A tevékenység anyaga: A megbocsátás gyakorlata

A tevékenység tartalma:
– Süni Simi meséjének bemutatása bábozással
– Süni Simi körbeadása beszélgetőkör keretein belül: Ki az, aki a legutóbb megbántott? Mi az,
amit szeretsz ebben a személyben? Megbocsátasz neki?
– Megbocsátás tánca: érzelmek kifejezése zenén és táncon keresztül
o Idegesség, frusztráció: Edvard Grieg – A hegyi király barlangjában
o Harag: Vivaldi – Vihar
o Kedvesség, engedékenység, megbocsátás: Brahms – Lullaby
o Vidámság, gondtalanság: Vivaldi – Tavasz

– Szeretetgombóc játék: Egy gyermek beáll a kör közepébe, ő lesz a gombóc tölteléke. A kört
lassan összehúzzuk, miközben halkan a középen álló gyermek jó tulajdonságait soroljuk. A
végén csoportosan megöleljük őt. Mindenki sorra kerül a játékban.
– Átvezetés vizuális tevékenységbe: Megbocsátás karkötő készítése gyurmából.

Megbocsátás gyakorlása

A hónap témája a megbocsátás volt. A gyermekekkel legelőször is beszélgetést
kezdeményeztem arról, mit jelent a megbocsátás szó és mikor is kell/ lehet megbocsátani
valakinek. Képek segítségével és rendszerezésével helyes és helytelen viselkedési formákat
válogattunk.
A téma bevezetésénél vizualizáltuk a megbocsátás jelét, melyet a csoportszobában
található játékok segítségével a gyermekek önállóan kiraktak. Felolvastam, a könyvben
található verset, aminek köszönhetően a varázsszavakat megismertük és értelmeztük egy
közös beszélgetőkör keretein belül. Megtanultuk és erősítettük a gyermekekben a
varázsszavak megfelelő használatát, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy a mindennapok
során konfliktus esetén, felnőtt segítsége nélkül képesekké váltak az önálló
problémamegoldásra is.
Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjéhez illusztrációként, saját mesekötényt
készítettem és egyszerű bábjátékkal, interaktívan feldolgoztuk a mese cselekményét, mely
teljesen elvarázsolta a gyermekeket. Egy régen nem használt lepedőt tenyérlenyomat és egyéb
figurák festésével újrahasznosítottunk, mely varázsszőnyegként funkcionált, amíg el nem
jutottunk a „Repülj velem” című dallal Hawaii-ra.
A Ho’oponoponopo dal végigkísérte témafeldolgozásunkat, elalvás előtt altatódalként
funkcionált, valamint feldolgoztuk a Ho’oponoponopo interaktív játékot is, amely során a
gyermekek izgatottan érezték magukat a különböző szerepek kipróbálása által.
A varázsszavak illusztrációját felhasználva mindenki elkészítette a saját csörgőjét, (wc
papír guriga, tészta, illusztrációk, anyag darab) melyet leginkább igazmondásra, illetve a
varázsszavak kimondása során csörgettünk meg.
A megbocsátás hónapját, közös megbocsátás nappal zárta az óvodánk, ahol az összes
gyermeknek felolvasásra került a „Morgós medve és szorgos méhecske” című mese, valamint
emlékbe megkapta a megbocsátás jelét. A mese meghallgatása után szót ejtettem a
megbocsátás fontosságáról, aki pedig szerette volna megölelhette és kezet foghatott társával.

A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.

A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.