Az új nevelési év első hónapjában az új önbizalom program témájával foglalkoztunk. Nekem is nagyon megtetszett a történet a Meseszövő Manókról, amelyet aztán el is meséltem a gyerekeknek. Előtte azonban még a csoportunk Boldog órás „kabalájával” is megismerkedtek azok a gyerekek, akik újonnan járnak a csoportunkba. A hosszú nyári szünet után, mindenki magához ölelhette Csupaszívet, az új gyerekek be is mutatkoztak neki, a jelükkel együtt. Ezután azt kértem a gyerekektől, hogy feküdjenek le a szőnyegre, majd csukják be a szemüket és hallgassanak meg egy történetet egy izgalmas helyről, és azokról akik ott élnek. Miután a történet véget ért, kérdeztem a történetről, majd mindenki lerajzolhatta azt, ami a meséből őt megragadta. Szép, és színes rajzok készültek, amik aztán kiállításra is kerültek. Így mindenki megcsodálhatta a társak alkotásait is.
Boldogságóra Önbizalom Program
A Feltétel nélküli önszeretet foglalkozáson először kitöltettem velük egy mondatbefejezési feladatot arról, hogy miért szerethetőek, s ez után már nem feladatokat adtam, hanem csak beszélgettünk. A témákat az Önbizalom program könyvből merítettem.
Először azt kérdeztem, hogy miben hisznek, és ez a hitük, miben segíti őket. Sokan hisznek Istenben, ami többségüknek segít valóban, de volt köztük, aki formálisnak érzi a hitét, ezért nem is jelent támaszt a számára. Többen önmagukban hisznek, és ez erőt ad nekik.
Majd arról érdeklődtem, hogy az elmúlt hónapokban milyen pozitív visszajelzést kaptak másoktól, aminek örültek. Volt akinek a barátja mondta, hogy több van benne, mint amit kihoz magából, megerősítettem, hogy így látom, én is. Volt olyan, akinek a latin tanára, aki már két hónapja csak őt felelteti minden órán jegybeírás nélkül, megdicsérte, hogy jól tanul. Volt, akit a testvére dicsért meg a félévi tanulmányi eredményéért. Valóban ez a kislány sokat javított, ezt mondtam is neki. Így sem éri el 4-est, sem az átlaga, de SNI-s, és – bár fáj neki, hogy a testvérei (3 testvére van) mind kitűnőek, ő pedig nem éri el ezt –, de kihozza magából a legtöbbet.
Ez után arra voltam kíváncsi, hogy milyen magasra teszik a lécet önmagaguk számára? Van, aki azt válaszolta, ő inkább alacsonyra teszi, vagy arra a szintre, ahol úgy érzi, jelenleg van, mert így biztosan meg tudja ugorni. Van, aki talán túl magasra, mert ha sikerül akkor jó, ha nem akkor meg tudja, hogy azért nem, mert túl magasra tette, de tudja, hogy majd el fogja később érni a célt, csak még nincs kész rá. Végül megbeszéltük, hogy épp csak egy kicsit feljebb célszerű tenni a lécet, mint amit megszoktunk, hogy kihívást jelentsen, de túlterheltséget, kudarcot ne.
Beszélgettünk még arról is, hogy ki miben sikeres. Van, aki azt érzi sikernek, hogy egy rá pikkelő tanárral túlélte az elmúlt tanévet. Van, aki azt, hogy egy tanár megdicsérte, hogy jól rajzol. Van, aki a zongoratudására büszke.
Következő témánk az volt, hogy ki miért tudná magát még jobban szeretni. Itt jöttek az önnön hibákkal való szembenézések. Ha szorgalmasabb lenne, ha jobban tudna koncentrálni, ha sikeresebb lenne a szerelemben. Ha jobban tudna jó lenni másokhoz.
Majd arra a kérdésre, hogy milyen kedves szavakat szeretnének hallani magukról minden nap. Olyan válaszokat kaptam, hogy ha megköszönnék azt, hogy sokat szerepel órán, és így a többiek megússzák a szereplést. Hasonlóan a többiek is a köszönetet, a hálát hiányolták bizonyos emberektől körülöttük.
Az utolsó kérdésre már nem is jutott idő. Jól elbeszélgettünk ezekről, mert reagáltam arra, amit mondtak, illetve nekik is eszükbe jutottak történetek a másik válasza alapján. s így most ilyen lazább formában foglalkoztunk a témával.
Kiteljesítő erősségek témában bepakoltunk a hátizsákunkban minden fontos dolgot amelyre szükségünk van a nagy hegymászáshoz, a célok eléréséhez és az akadályok, nehézségek leküzdéséhez. A feladat nagy sikert aratott a 7. osztályos tanulók körében és örömmel rajzolták meg a képzeletbeli hegymászó és a saját hátizsákjuk tartalmát.
Az Óvodában fontos, hogy a gyermekek elfogadják saját magukat olyannak amilyenek valójában és merjék megmutatni a „világnak”!
A gyerekekben rejlő képességek, tehetségek csak úgy tudnak felszínre törni, ha mi felnőttek lehetőséget adunk és biztosítunk a számukra.
A játékokon keresztül, komplex módon valósítjuk meg nap mint nap az óvodában.
Játékos Manó mesés utazásunk folytatódott. Több alkalommal beszéltünk a témáról. Kezdésnek Szőlő Szeli interaktív meséjét hallgatták meg. Lerajzolták a Szőlő családot és a Mesekunyhót, mindenki elképzelése szerint jeleníthette meg, majd egy közös plakátot készítettünk belőle. Szőlő Szelli bátorítására egy „bátorság táncot” állítottunk össze a gyerekek közös ötleteiből, amit végül eltáncoltunk. A mozdulatsor után folytatódott a történet a varázscsizmákkal, amit utána el is készíthettek. Színezték, rajzokkal díszítették a kis csizmákat. A foglalkozást követő napokban segítségül hívtuk a bátorság táncot és a varázscsizmákat, amikor valaki félt. Beszélgettünk arról, hogy ők mitől félnek, a félelmet le lehet-e győzni? Hogyan lehet legyőzni. Pl.: többen a sötétben félnek este, megbeszéltük, hogy kipróbálják ilyenkor a bátorság táncot eltáncolni a gondolataikban, vagy felhúzzák ők is a kis csizmáikat, mint Szőlő Szelli. Feladatnak kapták, hogy kérdezgessék apát, anyát és a tesót/kat ők hogyan tudtak megbírkózni a félelemmel.
Egy másik foglalkozás keretein belül felidéztük Szőlő Szelli ijedségét a hegymászástól. Majd eljátszottuk a mérföldkövek játékot. Amikor rádöbbentek, hogy mérföldköveik nekik is vannak, nagyon örültek és izgatottak lettek. Ezután a Ki mit tud az állatvilágban játékot játszottuk, ami után tartalmas beszélgetés következett arról, hogy ki miben érzi magát ügyesnek. Akadtak, akik az öltözésben, vagy anyának a sütés-főzésben segítségben vagy a focizásban érezték magukat ügyesnek. Arra is kitértünk, hogy nem kell mindig mindenben ügyesnek lenni, de próbálkozni ér és sosem szabad feladni a próbálkozásokat, mert mindig csak erősebbek leszünk, mint a mesékben a próba tételek után a királyfiak vagy szegény legények, hiszen végül ők is elnyerik jutalmukat.
Reggeli körben szivárvány légzéssel kezdtük a napot, majd citromfacsaró mindfulness gyakorlatot végeztünk, végül pillangóölelés következett. Szikra Szilárd meséjét hallgattuk meg ezek után az erősítő tarisznyáról. Mese után elővettem a tarisznyámból a Felfedezők kártyacsomagomat, amivel rövid bemutató után a nagyobbak nagy lelkesedéssel játszottak. A képeken látható erősségeket megbeszéltük, azt is, hogy melyik mire való, miben segít nekünk.
Elhatároztuk, hogy szuperhősökké válunk valamennyien. A hősök mindig segítik az embereket, így mi is ezt fogjuk tenni, segítőkészek, szorgalmasak leszünk! A gyerekek segítettek egymásnak az öltözködésben, a játékban, várépítésben, rendrakásban… Nagyon élvezték, ezért úgy döntöttünk, otthon is folytatják és meglepik a szüleiket. Hamarosan kaptuk a képeket a szorgos segítőkész gyerekekről!
A hét végén föltettük az önbizalom virágunkra a következő szirmot a kiteljesítő erősségekét.
Önbizalom program Karaktererősségek
Ismétlésként felidéztük a múltkori Önbizalom programban tanultakat. Feltettem az elmaradt kérdéseket. Milyen külső tényezők befolyásolják az önértékelésed? Milyen helyzetekben szereted magad? Mik azok, amikben jobban is szerethetnéd? A te életedben ki az, aki tanácsot ad, vagy aki melletted áll, ha nehézségeid vannak?
Majd áttértünk az új témánkra. Meséltem a kutatásokról, amik a 6 erény és a 24 karaktererősség megállapításához vezetett.
Az ismerkedést úgy kezdtük, hogy elővettük az elmúlt foglalkozáson készített virágainkat, és megkértem őket, hogy próbálják besorolni, hogy az oda felírt tulajdonságok, melyik erényhez tartoznak. Úgy gondoltam, jobb, ha ismerősebb tulajdonságokkal kezdünk.
Ezután egy lapon megkapták a 24 karaktererősséget, kértem, hogy színezzék ki a tulajdonságokat a ppt-n láthatónak megfelelően. Megbeszéltük, mit jelentenek, példákat hoztunk rá.
Majd csoportosították a karaktererősségeket aszerint, hogy melyiket érzik az erősségüknek, melyiken kell fejleszteniük, s melyik, ami közepes erősséggel van meg bennük, vagy nem tudják eldönteni hova sorolják.
Végül elolvastuk és megbeszéltük Bence kérdései című történetet. Folyamatosan kerestük, hogy milyen karaktererősségek jelennek meg benne. (kíváncsiság, tanulás szeretete, társas intelligencia, kedvesség, korrektség, önuralom alakul, bátorság alakul)
Megbeszéltük, mire lehet használni ezeket az erősségeket. Milyen tevékenységeket érdemes végeznie ezekkel a tulajdonságokkal? (tanár, tudós)
Megint megnézte mindenki a saját listáját. Neki mire jók a saját erősségei? Hozzájárulnak-e az egészséges önbizalmához? Miért érdemes tudni, hogy mik az erősségeink? (Ha tisztában vagyunk az erősségeinkkel, és a gyengeségeinkkel is, akkor valószínűleg sem önbizalomhiányosak nem leszünk, sem beképzeltek, hanem egészséges lesz az önbizalmunk.
Még a végén visszatértünk a nyitó ppt képhez, ami színes körökből álló hegyszerű alakzatot ábrázolt, hogy ennek az órán beszéltek ismeretében, mi lehet a szimbolikája? Mit jelenthet? Kitalálták, hogy az erősségeink a kis színes körök, és ebből épül az önbizalomhegyünk.
Az ősz utolsó hónapjában a közösség fontosságán, annak szerepe volt a témánk, hangsúlyozva a barátságot. Ez jótékony hatással volt a csoportközösség építésében, „összekovácsolásában” is.
Változatos körjátékokat játszottunk és mondókáztunk, amely nemcsak kör, hanem más alakzatokban is előfordult (szív, téglalap). A mondókák során figyelmet kaptak a jeles napok is: Szent Mártonra való emlékezés, kedvesség világnapja, magyar nyelv napja.
A rajzolás egyik óráról sem maradhatott el. A rajzolás közben Bagdi Bella dalait hallgattuk. Az elkészült művekből az óra végén kiállítást rendeztünk, majd a gyerekek egymást megajándékozták azokat. Ezen kívül beszélgettünk a barátság működéséről (kölcsönös segítségnyújtásról, türelemről, egymás támogatásáról).
Képzeletbeli utazásra indultak a Ficánkák hegymászóként, amit a Menjünk medvét vadászni mozgásos játékkal vezettünk be, majd átváltozunk medve vadászból hegymászóvá. A hegymászó útja során sok érdekes dolog történt, amit le is rajzoltak. Megfigyelték a tükörben a külső tulajdonságainkat. Egyesével elkezdtük velük az erősségeket fáját elkészíteni, ami több hónapos tevékenység lesz, mert elég időigényes végigbeszélni 1-1 gyermekkel. A szimbólumokat megnézzük és mesélünk példákat 1-1 erősségről, majd megkérdezzük tőlük, hogy mit gondolnak, ez igaz rájuk vagy nem.
Szikla Szilárd meséjét is meghallgatták. A tükrös játékot többször játszani kellett, mert eleinte nehezen ment a külső tulajdonságokon kívül belső értékeiket megfogalmazniuk. Nagyon szívesen készítettek maguktól rajzokat a Sziv szigeten élő manók birodalmáról.