéreztek erre az üzenetre, mint a felnőttek.
Ezután a bennünk működő kritikus és támogató hang különbségeit vizsgáltuk meg, és közösen alakítottuk át a negatív gondolatokat támogatóbbá. Az eredményeket tablón is rögzítettük (A bennünk lévő két hang).
Szituációs játékokkal gyakorolták, hogyan fejezhetik ki kedvességüket mások és önmaguk felé. Emellett egy korábbi sikeres feladat (Lelki kincses üveg) mintájára mindenki saját „üzenetgyűjtőt” kapott, egy-egy névre szóló irattáskába gyűjtjük össze a társaiktól nap mint nap kapott bátorító mondatokat nagy lelkesedéssel.
A Föld napjához kapcsolódva ökohősökké váltak A bolygó kapitánya című rajzfilmsorozat planétásai mintájára. Arra gyűjtöttek csoportokban ötleteket a gyerekek, hogy ők mit tudnának tenni az erdőkért, az egészségükért, hogyan tudnák csökkenteni a hulladék mennyiségét, segíteni a környezetbarát közlekedést és a tudatos vásárlóvá válásukat (ezek voltak a fenntarthatósági témahét idei témakörei). Az összegyűjtött ötleteikből készített Legyünk mi is ökohősök! tablónk emlékeztet minket az együtt gondolkodásunk eredményeire. A környezettudatosság jegyében olyan anyák napi üdvözlő kártyákat is készítettünk, ahol nincs lehulló rész, felesleges papírkidobás. Összegzésként elmondhatom, hogy ebben a hónapban egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy ne csak másokkal, hanem önmagunkkal is kedvesebbek legyünk.
Papp Judit

Képek