A foglalkozást ráhangolódás képpen relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd beszélgettünk arról, hogy mit jelent célt kitűzni, milyen érzés azt elérni. A frissen esett hóban mozgásos játékokat végeztünk, szánkózás, hógolyócsata, hóemberépítés. Fejlődött együttműködési képességük, megtapasztalhatták azt hogy az elért cél örömet okoz.
Boldogságóra Alapprogram
A december hónapban a jó cselekedetek fontosságát tapasztalták meg a gyerekek. A Karácsonyi ünnepre való készülődés során rengeteg alkalom nyílik az adni jó, jó cselekedetek gyakorlására. Karácsonyfát díszítettünk, mézeskalácsot készítettünk, az idősek klubjában szerepeltünk karácsonyi műsorral, a szeretetet, örömöt vittük magunkkal a közös verselés, éneklés meghitt pillanatai között. Mely során átélte a csoport a másoknak szerzett boldogság érzését.
Ezen a napon különleges Boldogságórával készültem a gyerekeknek. Hálás vagyok a Jó Istennek, mert mintha tudta volna mire készülök, mert az éjjel még meglepett egy pár centi hóval. A gyerekekkel kint töltöttük a délelőttöt. Élveztük a havat, építettünk hó embert.
Mikor bementünk arról beszélgetünk a gyerekekkel, hogy mennyire kevésen múlik az örömünk.
Jól átfáztunk és mikor bementünk mindenkit forró csokival vártam.
Közben megbeszéltük, hogy mindenkinek milyen jól esik a hideg után a meleg ital. teljesen felmelegítette a lelkünket is.
Igy tudtam a legjobban megértetni velük, hogy ahhoz hogy boldogok legyünk nem kell mindig nagy dolog elegek az apró örömök.
A mai napot a Kis barátom hogy vagy játékkal kezdtük. Mindenki elmondhatta hogy hogyan érzi magát a csoportban, azután ötleteket gyűjtöttünk ki mivel vidítaná fel a társát ha szomorú vagy mivel tenné még boldogabbá. Majd a barátunknak vicces gyurmafigurát készítattünk. Figyeltem arra hogy mindenki kapjon valakitől egy kis figurát amit haza is tudtak vinni. Ezzel erősítve barátságukat, társas kapcsolataik alakulását.
Boldog Óvoda program 1. év beszámolója:
A Boldogság foglalkozásokat visszamaradó nagycsoportban tartom a gyerekeknek, nagy létszámú a csoport (28 fő), így az összetétel, korcsoport és a gyerekek érdeklődési köréhez igazítom a tevékenységeket. Igyekszem az időszerű tematikához is igazítani, valamikor összekapcsolni más foglalkozásokkal is.
Fontosnak tartottam, hogy azok a pedagógusok, akik nem ismerik a programot,
megismerjék a mi óvodánkban. Így a hospitálás lehetősége minden hónapban nyitva állt. Nálunk ez a feladat maximálisan teljesítve volt, egész évben látogatható volt a Boldogóra az óvodapedagógusok számára.
Több pedagógus élt a lehetőséggel, a könyveket, munkafüzetet, foglalkoztató kártyákat is megismerték.
Ugyanakkor szabadságot biztosít a pedagógus számára, személyiségéhez igazodva, választható tevékenységek sokasága áll rendelkezésünkre, melyben a fantáziánk is szárnyalhat.
Így sokszor kapcsoltuk össze a heti témánkat a Boldogság órák témáival.
Ebből az ötvözetből egy sokat adó, tartalmas tevekénység keltette fel a gyerekek érdeklődését.
Első évünk a Boldogóvoda oltalma alatt sikeresen zárult.
1. A hála gyakorlása (szeptember):
A vezérfonál mindig a Bagdi Bella: Boldogságóra kézikönyv útmutató számomra, ebben a hónapban a mese: Bezzeg Andrea: A hálafa története volt, a motiváció a mese elmondása, eljátszása. Mivel a gyermekeket egyre nehezebb motiválni és a figyelmet fenntartani, így előfordul, hogy a mesét rövidebben, eszközökkel, esetleg a gyerekek bevonásával mondom el.
Most egy fát választottam a kör közepére, aki kapott fejdíszt is, illetve a többi gyerekkel is a faleveleket, a fa lombját játszottuk el.
Nagycsoport lévén nagyon jól értik a mese lényegét, sokszor a fontos vagy kulcs mondatokat a mesében együtt ismételjük.
Játékkal folytattuk:
– egymáshoz való alkalmazkodás, a csoport összetartása
– differenciálás
– a kisebbek segítése
– Összpontosítás, figyelem fejlesztése
Játék: élő falevél körbeadása először zene nélkül, majd zenére. Így a különböző érzékszervek bevonása a gyakorlatba.
Többszöri körbe adás után, akinél a levél megáll. leül az asztalhoz.
Nem a kiesés szót használtuk, hanem új feladatot kapnak az asztalnál ülő gyerekek. Szintén a Bagdi B. javasolt munkafüzetből a Miért vagyok hálás? Címűt kapják meg. Ezzel visszavezetve őket a játékba, a mindennapi tevékenységeikhez.
2. Optimizmus gyakorlása (Október):
A mese (Tódi törpe varázs szemüvege) felhasználása után a gyerekek egy nagy tükörben megvizsgálták magukat, egymást.
Beszélgettünk magunkról, testrészekről, érzékszervekről, mi jól összekapcsolható volt ezzel a témával az óvodában.
Majd elkészítette Mindenki a saját optimista szemüvegét, AMIN KEREZSTÜL SZÉPNEK LÁTTÁK A VILÁGOT.
3. Társas kapcsolatok ápolása:/ November/:
Először egy barátságkört alakítottunk a gyerekekkel, ami egyébként is a csendespercek egyik meghatározó lépése is szokott lenni.
Majd az ajánlott játék segítségével haladtunk tovább: Hogy vagy kedves barátom?- kérdést tettük fel egymásnak.
A mese sem maradhatott el, ahová csengettyűvel invitáltam a gyerekeket. Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő című mese meghallgatása nagyon inspiráló volt a gyermekek számára, így a betervezett szituációs játékokat is szívesen és nagy átéléssel játszották.: Hogyan vigasztalnád? Mit tennél érte?
Az egymás támogatása, megsegítése egy szép feladat volt számukra.
Majd végezetül a legkedvesebb barátnak készítettek karácsonyi ajándékot.
Ez így egy szép kerek tevékenységgé alakult a délelőtt folyamán. Az aktualitás, mint az ünnep közeledte is belekerült a Boldog órába.
4. Jó cselekedetek gyakorlása: / december/:
Beszélgető körrel indítottuk az aznapi tevékenységet. Felmérés volt a cél, tudják e mit jelent a jó cselekedet?
A kérdés: Ki? Milyen jó cselekedetet tett valaha?
Szituációs játékokban: Feladatokat osztottam a gyerekekre a TK. szivecskéket felajánlott feladatai szerint, amit meg kellett oldaniuk. Nagycsoportosokként nagyon ügyesek voltak, látták a feladat lényegét.
Jutalmazásul a jó szívű cím elnyerésére szivecskéket osztottam nekik.
Végül saját, díszes, elkészített szívecskéiket osztották ki a barátaiknak.
5, Elköteleződés egy cél mellett: / január/
Boldogvár meséje: Bezzeg Andrea című történetet meséltem el a gyerekeknek. Motivációnak szántam a mese mondanivalóját, a célkitűzést és az ahhoz vezető utat.
Játék: célbadobós játék egy jó kapcsolódás volt a heti nagymozgáshoz, ahol célokat tűztünk ki és mérték össze ügyességüket a gyerekek. Szurkoltak és segítették egymást, ami a csoport kapcsolatainak is jót tett.
Végül a munkafüzet 38. o- án lévő feladatokat végezték el, saját céljaik megfogalmazására.
5. Megküzdési stratégiák: / február/
Relaxációs móka torna kártyákkal indítottam a tevékenységet, ami egyébként is gyakran használunk a tornafoglalkozásokon.
Ennek játkos befejező momentuma a javasolt hajótöröttek játék volt, ami szintén segítette a közösség összekovácsolását, egymás segítésére is motiválta a gyerekeket. Ugyanakkor egy mozgás fejlesztőjáték, ami akár minden nap is gyakorolható.
Feladatlappal zártuk a tevékenységet, egy picit levezetésképpen: Hol érzed a különböző érzéseket a testedben?
Itt a testrészek, szerveink ismerete és a színek ismerete is fejlesztésre került.
6.Apró örömök élvezete: / március/
Egy nagy csomagolópapírra lefektettünk egy gyereket, a többiek pedig körbe rajzoltak, rákerültek az érzékszervek is. Mindenki részt vállalhatott a feladatban, mert a következő lépés az újságpapírokból, könyvekből kivágott képek ragasztása volt az érzékszervekhez. Az apró örömöket vágtuk ki, egy ízt, egy illatot, egy élményt, amit aztán összekapcsoltak az érzékszerveikkel.
Sok szempontból hasznos volt, hiszen ok- okozati összefüggést láttatott meg a gyerekekkel.
Örömsétával zárult a nap.
7.Megbocsátás: / április/
Egy mozgásos, játékos mondókával indultunk /Tk. 192. o/, amiben pici mozgás, pici testtudat is motiválta a gyerekeket. Majd Bezzeg Annamária: A lusta király című mesét mondtam el a gyerekeknek.
8. A megbocsátás gyakorlása: / május/
Munkafüzetből végeztünk egy matematikai tartalmú feladatlapot, szivecskés fákat kapcsoltunk össze számokkal, ezt a nagycsoportosok végezték el, a kisebbek színezős feladatot kaptak, így a differenciálásnak is eleget tettünk.
A megbocsátás varázsszóin volt a fő hangsúly, tanuljanak meg bocsánatot kérni és megbocsátani volt a legfőbb cél. Nagy szükség van erre óvodás korban, hiszen, sok- sok konfliktust nehezen tudnak önállóan kezelni.
9. Testmozgás / június/:
A testmozgás minden napos az óvoda életében. Ebben a hónapban a szokásosan megrendezésre került Ovi olimpiát kapcsoltuk össze a mozgás örömével. Ez egy jó alkalom volt a betervezett programmal való összekapcsolásra.
Miskolc, 2026.06.15. Szabó- Gajdos Edina
Óvodapedagógus
2026. szeptemberétől- júniusig tartó tevékenységek bemutatása
Ebben az évben is az éves beszámolót választottam. Aki ismeri és követi a Lélekmelengetőket, az tudja, hogy az osztály tanulói ebben a tanévben már nyolcadikos diákokká váltak. Termünk ebben a tanévben sem változott sajnos. A számítástechnika terem számítógépei között töltötték a diákok a tanórákat. A boldogságórás foglalkozások főleg osztályfőnöki órákon, illetve délutáni foglalkozások keretében valósultak meg. Sajnos lehetőségünk sem volt ilyen körülmények között egymás arcát látni, ne adj Isten kört alakítani. Ezen alapfeltételek nélkül pedig egy boldogságórás foglalkozás sem valósítható meg. De aggodalomra és sajnálkozásra semmi ok. Amikor lehetett teremcserével segítettek a kollégáim, illetve egy –egy testnevelés órán lévő osztály helyére igyekeztünk beférkőzni, hogy lássuk egymás tekintetét, egymáshoz beszéljünk, s nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is egymáshoz forduljunk. Tavasszal pedig nem is volt annál jobb, amikor a Tudáskertünk fája alá le tudtunk ülni.
Ez volt a fő oka annak, hogy nem havi beszámolót készítettünk, hiszen minden hónapban másként , máshol és máshogy oldottuk meg a csoportfoglalkozásokat. Falusi kisiskolaként ezek nekünk természetesek. A diákok sem érzik nagy hátránynak mindezt, sőt alkalmazkodó képességük, kreativitásuk biztos jobban fejlődött.
Természetesen minden hónapban az adott témakörre koncentráltunk. Tettük mindezt immáron negyedszer. De a téma minden évben az adott életkorú osztályomhoz lett igazítva. Mást jelent a hála egy tíz éves gyereknek és egy ballagás előtt álló 14 éves diáknak, és bizony a célok kitűzése is teljesen más értelmet nyert a továbbtanulási időszakban, mint kis ötödikesként.
Eddigi beszámolóim mind arról szóltak, hogy mit kaptak a gyerekek a foglalkozások során. Hogyan fejlődött, változott a pozitív szemléletmódjuk, mennyire lettek tudatosak a lelki egészség megóvása és fejlesztése terén. Most arról szeretnék írni, hogy az egyes hónapokban mit tapasztaltam, hogyan érett be a munkám gyümölcse, s mit kaptam én a diákoktól a boldogságórás foglalkozások hozadékaként.
Azt tapasztaltam, hogy ez a nyolcadik osztályom sokkal tudatosabban töltötte a napjait az utolsó évben, sokkal inkább a jelenben éltek.
A hála kifejezésével kezdve egyre nagyobb eszköztáruk volt az adott érzékeny szituációk kezelésére és a hála kifejezésére. Rég túlléptek a felnőtt szavait megismétlő köszönömön. Hálásak voltak egymásnak is, igazi csapatként segítették egymást a nehezebb délelőttökön és ami nagyon fontos, együtt töltötték a délutánok nagyrészét is, s nemegyszer voltam tanúja egy-egy szívmelengető pillanatnak, amikor megköszönték a másik segítségét. Számomra felemelő és tanulságos pillanat volt, hogy az alkalmasságira menet egyik diák minden okiratát otthon hagyta és tőlem kért legelőször telefonos segítséget. A megoldott helyzet után a tekintete hálával teli volt, s biztos vagyok benne, hogy az én mentalitásomat viszi majd tovább, ha neki is segítenie kell valakinek a szorult helyzetében.
Talán az optimizmus területén igényelték a legnagyobb támogatást tőlem. Nem csoda, hiszen továbbtanulás előtt álltak és átérezték a döntés fontosságát. Kamaszként nem mindig jól kommunikáltak szüleikkel s a szülők is kérték, hogy egyfajta mediátorként tereljem a gyerekeket s a beszélgetéseket. Októberben sokat beszéltünk az egyén határairól, az optimista és a felelőtlen döntés közti különbségről. Ezzel együtt kijelenthetem, hogy jól tudnak célokat kitűzni rövid és középtávon, s igyekeznek hosszú távon is előre gondolkodni. Így júniusban már kijelenthetem, hogy minden diákom a neki megfelelő oktatási intézménybe tanul majd tovább.
A megbocsátás és a megküzdési stratégiák ismét két nagyon nehéz téma volt. Nem tudom van-e összefüggés aközött, hogy évekig nekem is nagyon nehezen ment a témához való közelítés személyes okokból. Én szerencsére hatalmas szintet léptem s ennek a felszabadító energiájából táplálkozva vezettem be újra a diákokat a megbocsátás fontosságába. Egy fiús osztályban sok-sok helyzetgyakorlatot végeztünk s elemeztük az adott szituációt. Mindezekhez segítséget kértem a Rendőrkapitányságtól és a helyi családsegítő szolgálattól is, s a megbántás, megbocsátás kapcsán szót ejtettünk a bullyingről. A megküzdési stratégiák esetében azt látom, például a szóbeli felvételik alkalmával, hogy jól kezelték a gyerekek a helyzetet. Alkalmazták azokat a praktikákat, technikákat, melyeket megbeszéltünk, lemodelleztünk. Figyelnek a gyerekek a saját testük jelzéseire, s lassan elkezdik ismeretlen helyzetekben is megismerni önmagukat.
A fenntartható boldogság témakörében szintén együtt haladtam a gyerekekkel az úton. Mindenki a saját életére és élethelyzetére vetítette ki a az adott témát, s aki igényelte, annál ötletbörzét is tartottunk. Itt látszott meg igazán, mennyire ismerik egymást a gyerekek, s megdöbbentő volt számomra, hogy kimondott szavak nélkül is mennyire pontosan figyeltek rám is, mint osztályfőnökre, a rezgéseimre, az energiáimra.
Az utolsó témakör a testmozgás volt. Ez egy igazi jutalomjáték volt a 90%-ban fiú, atletikus testalkattal rendelkező diákok között. Megannyi mozgásformát kipróbáltunk együtt, s ide időzítettünk egy vízi testnevelés órát is.
Nyugalommal és hálával a szívemben zárom le ezt a négy éves korszakot és nagyon megnyugtató, hogy tanulóim jelentős része olyan középfokú intézményben folytatja majd tanulmányait, ahol léteznek boldogságórát tartó pedagógusok, akik csatlakoztak évekkel ezelőtt ehhez a nagyszerű dologhoz. Jó helyen lesznek a gyerekek.
A tanév és a program zárásaként a fenntartható boldogságot egy ‘Boldogság-befőtt’ formájában tettük láthatóvá a 10 éveseimmel. A TANAK-os tanulóimnak hatalmas élmény volt fizikai formába önteni az emlékeket. Minden gyerek színes papírokra rajzolta vagy írta le az év legkedvesebb pillanatait (a hagymaültetést, a fonalhálót, a mézeskalácsozást vagy mi teszi őt boldoggá), majd ezeket büszkén dobták be a közös üvegbe. Megtanultuk, hogy a boldogság nem magától marad meg: nekünk kell ‘befőznünk’ és elraktároznunk a szép emlékeket, hogy ha a jövőben szomorúak lennénk, csak ki kelljen nyitnunk ezt az üveget. Igazi közösségi élmény volt, ami méltó lezárása ennek a csodás évnek.
„Az Egészségnap nálunk a tiszta mozgásörömről szólt. Nem a versenyzés volt a cél, hanem az, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző mozgásformát az udvari akadálypályán. A sport után közösen készítettünk gyümölcssalátát, így a testi aktivitást az egészséges táplálkozás élményével kötöttük össze. A nap végére a gyerekek nemcsak elfáradtak, de lelkileg is feltöltődtek: a közös játék kisimította a feszültségeket az osztályban.”
A Magyar feltalálók napja alkalmából a ‘Startup’ ötletet választottam ki a 8. osztályomnak. Angolul kapták meg a feladatot és angolul végezték el.
A prezentáció során nagyon célratörő kérdéseket tettek fel egymásnak, és óra után is folytatták az ötletelést.