Október hónapban a kitartás és szorgalom erősségeket vettük a nagycsoportos gyermekekkel. Először beszélgettünk róla kinek, mit jelent a kitartás, miben éli meg pl.: lego építés, nagyobb kiszínezők befejezése, naposi munka….stb. Majd egy populáris zenére Pharrell Williems : Happy -re táncoltunk. Zene végén megbeszéltük ki mit érzett. A beszélgetés folyamán megfogalmazták a gyermekek, hogy boldogságot, vidámságot, örömöt és kitartást is éreztek. Sőt néhány iskolába készülő gyermek már megemlítette, hogy az iskolában is szorgalmasan kell majd tanulniuk. Ezt követően egy mozgásos- gyűjtögető játékot játszottunk: mezítlábas kincsvadászatot, melyet szintén átbeszéltünk. Záró részként, mint mindig most is a kis gyűjtő füzetükbe ragasztották az adott erősség szimbólumát.
A nap többi részén is emlegették a kitartás fogalmát, amikor épp odaillőnek érezték. Ez jó érzéssel töltött el.
Boldogságóra Erősségek Program
Nagyon szerencsés vagyok, mert nekem van egy saját ki erősségkertem, mivel az osztály 24 fős. Erre alapoztam az erősségekkel való megismerkedés első foglalkozását. Ebben a hónapban a remény, optimizmust választottuk magunknak, mert így indulunk neki az erősségeink felfedezésének, az erősségekkel való megismerkedésnek. Ebben a tanévben 3. osztályosokkal veszek részt a programban. Ők még nagyon szeretnek rajzolni, színezni. Igyekeztem több féleképp bemutatni nekik az erősségkertet, erősségeket. Bevezetésként készítettem a gyerekeknek egy lapot, melyre rámásoltam remény, optimizmus erősségmondókát, leírtam az erősségdal szövegét. Miután megnéztük a videót, meghallgattuk a dalt kiszínezhették a lapot. Ezután minden gyermek megkapta a remény virágát, melyet több darabra vágtam és nekik ki kellett rakni. Ezután beszélgettünk a remény, optimizmus fontosságáról. Következő lépésként minden tanuló kapott véletlenszerűen egy-egy erősségvirág sablont (amit ezúton is köszönök a Boldogságóra csapatától), melyeknek a szirmait színezték ki. A gyerekek lelkesen találgatták a virágokban lévő ikonok alapján, hogy kinek milyen erősséget szimbolizál. Végig mentünk minden virágon, a találgatások után elmondtam, hogy melyik virág milyen erősséghez tartozik. Azt is megbeszéltük, hogy az erősségek illenek a gyerekekre. Ezután a gyerekeknek össze kellett állni a hat csoportba, az erényeknek megfelelően. Izgatottan várták, hogy ki kivel lesz együtt. Kivetítettem nekik az erősségek kertjét segítségként, bár hamar rájöttek, hogy az összetartozó erősségek szimbólumai egyszínűek és ez segített nekik. Megneveztük, melyik csoport melyik erényhez tartozik, meg is kapták az erények szimbólumait is. Hát így állt össze az én kis erősségkertem. Az erősségvirágokat összeszedtük, mert azzal még a következő foglalkozáson tovább dolgozunk. A foglalkozás végén az egyik kislány azt mondta, hogy nagyon jó volt ez a szeretetóra. A társai nevetve, jószándékkal javították ki, hogy ez nem szeretetóra, hanem boldogságóra volt. Az ilyen pillanatok azok, amelyek igazolják, hogy a gyerekek jól érzik magukat az órákon, ezért érdemes csinálni.
Ebben a hónapban a boldogságóra erősség programjából a torony építést választottuk.
A gyerekek feladata az volt, hogy 20 darab lapból minél magasabb tornyot építsenek.
Először összetekerték a lapokat, így készültek el az oszlopok, majd ezekre lapokat helyeztek, és így építették tovább emeletekre osztva a tornyot.
A munka során mindenki figyelmesen dolgozott, segített egymásnak, hogy a torony stabil maradjon.
A legizgalmasabb rész az volt, amikor az utolsó tetőelemet kellett felhelyezni – a torony kicsit billegett, de mindenki együtt tartotta az oszlopokat, így sikerült feltenni a tetőt.
A gyerekek nagy örömmel és büszkeséggel nézték a magasra nyúló tornyukat, amit kitartó és szorgalmas munkával építettek meg.
A kitartás kirakója
A mai boldogságórán a kitartás volt a főszerepben. Játékos versenyt rendeztünk, ahol minden teljesített feladat után a gyerekek egy puzzle-darabot kaptak. Ahogy haladtak előre, a kép lassan összeállt épp úgy, ahogy a kitartó munka eredménye is csak lépésről lépésre bontakozik ki. A gyerekek megtapasztalták, hogy a célhoz vezető út nem mindig könnyű, de ha nem adjuk fel, a végén minden darab a helyére kerül.
Ebben a hónapban a kitartásunkat tettük próbára. Sokszor ledőlt egy-egy torony, de mindenki nagyon élvezte a közös munkát. Végül sikerült elég magas tornyokat felépíteni, elégedettek voltunk.
Boldogságóra – októberi könyvtári foglalkozás, 2025. október 15-én.
Részletek a foglalkozásból:
Ráhangolás: – Elrejtettem egy-egy könyvjelzőt a szótárban. A könyvjelzőre ráírtam egy-egy idegen szót. Ki kell keresnetek a szótárból, majd olvassátok fel, mit is jelentenek a szavak! A könyvjelző azon az oldalon lesz, ahol a címszót kereshetitek.
Válasz:
– Optimista: derűlátó, bizakodó, a dolgok jó alakulásában bízó.
-Pesszimista: borúlátó, sötéten látó, a jövőben nem bízó személy
Remény: Bizalom, hit abban, amit óhajtunk, megvalósul.
Jelentésteremtés:
Optimista és pesszimista gondolkodásmód gyakorlása
1. csop.: A pesszimista út
2-3. csoport: Az optimista út
Részlet: Sánchez Vegara: Jane Godall (Kicsikből nagyok sorozat).
Goodall, Jane: A remény könyvéből 38-39. o. részlet:
Kérdés: Volt-e olyan eset, amikor elvesztetted a reményt? Miért? Hogyan változott meg ez az állapotod?
Godall: „A veszteség megfoszt a reménytől is.” (Goodall férje haláláról)
– „Hogyan vészelted át?” (Douglas Abrams)
– „Az egyik kutya is sokat segített.” (Goodall)
Godall: A remény könyve: a 2 kínai barát története 176-177.o. ( a vak és a barátja közösen ültettek 10 000 fát.) Videón is megnézünk egy részletet a 2 barátról.
Az 1.b osztály megismerkedett Mia kutyával, aki nap mint nap az életét kockáztatja az emberekért. Mia egy mentő kutya, aki segít megkeresni a bajba jutott embereket. Ellátogatott hozzánk is és a simogatások mellett gazdája segítségével megismerhettük az ő munkáját, „trükkjeit” és a mindennapi életét, tapasztalatait.
A gyerekek a nap folyamán bemutatták saját házi kedvencüket, és délután várt rájuk egy kis állatsimogató. Ezzel is kimutattuk az állatok iránt való szeretetünket, odaadásunkat.
A Boldogságóra Erősség Program ajánlott havi témája: Hála (Transzcendencia erénye)
2025. szeptember
Az idei tanévben új osztállyal folytatom a boldogságórát. A hála téma nagyon jó alkalmat adott az ismerkedésre. Csupa szív, lelkes harmadikos osztállyal dolgozhatok az elkövetkező két tanévben.
A hála témájának feldolgozásához elsőként fehér köveket tettem az asztalra, egy fehér lapra. Ez jelképezte, hogy most találkozunk elsőként, nem tudunk egymásról semmit. A beszélgetés során körbe ültünk és mindenki fogott egy-egy fehér követ. A rám szegeződő, érdeklődő szempárok gyorsan, ügyesen tudták megfogalmazni, hogy ki és miért hálás. Rájöttünk, hogy nagyon-nagyon sok dolgot tudunk felsorolni. Választani kellett egyet, amit mindenki lefestett a fehér kőre. A bőség zavarában nem nagyon sikerült választani. Abban egyeztünk meg, hogy mindenki azt festi le, amiért utoljára volt hálás. Miután megszáradtak, ismét körbe ültünk és megbeszéltük, hogy ki mit készített, meg is csodálhatták egymás alkotásait. A gyerekek nagy örömmel vitték haza a szüleiknek megmutatni. Illetve volt egy kis akadály. Aznap esett az eső. A gyerekek a kezükben szerették volna vinni a köveket, hogy más is láthassa, mert nagyon büszkék voltak. Viszont féltek, hogy az lemossa, amit ráfestettek. Megbeszéltük, hogy ha esetleg lemosná az eső, mert nem teszi el a táskába, akkor sem kell elkeseredni. Úgy is állhattunk hozzá, hogy az eső jelképezi az idő múlását, ami elmossa, amiért hálásak voltunk és lehet azt ráfesteni a kőre, amiért most vagyunk a hálásak. A kő jelképezi a hálát, ami ugyan olyan tartós, örök, mint maga a kő, csak éppen az változik, amiért hálásak vagyunk. Ez megnyugtató volt a gyerekeknek és már azt tervezték, hogy mit festenek otthon rá.
A 11.A kis csoportjával idén tovább folytatjuk a megkezdett közös munkánkat. Eddig ez a csoport az első, ahol az ő kérésükre már a 3. tanévet indítjuk. A tanulók már tudták a szeptemberi hála hónapot, és kicsit felelevenítettük az erősségeket is.
A kedvesség a mostani alkalom központi témája volt. A tanulók szerint nincs élet kedvesség nélkül, ez egy alapvető erősség, melyet nagyon jó adni és kapni is. A beszélgetésindító kérdéskártyákat használva kicsit mélyebbre ástunk a kedvesség témakörében. Élőlényből leginkább a kutya jutott az eszükbe, de volt, aki családtagjait említette. Kedvesség nélkül nem lenne élet, az egy nagyon rossz világ lenne. A kedvességet nehezebb fogadni, mint adni, bár ez szerintük azért helyzetfüggő is. A kedvesség érzése az egész tetet átjárja, ami boldogságfokozódáshoz vezet. Nagylelkű cselekedetek voltak például, hogy az egyik tanuló hazavitte egy ismerősét autóval, egy másik tanuló pedig segített a tanulásban a másiknak. Az embereknek kedvességre van szükségük, hiszen minden ember egyformán értékes, amibe nem csak a családtagok számítanak bele, hanem az idegenek is.
A beszélgetés után a Lord kedvesség feladatot csináltuk meg, mely végén közösen néztük – és beszéltük meg az elkészített műveket.
A kedvesség az óvodai életben nem csupán udvariassági forma, hanem érzelmi és közösségi alappillér, amely erősíti a gyermekek közötti kapcsolatokat, valamint megalapozza az egész életre szóló pozitív szociális készségeket.
Szív átadás – a kedvesség játéka
Lényege:
A gyerekek körben ülnek, kezükben egy szívet (papírból, textilből vagy plüssből készült szív) adnak tovább egymásnak. Amikor valakinél a szív megáll, ő elmondja:
„Nekem az a kedvesség, ha…” – és befejezi a mondatot a saját élményével, gondolatával.
„Nekem az a kedvesség, ha megölel a barátom.”
„Nekem az a kedvesség, ha megosztják velem a játékot.”
„Nekem az a kedvesség, ha segítenek felöltözni.”
„Nekem az a kedvesség, ha rám mosolyognak.”
