A havi témák közül a felsős korcsoportnak igyekeztem azt a témát kiválasztani, mely terület még kifejtésre, értelmezésre, megismerésre szorul. Így a magabiztosság és a lélekemelés játékait hívtam segítségül.
– A játékos hangulatot Ébresztő játékkal alapoztuk meg. A csoportok kialakítására a véletlent hívtam segítségül. A vegyes csoport- nem szoros baráti kapcsolatok- kialakítását gyakran használom játékok alkalmával. Jó tapasztalat, mennyire tudják megérteni, támogatni és elfogadni egymás cselekedeteit, megnyilvánulásait azok a tanulók, akik nincsenek szorosabb baráti kapcsolatban. A pálcikákkal kijelölt csapattagok megkapták a játékszabályt: minden csapattag (9-9 fő) fogja meg és adja tovább a tárgyat (egy-egy plüssfigura) úgy, hogy mindenkinek meg kell érintenie.
Kétszer ugyanaz a csapat győzött. Meglepő, hogy a vesztés miatt rögtön megnevezték azt a társukat, aki miatt „kikaptak”.(Ez a fiú nem a gyorsaságával tud a legtöbbször érvényesülni társai között.) Ezt a bántást nem hagyhattam, ezért felajánlottam, hogy átmehet vagy maradhat a csapatában. Ő inkább átment. Ekkor röviden megbeszéltük, hogy társai bűnöst csináltak belőle, pedig csak azt csinálta, amit máskor is: izgult és nem volt olyan ügyes.
Felajánlottam, hogy taktikai megbeszélést lehet tartani. Éltek vele! Társai előre megbeszélték vele, mire figyeljen, hova álljon, mit tegyen. A 3. játékkörben a csapatot váltó fiú a sikeres csapattal ünnepelte a győzelmet.
Tanulság: időt szántak arra, amit jól akartak csinálni, együtt akarták a feladatot jól megoldani.

Heti lélekemelés A szervezési feladat után (kölső-belső körbe tenni a székeket) kialakítottuk a szembe ülő párokat. Természetesen a barátok egymással szemben ültek le. Nagy volt a vidámság: végre a mellé ültek, akit maguk választottak. Én is egy belső székre leültem, mert egy tanulót más feladattal bíztam meg. A játékot elmondtam: mesélj el egy olyan eseményt, ami neked nagy örömet okozott!
Nagy örömmel meséltek, igyekezett mindenki jó kis sztorit előadni. A nevetések és a sugdolózások már árulkodó jelek voltak. Az én gyermek párom azt mondta: neki nincs mondanivalója. Meglepett! Igyekezetem ellenére ehhez tartotta is magát, nem akart semmit mondani. Pedig nagyon közlékeny, vidám lány. Amikor körbenézte a társait, láthatta, a többiek gond nélkül beszélgettek.
További utasítást kaptak: Minden külső körben lévő gyerek eggyel jobbra üljön át!
Azért csak most tudták meg ezt a részletet, mert érdekelt, hogyan működik a további kommunikációs lánc köztük. Előre egy megfigyelőt neveztem ki, őt beavattam a játékba. Addig játszottunk, amíg körbeért a játék.
A megbeszélés során maguk – és a megfigyelő- mondták el:
KÜLSŐ kör (mesélők): Ugyanazt mondták el, de fontos volt, ki ült velük szemben; bizalmasabban beszéltek a barátaikkal, kevesebbet meséltek a többieknek; néhányan kiszínezték a történetet, hogy viccesebb legyen.
BELSŐ kör (hallgatók): jó volt megtapasztalni a bizalmat, hogy nekik valaki elmeséli a dolgait; a félelem is megjelent a történet tartalma miatt, ezért kellemetlen volt hallgatni; rossz volt olyan előtt ülni, aki semmit nem mondott; a téma néha nem volt érdekes tartalmú (mi ebben a vicces?) a fiú-lány érdeklődési kör miatt. Ez általában így van máskor is!

Zárásképpen kipróbálták néhányan az erőpózokat. Ez nagyon tetszett nekik. Rögtön mondták, hogy az izgalom és a félelem legyőzéséhez is használták már. Eddig még nem értették, milyen más helyzetekben, szituációkban lehet alkalmazni ezeket. A jókedv itt is előjött pillanatok alatt: erőpozíciókat vettek fel, kicsit eltúlozva. Sokat nevettünk ezeken!

Köszönjük a játékos feladatokat!