Nagycsoportra a gyerekek egyre könnyebben észreveszik a körülöttük lévő szépségeket, meg tudják fogalmazni, hogy mi az, ami számukra örömet okoz. Nagyon jó érzés, hogy már nem csak arról beszélnek ilyenkor, hogy a kapott dolgoknak örülnek, hanem a természetben lévő csodákat, társaikkal közös játékot, barátságokat, szüleiknek, testvéreiknek, okozott jó dolgokat is megemlítik. Több gyerek azt emelte ki, hogy a hónap közepén szülők számára megrendezett táncgálán való fellépés okozott nekik nagyon nagy örömet. Ezen cowboyoknak öltöztük, és country zenére táncoltunk, amit a közönség végig tapssal kísért. Ugyanakkor a nőnap, Boldogságnap megünneplése, amit az óvoda udvarán az egész közösségünk együtt ünnepelt, a Március 15.-ei ünnepünk, amit egy Román óvodai csoporttal közösen ünnepeltünk, és a Víz világnapja, melyet családi nappal ünnepeltünk meg is megemlítésre került az örömök felsorolásakor.
Boldogságóra Alapprogram
Képekkel történő bemutatása eredményeinknek.
Boldogságóra Munkaközösség Összefoglaló az eddig elért eredményeinkről..
Élesné Kovács Tünde vagyok, a Nyírmadai Napsugár Óvoda óvodapedagógusa. Több éve dolgozom ezen a szép, hivatástudatot igénylő pályán. Azért választottam ezt a hivatást, mert hiszek abban, hogy a gyermekek jövője nemcsak tudásban, hanem leginkább szeretetben, érzelmi biztonságban és élményekben formálódik. Mert hiszek abban, hogy a szeretetteljes nevelés, az érzelmi biztonság és az értékközvetítés már óvodás korban meghatározó. Azért vettem részt a Boldogságóra képzésen, mert szerettem volna a program aktív tagjává válni, és hiszem, hogy óvodáskorban különösen fontos megtanítani a gyermekeket arra, hogyan bánjanak az érzelmeikkel, hogyan kapcsolódjanak másokhoz szeretetteljesen, empátiával. Intézményünkben sok a hátrányos helyzetű gyermek, akik különösen igénylik a szeretetet, a megértést, az érzelmi támogatást – és mi pedagógusok ebben kulcsszerepet játszunk.
A képzés elvégzése után intézményünkben megalakítottuk a Boldogságóra munkaközösséget, melynek célja a program szellemiségének meghonosítása, módszertanának átadása és a mindennapi pedagógiai munkába való beépítése. Ennek köszönhetően egyre több csoportban jelennek meg a boldogságórák módszerei, gyakorlatai, és örömünkre szolgál, hogy munkánk hatása már intézményi szinten is érzékelhető.
A Boldogságóra képzésen való részvételem célja az volt, hogy a program segítségével még tudatosabban segíthessem a rám bízott gyermekeket – különösen a hátrányos helyzetűeket –, hogy megélhessék, megérthessék és feldolgozhassák az érzéseiket.
A képzés során elsajátított szemléletet és módszereket igyekszünk a mindennapjainkba is beépíteni, és már most számos szép eredményt értünk el.
Mindez nem valósulhatott volna meg ilyen formában, ha nem kapunk maximális támogatást óvodavezetőnktől, aki nyitott gondolkodásával, támogató hozzáállásával és bizalmával minden lehetőséget megadott számunkra ahhoz, hogy terveinket megvalósíthassuk. Az ő vezetése mellett olyan támogató környezet alakult ki az intézményünkben, amely inspirál és ösztönöz bennünket a megújulásra, fejlődésre.
Külön öröm számomra, hogy az általam képviselt módszerek, szemléletmód és a Boldogságóra program gondolatai már nemcsak egy-egy csoportban vannak jelen, hanem lassan az óvoda minden csoportjába begyűrűznek. A bemutató foglalkozások, műsoraink és a közösen megélt élmények során lehetőség nyílt arra is, hogy tudásunkat, tapasztalatainkat továbbadjuk a kollégáinknak, akik nyitottsággal és lelkesedéssel fogadták az új lehetőségeket.
Nagy büszkeség számomra, hogy ösztönzésemre munkaközösségem két tagja is elvégezte a Boldogságóra képzést, és együttműködve, csapatként visszük tovább az érzelmi nevelés küldetését az óvodánkban. Hiszem, hogy a közös cél és az egymás iránti tisztelet, támogatás az, ami valóban erőssé tesz bennünket – és végső soron a gyerekek fejlődésében is megmutatkozik.
Az intézményünkben dolgozó óvodapedagógusok nyitottsága, elkötelezettsége és együttműködési szándéka mind hozzájárul ahhoz, hogy ez a program valóban élővé, működővé és hatékonnyá válhasson – napról napra, szívről szívre.
Óvodánkban elkészítettük a „Boldogság szivárványt”, ahol összegyűjtöttük és bemutattuk az eddig elért örömteli, közös eredményeinket. Minden csoportunkban létrehoztunk egy „Érzelmi barométert”, amely segít abban, hogy a gyermekek felismerjék és megnevezzék az aktuális érzéseiket, és beszélni is tudjanak róluk – így segítve érzelmi tudatosságukat.
A programokon túl a közösségépítésre és az élményalapú tanulásra is nagy hangsúlyt fektetünk.
A Libanapon a „hála” jegyében szerepeltünk a Mocorgó Gyerekházban, és a műsorunkat az iskolásoknak is bemutattuk. A mese címe: A furfangos liba volt, ahol mellette versekkel ,zenével, furulyaszóval szórakoztattuk a kedves közönséget.
Az adventi időszakban újra egy szívből jövő műsort adtunk elő „A szeretet lángja” címmel, melyet munkaközösségem tagjaival és a gyerekekkel közösen készítettünk. A műsor során a szeretet, az összetartozás és az önzetlenség üzenetét közvetítettük – nemcsak a gyerekeknek, hanem a családoknak is. Műsorunkban a Hálafa mese dramatizálása is szerepelt.
Mikulásra az óvoda dolgozóival színtársulattá alakultunk, és „Kalamajka Mikulásnál” címmel adtunk elő egy érzelmekkel teli színdarabot, amelyben a gyerekek az érzelmek teljes skáláját élhették át. Itt lehetőségünk volt a kedves kollégákkal megmutatni, hogy milyen felemelő érzés együttesen, együtt létrehozva olyan valamit, ami nemcsak a gyerekekre van nagy hatással hanem a felnőttekre is.
A bátorság témájához kapcsolódva kavicsokat festettünk, amelyeket a mesemondó verseny alkalmából ajándékoztunk el – ezzel is erősítve a pozitív megerősítést és az önbizalmat.
Számunkra hihetetlen volt, az az érzés, amit tapasztaltunk a gyermeki mesevilág valósággá tételével, hiszen minden résztvevő gyermek kezében, zsebében ott lapult a bátorító kavics, amiről elhitték, hogy bátorságot ad.
A farsangi időszakban ismét színházi előadással készültünk, ám nemcsak az óvodásainknak, hanem az egész városnak is bemutattuk a darabot a városi színpadon. Ezzel az önzetlen gesztussal örömet szerettünk volna szerezni azoknak is, akiknek talán nincs lehetőségük színházba járni – mert hisszük, hogy a kultúrához, az élményhez való hozzáférés mindenkinek jár. A mesénk címe: Nagytakarítás a napnál volt, egy kicsit kibővítve, humorosabbá téve, hogy élvezzék ugyanúgy kicsik és nagyok is.
A Víz világnapját nyílt nap keretében ünnepeltük meg, ahol a szülőket is bevontuk: közösen kísérleteztünk, alkottunk, kreatívkodtunk, így mélyítve a családok és az óvoda kapcsolatát, valamint erősítve a környezettudatosság fontosságát a gyermekek szemében.
Hiszem, hogy minden kis lépés, amit együtt teszünk a gyerekek boldogságáért, számít. A Boldogságóra program számomra nemcsak egy pedagógiai eszköz, hanem egy szívből jövő küldetés: egy lehetőség arra, hogy a gyerekek megtanulják felismerni az érzelmeiket, megtalálják az örömforrásaikat, és bizalommal, önismerettel telve induljanak el az élet útján.
A mai világban egyre nagyobb szükség van arra, hogy a gyermekek megtanulják felismerni a bennük zajló érzelmeket, megnevezni azokat, és egészséges módon kifejezni, feldolgozni őket. Mi pedagógusok ebben tudunk igazi támaszai lenni: türelemmel, odafigyeléssel, játékos, élményszerű módszerekkel. A Boldogságórák során megtapasztaltuk, milyen felszabadító hatással van a gyerekekre, amikor lehetőségük van nyíltan beszélni a szomorúságról, örömről, félelemről, háláról, szeretetről vagy éppen haragról – és hogy ezek mind természetes, elfogadható érzések.
A Boldogság Óra munkaközösség számára az év során szervezett programok nemcsak az érzelmi fejlődést segítették elő, hanem közösségünk összetartását is erősítették. A közös élmények, a kreatív tevékenységek és az együttműködések révén egy támogató és szeretetteljes környezetet teremtettünk, amelyben mindenki megtapasztalhatta a boldogság valódi értékét.
Köszönet a Boldogságórának és a résztvevőknek
A Boldogságóra program egy csodálatos lehetőség volt számunkra, hogy nemcsak a gyermekek érzelmi intelligenciáját fejlesszük, hanem saját magunkat is gazdagíthassuk. Külön köszönet illeti óvodavezetőnket, aki mindig nyitott volt az új ötletekre, támogatta a kezdeményezéseinket, és biztosította számunkra a lehetőséget, hogy a Boldogságóra szellemiségét minél több csoportban megvalósíthassuk.
Hálásak vagyunk mindazoknak, akik részt vettek a programban, és aktívan hozzájárultak annak sikeréhez – a munkaközösség tagjainak, akik együtt dolgoztak velünk, valamint minden egyes óvodapedagógusnak, aki nyitottan fogadta az új módszereket, és azokat beépítette a mindennapi munkájába. Külön köszönöm a képzésben részt vevő munkatársaimnak, akik elvégezték a képzést, és tudásukkal, lelkesedésükkel gazdagították a közösséget.
Az igazi köszönet azonban a gyermekeknek szól, akik a legnagyobb tanítói mindannak, amit a Boldogságóra tanítani próbál: a szeretet, az empátia, a tisztelet és az érzelmi biztonság fontosságának megtapasztalása mindennapjaikban. Köszönjük, hogy hozzájárultatok ahhoz, hogy egy boldogabb, harmonikusabb közösséget építhessünk együtt!
A Boldogságóra projektről elmondhatjuk, hogy nem csupán egy projektet valósítunk meg, hanem egy olyan szemléletmódot is teremtünk, amely a jövőben is tovább él majd az óvodai mindennapokban, és egyre több gyermek számára hoz boldogságot, biztonságot és szeretetet.
Remélem, hogy még nagyon sok örömteli eseményről tudunk majd beszámolni az elkövetkezendő időkben is!
Szeretnék a Nyírmadai Napsugár Óvoda, óvodavezetése és a kollegák nevében is továbbra is jó egészséget, sok sikert és minél nagyobb hírnevet kívánni minden egyes Boldogságóra alapítójának és résztvevőjének!
Üdvözlettel: Élesné Kovács Tünde
Képes tartalom, valamint a munkaközösségi éves tervet szeretném csatolni.
A megbocsátás tanulása az óvodás korban érzelmileg kiemelkedő jelentőségű, és az egészséges mentálhigiéné, a jó kapcsolatok, és a boldog, rugalmas személyiség alapja lesz a későbbiekben. A megbocsátás képessége segít a barátságok, kapcsolatok megőrzésében, helyreállításában, amely kulcsfontosságú a jó közösségi élethez. Óvodásaink megtanulják, hogy nem minden konfliktus végleges, van lehetőség a helyreállításra. Ez alapot ad a későbbi hatékony, békés konfliktuskezeléshez. A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtük: „Kitárom a világom, mintegy virág kinyílok.” Ezt a gyakorlatot a „fészek” képéhez kapcsoltuk. Arra bátorítottuk a gyerekeket, hogy éljék át a nyitottság és a szabadság érzését – azt, amikor meg tudjuk engedni magunknak, hogy „kinyíljunk”. Megéreztettük velük a megbocsátás erejét is, amely felszabadítja a lelket. Ezután meghallgattuk a Hopponoppo című albumról a megbocsátásról szóló dalt, ami szépen ráhangolta a gyerekeket a témára. A munkafüzetből egy szivárványos képet színeztünk ki közösen – ezt a gyerekek nagy örömmel és kreativitással töltötték ki. A színezés után beszélgetést kezdeményeztem a megbocsátásról. A csoportban gyakran előfordulnak kisebb konfliktusok, ezért fontos, hogy a gyerekek felismerjék: a bocsánatkérés és a megbocsátás természetes részei az együttélésnek. Tudatosítottuk bennük, hogy mi számít helytelen viselkedésnek, és hogy mennyire fontos elengedni a negatív érzéseket, gondolatokat – helyette inkább a pozitív felé törekedni. Arról is beszélgettünk, milyen érzés, amikor megbántunk valakit, akit szeretünk, és mennyire jólesik, amikor ő képes nekünk megbocsátani. Megerősítettük azt is, milyen fontos, hogy merjünk beszélni az érzéseinkről – különösen olyanokkal, akik szeretnek és megértenek minket. Ezután meghallgatták a tündérekről szóló mesét, amely nagyon tetszett a gyerekeknek. A hozzá kapcsolódó feladatlapon megkeresték a tündérek párjait – ez a feladat a munkafüzet alapján készült. Bár még középsősök vagyunk, sok gyereket érdekel a számolás, így akinek volt kedve, azzal közösen megoldottuk a „fás számolós” feladatot is. Bár a számjegyek és számképek még nem mindenkinek ismerősek, ennek ellenére szépen boldogultak vele. Fontosnak tartottam, hogy megismerjék és tudatosítsák ezeket az alapokat. Végezetül kiszíneztük a nyolcadik jelképünket, majd felragasztottuk a várunkra. A foglalkozást a „Boldog vagyok” című dal meghallgatásával zártuk – ez a gyerekek egyik kedvence, és örömmel hallgatták újra.
Márciusban minden nap figyeltünk az apró örömökre. Többször meghallgattuk a hónap dalát, az Imádok élni zenét.
Interneten keresgéltünk képeket és videókat, amelyekben a vadon élő álkatok apró örömei jelentek meg. Mindenki jókedvre derült ezektől.
Színházban is voltunk márciusban és az előadás után belebújtunk a szereplők bőrébe és eljátszottuk a kedvenc jeleneteket.
Először feldolgoztuk „A morgós medve és a szorgos méhecske” mesét, a következőkről beszélgettünk:
Miért hívják a méhecskét szorgosnak az emberek? Miért fontos nekünk a méhecskék szorgoskodása? Kinek a bőrébe bújnátok szívesebben a meséből: a medvéébe vagy a méhecskéébe? Hogyan segítenétek a méhecskének a mesében és a való életben?
Ezután elkészítettük a megbocsátás pillangóját, miután mindenki megbocsátott valakinek elreptettük a pillangókat. Mindezek után az április nevezetes napjaihoz kapcsolódóan, bocsánatkérő tojásokat készítettünk a Földnek. Hogyan kértünk bocsánatot a Földtől, megnézheted az óra összefoglaló videójában.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Márciusi hónapban a Boldogság és a Víz Világnapját is ünnepeljük. Ezért elhatároztuk, hogy a boldogság napon pirosban, a víz napján pedig kék ruhában érkezünk óvodába. Relaxációs gyakorlat után, az Öröm forrása című mesét hallgatták meg a gyerekek, foglakozásunk lezárásaként, elsétáltunk a Holt-Tisza partjára.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Februári témánk a megküzdési stratégiák. A téma feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd az Erdei tisztás mesével folytattuk. Foglalkozás lezárásaként, Nyuszi Pannát, Róka Rudit, Mókus Marcit és Sün Somát, színezték ki a gyerekek és segítettek megtalálni nekik az otthonaikat.