Ebben a hónapban is sokat tanultunk önmagunkról és azokról a módszerekről, látásmódokról, amelyekkel növelhető az önbizalmunk. Októberben a fejlődési szemléletmód állt a figyelmünk központjában, és ismét sok remek ötletből meríthettünk, hogy erősítsük a hitünket abban, hogy
képesek vagyunk legyőzni a félelmeinket, és megerősítsük azokat az érzéseinket, hogy elég jók vagyunk a céljaink eléréséhez.
Először felelevenítettük, hogy miért fontosak a pozitív kapcsolatok az Önbizalom-hegyén tett utunk teljesítéséhez. Kitöltöttük a munkafüzetben található gondolkodásmód-kvízt, és beszélgettünk a fejlődési és rögzült gondolkodásmódról. Majd a munkafüzetben megadott, rögzült gondolkodásmódban megfogalmazott mondatokat alakították át a gyerekek csoportmunkában fejlődési szemléletmódú mondatokká, később ezekből tablót készítettünk (Te hogy látod a világot?). Ezután mindenki felírt egy-egy kis lapra egy állítást, egy „kudarcos” mondatot, pl. „Nem tudok jól rajzolni”, a papírkákat beletettük egy dobozba, mindenki húzott egyet, és a lapon található állítást áttette „még nem” típusú mondattá. Például: „Még nem tudok jól rajzolni, de gyakorlással jobb lehetek.” A gyerekek általában az iskolai élettel, az egyes tantárgyakkal kapcsolatban fogalmaztak meg sikertelenségeket. Pl. „Nem vagyok elég jó tanuló / nem értem a fizikát / matematikát / angolt”, „Nem tudok koncentrálni az órákon, nem tudok mindent megjegyezni, amit meg kell tanulni” / „Nem tudok egy helyben megülni”. Voltak könnyedebb megfogalmazások is (pl. „Nem tudok elég vicces lenni” / „Nem tudok egy ruhásboltból hamar kijönni”. De voltak elgondolkoztató megfogalmazások is (pl. „Nem tudok egyes embereket elengedni az életemből”).
Ezután folytattuk képzeletbeli utunkat az Önbizalom-hegyen az Önbizalom-hegy és fejlődési szemléletmód vizualizációs gyakorlattal, és megbeszéltük a hallottakkal kapcsolatos érzéseiket, tapasztalataikat.
A második foglalkozásra olyan mondatokat gyűjtöttek a gyerekek, amelyek pozitív megerősítésként szolgálhatnak számukra a nehéz helyzetekben. Ezeket begépeltem, és a harmadik foglalkozáson páros munkában tablót készítettek belőle (Fejlődésfókuszú megerősítések). A mesterséges intelligenciát is bevetve olyan képeket is alkottunk, amelyek a fejlődési és rögzült szemléletmódot állítják párhuzamba egymással, ezekből a képekből készült a harmadik tablónk (Fejlődési szemléletmód). Ezután azt a feladatot kapták a csoportok, hogy tejfölös poharakból, WC-papír gurigákból 5 percen belül minél magasabb tornyot építsenek. A feladat elvégzése után levontuk a megfelelő következtetést: nem a „hiba” a lényeg, hanem az, hogy mihez kezdünk vele.
A kézikönyvben található két történet közül a Patrik és Ádám hívásaira esett a választásom. Egységenként olvastuk el, majd beszéltük meg a történetet. A gyerekek szívesen beszéltek a tapasztalataikról, és ügyesen felismerték a történetben rejlő tanulságokat. A történetre való reflektálásként megfogalmaztuk, hogy a fejlődési szemléletmód abban segít, hogy ne féljünk a hibáktól, hanem tanulási lehetőségként tekintsünk rájuk. Ha így gondolkodunk, akkor bátrabban próbálunk ki új dolgokat, és nem adjuk fel könnyen, amikor valami nem sikerül elsőre. Ez a hozzáállás nemcsak a tanulásban, hanem az élet minden területén segít: kitartóbbá, nyitottabbá és önbizalommal telibbé tesz minket. A fejlődési szemléletmód tehát abban segít, hogy ne a tökéletességre törekedjünk, hanem a folyamatos fejlődésre, és ez az, ami valóban előrevisz.
A havi témánk zárásaként és összegzéseként cédulákat húztak a gyerekek, amelyekre egy-egy problémát írtam. Hármas csoportokban dolgoztak. Egyikük kihúzta és felolvasta a problémát, majd az egyik társuk rögzült, a másik társuk pedig fejlődési szemléletmódú választ adott rá. Ekkorra a gyerekek már szépen átlátták a két szemléletmód közötti különbségeket, és talpraesetten megfogalmazták a kért reakciókat. Például erre a helyzetre, hogy „A csapatom elvesztette a focimeccset” rögzült szemléletmódban így válaszoltak: „Ti sosem fogtok nyerni, túl gyengék vagytok”, fejlődésiben pedig így: „Most kikaptatok, de ez megmutatta, min kell javítanotok.”
Októberi utunk során nemcsak a fejlődési szemléletmód fogalmát ismertük meg, hanem meg is tapasztaltuk, milyen ereje van annak, ha másképp tekintünk önmagunkra és a hibáinkra. A gyerekek egyre tudatosabban használták a „még nem” szemléletet, és megtapasztalták, hogy minden kudarc egy újabb lépcsőfok lehet a siker felé. A közös beszélgetések, játékok és alkotások során mindannyian tanultunk valamit arról, hogy a fejlődés nem egy cél, hanem egy folyamat, amelyben minden apró lépés számít. Ahogy tovább haladunk az Önbizalom-hegyen, már nem félünk a kihívásoktól, mert tudjuk: nem az számít, hányszor esünk el, hanem hogy hányszor állunk fel.

Papp Judit
a Sári Gusztáv Általános Iskola és AMI
7. b osztályának (Víg Team) osztályfőnöke

A gyerekekkel közösen beszéltük meg, hogy mit jelent a kitartás és a szorgalom, terelve a diskurzust a mindennapok felé. Az előző havi boldogságóra tapasztalataira alapozva ismét előkerültek a mellékletben szereplő beszédkártyák, amelyeket csoportosan beszéltek meg. Az óra fókuszált az egyéni célokra és fejlődésre, ahol a gyerekek a „még nem tudom” gesztenyék segítségével fogalmazták meg azokat a dolgokat, amelyeket még nem tudnak igazán.