A Boldogságóra témája a márciusi hónap Boldogság Világnapjához kapcsolódott.
A megmozduláshoz a mi osztályunk is csatlakozott. A gyermekek megrajzolták a boldogság madarát.
Nagyon sok pozitív élményt gyűjtöttünk, sok pozitív kapcsolódást éltünk meg, sok pozitív visszajelzést kaptunk…
A nap zárásaként Boldogság hidat készítettünk a gyerekekkel közösen.
Ez a program is bizonyítja, hogy a boldogság terjesztése egyszerű gesztusokkal is lehetséges, és a gyerekek példát mutathatnak abban, hogyan tehetjük szebbé egymás mindennapjait.
Boldogságóra Alapprogram
Gyermekekkel az apró örömökről beszéltünk amik mindennap jelen vannak az életünkben csak észre kell hogy vegyük őket. Beszélgetőkör során olyan megható és szép dolgokat mondtak a gyerekek, aminek segítője Bezzeg Andrea: Újra együtt! c meséje megadhatta az alapot. Előtérbe kerültek az érzékszerveink fontossága, hiszen ezt olyan alapdolognak gondoljuk hogy vannak és működnek miközben valakinek sajnos ezek nem adatnak meg. A feladatlapra pedig ehhez kapcsolódóan lerajzolhatták a gyermekek hogy melyik érzékszervüknek mit köszönhetnek. A víz világnapján pedig több kísérletet hajtottunk végre a gyermekekkel amit nagy örömmel és figyelemmel kísértek végig a nap folyamán. Egy nagyon megható és tartalmas volt az apró örömök témaköre is.
Boldogságóra keretein belül ezen a héten a megküzdési stratégiákról beszélgettünk a gyerekekkel. A téma feldolgozásában nagy segítséget nyújtott Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséje. Beszélgetőkör során a gyerekek olyan feladatokat soroltak fel ami számukra nehézséget okozott, de végül sikeresen megtudták oldani. Nagyon jó történeteket hallhattunk és tanulhattak is a gyerekek egymástól.
A tevékenység anyaga: A megbocsátás gyakorlata
A tevékenység tartalma:
– Süni Simi meséjének bemutatása bábozással
– Süni Simi körbeadása beszélgetőkör keretein belül: Ki az, aki a legutóbb megbántott? Mi az,
amit szeretsz ebben a személyben? Megbocsátasz neki?
– Megbocsátás tánca: érzelmek kifejezése zenén és táncon keresztül
o Idegesség, frusztráció: Edvard Grieg – A hegyi király barlangjában
o Harag: Vivaldi – Vihar
o Kedvesség, engedékenység, megbocsátás: Brahms – Lullaby
o Vidámság, gondtalanság: Vivaldi – Tavasz
– Szeretetgombóc játék: Egy gyermek beáll a kör közepébe, ő lesz a gombóc tölteléke. A kört
lassan összehúzzuk, miközben halkan a középen álló gyermek jó tulajdonságait soroljuk. A
végén csoportosan megöleljük őt. Mindenki sorra kerül a játékban.
– Átvezetés vizuális tevékenységbe: Megbocsátás karkötő készítése gyurmából.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Megbocsátás gyakorlása
A hónap témája a megbocsátás volt. A gyermekekkel legelőször is beszélgetést
kezdeményeztem arról, mit jelent a megbocsátás szó és mikor is kell/ lehet megbocsátani
valakinek. Képek segítségével és rendszerezésével helyes és helytelen viselkedési formákat
válogattunk.
A téma bevezetésénél vizualizáltuk a megbocsátás jelét, melyet a csoportszobában
található játékok segítségével a gyermekek önállóan kiraktak. Felolvastam, a könyvben
található verset, aminek köszönhetően a varázsszavakat megismertük és értelmeztük egy
közös beszélgetőkör keretein belül. Megtanultuk és erősítettük a gyermekekben a
varázsszavak megfelelő használatát, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy a mindennapok
során konfliktus esetén, felnőtt segítsége nélkül képesekké váltak az önálló
problémamegoldásra is.
Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjéhez illusztrációként, saját mesekötényt
készítettem és egyszerű bábjátékkal, interaktívan feldolgoztuk a mese cselekményét, mely
teljesen elvarázsolta a gyermekeket. Egy régen nem használt lepedőt tenyérlenyomat és egyéb
figurák festésével újrahasznosítottunk, mely varázsszőnyegként funkcionált, amíg el nem
jutottunk a „Repülj velem” című dallal Hawaii-ra.
A Ho’oponoponopo dal végigkísérte témafeldolgozásunkat, elalvás előtt altatódalként
funkcionált, valamint feldolgoztuk a Ho’oponoponopo interaktív játékot is, amely során a
gyermekek izgatottan érezték magukat a különböző szerepek kipróbálása által.
A varázsszavak illusztrációját felhasználva mindenki elkészítette a saját csörgőjét, (wc
papír guriga, tészta, illusztrációk, anyag darab) melyet leginkább igazmondásra, illetve a
varázsszavak kimondása során csörgettünk meg.
A megbocsátás hónapját, közös megbocsátás nappal zárta az óvodánk, ahol az összes
gyermeknek felolvasásra került a „Morgós medve és szorgos méhecske” című mese, valamint
emlékbe megkapta a megbocsátás jelét. A mese meghallgatása után szót ejtettem a
megbocsátás fontosságáról, aki pedig szerette volna megölelhette és kezet foghatott társával.
A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.
A téma bevezetéseként a Tücsök csoportosok boldogságóráját a kialakított szokásunknak megfelelően „szeretetölelésünkkel” kezdtük.
A foglalkozást relaxációval folytattuk, majd arra koncentráltunk, hogy a nyitott ablakon „kidobjunk” minden rossz érzést, amivel esetleg ezen a napon „találkoztunk”. Ez jó kiindulás volt számomra hónap témájának közös kefejtésére.
A Ho’oponopono dallal, a „varázsszavak” felelevenítésével is tovább erősítettem bennük, hogy bizony mennyire fontos a „másik” embernek és saját testi egészségünk érdekében is, a megbocsátani tudás képessége. Ennél a pontnál párhuzamba állítottam – a Húsvét közeledtével – Jézus kiválóságát, illetve ezzel ellentétben az emberi tökéletlenséget a hibázás, mint az emberi lét velejáróját, valamint a hiba belátását magunk és a „másik” esetében is. Innen a következő lépés: a megbocsátás képessége és annak gyakorlása.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen színnel lehetne jellemezni a megbocsátást? Szinte mindannyian egyet értettek abban, hogy a megbocsátás színe: az arany!
Arra kérdésemre, hogy milyen színű érzések keletkeznek ennek hatására bennünk, szinte egyszerre válaszolták: „…hát piros, hiszen az a szeretet színe!”
A foglalkozás ezen pontján kezdtük el készíteni a kivül többszínű, belül piros „megbocsátás” – húsvéti tortánkat. A tetejét ölelő fészekkel és az új esélyt képviselő színes tojásokkal díszítettünk. A tojás ezen a napon számunkra nencsak az új élet reményét, de a változás, a megbocsátás lehetőségét jelképezte. A több szín használatával azt érzékeltettem a gyermekekkel, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért másként, másképpen tudunk megbocsátani, de a végeredmény a fontos, éppen úgy, mint ennél a közös produktumunknál. A tortakészítés során végig beszélgettünk Jézus kiválóságáról, a megbocsátása határtalanságáról.
Ugyan az ovink nem egyházi, hanem önkormányzati fenntartású óvoda, de ez az ünnep a mi óvodánk számára mindig is többről szólt, mint csak a „húsvéti nyuszikákról”. Az ez évi húsvéti projektünk azonban most mégis sokkal több volt, mint a korábbi években.
A készülődés tartalmát tovább gazdagította, érzelmeinket tovább mélyítette a Boldogságóra program!
Erre bizonyíték – a saját érzelmeimen túl – a csoportomba járó gyermekek és a programba bevont daduska arcán át-, meg átsuhanó érzelmek láncolata.
A foglalkozás végén az elkészült tortánkat a játszószönyegen egy kis asztalra helyeztük, körbe álltuk és együtt énekeltük Bagdi Bella: Szép nap… kezdetű dalát…, majd az óvodai ebédünket és a csodás délelőttünket a tortánk elfogyasztásával koronáztuk meg.
Áprilisi témánk „A megbocsátás gyakorlása” volt. A gyerekek a foglalkozás elején megpróbálták egymás arcát figyelve elmondani azt, hogy egy adott dologgal kapcsolatban kinek mi olvasható le az arcáról. Egy-egy közös emléket, eseményt felidézve érdekes dolgokat fejthettek meg a különböző arckifejezésekből. Utána beszélgettünk a haragról és a bosszúról. Kiderült, hogy a gyerekek nem egyformán élik meg a sérelmeket. A megbocsátás sem egyformán megy, van akinek könnyebb, van akinek nehezebb túllépni dolgokon. A beszélgetés után baráti csoportokba rendeződtek és egy lapon összegyűjtötték a kisebb-nagyobb sérelmeiket, amelyeket „cipelnek”. Segítettek egymásnak abban, hogy miként lehet könnyebben megbocsátani a másiknak. Ötletlistát készítettek arról, hogy miként lehet könnyebben megbocsátani egymásnak. Rájöttek annak a fontosságára is, hogy mindig fontos a másik fél nézőpontját is átgondolni az ilyen folyamatokban. Ezután közös játék következett: „Az arcunkra van írva”. Jókat kacagtak, miközben megfejtették egymás érzelmeit. Az óra végén egy-egy fogalomhoz készítettek rajzokat, kifejezve azt, ami nekik arról a szóról eszükbe jut. A fogalmaknak, amik közül választhattak (szeretet, bizalom, őszinteség, türelem), nagy szerepük van a megbocsátás folyamatában.
Boldogságóra a Boldogság Világnapja tükrében – 9.C és 9.N. középiskolai osztály
A Boldogságóra témája a márciusi hónap Boldogság Világnapjához kapcsolódott.
Az óra elején e Jeles nap ötletéről és a világban való elterjedéséről, megvalósulásáról beszéltem a diákoknak. Ezáltal igyekeztem a figyelmet felkelteni a témával kapcsolatban.
Ezt követően a diákokkal felelevenítettük a boldogság fogalmáról folytatott eddigi beszélgetéseinket.
A következtetésünk az volt, hogy valamennyien különbözőek vagyunk: életünk, sorsunk, kinézetünk, mégis a boldogság tekintetében van közös pontunk, ami az, hogy:
Mindannyian szeretnénk boldogok lenni!
Kértem a diákokat, hogy gondolkodjanak arról, beszélgessünk róla, és akik szeretnék, írják fel a táblára, hogy a mai napon mi számukra a boldogság?
• Volt, aki egy jobb osztályzatnak örült, mert abból a tantárgyból elégséges osztályzatra állt.
• Volt, aki egy nyári csillagfényes estét említett, amikor a barátnőjével kint feküdt a szabad ég alatt, és ezt szeretné még egyszer átélni. (Már tervezik a következő alkalmat augusztusra.)
• Volt, aki iskolába szeret járni, tanulni, és a barátok és a tanárok jelenléte is fontos számára.
• Volt, aki a szerelmével való jóleső kapcsolódást, annak örömét, boldogságát mondta a témához kapcsolódóan.
• Volt, aki a napsütést, amiből az utóbbi időben kevesebb volt, és hiányzott a mindennapjaiban. (Ezzel valamennyien együttértettünk.)
• Volt, aki kedvenc házikedvencével töltött időt mondta.
• Mások egy finom étel elfogyasztását, és az alapvető fizikai szükségletek is megjelentek.
• És volt, aki azt írta „Boldog vagyok”
Én is kapcsolódtam a témához, egy reggeli történet elmeséléséve, hogy ma miért lehetek boldog és hálás: Egy fiatalember jött fejlesztő órára. A fejlesztő óra kezdetén leült, majd az volt a kérdése, hogy segíthet-e elpakolni egy tankönyv kupacot, ami a padlón volt. (A könyveket nemrég hozták fel a fejlesztő szobába, ami egyben egy könyvtárszoba is, és még nem volt időm, hogy elpakoljam.)
Igennel válaszoltam, és nagyon jól esett a fiatalember figyelmessége, kedvessége, jó szándéka. Együtt elpakoltuk.
Megkérdeztem tőle, hogy miért ajánlotta fel a segítségét?
A válasz az volt: Mert jó, jót tenni, és zavarta, hogy ott látta a tankönyveket a padlón. Hálás voltam neki, és ezt el is mondtam. Megköszönte a visszajelzést.
Nagyon jó megtapasztalni, hogy most is vannak fiatalok, akik figyelmesek jólelkűek, segítőkészek, és én sokszor találkozom ilyen fiatalokkal. Azt is gondolom, hogy köszönetemet kifejezni a másik fél számára jó érzés lehet neki is, nekem mindenképpen.
Beszéltünk arról is, hogy a boldogság megélése mellett vannak nehéz élethelyzeteink is.
Megkérdeztem a diákoktól, ők mit gondolnak, melyikből van több: a boldog vagy a nehéz pillanatokból? Az utóbbit jelölték meg.
Arról is beszéltünk, hogy a boldogság nem állandó érzés, hanem pillanatnyi állapot, állapotok.
További kérdéseket tettem fel:
Tudják-e, hogy a boldogságot nemcsak megélni, de ápolni is szükséges?
Az Erősségközpontú oktatásban tanultakra alapozva, a virágoskertet hoztam példaként.
Beszéltem a diákoknak arról, hogy a boldogság hasonlíthat egy szép gondozott kis virágoskerthez, amiben elsőként elültetünk virágmagokat, hogy szép virágoskertünk lehessen.
Mi szükséges ahhoz, hogy szép és egészséges boldogságvirágok fejlődjenek benne?
A válaszok a következők voltak:
Gondozni, gyomlálni, öntözni, figyelni rájuk és türelmesnek lenni.
(Ezt a boldogságmagjainkkal is megtehetjük: Először a magokat ültessük el a talajba (gondolat), majd öntözni, gyomlálni, törődni szükséges velük, hogy fejlődjenek és virágot hozzanak (ápolás, gondozás).
Figyelem kell hozzá, és türelem, gyakorlás és kitartás.
Beszéltünk arról is, hogy miért jó a boldogság magjainkat vagy cseppjeinket ápolnunk, szeretni?
A mai rohanó világban a megélt boldogságunkat sokszor természetesnek vesszük, és csak átsuhannak felettük, el is felejthetjük, ami fontos és értékes.
Kértem őket, hogy gondolkodjanak el azon: Mikor voltak utoljára boldogok és mennyi ideig tartott a boldogságuk?
Megállapítottuk, hogy általában rövid ideig érzékeljük, és gyorsan túllépünk az érzésen.
A pillanatokban megéljük, és sajnos hamar elengedjük, mert hív a tanulás és az egyéb teendőink.
A szűrő-víz példáját hoztam fel. Úgy képzeljék el az érzést, mint egy szűrőn, amin vizet engedünk át. Mi történik vele?
Átfolyik rajta a víz, nem marad ott. A pillanatot érzékeljük csupán.
Így élhetjük meg sok esetben a boldogságunkat. Néhány percig, másodpercig megéljük, aztán elengedjük és sokszor el is felejthetjük.
És mit tehetünk, hogy megőrizhessük, és növekedhessenek a boldogságcseppjeink, hogy általuk napról napra boldogabbak lehessünk?
Azt, hogy a már megélt boldogságainkat idézzük fel újra és újra, és legyünk értük hálásak!
Az órán erre hívtam a diákokat:
Gyakorlattal folytattuk: Relaxációs gyakorlat, halk zene mellett
• Gondolj egy boldog pillanatodra, amit mostanában, vagy korábban éltél át!
• A képzeleted segítségével is tudsz előhívni boldog pillanatot, azaz a jövődbe is nézhetsz, életre kelthetsz egyet.
• Időzz el benne egy-két percig! Tartsd rajta a figyelmedet!
• Éld át újra!
• Mit érzel?
• Próbáld megfogalmazni az érzéseidet!
A gyakorlat után beszélgettünk arról, ki, mit érzett, tapasztalt. Az alábbiakat írták le a diákok:
• vidámság
• boldogság
• szeretet
• 2 dolog is járt a fejemben megkaptam a macskámat és megismertem a barátomat
• és voltak diákok, akik elaludtak a relaxáció alatt, ami szintén nagyon emberi megnyilvánulás, úgy gondolom.
Hála megerősítő kártyákat is vittem az órára és kértem a fiatalokat húzzanak ki egyet-egyet belőle.
Kíváncsi voltam, hogy tudják-e kapcsolni a most megélt, előhívott boldogságukhoz.
Voltak diákok, akik tudtak kapcsolni, és voltak, akik nem. (Ez is természetes, úgy gondolom.) És volt, aki úgy érezte ez a kártya neki szólt.
(Fejlesztő órákon az Önbizalom megerősítések kártyát is használjuk a diákokkal, és nagyon kedvelik, és van ha elfelejtem az óra végén, már ők kérik, hogy húzhassanak belőle.)
Az óra végén a háláról is beszélgettünk. Mit jelent számukra a hála és próbálják megfogalmazni ezt az érzést! Szoktak-e hálát érezni a megélt boldogságukért?
• Köszönet és öröm – mondták a fiatalok.
Beszéltem arról is, hogy a hála úgy gondolom nagyon fontos az életünkben, a kapcsolataink ápolásában. Hálásnak lenni jó, mert van, amikor olyan jó esetleg váratlan dolog történik velünk, amire nem is számítottunk, nem magától értetődő, és ezért jó köszönetet mondhatunk: embertársainknak, Istennek, egy felsőbb erőnek, a természetnek.
Ajánlottam a fiataloknak, hogy érdemes törődni a boldogságcseppjeinkkel érzéseinkkel, többször előhívni, elidőzni benne, és arra érdemes személyekkel akár meg is osztani.
Reflexió: Azt érzem, hogy a téma fontos a fiatalok körében is. A kérdések -úgy éreztem- elindították az érdeklődést a témával kapcsolatban. Tapasztaltam, hogy a diákok többsége nyitottabbá és aktívabbá vált az órán. Bátrabban fejezték ki gondolatukat, érzéseiket a témával kapcsolatban. Gondolkozóvá váltak. Hiszem, hogy a feltett kérdések elindíthatnak bennük gondolatokat, érzéseket, ami segítheti az önmaguk érzéseinek tudatosabb megélését, átélését. A relaxáció azt gondolom segíthette a fiatalokat boldog pillanataik mélyebb és tudatosabb előhívásában, átélésében.
Voltak fiatalok, akik könnyebben megnyíltak, nyitottabbá váltak, és voltak, akik kevésbé vagy egyáltalán nem nyíltak meg. Ez is természetes úgy gondolom.
Azt is gondolom, hogy a magokat elültetni érdemes, és türelemmel várni az alakulást a fejlődést. Néha ez a legnehezebb, mert jó lenne látni az eredményeket.
Ezeken az órákon én is tanulok. Elfogadást, az együttesség élményét, önuralmat, bizonyos helyzetekben a határok meghúzását, együttérzést, a fejlődés lehetőségét, bízni és hinni. Köszönöm mindezt.
Loványi Tünde
fejlesztő pedagógus
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Óbudai Technikum és Szakképző Iskola
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
A tavaszi szünet előtti utolsó pár napban az ünnepre való hangolódás került a középpontba. A húsvéti készülődés mellett kiemelt figyelmet fordítottunk a Föld napjára, mely április 22.-én lesz. Egy szóasszociációs gyakorlaton keresztül összegyűjtöttük a már meglévő ismereteinket a Földről. Ezt követően megnéztük közösen, hogy hogyan is néz ki valójában a Föld. Megbeszéltük, hogy milyen lehetőségeink vannak arra, hogy megóvjuk a környezetünket. Részletesebben belemerültünk az újrahasznosítás és szelektív hulladékgyűjtés témakörébe. A Boldogságóra áprilisi témái közül „A megbocsájtás gyakorlása” került általunk feldolgozásra. A tanulókkal közösen húsvéti tojásokat készítettünk. A tojások díszítése festéssel és színezéssel valósult meg. A tojások elkészülése után közös átbeszélést követően bocsánatkérő üzeneteket írtunk rájuk a Földnek. Majd az elkészült alkotások tették szebbé a teremben kiállított tojásfát. A rossz idő miatt sajnos nem tudtunk elmenni sétálni, de azért így is sikerült megbeszélnünk, hogy hogyan újul meg tavasszal a természet. Megalkottuk a saját tavaszi virágokba öltözött fánkat, aki kapott egy kedves, mosolygós arcot. A tanulók elmondták a saját bocsánatkérő üzenetüket. Végezetül pedig gyertyát gyújtottunk a Földért és meghallgattuk Bagdi Bella „Gyújts egy gyertyát a Földért” című dalát.