Március 20 a BOldogság Világnapja. Ezt a foglalkozást relaxációval indítottuk, majd a 12 hónap című történetet dolgoztuk fel. Kedvenc évszakjainkat, majd hónapjainkhoz jellemző cselekvéseink eljátszásával. Érzékszerveink, egészséges testünk miatti hálánkat is megbeszéltük. Rejtvényfejtés, és a Boldogság sziget elkészítés már csoportmunkában zajlott. Óra vékén a félbevágott szivecskénk összeért , ezzel koronáztuk meg a napot.
Boldogságóra Alapprogram
Boldogságóra – A megbocsátás hónapja a 4. számú napközis csoportban
„A megbocsátás hangja – dallammá szelídült harag”
A 7–8. osztályos napközis tanulókkal olyan témát jártunk körbe, amely talán az egyik legnagyobb lelki próbatétel mindannyiunk számára: a megbocsátás. Ez nem pusztán egy gesztus, hanem egy belső döntés, amely felszabadít – nem csak másokat, hanem önmagunkat is.
A beszélgetés során őszinte gondolatok hangoztak el: Mi a nehezebb – bocsánatot kérni vagy megbocsátani? Meg lehet-e bocsátani anélkül, hogy felejtenénk?
Egy tanuló így fogalmazott: „A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtem, hanem hogy nem utálom tovább.” – szavai megérintették a csoportot.
Zenei élményként Alexander Rybak Fairytale című dalának instrumentális változatát hallgattuk meg. A dallam lágy, emocionális világa olyan érzéseket szabadított fel a tanulókban, amelyeket szóban is megpróbáltak megfogalmazni: megkönnyebbülés, békesség, remény, szeretet, elfogadás. A zeneterápia elősegítette a megbékélést egymással.
A közös gondolkodás során fontos felismerés született:
a bocsánatkérés nem a gyengeség jele, hanem az erőé.
Kérni valamit – legyen az figyelem, megértés, megbocsátás és segítségnyújtás munkában, tanulásban – nem szégyen, hanem bátor döntés.
És az sem könnyű, ha mi bántottunk meg valakit – de ilyenkor is ki kell tudnunk állni, a másik szemébe nézni, és őszintén kimondani:
„Sajnálom.” Ez a szó a legnehezebb – de gyakran ez nyitja ki a szívet ott, ahol addig csend és meg nem értettség vagy zavar volt.
A boldogságóra zárásaként közösen pizzáztunk. Ez a kis közös ünneplés nemcsak megkoronázta az alkalmat, hanem erősítette a csoport összetartozását is.
A foglalkozás tanulsága nem csupán az, hogy meg kell tanulnunk megbocsátani –
hanem az is, hogy kérni sem szégyen. A megbocsátás órája alatt nemcsak a szavak tanítottak minket – hanem a zene, a csend és az egymásra figyelés.
A gyerekek megtapasztalhatták, hogy a belső békéhez vezető út gyakran ott kezdődik, ahol végre kimondunk valamit, amit régóta magunkban hordozunk.
Nyerges Attila
tanár
Kiskunmajsa, 2025. 04. 04.
A mai napon tartottam foglalkozást. Sok gyermek volt jelen. Izgalommal várják minden alkalommal a gyerekek ezt a fajta tevékenységet. Boldog Dórát szívesen “fogják” sőt néha veszekszenek is rajta. A mese után csónakot úsztattunk, a gyerekek elmondták a rossz tulajdonságaikat majd a csónakkal elúsztatták a legvégén egy “szélvihar” elvitte a sok rossz tulajdonságot. Ezt követően szívet adtak egymásnak a gyerekek, ki miért szereti azt akinek a szívet adta. Nagy örömömre én is kaptam szívet egy kislánytól. Nagyon elégedetten zártuk a mai témát, annak feldolgozását!
A gyerekekkel festettünk egy sárga napkorongot, amelynek a sugarai közé felsoroltok azokat az eseményeket, érzelmeket, amelyek érnek bennünket és beragyogják a mindennapjainkat.
Boldogságóra – A megbocsátás hónapja az 1. számú napközis csoportban
„Szívből jövő bocsánat – megkönnyebbülés a léleknek”
A megbocsátás témaköre különös jelentőséggel bír az alsó tagozatos gyermekek részére, hiszen számukra az érzelmek felismerése, kifejezése és szabályozása még a tanulási folyamat része.
A boldogságóra során azon dolgoztunk, hogy megértsék: a bocsánatkérés nem gyengeség, hanem erő: a kapcsolataink gyógyító ereje.
A foglalkozás kezdetén egy közös beszélgetéssel hangolódtunk a témára. A gyerekek megosztották saját élményeiket: volt-e már olyan, hogy megbántották őket, és ha igen, hogyan reagáltak. Megbeszéltük, mikor és hogyan szoktak bocsánatot kérni, s hogy mit éreznek, amikor valaki feléjük fordul egy „Sajnálom” szóval.
A gyerekek aktívan részt vettek a foglalkozásban.
A 3. osztályos tanulók felírták a csoport közös szívmontázsára a „varázsszavakat”: Bocsánat, Ne haragudj, Sajnálom. Ezek lettek a nap szimbólumai.
Ezt követően minden gyermek lerajzolta saját kezét egy színes lapra, majd kivágták és felragasztották a kollázs szív köré. A sok kis kéz és a közös szavak alkotta montázs erőteljesen fejezte ki: itt mindannyian részei vagyunk a közösségnek, ahol hibázni lehet, de a megbocsátás mindig nyitva áll.
A foglalkozás utolsó részében frissítő légzőgyakorlatot végeztünk. Lassan, közösen emeltük karjainkat oldalirányba, magas tartásba, mély belégzést végeztünk, majd karjainkat leengedtük és kilégzéssel guggolásba ereszkedtünk. Ezt a gyakorlatot többször megismételtük, segítve a gyerekeknek az érzelmi lecsendesedést és a belső béke megtapasztalását.
Figura Tünde
napközis nevelő
Kiskunmajsa, 2025. 04. 04.
A foglalkozást kezdő relaxáció előzte meg, Bagdy Emőke: „Villámlazítás”.
Kezdő énekléssel kezdtük:Bagdi Bella: Imádok élni, Jobb Veled a Világ Boldogság című albumról.
Elolvastam a gyerekeknek Bezzeg Andrea: Újra együtt meséjét.
Ízérzékelő játékot játszottunk. Megbeszéltük, h kinek melyik a kedvenc íze.
Rajzolunk, színeztünk, megbeszéltük az érzékszerveinket.
Tapogatós játékot játszottunk – Mi van a takaró alatt?
Felrajzoltuk a 7. lépcsőfokra az apró örömök élvezetének a jelét.
A zárókörben mindenki megfogalmazta, hogy mit jelent számára az apró öröm.
Idén az a megtiszteltetés ért minket, hogy az 1848-as forradalom megemlékezését Kaposvár városának mutathattuk be.
A megbocsátás gyakorlása óvodáskorban, különösen a 6-7 éves gyermekeknél, alapvető szerepet játszik az érzelmi intelligencia fejlődésében. Ebben az életkorban a gyerekek már képesek felismerni mások érzéseit, és megtanulhatják, hogy a sérelmek megbeszélhetők és feloldhatók. A megbocsátás magját úgy lehet elültetni bennük, ha következetesen példát mutatunk, és bátorítjuk őket arra, hogy kimondják érzéseiket: „Megbántottál, de megbocsátok.” A csoportunkban nagy hangsúlyt fektetünk az érzések, érzelmek szóbeli kifejezésére, mindennapunk része a békülőfal, ami arra szolgál, hogy vita, sérelem esetén oda tudnak menni és most már önállóan megbeszélik a konfliktusuk forrását … és kibékülnek.
Szerepjátékainkban nem csak beszélünk a megbocsátásról, hanem modellezzük is azt a mindennapi helyzetekben.
Játékos formában különböző drámajátékokkal gyakoroljuk a megbocsátást, a gyerekek kitalált konfliktusokat játszanak el, majd közösen keresnek megoldást. Ehhez segítségül hívtuk, Boldog Dórát, Nórát és Flórát is. Az ő bőrükbe bújva sokkal könnyebben nyíltak meg a játszó gyerekek.
Hooponopono – Sajnálom! Kérlek bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek! – varázsszavakat már jól ismerik a gyerekek.
Drámajátékunk végén egy vezetett meditációs hanganyagot hallgattunk meg – amit másnap is kértek, mert nagyon tetszett nekik, hogy kitörölhetjük a gondolatainkból a bánatot, szomorúságot.
A kitalált történetek is segítenek nekünk a mindennapokban: olyan kitalált történeteket mesélek el a gyerekeknek, ahol a főszereplő megbánt valakit, de tanul a hibájából és bocsánatot kér. Ezeket követően megbeszélem a gyerekekkel, mit éreztek a szereplők, és ők mit tennének hasonló helyzetben. A rendszeres beszélgetések, érzések kifejezése, valamint az empátia fejlesztése révén a megbocsátás fokozatosan beépül a gyermekek gondolkodásába, és képesek lesznek azt önállóan is gyakorolni.
Boldogság óra márciusi hónap témája az apró örömök élvezete.
Az óvodába érkező gyermekeket a kollégáimmal együtt kedvesen átölelve, szívélyes szavakkal fogadtuk, mint például: Jó reggelt! Örülünk, hogy itt vagy! Már nagyon vártunk! Szeretünk! A mosolyok, amiket láttunk a gyermekek szemében igazolták, hogy sikerült örömet szereznünk. Olyan szép dolgokat terveztünk, amik jó érzéssel töltik el őket.
A Mackó csoportba a gyerekek azt a feladatot kapták, hogy osszanak meg egymással pozitív élményeket, számukra élvezetes pillanatokat.
A napi beszélgető körökben a beszélgetést köszönéssel kezdtük, majd szeretetöleléssel folytattuk. Ezután elénekeltük „Ha jó a kedved..“ és eljátszottuk a „Bújj, bújj zöld ág…“ zenés mozgásos játékot. Gyermekeink már érezték, hogy minden apró, pici mozdulatban ott van az öröm, a boldogság. A következő kérdésekre kerestem a válaszokat: Mi okoz örömet az életedben? Mitől szebb a világ? A következő válaszokat kaptam:
• Amikor együtt vagyunk!
• Játszhatunk együtt az óvodában!
• Süt a nap!
• Anyával vásárolunk együtt!
• Amikor otthon vagyok anyával és apával!…
A nap egyik kiemelt programja egy zenés mozgásos meseelőadás volt, amelyben a gyermekek
is aktívan részt vettek. Az előadást követően mozgásos játékokat játszottunk, majd közös tánccal tettük még emlékezetesebbé a délelőttöt.
Március 1- vel vette kezdetét a könyv hónapja „Mert szeretjük a könyveket”- meglátogattuk a helyi könyvtárat. Betekintést kaptunk a csodálatos könyvek világába. Egy kis mesedélelötött tartottunk. Mesés képeskönyvekből meséltünk egymásnak. Megtudtuk, hogy a víz fontos szerepet tölt be az élővilágban. Ébredező természet- A természet ébredése a kiskertben. Vissza úton az óvodába megcsodáltuk a természet ébredését a kiskertekben. Meglátogattuk a helyi kiskertészetet ahol a gyerekek megismerkedhettek a tavaszi virágokkal és azok gondozásával. Ahányszor az udvaron voltunk mindig rácsodálkoztunk a természet szépségére, virágokra, apró élőlényekre.
A Víz Világnapja minden év március 22-én megtartott esemény. A könyvekből, enciklopédiából, kis filmekből, történetekből megtudtuk, hogy a víz fontos szerepet tölt be az élővilágunkban. Látványos és egyszerű kísérleteket végeztünk el, mint például: tojással, naranccsal, víz átlagának a megváltoztatása, vulkán kitörés.
Szerencsére a gyerekek nagy része mindenben megtalálja az örömet. Csodálatos időszakon vagyunk túl.