Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 7.
(A Boldogságóra Alapprogram)
Apró örömök élvezete
(Önbizalom Program)
Fejlődési szemléletmód
Az első osztályosoknak nagycsoportban már tartottam a Boldogságórákat azért, hogy majd első osztályban könnyebbé tudjam tenni az óvoda-iskola átmenetet Boldogságórákkal. A mesterprogramomnak a fő célja, hogy segítsem a gyermekek beilleszkedését az iskolába. A Boldogságórát az önbizalom programmal hetedik alkalommal tartottam az osztályban.
Az elsősök és a harmadikosok is kint voltak az udvaron, amikor megérkeztem hozzájuk az iskolába. Minden alkalommal örömmel fogadnak. Sokan odaszaladtak hozzám, megöleltek és úgy üdvözöltek. A harmadikosok megkérdezték, hogy hozzájuk is megyek-e, mert örültek volna neki. Egy darabig kint voltunk az udvaron és alkalmunk nyílt arra, hogy megérezzük a napsütés melegét, a friss levegő illatát, a madarak csicsergését, a fákat fújja a szél és megfigyeltük, hogy milyen hangja van a szellőnek. Hogyan érezzük a bőrünkön. Hallottuk egymás kacagását, jót játszottak, amíg szüneten voltak. Szaladgáltak, kergetőztek, mozogtak, míg be nem mentünk az osztályterembe. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, akkor újra megbeszéltük, hogy mik voltak azok az apró örömök, amiket felfedeztünk odakint. Az osztályterem falán sorakoznak a már megismert betűk. Számomra is nagyon nagy öröm, amikor a gyermekek lelkesen mondják, hogy már mindenki tud olvasni, számolni, írni. Biztosan nem egyformán megy minden gyermeknek, de mindenki megpróbálja, hogy egyre jobban menjen. Szeretik az iskolát és elég toleránsak egymással. A tanító nénik szavára figyelnek többnyire. Igaz, délutánra már elfáradnak, ekkorra már figyelmetlenebbek a gyermekek.
Mivel rajzóra következik a gyerekeknek, ezért megbeszéltük a tanító nénivel, hogy a mese közben kiszínezhetik a napocskát, sőt a rajzlapot ketté hajtva az egyik oldalára egy szívecskét, a másik oldalára pedig egy szép tavaszi virágot kértem, hogy rajzoljanak. A mesehallgatás közben mindenki csendben rajzolt saját kedve, illetve a megbeszéltek szerint. Lukács Elvire örömmeséjét mondtam el az elsősöknek, aminek a címe: A bánatos király.
Ez a király, valahogy semminek nem tudott igazán örülni, pedig megvolt mindene. Amikor észre tudta venni az apró örömöket maga körül, akkor jött rá, hogy milyen szép is az élet.
Ezt próbáltam én is a gyermekekkel észre vetetni és azt is, hogy amikor valami nem sikerül úgy, ahogyan akarják, akkor addig kell próbálkozni, ameddig nem sikerül. Minél többet próbálják azt a tevékenységet, ami kevésbé megy, mindig egyre jobban fog sikerülni. Ha valamit gyakorlunk, újra próbáljuk, akkor valamiben mindig fejlődünk! Az ablakon keresztül gyönyörűen besütött ránk a nap. Éreztük a melegét, jólesett az a fény, ami beáradt az osztályterembe. Ettől még jobban éreztük magunkat, ezért táncra is perdültünk Bagdi Bella zenéjére: Imádok élni!”
„Az apró örömök olyanok, mint az útszéli virágok. Csak azok találnak rájuk, akik igazán keresik őket.”
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus