Leültünk a gyerekekkel meghallgatták a mesét, majd körbeadtunk egy kincsesládikát a mondóka kiséretében. Minden gyerek elmondhatta hogy azon a napon mimokozott neki örömöt. Minden gyerek tudott mondani valamit: Ma anya adott puszit. Süt a napocska. Nagyon élveték a foglalkozást, később kérték, hogy ezt a játékot többször is játszuk.

Március hónapban az apró örömökre fókuszáltunk. A boldogságórán most is ellátogatott hozzánk Boldog Dóra. Az ő útmutatásával kezdődött a „Napimádás” relaxáció, ezt követően Bagdi Bella: „Imádok élni” című dalára mozogtunk egy kicsit. A téma bevezetéseként elsétáltunk a „lógó orrúak városába” ahová szerencsére Örömke is megérkezett és kedves mosolyával, mely ragadósnak bizonyult, mindenkit fel tudott vidítani. A mesében megismerkedtek a gyerekek Góliáttal az óriással és Pirinkóval a törpével, akik nagyon jó barátok. Példájukon keresztül az apró örömök fogalma is értelmet nyert a gyermekek számára. A mesét követő beszélgetés során a gyerekek megfogalmazták, hogyan tudnak segíteni valakinek akinek nem működik valamelyik érzékszerve. Örömkét megkértük, hogy feküdjön le egy papírlapra és körberajzolták a gyerekek, majd az érzékszerveit és ruháit is berajzolták egy kis segítséggel. Közben beszélgettünk arról, hogy mely érzékszervünkkel milyen örömöt tudunk érzékelni és ezt egy kis játék keretén belül még gyakoroltuk is kicsit. Végül megbeszéltük az apró örömök jelét, berajzoltuk a hetedik lépcsőfokra és egy örömsétára indultunk az óvoda udvarán. A gyerekek gyorsan ráéreztek az örömök felismerésére és valóban tudtak örülni minden kis virágnak, fűszálnak, bogárnak, napsütésnek, madárdalnak és még sorolhatnám. Mivel a ők a pillanatnak élnek és ők igazán meg tudják élni a jelent, nem jelentett számukra nehézséget. Abban bízom, hogy a boldogságóra segített nekik, hogy tudatosabban is keressék majd és felfedezzék fel mindazt, ami számukra öröm.