Kópé Klub
A nagycsoportosok foglalkozását a „Pillangó ölelés gyakorlattal kezdtem, majd elmondtam a Ho’oponopono mesét. A mesét a gyerekek kérésére többször eljátszottuk, többféle szerepet is kipróbálhattak.
A „Varázsszavak” és a „Jön a Zombi” (kézikönyv) adaptációjára készült, korábbi években kedvelt játék eljátszása után beszélgettünk arról, voltak-e már olyan helyzetben, hogy bocsánatot kellett kérniük, hogy érezték akkor magukat? Majd mesélhettek arról, miért kértek tőlük bocsánatot, mit éreztek? Arról is beszélgettünk, hogy a szavakon kívül hogyan tudunk még bocsánatot kérni.
A foglalkozás végén lerajzolták a mese a számukra legjobban tetsző részletét, közben Bagdi Bella Ho’oponopono c. dalát hallgattuk.
Boldogságóra Alapprogram
Az áprilisi boldogságóránkat egy rövid animációs film megnézésével kezdtük, aminek a segítségével kellett a csoportomnak kitalálnia a hónap illetve az óra témáját.
A film megtekintése után német nyelvű kifejezéseket gyűjtöttünk arra, hogy hogyan lehet valakitől bocsánatot kérni, és hogyan illik reagálni egy bocsánatkérésre.
Átbeszéltük azt is, hogy mi az, amit ők könnyen, nehezen illetve soha nem tudnának megbocsátani. Majd elolvastunk néhány szituációt, és megpróbáltuk helyesen reagálni rájuk.
Az órát most is egy kreatív feladat zárta, a tanulók bocsánatkérő kártyákat gyártottak.
Apró örömök
Március hónapban újra az egyik kedvenc témánkhoz értünk, az apró örömökhöz. Ebben az időszakban az élet adta apró örömöket randomszerűen leírtuk, kialakítva egy falitáblát, ahová bárki bármikor kiírhatta, mi volt jó az adott napon.
Egyik délután csoportokká alakultunk és „nyomozósdit” játszottunk: különböző helyszínt választva összegyűjtöttük az iskolai életben nap mint nap előforduló boldogságot okozó dolgokat. Többek között az udvaron, iskola különböző emeletein, tantermeiben, iskola előtti járdaszakaszon időztek a csoportok és minden csoporttag más érzékszervén keresztül vizsgálódott.
Kerekasztal keretein belül megbeszéltük a tapasztalatainkat. Rácsodálkoztak, hogy mennyi mindent nem vettek eddig észre, mennyire más ilyen szemmel nézni a világot. Azt is megtapasztalták, hogy az ilyen kis tudatos megfigyelő játékokkal mennyi közösségi élményhez jutnak, megismernek új dolgokat egymásról is, és a legjobb hozadék az az, hogy jókedvük sokáig kitart, elkíséri őket a nap hátralevő részében.
Házi feladatként azt kapták, hogy tanítsák meg legalább egy embernek ezt játékos módszert: mintha Columbo-k lennénk, minden érzékszervünket bevetve keressük a „tettest, aki” puszta létével képes mosolyt csalni az arcunkra, melegséget lopni a lelkünkbe. 😊
Megbocsátás
Ez a téma mindig aktuális és különösen hasznos olyan csoportban, ahol a kiskamaszkor közepén bizony gyakran adódnak konfliktushelyzetek.
Sokat beszélgettünk egy-egy aktuális eset kapcsán a megbocsátás fontosságáról. Egyik délután körbeültünk és vitafórumot tartottunk arról, hogy a megbocsátás valójában kinek jó. Annak, aki megbocsát, vagy annak, akinek megbocsátanak?
Hosszas érvek után levontuk azt a konkluziót, hogy a megbocsátás leginkább magunkról szól, mert saját magunknak tesszük könnyebbé a további életünket.
Ezután azért arról is beszélgettünk, hogy ha megbántottunk vkit, próbáljuk meg kideríteni, mivel, és hogy tehetjük jóvá. Ha pedig a sérelem valótlan, érdemes kideríteni, a másiknak valójában milyen szükséglete sérült. Itt újra a barátság téma is előkerült, mert igazán egy barát ismer annyira, hogy tudjon ebben segíteni.
Végül coachingkártyák segítségével zártuk a délutánt, hogy ki mit tanult, mit visz haza, mire igyekszik figyelni a jövőben.
Annyira belefeledkeztünk ebbe a 2 alkalomba, hogy semmilyen fotót nem készítettem, egyszerűen azért, mert mélyreható, tartalmas órák lettek és fel sem tűnt, hogy elfelejtettem…
De.. másnap két kislány odajött, hogy sikerült kibékülnük. Ezen a napon ők hamarabb elmentek, mi az udvaron voltunk még ekkor. Mire beértem az osztályba, a következő kép fogadott minket a táblán:
Azon túl, hogy megoldódott a fotókérdés, nagyon jó visszajelzés volt, hogy érdemes mindezt csinálni. A többiek pedig egyetértésük jeléül odafirkantották a nevüket….ilyen a mi közösségünk.
A megbocsátás pillangóit készítettük el. Sok történetet mondtak el a gyerekek,amikor megbocsátottak valakinek. Ennek fontosságát is megfogalmazták.
2025.04.11.-én került megtartásra a Boldogságóra ,, Megbocsátás gyakorlása” címmel.
Bevezetésként a relaxációs gyakorlatok közül a ,,kitárom világom, mint egy virágkinyílok….. Ezt követően beszélgettünk a megbántásról és a megbocsátásról. Elolvastam Bezzeg Andrea : Tündéri bocsánat című meséjét.
Majd tündért színeztek és közben hallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalát. Örömmel tevékenykedtek a gyerekek ez alkalommal is.
Törteli Szent István Király Általános Iskola
Tojásfát készítettünk. A gyerekek bocsánatkérő üzeneteket is írhattak rá.
Megbocsájtás pillangó sablon épp jókor érkezett hozzánk, mive elég sok volt a vita a gyerekekkozt és sokat segitett hogy tudtak az érzelmeikrol beszelni leírni , kerajzolni.
„Megbocsátás”
A foglalkozást mesével kezdtük, majd a csoportszobában járkáltak és mondták a varázsigét.
„Sajnálom. ” „Kérlek ,bocsáss meg! ” „Köszönöm! ” „Szeretlek! ”
A hónap dalát meghallgattuk, a Bagdi Bella Ho’oponopo .
Körben állva a varázsszavakat használva , kimondva ,miért „Köszönöm „vagy „Sajnálom” és leült ,aki már mondta.
Jött a Harag Manó ,aki lassan elindulva közelített , az a gyerek aki kimondta a négy varázsigét az megmenekült.
„Végül hogyan érezték magukat.”