Boldogságóra Program

Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 2.
Az optimizmus gyakorlása
Az első osztályosoknak nagycsoportban én voltam az óvónénijük. A Boldogságórákat már kiscsoport óta tartom számukra. Az óvoda-iskola átmenet Boldogságórákkal, amely a mesterprogramom fő célja, a gyermekek beilleszkedését segíti az iskolába. A Boldogságórát második alkalommal tartottam az osztályban. Az előző héten minden nap voltam a gyermekeknél, mert az októberi bemeneti DIFER mérést végeztem. A mérés eredménye tükrözte a gyermekek jelenlegi képességeit. A tanító nénivel megbeszéltem, hogy a szülői értekezletre én is eljövök és elhozom a mérési eredményeket, hogy a szülők is láthassák. Az igazgató Úrral és a tanítókkal egyeztetve átadtam táblázatba foglalva a mért eredményeket. Összehasonlítottam az óvodai nagycsoport kimeneti mérési eredményekkel. Az osztályfőnök kérésére az általa kiválasztott hat gyermekről részletesebb jellemzést is írtam. Nagyon jónak és hasznos segítségnek találták ezt a tevékenységemet is, ami szintén a Mesterprogramom része. Ezzel segítem az intézmények közötti együttműködést, ápolom a jó kapcsolatot.
Szerdán, amikor újra találkoztunk, akkor már bent vártak a gyermekek az osztályteremben. Odaszaladtak hozzám és megöleltek. Egy kis mozgással kezdtük a Boldogságórát. Meghallgattuk és énekeltük Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című dalát és mozogtunk rá. A tanító néni is mosolyogva bekapcsolódott a tornába. Jól éreztük magunkat!
Beszélgettünk arról, hogy milyen az optimista ember, gyermek. Gyönyörűen sütött a nap, a fák az ősz színeiben pompáznak. Felidéztük ezeket a színeket. Nagyon szeretem, ha mosolygós gyermekeket, felnőtteket látok. Én optimista vagyok, jól érzem magam. Beszélgettünk arról is, hogy milyen sok betűt és számot megismertek már és szépen le tudják írni azokat, valamint a megtanult betűkből szavakat is olvasnak. Ez a teljesítmény optimistává kell, hogy tegye a gyermekeket. Büszkék voltak arra, hogy ilyen ügyesek. „-Én már ezt is tudom!” – mondták többen kórusban. Megmutatták a falra feltett betűket, amelyeket már megismertek. A mesét mindig nagyon várják a gyermekek. Színezőt is hoztam számukra és kíváncsi voltam, hogy ez alapján emlékeznek -e a mese címére („varázs” szemüveg és az optimizmus jele, a mosolygós arc). Találgattak, de nem sikerült a pontos mesecím meghatározása.
Figyelmesen végig hallgatták a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd nagyon szépen kiszínezték a hozzá tartozó színezőt. Minden gyermeken látszott az a feladattudat, ami az iskolásokra jellemző. Amíg be nem fejezték addig a helyükön maradtak, majd, amikor készen lettek büszkén mutatták az elkészült feladatot.
A színezés alatt hallgattunk még zenét. Bagdi Bella: Boldogságóra Erősség Dalok – Remény című dalát.
Jó volt látni, hogy mennyit változtak a gyermekek az iskolakezdés óta pozitív irányba.
A remény Velünk van!

Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus

Képek