Énekeseim fordított bakancslistát írtak az eddigi évben kitűzött és teljesített céljaikról, amikre joggal nagyon büszkék.
Boldogságóra Alapprogram
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
A megbocsátás témakört ráhangolódó relaxációval kezdtük. Ezek után beszélgettünk milyen érzés, amikor rossz dolgot csinálunk és milyen érzés utána bocsánatot kérni. Könnyű vagy nehéz? És mennyire könnyen tudunk megbocsátani? Próbáltam az ő gyermeki szintjükön elmagyarázni, hogyan ne tartsunk haragot, miért vagyunk boldogabbak, ha meg tudunk bocsátani és tudunk bocsánatot kérni. Mert ez nem mindig könnyű. A megbocsátás körét teljes átéléssel játszották a gyerekek, felemelő érzés volt látni, mennyire bele tudják élni magukat. Mély volt és megindító a gyakorlat. Korábbi boldogságórán már megismerték és most is előkerült a szeretetfolyosós játék, többször is játszottuk, nagyon megszerették! A hónaphoz tartozó bábos mesét meséltem most el a bábok segítségével a gyerekeknek, akik kolléganőm elmondása alapján szájtátva hallgatták. Utána meg tudtuk beszélni közösen a mese lényegét, és szerintem meg is értették azt. A megbocsátás varázsszavait hamar elsajátították, így ezután a Jön a zombi játékot is könnyedén játszottuk el. Az Önbizalomprogramból is vettem elő játékot, az Érzelmes helyzeteket. Különböző helyzeteket meséltem nekik, ahol nehéz helyzetbe kerültek és gyűjtöttük az ötleteket, ki hogyan oldaná meg az adott szituációt. Ötletes megoldások születtek. A feladatok közül a megbocsátás táncát választottam, ahol a gyerekek Vivaldi 4 évszakára 4 különböző érzelmi intenzitású és hangulatú táncot táncoltak el. Minden tánc előtt elmagyaráztam nekik, hogy mit csináljanak, most hogy érezzék magukat. Az arckifejezések láttán szerintem megfelelően át tudták érezni az érzelmeknek ezt a 4 skáláját és a végére eljutottuk a teljes feloldozásig. Nagyon tetszett nekik! Zárókőrben a hét végén bocsánatkérő mondatokat soroltunk egymásnak és kértem, hogy meséljenek olyan szituációt, ami miatt most valakitől a csoportban bocsánatot szeretnének kérni. Ehhez készítette el mindenki a Megbocsátás fáját, korosztályuknak megfelelő technikával, a nagyobbaknak kicsi nehezítéssel. Észrevesszük a kolléganőmmel, hogy a boldogságóráknak hatalmas erejük van, és beleépültek a mindennapjainkba, mert egymással is sokkal empatikusabbak, elfogadóbbak a gyerekek, az érzelmi intelligenciájuk ennek a programnak köszönhetően pedig mindig fejlődik. Folytatjuk májusban a testmozgással! 🙂
Március 20. Ezen a napon a gyerekek piros pólóban, piros ruhában jöttek óvodába, az óvónénik is piros felsőt vettek fel.
A gyerekek már a reggeli érkezéskor elővették az elmúlt napokban készített díszes boldogság kavicsokat, és még egy kicsit csinosítottak rajtuk, vagy még néhányat el is készítettek.
Reggeli után a kavicsokkal útra keltünk. Először elmentünk a közeli zöldségesbe. Már többször jártunk itt a csoportunkkal vásárolni is, de most ajándékot vittünk. A gyerekek választották ki, hogy melyik 2 kavics legyen az ajándék, és át is adták az eladó bácsinak.
Mindig érdekes megfigyelni, hogy miként reagálnak a felnőtt emberek az idegenek kedves megnyilvánulásaira. Most is lehetett látni a csodálkozást, meglepődést, meghatottságot, és a gyerekek is észrevették, hogy örült a bácsi a boldogságkavicsoknak.
Ezután sétára indultunk, Olyan útvonalat kerestünk, amerre a közelben óvodásaink laknak. Ezen az útvonalon a járda mellett, kapuban, csatornafedélen helyezték el a gyerekek a kavicsokat. Megbeszéltük, hogy azért tesszük le a kavicsokat, hogy azoknak, akik észreveszik örömet szerezzünk. Azt kértem a gyerekektől, hogy a következő napokban figyeljék, hogy megtalálja-e valaki a boldogságkavicsot.
A séta után visszatértünk az óvodába és csatlakoztunk a közös udvari játékhoz.
A délelőtti játékidőben, a játék végén óvodánk négy csoportjának gyerekei egy nagy szívet alakítottak ki az udvaron, és egy közös dallal zártuk a délelőttöt.
Ebben a hónapban az apró örömökre fordítottuk figyelmünket.
Az első foglalkozás elején megkértem a gyerekeket, hogy fogalmazzák meg milyen apró örömök jutnak eszükbe, majd egy-egy idézetet húztak, és megbeszéltük, ki hogyan értelmezi ezeket. Ezt követően felovastam nekik a „Tudni kell megállni” című történetet, és elmélyedtünk mondanivalójában.
A következő foglalkozásunkon került sor a „Pipáld ki, ami rád is igaz!” és az „Örömforrások” lista kitöltésére. Közösen rádöbbentünk, hogy mennyi olyan hétköznapi dolog tesz minket boldoggá, amit természetesnek veszünk, és elvésznek mindennapi rutinjaink során.
Konstatáltuk, hogy ezekre sokkal jobban oda kell figyelnünk, értékelnünk kell őket, és nyitott szemmel, orral, füllel, szívvel kell élnünk mindennapjainkat.
Beszélgetésekben központi téma volt: Vajon mit tehetünk, ha nehéz helyzetbe kerülünk?
Rövid időn belül kiderült, hogy a gyerekek számára más-más okoz nehézséget. Először egy rövid történt alapján kerestünk megoldási lehetőséget, majd a gyerekek saját életükből meséltek példákat arról, amikor rossz érzésük volt, kellemetlenül érezték magukat: Féltem a kutyától; eltörtem a poharat; elestem; testvérem elvette a játékomat; nem tudtam játszani a játékkal.
Arra kérdésre, hogy miként oldódott meg a helyzet, a legtöbben azt válaszolták, hogy szüleiktől kértek segítséget. Volt néhány helyzet, amikor feltettem azt a kérdést: te magad mit tudsz tenni, hogy legközelebb máshogy legyen?
A hétköznapok remek lehetőséget nyújtottak egy új megküzdési stratégia megismerésére, kipróbálására. Új játékkal ismerkedtek meg a gyerekek, autómárkák jelzéseit megjelenítő dobble játékkal. az ismerkedő szakaszban sokan érdeklődtek, szívesen játszottak a lassú, beszélgetős játékban. Akkor azonban, amikor már a gyorsaság is fontossá vált, kiderült, hogy a fő problémát az jelenti, hogy nem mindenki ismeri az összes márkajelet, így aztán kiálltak a játékból. Egy kisfiú maradt, aki remekül tudott játszani. A következő néhány napon nem szívesen játszottak a kártyával, mert nem volt sikerélményük. Azonban pár nap múlva már a legjobb játékosnak is kihívója akadt.
Beszélgetésekben kiderült, hogy a gyerekeket zavarta, hogy nem tudnak bekapcsolódni a játékba, ezért pl. az utcán sétálva figyelték az autókat, beszélgettek szüleikkel, számolták, hogy azonos márkájú autót látnak útközben…
Odáig fejlődött a helyzet, hogy több játékos csoportot lehetett alakítani úgy, hogy a hasonlóan játsszók játszhassanak egymással.
Miután az egyensúly ismét helyreállt, újból beszélgettünk a gyerekekkel, valamint drámajátékban igyekeztem rögzíteni bennük azt az érzést, amit az elért siker nyomán érezhetnek.
Ebben a hónapban a Jankó meg a kemény kenyér c. mesét dolgoztuk fel, drámajátékokkal játszottuk el, megvizsgáltuk, hogy a három fiú közül melyik, miért, mennyire járt sikerrel. A játékot követő beszélgetésben szépen megfogalmazták a gyerekek, hogy a kitartás rendkívül fontos a célok eléréséhez. Bár még nagyon fiatalok (középső csoportosok) gyermekeink, ennek ellenére igen bölcsen felismerik, hogy milyen módokon lehet elérni, amit szeretnénk. (humor, leleményesség, kitartás, segítségkérés stb)
Nagyon fontosnak tartom, hogy óvodásaink szerezzenek tapasztalatot arról, hogy ha valamit szeretnének elérni, azért tenniük is kell. Szeptemberben azt tapasztaltuk, hogy elvárják, hogy pl. odaadjuk a ceruzát a kezükbe, ha rajzolni szeretnének, hogy tányérjukra tegyük a reggelit. Mára már megszokták, hogy felállnak, elveszik a polcról, amire szükségük van, kinyújtják a kezüket, hogy a zsömlét elvegyék a tálcáról. Bagatell dolognak tűnik, de valójában az önállóság itt kezdődik, és szükség van arra, hogy kompetensnek érezzék magukat a gyerekek saját dolgaik alakításában. Későbbiekben is szükség lesz arra, hogy tudják, mit tehetnek céljaik elérésében, és tisztában legyenek vele, hogy rajtuk is múlik a siker.
A gyerekkel az adott havi témának bevezetéseként megbeszéltük a megbocsátás szó jelentését. A gyerekek azt mondták, hogy ha valaki mérges ránk mert valamit rosszul csináltunk felé és ő megbocsájtja a hibázást. Majd felsoroltam nekik a hónapra vonatkozó nevezetes napokat.
Ezt követően megbeszéltük az idézetet is, ami ehhez a témához kapcsolódik. A gyerekek azt mondták, hogy az idézet jelentése számukra az, hogy jó dolog másnak megbocsátani és akkor nem vagyunk fogja saját magunknak.
Ez után a Bocsánatsoroló feladatot csináltuk meg. A gyerekek mondták a gondolataikat és én leírtam lapra. A gondolatok a következők voltak:
– Bocsánatot kérek!
– Bocsánat, hogy megsértettelek!
– Nagyon sajnálom!
– Bocsánat, hogy megharaptalak!
– Sorry!
– Bocsánat! Többet nem csinálok ilyet!
– Sajnálom!
– Sajnálom, hogy megütöttelek!
A feladat után megcsináltuk a pillangóreptetést. A gyerekek kivágták a pillangókat és ez után elmondtam, mi lesz a feladat vele. Gondoljanak egy személyre, aki nagyon megbántotta őket és ezt követően megfogják a pillangót és mondják a következőt: „Elengedem a sérelmem!” Megbocsátok!
Miután ezt kimondták, el kellett hajítani a lepkéket jó magasba, szimbolizálva az elengedést.
Elmondtuk az őszinteség erősségmondókát is. Nagyon tetszett nekik. Utána játszottunk Én még soha… cím játékot. A gyerekek nagyon élvezték.
Az érzem a testem feladatot is megcsináltuk irányított kérdéseimmel. A feladat az volt, hogy a gyerekeknek széken csukott szemmel kellett ülni. Valaki puhának érezte a széket, valaki keménynek. A földön/ levegőben érezték a lábukat. Valaki nehéznek érezte a lábát. Volt olyan is, aki ülés közben szúrós valamit érzett.
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Megbocsátás mindennapjaink része
A hónap során azzal foglalkoztunk, mik azok a lehetőségek, amik a legegyszerűbben kéznél vannak annak érdekében, hogy az élet apró örömeit élvezzük.
Ezekben a hetekben minden órán egy könnyed relaxációval kezdtünk. Légzőgyakorlat és a test ellazítása után egy alkalommal belső örömforrás és gyógyítás imaginációs gyakorlatot végeztünk, máskor pedig odafigyeltünk környezetünk hangjaira, vagy éppen a testünkben lejátszódó folyamatokra.
Elolvastuk A boldogságpad című írást és elgondolkoztunk az üzenetén. Ezt követően az iskola udvarán kerestünk olyan apró örömöket, amik elnyerik a figyelmünket. A gyerekek nagy örömmel és kedvvel fedezték fel mindennapi környezetükben az olyan apró, mégis kedves és fontos részleteket, mint egy-egy bodobács bogár, a falevelek, egy giliszta, egy virágszirom, vagy éppen egymás társasága.
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Mindennapjaink része a megbocsátás