A februári boldogság óra témája az egészséges önbecsülés volt. A diákok elolvasták A mese a szeretetről, tükörről és a szépségről című történetet, majd megvitatták a szereplők tulajdonságait. A beszélgetés során szóba került, mit jelent az önbecsülés, és hogyan viszonyulnak saját önbecsülésükhöz és önértékelésükhöz a diákok. Két csoportban elkészítették az önbecsülés létráikat, amelyeken nemcsak a történet hősei szerepeltek, hanem saját tulajdonságaikat is összegyűjtötték. Ez segítette a diákokat abban, hogy tudatosabban gondolkodjanak önmagukról, és felismerjék saját értékeiket.
Boldogságóra Önbizalom Program
A célok elérésével kapcsolatosan eljátszottuk a papírhajók közelebb húzását. A célokat ők határoztál meg, de én írtam rá, mert még nem tudnak írni.
Február hónapban az Egészséges önbecsülés került előtérbe. Először beszéltünk a témáról, körbejártuk, milyen tartományai vannak az önbecsülésnek. Példákat hoztak saját kis életükből. Megcsináltuk az ajánlott vizualizációt, megmásztuk az Önbizalom-hegyet, majd elkészítettük hozzá a rajzot. Minden nap egy-egy új motiváló üzenetet írtam fel a fekete táblafestékes falunkra. Nagyon megkedvelték az 5 perces mindfulness gyakorlatokat, így fává váltunk. Ezután meghallgatták az interaktív mesét Lili kétségeiről, nagyon remek kis beszélgetés kerekedett belőle. Létrehoztuk a teremben az önbecsülés skálánkat. Végezetül pedig arról beszélgettünk, ki mit szeret magában és hogy szerinte mit szeretnek mások benne. Remélem mindannyian értékes pillanatokat visznek magukkal erről a hónapról. Egyre inkább látom rajtuk a fejlődést. Megnyílnak, néhányan korukhoz képest sokkal érettebb megnyilvánulásról tesznek tanúbizonyságot, öröm hallgatni őket.
Önbizalom: Február
Önmagunkkal való együttérzés
Hétfőn reggel borsó ültetéssel kezdtünk, krumplit, lila, vörös, fokhagymákat raktunk vízbe, és csíráztatni próbáljuk. Tettünk borsószemeket nedves vatta közé, hogy napi szinten tudjuk majd követni a változást, ehhez fejlődés napló készül a gyerekek megfigyelése utáni megrajzolással. Természetesen megbeszéltük a feltételeket a növények fejlődéséhez, hogy nekünk mi a dolgunk, hogy a növények, virágok fejlődjenek, szépek legyenek. Ezután mindezt lefordítottuk az ’emberek nyelvére’: Mi kell ahhoz, hogy a gyerekek egészségesen, boldogságban fejlődjenek? Mit teszünk egymással, ha szeretettel, vagy ha állandó szidalmazással nevelünk? Mi jó nekünk, minek örülünk? Nagyon szépen megértették azt, amire kérdésekkel rávezettem őket, a szeretet szót is ők mondták ki, aminek nagyon örültem. Ezek után saját magunkról beszélgettünk, hogy magunkat is el kell fogadnunk úgy, hogy lehet néha hibázunk, de attól még értékesek vagyunk. Néha kényeztetni kell magunkat, szeretni magunkat, úgy ahogyan a barátainkat, vagy szüleinket is szeretjük, megbocsátunk nekik, és hálásak vagyunk, hogy vannak. El is ismételtük a versünket, amit a háláról már megtanultunk. A földön fekve ellazulva hallgattuk meg Bella dalát, A „Szép nap ölelj most át engem”. Másnap Szeretet bombát adtunk szinte mindenkinek, miután dráma játékban eljátszottuk, milyen a gyerekeknek, ha csak szépet, és jót mondanak nekik, és milyen, amikor rosszat. Még a testtartásunk is más, a jóra kihúzzuk magunkat, megnövünk picit, a rosszra összehúzódunk, szomorúak leszünk. Mindenki nagyon sok jót kapott, mindig megkérdeztem: Milyen érzés volt? De a mosolyuk is sok mindent elárult, és jönni akartak a székbe, ahol kapták a ’jóbombákat’! Beszéltünk az erősségekről, elmagyaráztam, képek alapján, melyik mit rejt, mi az értelme (a képeket az erősségek daláról töltöttük le, és nyomtattuk ki).
Figyeltük a csíráztatás, ültetés eredményeit, amik a harmadik napon már látványosak, így nagy volt az izgalom. Kicsomagoltuk a Szívmanó nyugilégzés kártyákat, és kipróbáltuk a reggel érkezőkkel. A jó az volt, hogy kérték még, csináljuk! Még én is mondtam, hogy mennyi mindent lehet csinálni egy levegővétellel, nem is gondoltam. Virágos fali díszt készítettek, akiknek volt kedve, és a mai mese Az égig érő paszuly volt. Ebben volt bátorság, bölcsesség, kedvesség, hála. Folytattuk az erősségek megismerését, ki kellett találni képről, hogy mi lehet az, de rávezetve mindet megfejtettük. Utána random kihúztam egyet-egyet, hogy megismerik-e, és egész jól ment. Később már azt is kértem, hogy aki azt érzi amit mutatok, abban ügyes, emelje a kezét. A végén a pillangós mindfullnest csináltuk meg.
Néhány ügyesebb gyermek vállalkozott arra, hogy lerajzolja magát óriás papírra, és utána locsolókannát rajzolva a felső sarokba, rárajzoltuk a papírra, hogy anya, meg apa mivel „locsol” minket, hogy boldog, gyerekek legyünk. Itt már segítettek a többiek is, mert mindent nem tudtunk lerajzolni, de szóban elhangzott: szeretettel, kedvességgel, öleléssel, dicsérettel….stb. Ezt eljátszottuk anya, apa és gyerek szereplőkkel. Aranyosak voltak, mert mindenki jönni akart szerepelni. Elmeséltem Zsófi meséjét a tankönyvből, és mivel torna óránk is volt a bátorságról, kitartásról, társas intelligenciáról ma sokat hallottak, többször beszélgettünk. Természetesen ültetett, csíráztatott növényeinket is megfigyeltük, és miután eljátszottunk egy hegycsúcs légzést, elmentünk az ablakhoz, puszit dobtunk az ültetvényeinknek, és bíztattuk őket, szép nagyra, erősre nőjetek. Mert ugye bizonyított tény, hogy szeretgetésre a növények is szebben fejlődnek.
Készítettünk tulipános kosárkát papírból, hogy tudjanak haza is vinni egy kis meglepetést. Beszélgettünk a jegesmedvékről, mert Nemzetközi jegesmedve nap volt. Azt erősítettem bennük, hogy mit tanulhatunk tőlük, például a gondoskodást, a kitartást, ahogyan a jégkunyhóban nevelik kicsinyeiket, meg ahogy megtanítják vadászni. Sajnos a globális felmelegedés miatt a jéghegyek veszélyben, de minden, amit csak tudunk tegyük meg. A hét végén összegeztük, hogy miket csináltunk ezen a héten, mi volt a legjobb, mi tettszett a legjobban. A jelet is kiraktuk a hegycsúcsunk felé.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Önbecsülés edény
A Mese a törött vízhordó edényről, a mi esetünkben nem is mese. Nem mese, mert a gyermekeinkben rejlő minden kicsi értéket, apró megnyilvánulásokat kis segítséggel, bátorítással láthatóvá teszünk. Aki „kívülállóként” kezeli gyermekeinket, nem láthatja értékeiket, nem tudja milyen rejtett tulajdonságokkal zárkóznak be magukba. Hallgatnak mások mellett, de méregetik is egymáshoz magukat. Az egészséges önbecsülésükhöz értékeiket, jó tulajdonságaikat meg kell erősítenünk, támogatnunk kell őket. Segítségünkkel érezhetik magukat értékesnek, lesznek bátrabbak és meg tudnak majd birkózni a kihívásukkal. A cserépedény mindig ugyanazt az utat teszi meg, a gyerekek útjai sokfelé vezetnek. Ezért még inkább szükséges látványosan kiemelni, értékelni a bennük lévő jó dolgokat.
A törött vízhordó történetében először náluk a sajnálkozás jutott kifejezésre. Sajnálkoztak rajta és nem szerették a másik edényt, aki büszke, csúfolódó volt. Azt, hogy hasznosabb volt, nem is érdekelte Őket.
A saját történeteikben, a tanúság mindig az volt, hogy ha bármi is történik, biztatással jóvá tehető és minden megy tovább, elmúlik a rossz érzés. Utána a bátorság következik.
Alkottunk mi is cserépedényeket, de még ha törött is, szépnek találták.
Hogy ki, mire használná?
– „A polcomon őrizném, hogy mindenki lássa, engem nem zavar, hogy eltört. Megragasztottam, nem is látszik!”
– „Virágot tartok benne.”
– „A többi virágom mellé teszem az ablakba és tányért teszek alá, vizet teszek benne, ő fog párologtatni.”
– „Nem engedném anyának, hogy kidobja!”
Munkáinkat összegyűjtöttük egy fotó erejéig, hiszen olyan nagy gonddal készültek, Ők szépnek találták! Ezzel is az önbecsülésük fejlődött.
A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták „A szamuráj szerencséje” című történetet. A beszélgetést követően elkészítették rajzaikat.
Elérkeztünk a nagycsoport féléve felé, s azt vettem észre, hogy egyre több felmerülő problémákkal szembesülünk. Minden konfliktus forrása, amiben segítséget kérnek a gyermekek, azt mutatja, hogy nem bíznak önmagukban, megerősítésre vágynak, önbizalmuk alacsony szintet mutat. Korosztályi jellegzetesség az önbecsülés hiánya, így boldogságóránkat kiegészítettük az egészséges önbecsülés kialakításra vonatkozó játékos feladatsorokkal. Nagy segítségünkre volt, a hagyományainkra épülő Farsangi mulatság is, hiszen elbújhattak valaki más bőrébe, úgy, hogy abban tükröződött személyiségük is. A farsangi hetünk egy erőpróba keretén zajlott, ahol néhol bolondos, ügyességi, versenyhelyzetű játékokat próbálhattak ki a gyermekek, majd egy jelmezes bemutatóval, valamint táncmulatsággal záródott vidám hetünk.
Az erdei tisztás című mese alapot teremtett, a szerepjátékra, és a beszélgetésre. Játékos feladataink közt szerepelt a „Ki mit tud az állatvilágban”, a „Kötéltáncos”- amit kiegészítettünk kéz-láb utánzással, és a „Kirakózás”. Számos lehetőséget teremtettek arra, hogy társaik megerősítsék abban, hogy mindenki büszke lehet magára, az elért közös sikerek alapján.
Önmaguk lerajzolása megteremtette az erősségek meglátását, önbecsülésük megfelelő kezelését, amit egy kis humorral zártunk, hiszen mindenki rajzolhatott magának, fantáziájukhoz megfelelően, olyan hajat, amilyet csak kigondoltak, ez lehetett göndör, cikk-cakkos, egyenes, hullámos, vagy ezek változata. Az elkészült rajzokat még sokáig nézegették.
A Boldogságprogram feladataiban való válogatás, rangsorolás előtt megakadt a szemem a
hónap nevezetes napjain. A Boldogság program számomra ebből a szempontból is adott
ötletet.
Elsőnek a Valentin napot. Azt gondoltam, hogy a mai üzleties és anyagias világban mutatnék
egy szívből jövő és hasznos ötletet tanulóimnak. A felsős tanulókkal technika és rajz órán
maguk által készített üdvözlőlapokat alkottunk. Mindenki egyéni ötletével díszíthette,
alakíthatta a szívekkel díszített térbeli képet. Nem lett két egyforma! Meglepett engem is,
hogy sokan szüleiknek, barátjuknak is adtak az elkészített alkotásokból. Nagyon meghatódva
gyönyörködtek az elkészítés után: Ennek biztosan fognak örülni! Remélem, így lett!
A másik program a Macskák világnapja. Ezt már régóta terveztem megvalósítani a tanórán.
Szerencsére nagyon jól fogadták a gyerekek a feladatot, könnyű cicás rajzot találtam nekik,
amit ők rajzoltak le saját látásmódjuk alapján. Még most is kellemes élmény számomra, hogy
milyen csodás kis állatrajzok készültek! Ragyogó, elbűvölő macskaszemekkel! Az a tervem,
hogy összegyűjtöm a rajzokat és kiállítást készítek belőle az iskolában. A fotókat pedig
megosztom más csoportokban is, mert arra érdemesek! Köszönet a naptári ötletekért!
Az első feladatnak a Mese a szeretetről, a tükörről és a szépségről című történetet olvasták
fel a tanulók. A megismert szöveg után beszélgettünk: saját véleményüket fogalmaztak meg
arról, hogy velük is történt már hasonló: nem voltak megelégedve magukkal. Volt, aki az
arcán, a fején, a kezén, vagy máshol található egyéni „jegyre”gondolta azt, hogy az csúnya. E
miatt kerültek másokat, mert esetleg céltáblák sem akartak lenni. Mégis beszámoltak többen
arról, hogy pont ennek a „másságuknak” köszönhetően találtak megértő, igaz barátra. Aki
nem látta őket gúnyolni, csúfolni valónak. Jó volt ezt a gyerekektől hallani.
Az Önbecsüléslétra ezután már abban is segített, ki hol érzi magát a magabiztosság
területén. Elolvastuk a kategóriák szempontjait, ismérveit. Ezután kértem, jelentkezzen, aki
alacsony- egészséges-magas szinten érzi magát önbecsülésben! Meglepő volt, hogy mást
gondoltam néhány esetben, mint ahova sorolták önmagukat a gyerekek. Megbeszéltük,
hogyan lehet és szükséges-e feljebb vagy lejjebb menni a ranglétrán néhányuknak. Ami a
legjobban tetszett nekem: ők maguk fogalmazták meg, hogyan kellene elmozdulniuk a létrán
úgy, hogy a „helyükön” érezzék magukat. Mások által támogatva és elfogadva. Záró játékként
azt játszottuk, hogy ki kellett találni: kiről mondhatta a következőket egy-egy helyzetben
mások nehézségei láttán? Volt nevetés is, de tanulsággal is találkoztak a gyerekek.
Ha hiszel abban a kijelentésben, hogy „Az vagy, amit gondolsz”, akkor tudod, hogy az életed nagymértében függ a gondolataidtól. Gondolatainkat szavakká, tettekké alakítjuk át, és ezek cselekedetek formájában nyilvánulnak meg. Ha pozitív gondolataink vannak, akkor egy idő után úgy fogjuk érezni, hogy semmi sem lehetetlen, sikeresek leszünk, és számunkra a legteljesebb, boldog életet fogjuk élni.
Gátéri liget Óvoda és Szociális Szolgáltató
Elmeséltem a gyerekeknek a „Varázsecset” című kínai népmesét, majd beszélgettünk a mesében elhangzottakról. Majd a „Látom a jövőt”-Varázsecset 1.5. mellékletben található lapon mindenki lerajzolta, milyen álma van a jövőt illetően. A gyerekek örömmel mondták el, mit rajzoltak.