A hónap nagy feladata, hogy megértessük a gyerekekkel, hogy ha megbocsátanak, akkor maguknak tesznek jót. A csoportban a konfliktushelyzetek főleg abból adódnak, hogy ki melyik játékkal és kivel játszik. Megtanultuk a varázsszavakat : sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek!
Boldogságóra Alapprogram
Boldogságóra – április – 2.c1 osztály
A Boldogságóra program áprilisi témája, a „ a megbocsátás gyakorlása”.
A délelőttünk mottójának egy csodás idézetet választottunk: „Megbocsátani annyit tesz, mint szabadon engedni egy foglyot, és felfedezni, hogy ez a fogoly te magad voltál”
Miután megbeszéltük a gyerekekkel, a megbocsátás fontosságát és azt, hogy ez hogyan fejleszthető, pillangóreptetéssel folytatódott az óra. A tanulók által készített pillangókkal „elrepültek” a sérelmek, megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.
Óráinkkal két világnaphoz kapcsolódtunk. Az egyik az április 11-én ünnepelt „Költészet Világnapja”. Itt a korábban feldolgozott Altató c. verset illusztrálták a gyerekek, majd a legaktívabb diákok által írt verseket hallgattuk meg.
Mivel nagy kedvencek a méhek, így az április 30-ai „Méhek Világnapja”-ra esett a másik választásunk. Ennek kapcsán újrahasznosított papírból készültek a méhecskék. Majd az előadásomban meghallgatott Morgós medve és a szorgos méhecske c. mesét dolgozták fel a gyerekek páros munkában.
A boldogságórák ismét nagyon tartalmasan, hasznosan teltek, köszönet a program adta ötletekért, lehetőségért!
Márciusi óránk során játszottunk örömláncot, feldolgoztuk a hónap méséjét. Áttekintettük a különböző évszakokhoz kapcsolódó örömforrásokat. Készítettünk örömleltárt.
Ezen a boldogságórán leginkább az apró örömök élvezetéről beszéltünk. A hangsúlyt most a minket körülvevő környezetre fektettük, a Föld napjára való készülés alkalmából. A boldogságóránkat megelőzte az, hogy a gyerekek feladata volt, hogy a szüleiket vegyék rá egy közös programra, akár kirándulás, közös főzés stb. Az osztály tagjai nagyon lelkesek voltak és szebbnél szebb fotókat és videókat küldtek arról, hogy mennyire szeretik az állatokat, milyen jól érzik magukat az őket körülvevő természetben. A boldogságóra alatt elkészítettük a saját osztályvideónkat a Canva használatával. Minden egyes lépről szóbeli leírást készítettünk, vajon hogy érezhette magát a képen szereplő társuk, majd aztán mindenki megosztotta az ékményeit. A gyerekek nagy örömmel csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez és a szülők is partnerek voltak ebben, ami nagy örömmel töltött el.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Ezen az órán a mindennapok apró örömeivel foglalkoztunk. A gyerekeket nagyon motiválta a sok színes kép, melyeket az érzékszervekhez tudtuk csoportosítani. Rávilágított a mese is, hogy az életben sok apró öröm könnyedén felfedezhető, és élvezhető. Az óra végén egy csodálatos Boldogság Befőttet készítettünk.
A Márciusi hónapunk az apró örömök élvezete körül forgott a 12. osztályban. Átbeszéltük, hogy kinek mit jelent az hogy öröm, mit tudnak róla elmondani. Ráhangolódásként elolvastam nekik Az Öröm forrása című mesét. Amit megbeszéltünk a kérdések alapján. A mellékletekben található szivecskéket is kitöltöttük, hogy ki? hogy? milyen módon? szeret, és hogy ő szerinte mások hogyan szeretik. Majd beszélgettünk a szeretetnyelvről és megállapítottuk hogy a mi kis osztályunkban a minőségi időnek és a testi érintésnek (ölelésnek) van nagy szerepe. A hónapban ünnepeltük a Víz világnapját. Ilyenkor megszoktuk nézni a Víz körforgásáról szóló kisfilmet, hogy hogyan lesz a vízből ivóvíz. Valamint a vízből keletkezett szivárványról beszélgettünk és ahogy a nevünk is mutatja szivárványosak vagyunk. Hiszen 1000 színű szeretet létezik nálunk, ezért különböző technikákkal készítettünk szivárványokat a gyerekek nagy örömére.
Az óra énekléssel kezdődött: Bagdy Emőke Ho’oponopono című dala segítette a ráhangolódást és az érzelmi felkészülést. Ezt követően körben ülve közösen értelmeztük Müller Péter gondolatát: „Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni. És megérteni valakit azt jelenti, hogy megbocsátok neki.” A beszélgetés során a tanulók saját élményeiken keresztül kapcsolódtak az idézethez, gondolataikat bátran megosztották egymással.
A közös értelmezést követően felolvastam A megbocsátás jele című történetet, amelyhez kapcsolódóan dramatikus feldolgozást alkalmaztunk: a tanulók szerepeket választottak, majd közösen eljátszottuk a történetet. Az óra zárásaként a munkafüzet 128. oldalán található „Értékeld, ha megbocsátanak neked!” című feladatsor került feldolgozásra. A tanulók aktívan, érdeklődően vettek részt a feladatok megoldásában, az óra légköre végig nyugodt, befogadó és együttműködő volt. A tanulók jól érezték magukat, és örömmel kapcsolódtak be az órai tevékenységekbe.
A megbocsátás gyakorlása
A foglalkozás címe: A megbocsátás gyakorlása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy lehet hibázni, de tudjunk bocsánatot kérni, és elfogadni a bocsánat kérést.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– A tündéri bocsánat mese elmesélése.
– Varázsszőnyeg
– Hajózás, Ho’oponopono
A boldogságóra kezdete hagyományosan a
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismernek és együtt folytatjuk.
A versike végére, mindenki kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Nagyon szeretem Bezzeg Andrea meséit, a mesék elmesélése után mindig tudunk beszélgetni az adott témáról az életkoruknak megfelelően.
A mesék története mindig felkelti az érdeklődésüket és fent is tartja végig a figyelmüket.
A meséhez készítettem egy nagy szivárványt, amit a mese közben elővettem, mint egy hidat.
A varázspálca egy „ezüst pálca” volt, amit a mese végén körbe adtunk azzal a kérdéssel, hogy Te kitől kérnél bocsánatot, vagy van olyan, akitől bocsánatot kellene kérni, szokott olyan történni, hogy megbántassz valakit?
Nagyon meglepő ilyenkor a reakciójuk, hiszen ez nap mint nap előfordul velük, hogy összevesznek-kibékülnek, de hogy erről beszéljünk, megfogalmazzák a gondolataikat, ez elgondolkodtatja őket.
A válaszok leginkább a játékok elkérése körül forgott, ami most reggel, illetve közeli időpontban történt, de a lányok már érzelmesebbek voltak.
Az egyik kislány egy régebbi sérelmét mondta el, amikor a barátnője a rajzát csúfolta. A barátnője meglepődött, nem is emlékezett és nem is gondolta, hogy ez bántó volt. Mit lehet tenni szerintetek? -tettem fel a kérdést.
Az ölelés volt a válasz, és mint a mesében mosolyogva meg is ölelték egymást.
Az egyik kisfiú is felemlegette a barátjának, hogy elvette egyszer a legó figuráját, de nála nem vált be az ölelés, azt mondta, Ő nem bocsájt meg. Ennek megoldására a Ho’oponopono játékba hívtam a csoportot. A varázsszőnyeg minket egy hajóra röpített, amivel elhajóztunk és amikor kikötöttünk a hajóval, mert földet láttunk a távcsövünkkel, elmeséltem nekik, hogy mit mondott a bennszülött kislány.
A mese végére a vicces szó, mosolyt csalt a kisfiú arcára, aki még sértődötten szorította a száját. Jól megölelgettük, így feloldódott a „mérge”.
Nagyon örültem, amikor az egyik kislány, felidézte a Hála mesét, amikor a fát megcsiklandozták, megölelgették, megszeretgették, így derítették jókedvre.
A mesére visszautalva, szivárványt festettünk nagy csomagoló papírra, a tenyerüket befestve.
A szivárvány festése közben még beszélgettünk a bocsánat kérésről, mondogattuk a versikét.
A szivárványfestése még a színek kikeveréséhez is lehetőséget adott, milyen színekből áll a szivárvány, milyen színekből keverhetjük ki. Ezeket tapasztalati úton, ők kikeverve tanulták.
Nagyon örülök, hogy a csoport ilyen érzékeny, a programmal így lehet érzékenyíteni egymás felé a gyerekeket és ezt remélem tovább adják, mondják a családjukban, szüleiknek, testvéreiknek.
Az Alexander-technika tanulmányozására építve az órák végén időt szántunk egy különleges, csendes gyakorlatra: a meditációra. Ez a tudatos lelassulás nemcsak az elsajátított testtudatossági elvek elmélyítését szolgálta, hanem lehetőséget adott arra is, hogy belülről, érzékelésen és elfogadáson keresztül kapcsolódjunk önmagunkhoz.
A meditáció során figyelmünket először a légzésre irányítottuk. Nem irányítottuk, nem formáltuk – csak megfigyeltük. Ezzel a gyakorlattal azt a természetes, mély légzést hívtuk vissza, amely a stressz, a teljesítménykényszer és az önkritika alatt gyakran elvész. A cél nem az volt, hogy „helyesen” lélegezzünk, hanem hogy újra engedjük a testnek azt tenni, amit ösztönösen tud – feltételek és elvárások nélkül.
Ez a csendes jelenlét gyakorlása lehetővé tette, hogy gyengédebben, elfogadóbban forduljunk önmagunk felé. A meditáció során nemcsak a fizikai ellazulás történt meg, hanem egy finom lelki elmozdulás is: a belső kritikus hangok elcsendesedtek, és helyet kaptak az együttérző, elfogadó érzések.
Az énekesi lét gyakran a tökéletesség kereséséről szól. Ezekben a meditációs pillanatokban azonban megélhettük, hogy a valódi hang nem a tökéletes kontrollban, hanem az őszinte jelenlétben születik. A test és a lélek mélyebb összehangolása nem technikai eszközökkel, hanem szeretetteljes figyelemmel történik – minden egyes lélegzetvétellel egyre közelebb önmagunkhoz.
A hónap során kiemelt figyelmet fordítottunk az Alexander-technika alkalmazására.
Az éneklés sokkal több, mint pusztán technikai készség: egy mélyen személyes, önkifejező művészet, amelyhez elengedhetetlen a test és a lélek harmonikus együttműködése. Az énekesek számára az önszeretet nem csupán egy spirituális vagy mentális állapot, hanem egy gyakorlati eszköz is a fejlődésük során. Ebben a folyamatban az Alexander-technika kulcsfontosságú szerepet játszhat.
Az Alexander-technika egy testtudatosságot fejlesztő módszer, amely segít felismerni és elengedni a berögzült, nem hatékony mozgásmintákat. A technika célja, hogy visszavezesse a testet természetes egyensúlyi állapotába – ahol a mozgás szabad, a légzés könnyed, és a hangképzés akadálymentes.
Az énekesek gyakran találják magukat olyan helyzetben, ahol túlzott megfelelési kényszer, önkritika vagy teljesítménykényszer miatt feszültségek halmozódnak fel a testükben – különösen a nyak, váll és mellkas területén. Ezek a feszültségek nemcsak a hangképzést akadályozzák, hanem hosszú távon önbizalomhiányhoz is vezethetnek. Itt lép be a képbe az önszeretet mint belső alapállás.
Az Alexander-technika tanulmányozása során az énekesek megtanulnak türelemmel és elfogadással fordulni önmaguk felé. A test finom megfigyelése, a feszültségmentesítés és a tudatos jelenlét olyan készségek, amelyek nemcsak a hangminőséget javítják, hanem a belső békét és önértékelést is mélyítik. Az önszeretet tehát nem egy távoli eszmény, hanem egy élő gyakorlat, amely a testtudatosságon keresztül válik elérhetővé.
Végső soron az Alexander-technika egyfajta híd az énekesi technika és az önszeretet között. Segít lebontani a fizikai és mentális blokkokat, és emlékeztet minket arra, hogy a hang, amit kiadunk, nem más, mint a belső világunk kivetülése – és ez a világ szerethető, éppen úgy, ahogy van.