A barátságsálat megfogva mindenki mondott egy kedves gondolatot a tőle jobbra álló osztálytársáról. Sokat beszélgettünk a segítségnyújtásról, az udvariasságról, hogy milyen fontos az, hogy odafigyeljünk egymásra. Igyekeztünk az egész hónapot ennek jegyében tölteni. Végül megalkottuk az osztályközösségünket papírból.
Boldogságóra Alapprogram
Összeszedtünk néhány olyan történetet, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettük volna. A gyerekek elmondták bánatukat, rossz érzéseiket ezzel kapcsolatban. Miután elkészítettük és feltettük optimista szemüvegünket, megpróbáltuk ugyanazt a helyzetet kicsit másképp látni. Közösen megkerestük benne a pozitívumokat is, megbeszéltük, hogy mit tanultunk belőle és már nem is tűnt olyan rémisztőnek a történet számunkra. Megegyeztünk, hogy minden reggel felvesszük a szemüvegünket (ha csak képzeletben is) és pozitív gondolatokkal indítjuk a napot.
Ezen a foglalkozáson a megbocsátás gyakorlásával foglalkoztunk. A tanulók körbe ültek, és különböző bocsánatkérő mondatokat írtak le. Ezután akinek a legtöbb mondat összegyűlt, felolvasta az általa írtakat, a többiek pedig kipipálták saját munkájukon, ha hallották azt a mondatot. Ezután a többiek azokat olvasták fel, amelyeket még nem hallottak. Ezután olyan bocsánatkérő gesztusokat írtak, amelyek szavak nélkül is érthetők. Ezt is felolvasták egymás között.
Bár az osztályban nagyon jó közösség alakult ki, mégis gyakoriak a nézeteltérések. Fontosnak tartom, hogy a tanulókban ne maradjon benne a meg nem bocsátás érzése, hiszen az egy nehézség az életükben. Hiszem, hogy a megbocsátás tanítható, gyakorolható, ezért végezzük ezeket a gyakorlatokat.
Április: A megbocsátás gyakorlása
Ebben a hónapban – a tantestület szakmai programja, a tavaszi szünet, a munkaszüneti nap miatt – egyetlen boldogságórát tudtunk tartani, a másikat a magyarórámba csempésztem bele.
1. Bevezettük a témát: Mit jelent megbocsátani? Miért az egyik legfontosabb forrása testi-lelki jóllétünknek? Hogyan fejleszti a megbocsátás a személyiségünket? …
2. A későbbiekben „A megbocsátás útja” című – valós eseményeken alapuló – film feldolgozásával mélyítettük el ismereteinket a megbocsátás mibenlétéről, megismerhettük az odáig vezető út lelki nehézségeit, és azt, hogy a másik fél megértése, a helyzet „átkeretezése” mekkora lelki tehertől szabadíthat meg valakit – a történet végigvezet a megbocsátás három lépcsőjén.
Egy kis filmismertető, -ajánló:
Egy család életében váratlan tragédia történik: az anya és kislánya halálos autóbalesetet szenvednek.
Kiderül azonban, hogy elvesztésüket két fiatal fiú gyorsulási versenye okozta, s az elkeseredett apa fájdalmában és dühében ügyvédet fogad, hogy bosszút álljon az elkövetőn.
A tárgyalások során – megismerve a tettét őszintén megbánó fiút és annak kétségbeesett szüleit – hatalmas lelki változáson megy át, „utat jár be” a főszereplő: képessé válik felülemelkedni haragján, leteszi a bosszúvágyat, vagyis képes lesz megbocsátani szerettei gyilkosának. Látva a száguldó fiatalokat, rájön, hogy többet segíthet, ha ezzel a meggondolatlan, de nem elvetemült sráccal együtt előadásokat tartanak, és elmesélik a középiskolásoknak, egyetemistáknak a történetüket, hogy okuljanak belőle.
Közben a főszereplő apa szinte teljesen megfeledkezik másik két fiáról, akik ugyanúgy szenvednek. A kisebbik – aki korábban is nélkülözte apja figyelmét – balesete döbbenti rá az apát, hogy mennyire nem mutatta ki eddig szeretetét, és arra is, hogy mennyire fontos számára gyermeke. A szeretetkapocs kellett, hogy a fiúk is „a megbocsátás útjára” lépjenek.
A megbocsátás mindkét félnek megadta az újrakezdés lehetőségét: a megmaradt kis családnak – az őket ért veszteség ellenére – a lelki békét, egymás nagyobb megbecsülését, az örömteli pillanatok mélyebb átélését, az elkövetőnek pedig megadta a lehetőséget és a hitet, hogy jobb emberré válhat.
3. A foglalkozás végén nem maradhatott el az ún. „meleg-zuhany játék”, hogy mindenki érezze, hogy ő is jó valamiben, ő is szerethető!
„Amikor megbocsátasz, a múltat már nem változtathatod meg – de befolyásolhatod a jövőt.”
(Bernard C. Meltzer)
Izsákos7.a és Mariann néni
Zöld Gólya Óvoda és Bölcsőde ÁMK
A megbocsátás témakörét dolgoztuk fel. Különböző kisebb szituációk által próbáltuk a bocsánatkérés formáit, lehetőségeit bemutatni. Mindezt szavakkal, érzelmek kifejezésével, illetve metakommunikációs eszközökkel (ölelés, simogatás) gyakoroltuk.
Megbeszéltük, hogy miért fontos, hogy tudjunk bocsánatot kérni a másiktól, és megbocsátani másoknak. A harag, mint negatív érzelem megértésére, és feloldására törekedtünk a beszélgetés során.
Àprilisban szervezzük minden évben hagyomànyosan a 3 napos erdei óvoda természetjàró programunkat, mely keretén belül a természet megújulásàra, a természet és àllatvédelem fontossàgàra hívjuk fel a figyelmüket. A program előtti héten tartottuk a fentarthatósàgi témahetet, ahol szintén a bolygónk védelmének megóvàsàra való figyelemfelhívàs volt a célunk. Itt egyik nap a szülőket is bevontuk, segítségükkel a gyerekek különböző jàtékàllomàsokra làtogathattak el (pl.: vizek, vízi élővilág megóvàsa), valamint óvodaudvarunkon több növény is elültetésre került (fàk, bokrok, viràgok).
Az egészséges életmódról a testmozgás fontosságáról sokat beszélgettünk gyümölcssalátát, plakátot készítettünk és alsós szinten egy spot délutánt szerveztünk a diákoknak. A madarak és fák napja alkalmából készítettünk különböző a témához kapcsolósó alkotásokat. Természetesen az édesanyákat, nagymamákat is köszöntöttük Anyák napja alkalmából.
A foglalkozást beszélgetéssel kezdtük arról, hogy kinek milyen apró örömök szokták szebbé tenni a napját. Közösen megfogalmaztuk miért fontos észrevenni az apró csodákat és örülni, megbecsülni azokat. Nemzetközi nőnap alkalmából rajzokat, apró ajándékokat készítettek a gyerekek. A víz világnapja alkalmából saját poharat terveztek a gyerekek.
Áprilisi témánk a megbocsátás gyakorlása, illetve a megbocsátás volt.
A foglalkozást beszélgetéssel indítottuk, a megbocsátás szó jelentéséről, saját tapasztalataikról, hogy kitől és miért kellett már bocsánatot kérnie. Összegyűjtöttük a bocsánatkérés szavait, majd néhány szituációs gyakorlatot játszottunk el a bocsánatkéréshez tartozó szavak, kifejezések felhasználásával. A Föld napjának alkalmából beszélgettünk, a környezetvédelemről, hogy mit tehetünk a Föld védelméért és miért nagyon fontos ez. Te szedd keretében intézményünk területét, és környékét tisztítottuk meg. Húsvéti ünnepek alkalmából játszóházat szerveztünk az alsós tanulók számára.
A testmozgás
A foglalkozás címe: A testmozgás
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy milyen fontos az egészségünk, amit a testmozgással megőrizhetünk.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– A lusta király mese elmesélése.
– Akadálypálya
Az óvodások nem tudnak nem mozogni, ezért könnyű volt ezt a témát megvalósítanom.
Az ismert mondókával kezdeményeztem a mesélést.
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll.
A gyerekek elhelyezkedtek a szőnyegen, mire elmondtam a mondókát.
A lusta király című mesét meséltem, egy öreg király bábbal.
A mese végéig fenntartottam az érdeklődésüket, a mese történetével, a benne ismétlődő mondókával, a hangom mélységének változtatásával.
A mese végeztével, észrevették, hogy nyilak vannak a parkettán (amit a Dajka néni a kérésemre, titkosan lerakott) megkérdeztem őket, hogy van -e kedvük követni a nyilat, amire természetesen, igen volt a válasz, biztosra mentem, mert ilyen kalandot nem hagynak ki.
A tornatermet már előkészítettem, a tornaeszközöket kihelyeztem.
Babzsák, karika, szúrós párna. kötél, pad, trambulin, egyensúlyozó félgömb.
Amikor kiértünk a tornaterembe, mert oda vezetett a nyíl, elámultak a sok eszköz láttán. Megígértem, hogy mindent kipróbálhatnak és játszhatnak, de meg kell hallgatniuk az eszközök nevét. Ezért az ígéretért nagyon odafigyeltek. Egy hosszú kirándulásra megyünk, az erdőben különböző akadályokon kell átkelnünk. A babzsák- kavics, a karika-lapulevél, szúrós párna-szikla, kötél-inda, pad-farönk, trambulin-iszap, egyensúlyozógömb-ingatag szikla.
Először bárhogy mehetnek rajta, de csak eszközről eszközre lépegethetnek, és az indulást, mindig a mondóka elmondása jelenti. A villany lekapcsolása azt jelenti, hogy besötétedett, a felkapcsolása a világosságot, reggelt. A reggelt mindig a mondóka elmondásával kezdjük, utána indulunk az utunkra.
Egy-kettő-három-négy, nézd a kezem égig ér.
Forgatom a fejemet, mozgatom a testemet.
Megnézem a lábamat, dobbantom a talpamat.
Ugrálok hármat: hopp, hopp, hopp, Boldogan tapsolok.
A mondókát a mozgással kísérjük, majd indulhat a csapat.
Nagyon élvezték, hogy mindent kipróbálhatnak, hagytam sokáig a „nappalt”.
Nem volt várakozás, sorban állás, mindenki mehetett bármire, kikerülték egymást, másfele fordultak, amikor látták, hogy nem tudják az útjukat folytatni.
Az „éjszaka” azért volt jó, mert egy picit lecsöndesedtek, anélkül tudtam megállítani őket, hogy szóljak. A mondókát megtanulták, hiszen motiválva voltak, hogy jól elmondják, akkor indulhatnak.
A végén az eszközöket úgy pakoltuk el, hogy különböző nagymozgással kellett a helyére vinni. Pókjárás, rákjárás, fejen egyensúlyozás, a szikla, kavics, karika.
A nagyobb eszközöket együttes erővel kellett visszavinni. A közösség fejlesztés, bíztatás ezzel megvalósult.
A mozgás végeztével, lehasaltak, ők voltak a „palacsinták” egy szivacs hengerrel megmaszíroztam, ill. bekentem „nutellával”, „lekvárral”, vagy amilyen palacsinták szerettek volna lenni.
A kézmosás után, már várt minket a dajka néni egy nagy tál gyümölccsel.
Amíg ették a gyümölcsöt, alkalmat adott a beszélgetésre.
Hogy érezték magukat? Melyik eszköz tetszett? Mit gondolnak miért jó mozogni?
Mit szerettek sportolni?
Én is meséltem, hogy nagyon szeretek futni, ahol lakom a közelben van egy jó kis domb, oda szoktam felfutni, és már láttam őzikét, rókát, mókust. Olyan jó érzés, hogy megmozgatom magam, jobb a közérzetem, vidámabb vagyok.
A gyerekek talán a példámon keresztül, hasonló válaszokat adtak, de azt is elmondták, hogy most jól elfáradtak, de jót fognak autózni. Elmesélték, hogy milyen sportra járnak, és leginkább focizni szeretnek, amit az udvaron is szoktunk.
Az elfáradást tényleg példázta az, hogy a mozgás után nagyon nyugodt játék következett.
Azokkal a gyerekekkel, akik valamiért mérgesek, dühösek, kimegyek a tornaszobába külön labdázni, ugrálni, ami lecsendesíti őket és elfelejtik a dühüket.
