Az én kis erősségkertem
- Csoport neve: Sárgusz3
- Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
- Kategória: Alsósok
- Téma: Transzcendencia erénye
- (34 megtekintés)
Nagyon szerencsés vagyok, mert nekem van egy saját ki erősségkertem, mivel az osztály 24 fős. Erre alapoztam az erősségekkel való megismerkedés első foglalkozását. Ebben a hónapban a remény, optimizmust választottuk magunknak, mert így indulunk neki az erősségeink felfedezésének, az erősségekkel való megismerkedésnek. Ebben a tanévben 3. osztályosokkal veszek részt a programban. Ők még nagyon szeretnek rajzolni, színezni. Igyekeztem több féleképp bemutatni nekik az erősségkertet, erősségeket. Bevezetésként készítettem a gyerekeknek egy lapot, melyre rámásoltam remény, optimizmus erősségmondókát, leírtam az erősségdal szövegét. Miután megnéztük a videót, meghallgattuk a dalt kiszínezhették a lapot. Ezután minden gyermek megkapta a remény virágát, melyet több darabra vágtam és nekik ki kellett rakni. Ezután beszélgettünk a remény, optimizmus fontosságáról. Következő lépésként minden tanuló kapott véletlenszerűen egy-egy erősségvirág sablont (amit ezúton is köszönök a Boldogságóra csapatától), melyeknek a szirmait színezték ki. A gyerekek lelkesen találgatták a virágokban lévő ikonok alapján, hogy kinek milyen erősséget szimbolizál. Végig mentünk minden virágon, a találgatások után elmondtam, hogy melyik virág milyen erősséghez tartozik. Azt is megbeszéltük, hogy az erősségek illenek a gyerekekre. Ezután a gyerekeknek össze kellett állni a hat csoportba, az erényeknek megfelelően. Izgatottan várták, hogy ki kivel lesz együtt. Kivetítettem nekik az erősségek kertjét segítségként, bár hamar rájöttek, hogy az összetartozó erősségek szimbólumai egyszínűek és ez segített nekik. Megneveztük, melyik csoport melyik erényhez tartozik, meg is kapták az erények szimbólumait is. Hát így állt össze az én kis erősségkertem. Az erősségvirágokat összeszedtük, mert azzal még a következő foglalkozáson tovább dolgozunk. A foglalkozás végén az egyik kislány azt mondta, hogy nagyon jó volt ez a szeretetóra. A társai nevetve, jószándékkal javították ki, hogy ez nem szeretetóra, hanem boldogságóra volt. Az ilyen pillanatok azok, amelyek igazolják, hogy a gyerekek jól érzik magukat az órákon, ezért érdemes csinálni.





