2025. január
Önbizalom program
Feltétel nélküli önszeretet

A héten a Hóemberek Világnapjára készülve papírgurigából kis sapkát készítünk fonalból, azzal foglalatoskodtunk délelőtt. A módszer nem nehéz, de azért elég nagy figyelmet kíván, a bemutatás után azonban sokan meg tudták csinálni. Aliz segített a többieknek is, hogy ügyesen haladjanak. A szőnyegre leülve meghallgattuk a Szeretet-dalt, amiről beszélgettünk, majd a Szilárd manó meséjét olvastam el nekik, véletlenül tovább lapoztam, mert ez a következő téma meséje. De ez nem zavart minket, mert nagyon aranyos mese, és beszélgettünk róla, utána meg a Szeretet ölelést is kipróbáltuk. Jól esett, hogy engem is, és a dadus nénit is megölelgették.
Elmeséltem a Manóbunker mesét is, és végig beszélgettük a mese közben írt kérdéseket. Nagyon tetszett: Zsombi saját maga megajándékozására azt mondta, hogy összegyűjti a jelmezeit egy dobozban, mert azt elrakják emlékbe. Volt, aki a kincseit rakja egy dobozba. Amikor a tökéletlenségről beszéltünk, akkor olyan cukik voltak, mert nagyra nyitott szemekkel néztek rám, és mondták, hogy hát az ő anyukájuk márpedig tökéletes! Ez igazi óvodás válasz volt, és el is fogadtam tőlük, mert teljesen igazuk van, így tartsák csak a szívükben mindig a szüleiket. Már mindenki megcsinálta a hóember sapkáját, amire mondtam nekik, hogy ezt is maguknak csinálják, mert majd ha hazaviszik, díszítheti a szobájukat. Beszélgettünk még arról is, hogy vajon miért találták ki a Hóemberek Világnapját? Mert amikor építjük, örömet érzünk a szívünkben! A játszótéren kényeztettük magunkat ma az ovi udvara helyett.
S láss csodát, szerdára hóesés érkezett, siettünk is ki az udvarra, miután mindenki megfonta a hóembere sálát is, hogy csütörtökön csak rá kelljen kötni a nyakára. Az udvaron a kis mennyiségű hó miatt csak kicsike hóemberek születtek, de volt célbadobás hógolyóval, nyalóka és hóangyal készítés is. A Holle anyót meséltem el reggeli előtt, és Bella zenéjére mesepárna foglalót játszottunk. Gyakoroltunk néhány verset, dalt is a hóemberről, és hóról.
Csütörtököt tornával kezdtük, kendővel tornáztunk, ami puhaságával jól eső érzés volt a gyerekeknek, mert most a bőrükön ezt a finom érzetet érezték. Nagyon figyelmesek, ügyesek voltak, mindenki nagyon igyekezett. Egy kis mindfulness gyakorlatot is csempésztünk a gyakorlatokba, amikor az arcukra tett kendőt le kellett fújni az arcukról, és ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljon, lassan, de erőteljesen kellett kiereszteni a levegőt. Reggeli után német oktatás volt, amit nagyon szeretnek, mert vicces, mozgalmas, táncos. Ezek után megcsináltuk a hóembereket, rizzsel töltött palackokat matricával, sapkával, sállal, szemekkel, seprűvel, vattával díszítettünk, illetve egészítettünk ki. Kicsit utána néztem a Hóemberek Világnapjának, hogy miért is ünnepeljük, és néhány érdekességet mondtam evvel kapcsolatban, például, hogy a mindig vidám, vicces figurától mindenkinek jó kedve lesz, és hogy német országban él a világ legtöbb hóemberét összegyűjtött bácsija, aki világrekorder. Elmeséltem a Varázsecset című mesét, kicsit interaktívan, hiszen már látták a mesét, és így tudtak segíteni a mesélésben. A mese után megcsináltuk a mindfullness gyakorlatot a könyvből, amikor plüsst tettünk a mellkasunkra, és lélegzetvételünket figyeltük. A tanulsága az volt, hogy lélegzésünket mi irányítjuk, és ha lassan vesszük a levegőt nyugodtabbak, és higgadtabbak vagyunk.
Pénteken újabb hóembert készítettünk festéssel, ragasztással, papírtányérból, vattakoronggal, közben volt alkalmunk énekelni, verselni a hóemberről. Játékpakolás után pedig játszottunk egy kicsit. Szánkósat játszottunk, úgy, hogy a mesepárnára ketten ültek rá egymásnak háttal, és a hátsó az első gyermeket a hóna alatt át kellett ölelnie. Imitáltunk egy kicsit a szánkózást, hol lassítottunk, hol gyorsítottunk. Aztán a hátsó gyerek belesúgta az előtte ülőnek, hogy miért szeret vele játszani, miért szereti őt. Azután cseréltek, azután mindenki mindenkivel cserélt. Miután jól estek a dicsérő szavak amiket hallottak, hallottunk, mert sokan elmondták hangosan is mit mondtak, akkor a mesepárnát a hasuk közé fogva, egymást átölelve kellett vinni az ablakig, és vissza. Majd egy kis masszírozás következett, mesepárnára a páros egyik tagja lehasalt, kapott szeretet masszírozást, majd csere. Zenére táncoltunk, amikor lekapcsoltam, akkor mesepárnára kellett állni, barátok egy párnára, úgy lehetett, hogy minél többen ráférjenek, ehhez persze meg kellett ölelniük egymást. Annyira belemerültek ebbe a szeretet adásba, hogy hozzám is odaszaladtak, és megölelgettek. A mai mese Az állatok nyelvén tudó juhász volt. A végén
kiemeltem a kitartást, mint erényt, ami nagyon jó erősségnek számít.