Az osztállyal a dominó világnap alkalmával készítettünk közösen egy élő dominót. A tanulók kartonlapokra rajzoltak dominó elemeket figyelve a számok szerinti kapcsolódási lehetőségekre. Nagyon élvezték az alkotást, de főleg a legvégét. Mindenki magához vette a saját darabját és a számok szerint lefeküdtek a padlóra. Együtt alkották meg a dominó képet.
Ezzel nagyon fontos üzenetet is szerettünk volna közvetíteni. Mégpedig, hogy mindenkivel tudunk találni valami közös kapcsolódási pontot a környezetünkben, közösségekben. Ne zárkózzunk el a másiktól, csak mert lehet hogy elsőre nem annyira szimpatikus. Maradjunk elfogadóak és nyitottak!
Boldogságóra Önbizalom Program
A Boldogságóra bevezetéseképpen a gyerekek először megismerkedtek Boldog Dórával, elmesélte a gyerekeknek hol lakik, majd közösön fantáziajátékot játszottak és elképzelték milyen is lehet az a Boldogságvár. Dóra elmesélte nekik azt is, hogy minden hónapban egyszer meglátogatja a csoportunkat és mindig hoz magával egy izgalmas témát, melyeket ha teljesítenek feljuthatnak ők is a Boldogságvárba. Ezután megtanulták a Boldogságmondókát is.
Lezárásképpen pedig elkészítettük a várat, melynek a lépcsőfokaira fogjuk felrajzolni a témákát szimbólumait.
A szívem csücske csoport a 2.z osztály, a saját osztályom. Mivel velük tavaly kezdtem a foglalkozást, még elevenen élt bennük, hogyan is zajlik majd ez az óra. Relaxációs gyakorlattal kezdtünk, mint minden órát. Majd a kertről beszélgettünk. Mi volt tavaly érdekes, mivel foglalkoztak szívesen. Az idei évben úgy döntöttem a gyerekek döntsék el, mivel foglalkozzunk. Közös döntésként a humorra esett a választásuk. Első témának tehát ezt választottuk, bár nem volt egyszerű megegyezni. Még érveket, nem sorakoztattak fel a vita során. Nehezen is várták végig egymás mondanivalóját.
A Humor erősségével az őszi szünet utolsó napján kezdtünk foglalkozni. Ezen a napon van az iskolánkban a Szüreti mulatság. Adott volt, hogy ehhez kapcsolódjanak, a vidám gondolataink. Mivel a délutánunk vidám tánccal, tombolával, evéssel, ivással telt, ezért ehhez kapcsolódtunk a délelőtti foglalkozás során. Vidám, vicces versenyeket játszottunk, újságpapíron táncoltunk, koccintottunk, vicceket, tréfás történeteket meséltünk. Jókedvűen kapcsolódtunk a további programokba. Alkalmaztunk a néptánc órákon tanult táncokat, dalokat a táncház során. Az iskolai programsorozathoz kapcsolódtunk a humor erősségén keresztül, így még kerekebb, vidámabb és tökéletesebb lett a mulatság napja. A következő órákon meghatároztuk, hogy mi az, ami bántó, és mi az, ami vicces. A kettő közötti különbség nem egyforma jelentésű minden embernél, máshol vannak a határok. Ezt többen még nem érzik. A hangulat oldásaként vicces mondókákat, nyelvtörőket mondtunk, dalokat hallgattunk, énekeltünk: pl. Nem akarok, Dodó Maci, Jön a mamut. Feldolgoztuk Lázár Ervin: A nyúl, mint tolmács című meséjét is, amit aztán illusztráltunk is, szabadon választott technikával. Postás játékot játszottunk, és csoportmunkában fantáziarajzot készítettünk. Véleményem szerint: a legfelszabadultabbnak most láttam a gyerekeket, mióta ismerem őket. Őszintén kacagtak, megélték a pillanatokat, a játékokat, örömmel, vita és veszekedés nélkül.
KIsnánai Szent Imre Ált. Iskola
A kisnánai 3. osztály tanulói a boldogságórán arról beszélgettek, milyen volt kicsinek lenni, mi minden változott azóta, és milyen álmokat, célokat szeretnének elérni felnőttként. A gyerekek megosztották gondolataikat arról is, hogyan lehet kitartással és gyakorlással fejlődni. Megismerték a fejlődési szemléletmód fontosságát, amely segít abban, hogy a nehézségeket lehetőségként lássák, ne pedig akadályként. A beszélgetést egy bátorító gondolat zárta:
„Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált.”
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Tisztaforrás csoport
Sétáltunk az iskola szép parkjába, játszottunk, keresgéltünk. Beszéltünk a sokat megélt fa törzséhez, kincseket gyűjtöttünk. Olyat is, ami befér a zsebünkbe. A „Még nem” kincsek segítenek majd abban, ami eddig nem sikerült. Már azzal, hogy kimondták a gyerekek, a problémáikat, félelmeiket, közelebb kerülhettünk egymáshoz. Tanulás közben sokszor nem is tűnik fel, hogy amiben segítségre van szükségük, az mennyire zavarja Őket, hogy még nem megy, hiszen együtt teszünk mindig egy-egy lépést előre.
Most hogy azzal a céllal sétáltunk, hogy megoldást találjunk. Szívesen keresgéltek. Belelkesültek tőle, hogy a „még” varázsszó segít majd, hogy újból próbálják, ami nem sikerül, és a talált kincsek pedig emlékeztetik Őket, hogy ezt tegyék. Találtunk köveket, makkot, tobozt…
Elmondtuk, amit még nem tudunk egyedül csinálni.
„Még nem tudok egyedül elaludni a kollégiumban.”
„Még nem tudok szépen olvasni.”
„Még nem tudok csendben lenni az órán.”
„Még nem tudok sokáig a fontos dolgokra figyelni.”
„Még nem tudtam kijavítani a rossz jegyeket.”…
Sokszor emlékeztettük egymást, hogy kitartóan, sok gyakorlással, sokszori próbálkozásra lehet ezeken változtatni, egymást segítve.
Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 2.
Az optimizmus gyakorlása
Az első osztályosoknak nagycsoportban én voltam az óvónénijük. A Boldogságórákat már kiscsoport óta tartom számukra. Az óvoda-iskola átmenet Boldogságórákkal, amely a mesterprogramom fő célja, a gyermekek beilleszkedését segíti az iskolába. A Boldogságórát második alkalommal tartottam az osztályban. Az előző héten minden nap voltam a gyermekeknél, mert az októberi bemeneti DIFER mérést végeztem. A mérés eredménye tükrözte a gyermekek jelenlegi képességeit. A tanító nénivel megbeszéltem, hogy a szülői értekezletre én is eljövök és elhozom a mérési eredményeket, hogy a szülők is láthassák. Az igazgató Úrral és a tanítókkal egyeztetve átadtam táblázatba foglalva a mért eredményeket. Összehasonlítottam az óvodai nagycsoport kimeneti mérési eredményekkel. Az osztályfőnök kérésére az általa kiválasztott hat gyermekről részletesebb jellemzést is írtam. Nagyon jónak és hasznos segítségnek találták ezt a tevékenységemet is, ami szintén a Mesterprogramom része. Ezzel segítem az intézmények közötti együttműködést, ápolom a jó kapcsolatot.
Szerdán, amikor újra találkoztunk, akkor már bent vártak a gyermekek az osztályteremben. Odaszaladtak hozzám és megöleltek. Egy kis mozgással kezdtük a Boldogságórát. Meghallgattuk és énekeltük Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című dalát és mozogtunk rá. A tanító néni is mosolyogva bekapcsolódott a tornába. Jól éreztük magunkat!
Beszélgettünk arról, hogy milyen az optimista ember, gyermek. Gyönyörűen sütött a nap, a fák az ősz színeiben pompáznak. Felidéztük ezeket a színeket. Nagyon szeretem, ha mosolygós gyermekeket, felnőtteket látok. Én optimista vagyok, jól érzem magam. Beszélgettünk arról is, hogy milyen sok betűt és számot megismertek már és szépen le tudják írni azokat, valamint a megtanult betűkből szavakat is olvasnak. Ez a teljesítmény optimistává kell, hogy tegye a gyermekeket. Büszkék voltak arra, hogy ilyen ügyesek. „-Én már ezt is tudom!” – mondták többen kórusban. Megmutatták a falra feltett betűket, amelyeket már megismertek. A mesét mindig nagyon várják a gyermekek. Színezőt is hoztam számukra és kíváncsi voltam, hogy ez alapján emlékeznek -e a mese címére („varázs” szemüveg és az optimizmus jele, a mosolygós arc). Találgattak, de nem sikerült a pontos mesecím meghatározása.
Figyelmesen végig hallgatták a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd nagyon szépen kiszínezték a hozzá tartozó színezőt. Minden gyermeken látszott az a feladattudat, ami az iskolásokra jellemző. Amíg be nem fejezték addig a helyükön maradtak, majd, amikor készen lettek büszkén mutatták az elkészült feladatot.
A színezés alatt hallgattunk még zenét. Bagdi Bella: Boldogságóra Erősség Dalok – Remény című dalát.
Jó volt látni, hogy mennyit változtak a gyermekek az iskolakezdés óta pozitív irányba.
A remény Velünk van!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus
A gyerekekkel meghallgattuk a hónap hanganyagait, majd felolvastam az „Úgysemegy és Debizony” történetet. A kérdéseket a végén beszéltük meg és aki akarta, elmondhatta önálló gondolatait a történetről. Sokan saját történeteiket is elmesélték, amikor a manócskához hasonlóan gondolkodtak. A végén a Pozitív gyerek vagyok dallal zártuk a foglalkozást.
Tanítványommal megbeszéltük, mit jelent az énkép, és miért fontos, hogy pozitívan lássuk önmagunkat. Felolvastam neki a hegymászós történetet, majd az ennek kapcsán felmerülő gondolatokról beszélgettünk. Végül tanulóm megcsinálta az Adj egy ötöst! feladatot: leírta 5 legfontosabb pozitív tulajdonságát. Ezek először nehezen fogalmazódtak meg benne, de bátorítottam és segítettem őt a jellemzők megtalálásában. A papírt kifüggesztettük a terem falára, ennek láttán több növendékem is kedvet kapott „ötöst adni” magának. 🙂
A Világ Gyalogló Hónap keretében, a tekerőpataki óvodások egy hosszabb sétára indultak a falu határába, hogy felfedezzék az őszi természet szépségeit és kincseit.
A gyerekek vidáman, érdeklődve figyelték a természet változásait: megcsodálták a színes faleveleket, az őszi terméseket, és közösen gyűjtögettek az óvodai alkotásokhoz. A séta során nemcsak mozgásban volt részük, hanem megfigyelőképességük, együttműködésük is fejlődött. A sétát összekötöttük az „én még nem ” játékkal. Másnap a reggeli beszélgetés során felidéztük a „még” varázsszavának üzenetét is:
„A játék arra tanít bennünket, hogy ha valami nem sikerül elsőre vagy másodjára, az még nem jelenti azt, hogy soha nem fog sikerülni. A még varázsszó segít, hogy kedvet kapjunk az újbóli próbálkozáshoz, ami lehetőséget ad a tanulásra és a fejlődésre.”
Ez az üzenet nemcsak a játékban, hanem az élet minden területén fontos: a gyerekek számára megerősítést ad abban, hogy a kitartás, az újrakezdés és a próbálkozás értékes része a tanulásnak.
1.MOTIVÁCIÓ: Figyelemfelkeltés mondóka segítségével – Itt a szemem, itt a szám
2. MOZGÁS ALAPÚ RELAXÁCIÓS GYAKORLAT: Rongy babák
3. ZENEHALLGATÁS: kezdő éneklés – János Peti táncol – Testrészek dal
4.TÉMA BEVEZETÉSE: Tükörben mindenki megnézi önmagát – tükör körbeadása
5.TÉMA FELDOLGOZÁSA MESÁVEL: Hófehérke c. mese meghallgatása
6.BESZÉLGETŐ KÖR: – Beszélgetés az érzéseinkről (szomorúság, vidámság), Hogy érzed most magad?
7.ÉRZÉKSZERVEINK SZEREPE: Verselés, mondókázás, játék
– Ezzel látok, meg ezzel is c. mondóka + imitálás
– Itt a szemem, itt a szám + imitálás
– Látás fontosságának ismertetése – beszélgetés
– ,, szem a lélek tükre ,, – vidámság, szomoróság, sírás,….
– Ki szemüvegs a csoportban? Miért? Miért hordunk szemüveget?
8.FELADAT: Saját magunk lerajzolása
9.ZÁRÓ KÖR: Varázslatos fotó készítése – képkeretek mögé bújás – nagy méretű fa képkeret
– Mindenki olyan arcot mutatjon, ahogy érzi magát. Pozití énkép erősítése!
– Szívecske matrica, amit haza visznek a gyerekek
10. SZÜLŐKKEL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS: Varázslatos fotó kihívatása, szeretet jelképeként, az Önbizalom program – Boldogságórán való részvételért
