Szeli a meseszövő manó már többször ellátogatott hozzánk. Ebben a hónapban megismertük egy újabb történetét. Jozifek Zsófia: A csodabunker meséi, avagy milyen a manószeretet? mesével megismerkedtünk a kis manóval és általa a szeretet nyelvekkel.
Gondolat ébresztésként megbeszéltük a gyermekekkel, a következőket:
Mikor kaptál utójára ajándékot? Mikor adtál te valakinek utoljára ajándékot? Mi az amit szeretsz magadban? Hogyan tudsz segíteni magadnak ha fázol, egyedül érzed magad? Melyik szeretetnyelvet szoktátok használni?
Szeretetnyelvek megismerése: Minőségi idő, Elismerő szavak, Ajándékozás, Szívességek.
Ezt követően dráma játékokat játszottam a gyermekekkel:
-Szeretetzuhany (Egyesével álltak középre, a csoporttársaik megsimogatták őket és mondtak egy dolgot amit szeretnek benne.
-Tükör a dobozban (Megmutattam a gyermekeknek, ki az aki a legértékesebb a világon. A dobozban egy tükör volt, így a dobozba belenézve mindenki magát látta.
– Szeretetkör- végig mentek a folyosón és aki mellé értek azt a gyereket megölelték.
Házi feladatként adtam a gyermekeknek, hogy válasszanak egy-egy szeretet nyelvet amit kifejeznek a családtagjaik és a csoporttársaik felé.
Kifejeztük a hónapban a fák iránti szeretetünket. Hálásak voltunk, hogy védenek a tűző melegtől, oxigént és ételt adnak nekünk és sok számunkra fontos dolgot készíthetünk belőlük. Elmentünk a Debreceni Nagyerdőbe ahol megöleltük a fákat majd csatlakoztunk mi magunk is a Nemzeti faültetés napjához és az óvoda kis kertjébe mi magunk is elültettünk egy csodaszép fát (oszlopos gyertyánt)amit közösen gondozunk. Hálásak voltunk, hogy elnyerhettük a legintenzívebb kampányoló intézmény címét így az óvodánk bővülni fog a 10 millió fa Alapítvány által épített különleges magaságyásával és fűszerkerttel is.
Boldogságóra Önbizalom Program
A gyerekekkel épp a Ki enged ki ? játékot játsszuk….
1. Szeretem magamban, hogy…. mindenki elmesélte mi az, amit szeret önmagában.
2. Az öt szeretenyelv átbeszélése után mindenki ahhoz a jelhez állt, amelyet a leginkább a sajátjának érzett.
Papi Kölcsey Ferenc Általános Iskola Aranyosapáti Tagiskolája
Mire kell figyelnem, ha olyan felnőtt legyek, akinek a jövője biztos, és jólétben fog élni?
Az osztályommal minden hónapban legalább egy alkalommal tartottunk boldogságórát. Havi bontásban ezek az események valósultak meg:
A szótár szerint az optimizmus jelentése derült, bizakodó életfelfogás, szemlélet, az emberiség haladásába vetett törhetetlen hit; derűlátás. A 6.F osztály esetében a fenti jellemzőek minden nap igazak. Az osztállyal osztályfőnöki órán beszélgettünk az optimista életfilozófiáról, a pozitív megerősítésről, hiszen mindenki jó valamiben. A mindennapi apróságok adta örömökre is koncentráltunk. Az Erasmus Napok keretében egy héten keresztül zenéltünk a folyosón, napról napra oldódtak a gyerekek és még táncos produkciók is születtek a szünetek alatt.
A hónap legfontosabb eseménye a családi napunk volt. A szülőkkel, kis-, és nagy testvérekkel együtt töltöttünk egy délutánt és estét. Az apukák vidáman főzték a bográcsos vacsorát, az anyukák süteményekkel és meleg teával készültek. Az osztály diákjai testvéreikkel számháborúztak, focizatak és kincseket kerestek a sötétedő udvaron. Tartalmas és vidám beszélgetésekkel tarkított este volt. Ezt a hagyományt tavasszal folytatjuk, hiszen olyan jó együtt lenni.
Novemberben a 6.F osztállyal Hello napot tartottunk. Életkorukat tekintve nagyon sokszor apró konfliktusokból adódnak nézeteltérések. A hatékony kommunikációról beszélgettünk osztályfőnöki órán és különböző nemzetek köszönéseit és köszöntéseit gyűjtöttük össze. A köszönéseket a termünkben ki is függesztettük.
A társas kapcsolatokat e-Twinning iskolai partnerekkel is gyakoroltuk, ahol egy grúz iskola diákjaival ismerkedtünk és barátkoztunk. Az eseménybe természetesen játékok is kaptak helyet, ahol nem a győzelmen, hanem a részvételen volt a hangsúly.
A hónap végén elkezdtük a karácsonyra hangolódást is: osztálytermünkbe fenyő és karácsonyi díszek kerültek, egyik diákunk által készült adventi koszorú teszi az ünnepvárást még szebbé. A tavalyi hagyományt folytatva egy-egy társat sorsoltunk mindenkinek, és decemberig apró személyes meglepetéssel kell készülni osztálytársuk számára.
Decemberben az alábbi idézettel kezdtük az osztályfőnöki órát a 6.F osztályban: „Megtörténhet bármi, hogyha hagyod,
Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot!” (Mary Poppins)
A karácsonyi ünnepvárás mellett sokat beszélgettünk arról is ebben a hónapban, hogy jót tenni jó. Nem csak azért, mert másoknak jót teszünk vele, hanem azért, mert mi is boldogabbak leszünk tőle. Az együttérzés gyakorlását a hónapban szervezett adománygyűjtésekkel kezdtük. Több diákunk hozott be szép ajándékokat az iskola által hirdetett programokra, segítettek a csomagolásban és volt diákunk, aki a városi ajándékok kiosztálsába is tevékenyen bekapcsolódott. A diákok már hagyomány, hogy megajándékozzák egymást az utolsó osztályfőnöki órán, erre idén is sor került. Jó volt látni a mosolygós arcokat, ezzel is építve közösségünket. Az év zárásaként szülőkkel együtt a budapesti Madách Színházba látogattunk el, ahol egy látványos darabbal hangolódtunk tovább a karácsonyra.
Január hónapban az osztályfőnöki órákon az első félév eredményeit értékeltük egyénileg és osztályszinten egyaránt. Mindenki kiemelte erősségét és fejlesztendő területeit. Ebben segített a táblázat (csatolva).
A második félév tervezése is elkezdődött, nem csupán az osztályfőnöki órán, hanem a hónapban tartott szülői értekezleten is. Közösen kitaláltunk minden hónapra egy-egy élményt, mellyel motiváljuk egymást és erősítjük közösségünket. Így farsangi bulit, közös programokat, családi napot álmodtunk meg. A célunk, hogy a tanév végéig minden egyes hónapban tartalmas időt töltsünk együtt a tanítási órákon túl. Az osztályból többen külföldi diákmobilitásra indulnak februárban, ahol a hatékony stresszoldásról és élményórák szervezéséről lesz szó. A kiutazó tanulók a tudásukat első körben a saját osztályunkban fogják tesztelni. Ennek előkészítése zajlott januárban.
Az egyéni hosszútávú célok kijelölésére hasznos nap volt az iskola pályaorientációs napja, ahol az egyetem kihelyezett standjainál bátran kérdeztek a gyerekek, ezzel is erősítve, hogy miért érdemes komolyan venni a tanulást. Hasznos és értékes hónapot zártunk!
Január hónapban az osztályfőnöki órákon az első félév eredményeit értékeltük egyénileg és osztályszinten egyaránt. Mindenki kiemelte erősségét és fejlesztendő területeit. Ebben segített a táblázat (csatolva).
A második félév tervezése is elkezdődött, nem csupán az osztályfőnöki órán, hanem a hónapban tartott szülői értekezleten is. Közösen kitaláltunk minden hónapra egy-egy élményt, mellyel motiváljuk egymást és erősítjük közösségünket. Így farsangi bulit, közös programokat, családi napot álmodtunk meg. A célunk, hogy a tanév végéig minden egyes hónapban tartalmas időt töltsünk együtt a tanítási órákon túl. Az osztályból többen külföldi diákmobilitásra indulnak februárban, ahol a hatékony stresszoldásról és élményórák szervezéséről lesz szó. A kiutazó tanulók a tudásukat első körben a saját osztályunkban fogják tesztelni. Ennek előkészítése zajlott januárban.
Az egyéni hosszútávú célok kijelölésére hasznos nap volt az iskola pályaorientációs napja, ahol az egyetem kihelyezett standjainál bátran kérdeztek a gyerekek, ezzel is erősítve, hogy miért érdemes komolyan venni a tanulást. Hasznos és értékes hónapot zártunk!
A 6.F osztályban a mentális jóléttel kapcsolatban dolgoztunk és alkottunk a hónapban. Az első osztályfőnöki órán a diákok az Erasmus spanyol találkozóján tanultakat osztották meg az osztálytársaikkal. A mentális jólét témájában számos remek ötletet tanultunk. Tantermünk dekorációjában ezt kezdtük megvalósítani. Elsőként egy úgynevezett Worry Box rendszert álmodtunk meg, és készítettek el a gyerekek. Ebben tudják ötleteiket, javaslataikat, problémáikat kiírni. Egy lelkes csapat feldolgozza a beérkezett írásokat és megoldásokat igyekeznek az osztályfőnökkel együtt készíteni. A másik alkotás egy reggeli üdvözlő plakát készítése, mely várhatóan jövő hónapra készül el teljes formájában. Bevezettük jógyakorlatként, hogy nyelvi órán önálló munka során, illetve a gyerekek kérésére dolgozatírás közben is, nyugtató zenét hallgatunk.
A hónap egyik talán legnépszerűbb feladata a Wow Wednesday lett. A diákok párokban és kis csapatokban egy-egy programot szerveztek az osztálytársaknak. Ennek lebonyolítása folyamatosan zajlik. Az első ilyen rendezvényt a fiúk kis csapata szervezte az osztálynak: büntetőrúgó bajnokságot álmodtak meg, melyet plakáttal hirdettek egy hétig és a hónap utolsó osztályfőnöki óráját ezzel zártuk. Meglepő módon a lányok is kifejezetten élvezték. Ezt a programsorozatot minden hónapban szeretnénk más-más diákok által szervezett eseménnyel folytatni.
2025. önbizalom program
Március: Fejlődési szemléletmód
Három dimenziós színezőt készítettünk, ami nem volt egyszerű, főleg a kisebbeknek, de ugye a kitartás gyakorlására pont megfelelő volt. Meg is tanulták a kitartás szó értelmét, és használni is kezdték. A szőnyegre leülve beszélgettünk a bátorságról, kitartásról, és megbeszéltük azt is, hogy ha nem vagyunk kitartóak, annak mi a következménye. Nagyon ügyesen válaszoltak is rá, jó érzés volt, hogy tudtunk erről beszélgetni, nem nekem kellett csak rávezetni őket. Azt ajánlottam fel nekik, hogy próbáljuk ki ezt a gyakorlatban, és játsszuk el, hogy milyen, amikor meg kell küzdeni az akadályokkal. Ez a történet pedig a mindennapi óvodába indulás volt, amit nagyon élveztek, nevettek közben, és mindig megmondták, hogyan tovább, akkor amikor baj történt, mint az, hogy apának nem indult az autója. Soroltunk helyzeteket, amiben lehet a kitartásunkat használni. A kiscsoportosok előadással készültek nekünk, nagyon ügyesek voltak, ott is megemlítettük, hogy azért sikerült, mert mindennap gyakorolták, kitartóak, bátrak voltak.
A folyosón a kisasztalra pozitív üzeneteket ragasztottam kisvirág formákra, amiket el lehet vinni, és remélem szebbé tették a napjukat az arra járóknak. Ma a csoportban tartottuk meg a tornát, az asztalokból tutajok készültek, felfordítottuk őket, és azt játszottuk, hogy úszás közben mindenféle állatok jönnek, nekünk pedig menekülni kellett előlük, persze fel a tutajra. Volt cápa, medúza, orka, polip, tengeri sün, stb. Akadályokat is raktunk ki, és csak azon lehetett menni. Készítettünk csiki-csukit, amibe pozitív üzeneteket írtunk, illetve rajzoltunk, és nagy volt az érdeklődés iránta. Együtt találgattuk, mit lehet még beleírni. A mai mese a Kiskakas gyémánt félkrajcárja volt, ami szerintem nagyon is tükrözi a kitartást, bátorságot, és a nem adom fel érzését. Persze bohókásan adtam elő. A pakolós mondókánk úgy hangzik, hogy „a pakolás az jó dolog, jó dolog, jó dolog, a pakolás az jó dolog, menjünk pakolászni!” Ennek a dallamára és a szövegére találtunk ki mindenféle más tevékenységet, és azt énekeltük, pl. a terítés az jó dolog… a játék… a sepregetés… stb. Nagyon élvezték, sok, sok ilyet találtak még ki. Megismételtük a varázsszót: még egyszer… és erre is mondtunk példákat. Versgyakorlás, és irány a játszótér.
Ma élő állat, teknősök voltak a csoportban, pézsma, és királyteki. Tanultuk róla, tanultunk tőlük, az életvitelük igazán példaértékű, ha a kitartásról, türelemről van szó. Gyöngykirakóztak néhányan, ami szintén nagy odafigyelést, kitartást kíván a gyerekektől. Játszottunk karikával, babzsákkal kétfajta ügyességi játékot, az erőfeszítésünk, állóképességünk növelésére, mert a babzsákot például úgy kellett rakosgatni egyik karikából a másikba, hogy négykézláb támaszkodva, és így persze csak az egyik kezük volt szabad, amivel gyorsan kellett rakosgatni, a fiúk a lányok elleni versenyben. Nem volt könnyű, és sajnos a fiúk voltak erősebbek, de a jókedvünk nem szállt el. A gyümölcsevés után szemerkélő esőben kimentünk a virágüzletbe, mert Zoé néni születésnapjára virágot vettünk, felköszöntöttük.
Március 15. ❤️🤍💚
1848-ban sok ember nem érezte igazságosnak ,ahogyan Magyarországot kormányozták. Az emberek szabadságot, jobb életet szerettek volna. Az ország az Osztrák Birodalom része volt. Az emberek változásra vágytak, és ebben az ifjú forradalmárok, az ún. „forradalmi ifjak” vezették az utat, akik fiatal értelmiségiek voltak és nagy lelkesedéssel dolgoztak az ország jövőjéért. Közülük a leghíresebbek Petőfi Sándor és Jókai Mór voltak. Petőfi, a nagyszerű költő, a „Nemzeti dal” című versével buzdította az embereket. Jókai Mór pedig a „Tizenkét pont” szövegének megírásában segített.
Március 15-Ezen a napon emlékezünk az 1848-as forradalomra.
„Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált volna”….
Az alsósok életében történnek meg a legnagyobb mérföldkő lépések, hiszen ekkor alapozzuk meg az írás- olvasás és számolás alapjait, valamint idegen nyelvekkel is ismerkedni kezdünk.
Naponta annyi új dologgal találkoznak, olyan sok az elsajátításra váró anyag, hogy óhatatlanul szükség van a biztatásra, megerősítésre, lelkesítésre! Az optimista szemüveg, Az optimista ébredés, A fejlődési vándornapló, Ez fantasztikus, mert…mind szuper ötletek, a gyerekek játékosan, átéléssel emelkednek a fejlődési skálán. Nagyon mélyen átélték a játékok folyamán a megjelenő érzéseket.
Itt tudom kifejezni mérhetetlen hálámat, hogy a Boldogságórás anyag kimeríthetetlen ötlettár a lelki, szellemi, értelmi, érzelmi töltet biztosításához.
A Zene világnapja alkalmával együtt éltük át a hangok varázslatos erejét:
Népdalösszeállítást énekeltünk, melyet a furulyacsokrunk követett. Vidám kánonunk a mellettünk levő osztályban tanulókat is lelkesíti.
Figyeltünk a saját énekünkre, megkísérelve időnként a másik csoport dallamára is figyelni, hiszen ez állandó fejlesztésre szorul.
Ritmikus gyakorlatokat, játékokat iktattunk be a nap folyamán, melyek segítenek a figyelem összpontosításában, az egymásra hangolódásban.
-Nincs örömtelibb dolog egy gyerek nevetésénél, és semmi sem csodálatosabb egy gyerek mosolyánál.- valljuk mindannyian a mosoly világnapján. De társítva még azzal a kifejezhetetlen örömmel, a kis szemek csillogásában, amikor megértettek , felfedeztek, megtanultak valamit – ez az a pillanat, amely az életünk legértékesebb megélése -pedagógusi pályánk során.
A lelki egészség világnapja megerősített abban a hitben, hogy az örömmel végzett tevékenység, egymás segítése, támogatása az iskolai tanulás során, boldog, elégedett, mosolygós gyerekeket eredményez. Erre figyelünk minden percben, bátorítjuk egymást, támogatunk mindenkit, hogy célba érjen, legyen sikerélménye.
A kitartás erősségmondóka lett a hónap legfontosabb versikéje, mely a megtorpanások, bizonytalanságok során gyógyír a továbblépéshez! Kitartással horgolunk, kötünk, lombfűrészelünk, varrunk, korcsolyázunk, furulyázunk, énekelünk…
Az ölelés sem maradhat el, hiszen azért is van az embernek karja, hogy melegen átölelje barátait, szeretteit. A kicsik olyan önzetlen szeretettel tudnak átkarolni, mely méltó példa a felnőttek számára. Nincs olyan nap az iskolában, hogy ne legyen benne szeretetteli ölelés.
I. Bevezetés: Üljetek le egy percre az udvaron felállított boldogságpontunkon található boldogságpadra, és hallgassátok meg a következő történetet!
Kívánok neked elegendőt
Nemrég a reptéren, – amint a hangosbemondóban beszállásra szólítottak fel – felfigyeltem egy anya és lánya búcsúzásának utolsó perceire.
A biztonsági kapu mellett állva megölelték egymást, és az anya így szólt: „Szeretlek és kívánok neked mindenből elegendőt.” „Anya, a mi életünk több volt, mint elég” – válaszolt a lány. A te szereteted minden, amire valaha szükségem volt. Én is ugyanezt kívánom neked.”
Megcsókolták egymást és a lány elment. Az anya odajött az ablakhoz, ahol ültem. Ahogy ott állt, látszott, hogy sírás szorongatja a torkát. Próbáltam nem megzavarni őt, de ő megszólított:
„Búcsúzott már valaha is valakitől úgy, hogy tudta, örökre szól?” „Igen.”- válaszoltam.
„Elnézést, hogy megkérdezem, de miért örökre szóló búcsú ez?”
„Idős vagyok már és ő olyan messze él. Nehézségek várnak rám és reálisan nézve a következő hazaútja már a temetésemre fog vezetni.”- mondta.
Amikor elköszönt, hallottam, hogy ezt mondta neki: „Kívánok neked elegendőt.” Megkérdezhetem, hogy értette ezt?
Elmosolyodott. „Ez egy jókívánság, amit generációk adtak át egymásnak. Szüleim ezt mondták mindenkinek.”
Egy pillanatra elhallgatott, mintha még jobban próbálna emlékezni, és egyre inkább mosolygott. Amikor azt mondtuk „kívánok neked elegendőt”, csupa jó dologgal teli életet kívántunk a másik személynek. Aztán felém fordulva felsorolta nekem ezeket:
„Kívánok neked annyi napfényt, hogy ragyogónak lásd az életet.
Annyi esőt, hogy megbecsüld a napsütést.
Annyi boldogságot, hogy lelked viruljon.
Annyi fájdalmat, hogy az élet apró örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Annyi nyereséget, hogy megelégedj a vágyaiddal.
Annyi veszteséget, hogy értékelni tudd, amid van.
Annyi üdvözlést, melyek átsegítenek a végső búcsún.”
Aztán sírni kezdett, és elsétált.
Azt mondják, egy percig tart, hogy észrevegyél valakit, aki különleges, egy óra, hogy komolyan vedd, egy nap, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.
A történet meghallgatása után gondoljátok végig, kinek szeretnétek az iskolában valamilyen hasonló, boldog üzenetet átadni!
Lépjetek be a boldogságpontra!
Aki belép a boldogságpontra töltse ki a belépőt, és dobja be a boldogságponton elhelyezett kis ládikába. Annak a nevét írd fel a belépőre, akinek szánod üzenetedet. A nap végén kiosztjuk az üzeneteket a címzetteknek.
BOLDOGSÁGPONT BELÉPŐ
Tanuló neve: ……………………………………………….
Tanuló osztálya: ……………………………………………
Kívánom, hogy: …………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
______________________________
aláírás
II. Állj meg egy percre! Mielőtt távoznál a boldogságpontról hallgassátok meg ezt a történetet! Majd beszélgessetek el róla!
A boldogságpad
A fenyőfákkal szegélyezett buszmegálló üres volt, a hűvös tavaszi szél csak úgy kergette az ősszel lehullott leveleket lent, a járda mentén. A délutáni eső puha, friss cseppekkel érkezett, közelebb húzódtam a fa törzséhez. Ahogy az esőfoltok lassan nőni kezdtek az aszfalton, az egész táj mintha egy kissé elmosódott, színes festményként ölelt volna körbe mindent. A levegő üde illata keveredett a nedves föld és az újjáéledő természet fuvallatával, ami egy pillanatra minden emberi zajt elnyomott. A világ pörgése egy kicsit lassult, mintha maga az idő is szeretett volna egy kis pihenőt tartani.
Ezen a délutánon hárman is leültek a kissé elhagyatott buszmegálló mellett álló padra. Leráztam kék kabátomról az esőcseppeket és kíváncsian figyeltem őket a fa törzsétől immár egy kissé távolabb helyezkedve. Ildikó, a nyugdíjas tanárnő lassan lépett oda, kezében egy színes esernyővel, amit az esőcseppek gyengéden ostoroztak. A busz, amit várt, már elment. Az emberek jöttek, mentek, de ő most nem sietett, inkább hagyta, hogy a csend körbevegye. Ahogy leült a padra, és kinyújtotta a fáradt lábait, a szemei megpihentek a ködös távolban. Az elé táruló látványról talán eszébe jutottak az élete legszebb pillanatai, amiket sosem akart elfelejteni: a diákként megélt tanulmányi versenyek öröme, a boldog családi nyaralások illata, az első találkozás a férjével, ahogy együtt nevetettek a világ dolgain. Gondolatai egy halk mosolyt csaltak az arcára. Egy egészen finom érzés futott végig rajtam, mintha valami melegebb fény gyűlt volna össze, ami nem a hideg tavaszi esőben, hanem egy belső tavaszban éled.
Miközben Ildikót néztem, Nóra, egy fiatal anyuka közeledett a pad felé. Karján egy kisfiú kapaszkodott, aki épp most jött ki a szomszédos játszótérről. Az anyuka arcán a fáradtság jeleit láttam, de szemeiben mégis volt valami szeretetteljes derű, ami mintha szép, halk rezdülésként átjárta volna a levegőt. Valami hívta, hogy egy kicsit megálljon, amíg az élet körülötte tovább robog. A kisfia szaladgált a pad körül, míg ő hátra hajtotta a fejét, és engedte, hogy a tavaszi eső hűvös cseppjei felfrissítsék. Amikor leült, az első gondolata az lehetett, hogy szeretné, ha az idő megállna egy pillanatra, és elfelejthetné a rohanást, a napi teendőket, a megszokott kimerültséget. De biztosan nem akart panaszkodni. Túl sok csodát látott a fiában ahhoz, hogy bármit is sajnáljon.
Egy kamasz fiú, Levi érkezett a megállóhoz. Lépteit először lelassította, majd hirtelen úgy döntött, leül, nem is tudta igazán, miért. Az iskolából ment különórára, arról pedig most edzésre, mégis egyfajta zavartság tükröződött rajta. Talán úgy gondolhatta, hogy valahogy céltalan a napja, mint egy kosár, amiben csak üres szavak és tettek lapulnak. Mintha az idő úgy száguldott volna el mellette, hogy ő nem is volt képes megragadni. Ahogy ott ült és a falevelek pörgő táncának ritmusát hallgatta, eszébe juthatott, hogy az ilyen pillanatok, amikor nem kell semmit csinálni, hanem csak ott lenni, talán éppen azok a legfontosabbak és talán mégis van érték a lassulásban. Egy rövid időre megérezte a pillanatnyi csendben rejlő békét.
A természet megsejtve valamit a padon ülők pillanatnyi öröméből, megakasztotta a tavaszi esőzést, az ég kezdett tisztulni, a felhők között egy-egy sugárnyi fény tört át, ami meleg, aranysárga árnyékot vetett a földre, felrajzolva apró körvonalaimat. Mindhárman más okból, más irányból érkeztek, mégis úgy tűnt, mintha ugyanazt keresnék: egy kis békét, boldogságot, valami igazán fontosat. Ildikó, aki már sok mindent élt át, de tudta, hogy a legjobb pillanatok épp azok voltak, amiket nem rohanás közben talált meg. Nóri, aki libikókaként próbálta egyensúlyozni a világot, de most egy kicsit a saját szívére is hallgatott. És a fiú, aki talán először értette meg, hogy nem kell mindent azonnal megérteni, hogy a boldogság a pillanatokban rejlik, amiket anélkül élünk meg, hogy sokszor észrevennénk.
A busz megérkezett, mindhárman felálltak a padról. De ahogy elindultak, ki-ki a maga útját követve, mintha egy új gondolatot is vittek volna magukkal: a rohanó világban a legnagyobb kincsek sokszor nem a célok elérésében rejlenek, hanem a köztes pillanatokban. A buszmegálló melletti pad azóta is ott áll, és várja a következő vendégeket, akik talán szintén felfedezik: fontos, hogy egyszer-egyszer megálljanak, és megéljék az élet apró örömeit. Mert a boldogság nem a végállomásokon, hanem azon az úton van, amit hol kisebb, hol nagyobb szárnycsapásokkal teszünk meg.
Beszélgetést segítő kérdések:
• Milyennek képzelitek a padot? Készítsetek leírást vagy illusztrációt róla!
• Kik a történet szereplői? Milyennek ismertétek meg őket? Mely tulajdonságaik vannak meg bennetek is? Hogyan viszonyultak egymáshoz a szereplők? Mit szimbolizálhatnak? Milyen apró örömök jelennek meg a történetben? Milyen érzékszervekhez tudjátok ezeket kapcsolni?
• Ki lehet az elbeszélő? Mit tudtok meg róla?
• A történet melyik mondata áll hozzátok a legközelebb és miért?
• Szerintetek, miért fontos, hogy felidézzük a múlt örömteli pillanatait, észrevegyük a jelen értékeit és várakozással tekintsünk a jövő pozitív eseményei felé?
• Szerintetek, melyik lehetett az a nap, amikor a szereplők összetalálkoztak és átengedték magukat az apró örömök boldog pillanatainak?
• Miért fontos, hogy megünnepeljük a Boldogság Világnapját?
III. Walt Disney lapjai
1. Egyénileg határozzatok meg egy problémát, megoldandó témát, a lehető legpontosabban, amire egyelőre nem tudjátok a választ vagy megoldást!
2. Vegyetek elő négy A/4-es lapot és írjátok fel az egyik lapra, hogy „Álmodó”, a másikra, hogy „Megvalósító” (aki ezt az álmodat valóra váltja), a harmadikra, hogy „Kritikus” (aki azt mondja, hogy „úgyse fog sikerülni”), a negyedikre pedig azt, hogy „Bölcs” (ebből a szerepből rálátsz a megoldandó helyzetre és meglátod a megoldást)!
3. Álljatok az „Álmodó” lapjához! Képzeljétek el a lehető legélénkebben, hogy már elértétek a kívánt célt! A hogyannal ne foglalkozzatok!
4. Álljatok a „Megvalósító” lapjához! Mit tettél már, mit teszel most azért, hogy elérd álmod megvalósulását? Mi az, amiről még gondoskodnod kell a jövőben? Mire van még szükséged?
5. Állj oda a „Kritikus” lapjához! Mit mond a belső kétséged? Mivel riogat? Milyen kétségek szólnak az álmaid ellen?
6. Állj át a „Meta/Bölcs” laphoz! Gondolatban lásd magadat felülről! Mit mondanál a „Kritikusnak”, hogy belássa tévedését, illetve, hogy megnyugodjon és hinni kezdjen? Mit mondasz a „Megvalósítónak”, hogy közelebb kerüljön az álomhoz?
Beszéljétek meg, milyen érzést váltottak ki belőletek a hangok!
IV. Végül: A nagy dobás a fejlődésért társasjáték!
Játékszabály
1.Mindenki keressen a lakásban valami pici tárgyat, ami az ő bábuja lesz a játékban! Állítsátok fel őket ide:
2.Indulhat a játék! Az kezdi a játékot, aki elsőként mond egy olyan dolgot, amit nemrég tanult meg.
3.Az első játékos dob a kockával, és amilyen szimbólumot dob, a legközelebbi olyan szimbólummal jelzett mezőre lép. (Ez akár visszafelé is történhet, így egy picit hosszabb lesz a játék.)
4.Minden szimbólumnál olvassuk fel a gyermeknek a rajta szereplő mondatokat, amit ismételjen utánunk, és végezze el a szimbólumhoz tartozó feladatot. Természetesen ha mi vagyunk soron, mi is végezzük el a feladatot! Egy idő után már magától is tudni fogja a mondatokat.
5.A -hoz úgy tudsz eljutni, ha az utolsó utáni szakaszon éppen azt a szimbólumot dobod, amin állsz.
Öleld meg a játékostársaidat!
Végezz valamilyen testmozgást! Ugrálj fél lábon, guggolj le 10-szer, bukfencezz egyet, fuss helyben 10 mp-ig stb.
Csukd be a szemed, és a többiek kérdezzenek tőled valamit. Pl.
milyen színű póló van apán? Van-e anyának fülbevalója? Vagy esetleg olyat is lehet, ami valakinek valamilyen szokásához kapcsolódik: Pl. Mit szokott reggel apa csinálni? vagy Mi volt ma az ebéd?
Mondj el egy versrészletet, mondókát, énekelj el egy dalt, számolj el 10-ig, mutasd meg, mit tanultál legutóbb.
Mesélj el valamit, amiben ügyes vagy, amit már jól tudsz.
Sorolj föl magad körül 3 jó dolgot vagy 3 olyat, amit szeretsz magadban, másban vagy az életedben!
Jó játékot!
A gyerekek egy meditációt követően írták le mit is szeretnek magukban.