Ma Parádon a 3a osztályban Bagdy Bella Pozitív mondóka című dalát használtuk ahhoz, hogy a gyerekek kitűzzék, elképzeljék és végül el is érjék egy céljukat. A rázz és storyzz játék során különböző hangokat kellett kitalálniuk, majd szókártyákat húzva megszületett az osztály vicces meséje. Volt benne fürdőruhában hólapátoló bácsi aki elbiciklizett egy strandra, fagyit és virágot vett egy kislánynak, közben esett a hó és befagyott a medencébe a lába, amit polipok harapdáltak. Végül kisütött a nap és egy béka is átúszta a kiengedett vizű medencét a mese végére. 💕🤣 🙂
Boldogságóra Önbizalom Program
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Január hónapban a „Motiváló jövőkép” címet viselő témát választottuk. Közösen dolgoztuk fel „Szőlő Szelli álma, avagy miért szőnek meséket a meseszövő manók?” című mesét. Megválaszoltunk néhány a mesével kérdést. Kitértünk a környezetünk védelmének fontosságára, illetve átbeszéltük, hogy milyen anyagok szennyezik a tengereinket, vizeinket. Megpróbáltunk megoldásokat keresni arra, hogy mivel tudjuk csökkenteni a környezetünk szennyezettségét. Különböző formában megjelenítettük, hogy hogyan is nézhet ki a Szóperenciás-tengeren található „Szív-szigetet”. Mi is megpróbálkoztunk a meseszövéssel . Megbeszéltük, hogy ki miért is szereti nagyon a meséket, miért is jó meséket olvasni! Rajz formájában megjelenítettük Szőlő Szelli meseszövő manót kis manóként, illetve akkor amikor már nagy meseszövő manó vált belőle.
A Szóperenciás- tenger hajóskapitányaként eljuthattunk bárhova ahová csak szerettünk volna. Elkészítettük a saját kis hajóinkat, melyekkel utazva elérhetjük az általunk kitűzött célokat!
A varázsecset segítségével a jövőbeli felnőtt életüket képzelték el és rajzolták meg a gyerekek.
Mi leszel, ha nagy leszel-távcső
„Képzeljétek azt, hogy hajóskapitányok vagytok, aki a Szóperenciás-tengeren szeli a hullámokat.
Milyen messzire láttok el? Egy karnyújtásnyira? Öt vagy tíz méterre? És ki az aki, látja magát
felnőttként, amikor megvalósulnak az álmai? Rajzoljátok le magatokat olyannak, amilyennek most
látjátok magatokat és úgy, mintha már megvalósultak volna az elképzeléseitek! Ki lett híres
kutató? Zenész? Világutazó?”
A közeli Tisza- partjára sétáltunk el, és a képzeletbeli távcsövét minden gyermek elővehette, majd megosztottuk egymás között, hogy mi mit látott. Nagyon élvezték, máskor is be fogom építeni munkám során!
Ez a hónap nehezen indult a csoport számára, hiszen az otthon töltött idő kicsit kizökkentette a gyerekekekt a napi rutinunkból. Amint visszaálltak a megszokott napok, elkezdtünk foglalkozi a boldogságórával. Több játékot is kipróbáltunk, elolvastuk a meséket, amik nagyon tetszettek a gyerekekeknek. A zenés, ritmusos játék volta kedvenc, mert ritmusjáték után csináltunk egy kis „hangzavart”, majd lehalkítottuk magunkat.
A varázsecset körbeadását kicsi nehezen értették a gyerekek, időbe telt, míg sikerült eljátszanunk. Nehezítette a helyzetet a csoportunk kis létszáma is.
Úgy gondolom minden gyermek jövőképével fontos foglalkoznunk. Sokat beszélgettünk arról is, hogy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek.
Ismét aktív hónapot zártunk a boldogságórában is.
2025. január
Önbizalom program
Feltétel nélküli önszeretet
A héten a Hóemberek Világnapjára készülve papírgurigából kis sapkát készítünk fonalból, azzal foglalatoskodtunk délelőtt. A módszer nem nehéz, de azért elég nagy figyelmet kíván, a bemutatás után azonban sokan meg tudták csinálni. Aliz segített a többieknek is, hogy ügyesen haladjanak. A szőnyegre leülve meghallgattuk a Szeretet-dalt, amiről beszélgettünk, majd a Szilárd manó meséjét olvastam el nekik, véletlenül tovább lapoztam, mert ez a következő téma meséje. De ez nem zavart minket, mert nagyon aranyos mese, és beszélgettünk róla, utána meg a Szeretet ölelést is kipróbáltuk. Jól esett, hogy engem is, és a dadus nénit is megölelgették.
Elmeséltem a Manóbunker mesét is, és végig beszélgettük a mese közben írt kérdéseket. Nagyon tetszett: Zsombi saját maga megajándékozására azt mondta, hogy összegyűjti a jelmezeit egy dobozban, mert azt elrakják emlékbe. Volt, aki a kincseit rakja egy dobozba. Amikor a tökéletlenségről beszéltünk, akkor olyan cukik voltak, mert nagyra nyitott szemekkel néztek rám, és mondták, hogy hát az ő anyukájuk márpedig tökéletes! Ez igazi óvodás válasz volt, és el is fogadtam tőlük, mert teljesen igazuk van, így tartsák csak a szívükben mindig a szüleiket. Már mindenki megcsinálta a hóember sapkáját, amire mondtam nekik, hogy ezt is maguknak csinálják, mert majd ha hazaviszik, díszítheti a szobájukat. Beszélgettünk még arról is, hogy vajon miért találták ki a Hóemberek Világnapját? Mert amikor építjük, örömet érzünk a szívünkben! A játszótéren kényeztettük magunkat ma az ovi udvara helyett.
S láss csodát, szerdára hóesés érkezett, siettünk is ki az udvarra, miután mindenki megfonta a hóembere sálát is, hogy csütörtökön csak rá kelljen kötni a nyakára. Az udvaron a kis mennyiségű hó miatt csak kicsike hóemberek születtek, de volt célbadobás hógolyóval, nyalóka és hóangyal készítés is. A Holle anyót meséltem el reggeli előtt, és Bella zenéjére mesepárna foglalót játszottunk. Gyakoroltunk néhány verset, dalt is a hóemberről, és hóról.
Csütörtököt tornával kezdtük, kendővel tornáztunk, ami puhaságával jól eső érzés volt a gyerekeknek, mert most a bőrükön ezt a finom érzetet érezték. Nagyon figyelmesek, ügyesek voltak, mindenki nagyon igyekezett. Egy kis mindfulness gyakorlatot is csempésztünk a gyakorlatokba, amikor az arcukra tett kendőt le kellett fújni az arcukról, és ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljon, lassan, de erőteljesen kellett kiereszteni a levegőt. Reggeli után német oktatás volt, amit nagyon szeretnek, mert vicces, mozgalmas, táncos. Ezek után megcsináltuk a hóembereket, rizzsel töltött palackokat matricával, sapkával, sállal, szemekkel, seprűvel, vattával díszítettünk, illetve egészítettünk ki. Kicsit utána néztem a Hóemberek Világnapjának, hogy miért is ünnepeljük, és néhány érdekességet mondtam evvel kapcsolatban, például, hogy a mindig vidám, vicces figurától mindenkinek jó kedve lesz, és hogy német országban él a világ legtöbb hóemberét összegyűjtött bácsija, aki világrekorder. Elmeséltem a Varázsecset című mesét, kicsit interaktívan, hiszen már látták a mesét, és így tudtak segíteni a mesélésben. A mese után megcsináltuk a mindfullness gyakorlatot a könyvből, amikor plüsst tettünk a mellkasunkra, és lélegzetvételünket figyeltük. A tanulsága az volt, hogy lélegzésünket mi irányítjuk, és ha lassan vesszük a levegőt nyugodtabbak, és higgadtabbak vagyunk.
Pénteken újabb hóembert készítettünk festéssel, ragasztással, papírtányérból, vattakoronggal, közben volt alkalmunk énekelni, verselni a hóemberről. Játékpakolás után pedig játszottunk egy kicsit. Szánkósat játszottunk, úgy, hogy a mesepárnára ketten ültek rá egymásnak háttal, és a hátsó az első gyermeket a hóna alatt át kellett ölelnie. Imitáltunk egy kicsit a szánkózást, hol lassítottunk, hol gyorsítottunk. Aztán a hátsó gyerek belesúgta az előtte ülőnek, hogy miért szeret vele játszani, miért szereti őt. Azután cseréltek, azután mindenki mindenkivel cserélt. Miután jól estek a dicsérő szavak amiket hallottak, hallottunk, mert sokan elmondták hangosan is mit mondtak, akkor a mesepárnát a hasuk közé fogva, egymást átölelve kellett vinni az ablakig, és vissza. Majd egy kis masszírozás következett, mesepárnára a páros egyik tagja lehasalt, kapott szeretet masszírozást, majd csere. Zenére táncoltunk, amikor lekapcsoltam, akkor mesepárnára kellett állni, barátok egy párnára, úgy lehetett, hogy minél többen ráférjenek, ehhez persze meg kellett ölelniük egymást. Annyira belemerültek ebbe a szeretet adásba, hogy hozzám is odaszaladtak, és megölelgettek. A mai mese Az állatok nyelvén tudó juhász volt. A végén
kiemeltem a kitartást, mint erényt, ami nagyon jó erősségnek számít.
Megtartottam az adventi boldogságórát a gyerekeknek. Ráhangolódásként játszottunk a kabbala állatkákkal, majd elmeséltem a 4 gyertya történetét. Próbáltam az órát varázslatossá varázsolni mécsesekkel és egy különleges füstölővel. A csoportszoba a foglalkozás végére megtelt illatokkal, tánccal és zenével.
2024. December önbizalom program
Kiteljesítő erősségek
Az óvodánkban már hagyomány, hogy minden évben minden csoport bemutatkozik a többi óvodásnak egy rövid kis műsorral. Erre nagyon készültünk, mivel decemberben léptünk fel, egy kis rövid táncot is belevettünk a műsorba, a Diótörőböl a Hópihék táncát koreografáltuk át óvodás korosztálynak. A zene magával ragadó, a gyerekek a zene hallatára fel is ismerték, hogy ez balettzene. Az előadás előtt nagyon izgatottak voltak, egész délelőtt pörögtek, visítoztak, ezért kitaláltam egy mesét, ami nyuszimamáról, és huncut kis nyuszi gyerekeiről szólt. Amikor nyuszimama már nem tudott rendet tenni, és azt se tudta hol, merre rosszalkodnak gyerekei, belefújt az általa gyártott répasípba, és odahívta magához gyerekeit. A gyerekek megijedtek, hogy jaj, most bizony kapnak a huncutkodásért, de a mama a szemükbe nézett, és mosolygott rájuk, csupa szépeket mondott, mint, hogy milyen szépek, aranyosak vagytok, hogy tudja okosan, és ügyesen figyelnek majd, és mindenki a legtöbbet hozza ki magából, mert bátor, kedves, vidám lesz minden helyzetben, és ez másoknak is tetszeni fog. Akkor a nyuszik elmentek újra játszani, de mindig alig várták, hogy megszólaljon a mama sípja, mert akkor csupa dicséretet kaptak anyukájuktól. Csináltunk egy mindfullnest is, becsuktuk a szemünket, és balerinának képzeltük magunkat, érezni kellett, ahogy egyre könnyebbek, kecsesebbek, szebben mozognak, szinte repülnek, és lábujjhegyen pipiskedve mennek, a karjaikat lágyan mozgatva. Nagyon ügyesek is voltak a fellépésen, cukin próbálták utánozni a pipiskedő balerina mozgását. A verseket a háláról, az önbecsülésről, és az indulónkat, amiket tanultunk a Boldogságórákon, szintén beletettük a repertoárba, hiszen ezek vagyunk mi. Elolvastam Zsófi meséjét a könyvből, nagyon jó volt az interaktív megoldás, így minden hátizsákba való erősséget, erősség tárgyat át tudtunk beszélni, lefordítottam magyarra az idegen szavakat, és tudtam magyarázatot fűzni hozzá. A szekrényre kirakott hegycsúcson gondolatban haladva a Süveg-hegyet is megmásztuk. A mese után a citromfacsarós mindfullnesst is megcsináltuk.
A folyosóra az előző heti projekt folytatásaként minden nap más kiírást teszek ki, dicsérő kártyákat, utána meg öt napon keresztül a kedvesség, odaadás, önzetlenség, béke, szeretet címmel egy rövid leírást a fogalomról, és néhány ötlet is van rajta, hogy hogyan lehet ezeket megvalósítani. Ezek egy kis ösztönzések a szülők, kollegák felé.
Másnap délelőtt megkérdeztem a gyerekeket, hogy ki, miben tartja magát legügyesebbnek? Érdekes módon nagyon adekvátan válaszoltak. Meghallgattuk Bella dalát is. A mese két napon keresztül az, Ahol a Hóangyalok laknak című mese volt, ami nagyon híven tükrözi egy kislány lelki érzelmeit, megküzdését egy betegséggel, és hogy mire is van ilyenkor szüksége.
Beszéltem nekik arról, hogy jön a Karácsony, ami egy nagyon meghitt ünnep, és most ugye két hétig nem találkozunk, viszont ha Szent este, a fa alatt állva ünnepelnek, akkor gondolok majd rájuk, és ha Ők is gondolnak rám, akkor a lelkünk valamelyik csillagban találkozik, és az szebben fog ragyogni, mint bármelyik másik. Kértem, hogy küldjenek fényképet, akkor látom majd mit kaptak, és milyen szép a Karácsonyfájuk is. Elmeséltem, azután el is magyaráztam, illetve megbeszéltük, mit is jelent a mese. Ügyesen megértették.
Ellátogattak az óvodánkba az idős emberek a Szociális Alapszolgáltatási központból. Előadtuk nekik a Hópihe táncunkat, nagyon ügyesen helytálltak a gyerekek, és örömmel mentek ki, mikor említettem, hogy idős nénik, bácsik kíváncsiak a műsorra. A tánc után annyira megnyugodtak, hogy olyan, autópályát építettek a kocsikból, állatokból, még az öltözőt, és a mosdót is tele építették.
A csoport Karácsonyán a szülők mese előadással készültek gyerekeiknek, ezúton is dicséret a lelkesedésért, a precíz kivitelezésért, és a szereplők profi játékáért. Nagy sikere volt a gyerekeknél, rég láttam őket ennyire figyelni, és örülni, egyszerre meglepődni, és élvezni a mesét. Nagyon hálás vagyok érte! Utána a gyerekek is bemutatták műsorukat. Annyira ügyesek voltak, hogy nekem szinte semmit nem is kellett segíteni. Büszke vagyok rájuk!
Ebben a hónapban a a Boldogságórák fő témájának feldolgozása a szeretet, az adni és kapni örömének a érzésének megéreztetése valamint a pozitív énkép felfedezése köré épültek. Az Adventi várakozás időszakában kicsik és nagyok különböző módon élték meg a szeretet az ajándékozás érzését, legyen szó egy érzésről vagy bármilyen kézzelfogható dologról. Minden csoportban szülőkkel együtt ünnepeltük a szeretet ünnepét.Voltak akik mézeskalácsházat díszítettek, vagy különböző karácsonyfa díszeket készítettek.Sokat beszélgettek, közösen feldíszítették a csoport fáját, megajándékozták egymást egy mosollyal, egy öleléssel,vagy éppen mézeskalácsot sütöttek. Voltak akik szeretetfestményt készítettek. A legnagyobbak pedig karácsonyi műsorral ajándékozták meg a szüleiket vagy éppen a szomszéd csoportot.A nagycsoportosok sokat beszélgettek a szeretet érzéséről a Mese a karácsonyi csillagokról,öreg fenyőről és hógömbökről c. mese feldolgozása során.
Karácsony közeledtével beszélgettünk, hogy kinek mit jelent a Karácsony szelleme, érzése. Ki-milyen érzéssel, cselekedettel éli azt meg. Hogyan is szeretnék magukat érezni, mit akarnak megtapasztalni. Egyenként elmesélték, hogyan látják ők ezt az időszakot. Szerencsére mindannyian kellemes érzéseket osztottak meg. Lerajzolták jelképekkel mit jelent nekik a szeretet, a karácsonyi érzések. Majd a tükröm-tükröm feladatot is elvégeztük, meg tudták magyarázni a kérdéseim segítségével melyik gömbben való jelenléttel, hogyan érezik magukat.
