Ebben a hónapban feltérképeztük, hogy minek tudunk örülni. A gyerekek csoportokban dolgoztak és az elkészült munkákból most egyet megosztunk.
Boldogságóra Alapprogram
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Adventi készülődés
Az ünnepek közeledtével nagyon aktuális a hónap témája a boldogító jó cselekedetek gyakorlása volt. A témára hangolódás beszélgetéssel történt: „Mi az a jócselekedet? Tudod, mi az a jócselekedet?” A foglalkozás során olyan fogalmakat gyűjtöttünk össze, amelyek a jó cselekedetekkel kapcsolatosak.
A téma feldolgozása a „Szívem kertje” című mese felolvasásával történt. Beszélgettünk: Mi történt? Mit csinált Amália? Miért jó másokkal jót tenni?
A kézműves tevékenység alkalmával elkészítettük a Jó cselekedetek karácsonyfáját. A gyerekek csoportmunkában kiszínezték a fenyőfát, majd kiválasztották a számukra tetsző jócselekedet képét és kiszínezték, majd a fa ágaira ragasztották.
A héten mézeskalács sütésre is sor került, melyet kidíszíthettek a gyerekek és meglepték vele a szüleiket. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, figyelmük mindvégig fenntartható volt.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
A Boldogságóra foglalkozáson elkezdtük a Barátság témakörét. Elmeséltem a témakörhöz tartozó mesét. Beszélgettünk a barátságról, a konfliktus helyzetek helyes megoldásáról, a családi kapcsolatokról. Ügyesen megfogalmazták, hogy miért fontosak a társak, miért nem jó egyedül lenni, miért is jó, ha van barátunk, akivel együtt játszhatunk.
Mondókára párokat alkottunk a Keresem, keresem ki fog játszani velem játékra, táncoltunk, páros gyakorlatokat végeztünk. A nap végén a Boldogságmondókára megkeresték a gyerekek a barátaikat és boldogan megölelték egymást.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
A reggeli beszélgetés során a gyerekek elmesélték, hogy ma ki milyen arccal érkezett az óvodába, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát. Megbeszéltük, hogy mit jelent az a szó, hogy optimizmus. Ezt követően Boldog Dóra érkezett a csoportszobába, aki elmesélte Tódi törpe varázsszemüvege című mesét,majd megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját.
A gyerekek elkészítetták saját Varázsszemüvegüket, amit a nap végén hazavihettek, hogy szüleikis kipróbálják, hogy ezzela szemüveggel szebben lehet látni a világot.
A nap végén néhány gyerek boldogan rajzolták meg a mosolygós smilet. Természetesen nem múlhat el egy olyan nap se, hogy ne csendüljön fel Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dala.
A testmozgás és az egészséges életmód gyakorlása egy egész tanéven átívelő feladatom. Májusban igyekeztünk a szokásosnál többet foglalkozni a témával. Az „ Én és a mozgás” gyakorlattal felidéztük a gyerekekkel a testmozgással, sporttal kapcsolatos gondolataikat, nézeteiket, tapasztalataikat. Szoktunk effajta játékot játszani, hiszen jól integrálható bármilyen témakörbe. A legnagyobb volumenű tevékenységünk aAz életmentés természetes! – akadálypálya volt. A gyermekek imádnak mozogni, folyamatosan érzékenyítem őket a természet és a társaik iránt, ezért ez nagyszerű lehetőség volt arra, hogy fejlesszék együttműködésüket, bátorságukat és segítőkészségüket, miközben aktív testmozgást végeznek. Beszélgettünk olyan szuperhősökről, mesehősökről, akikre valamiért példaképként tekintenek. Majd megrajzolták önmagukat magabiztos szuperhősként. Rajzaikból látszik, hogy nehezen tudtak elrugaszkodni a már megismert, híres mesehősöktől, bátortalanul bontakoztatták ki a fantáziájukat. Gyakoroltunk erőt adó pózokat, magabiztosságot sugalló testtartásokat. A különféle testpozíciók kétperces megtartása komoly önfegyelmet, koncentrációt igényelt. A Vakjátékokkal erősítettük a bátorságunkat és a társainkba vetett bizalmunkat. A természet varázsa című mese a természet szépségére, erejére és a hozzá fűződő kapcsolatunk fontosságára hívta fel a figyelmet.
A Boldogságóra harmadik témája a társas kapcsolatok ápolása volt. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyermekek felismerjék a barátság, a kedvesség, az együttműködés és a másokra való odafigyelés fontosságát. A közös játékok és beszélgetések során sok élmény segítette őket abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és még erősebbé váljon közöttük a csoportkohézió.
A téma feldolgozását mesével alapoztuk meg: egy olyan kis állat történetét hallgattuk meg, aki új közösségbe került, és meg kellett tanulnia, hogyan lehet barátkozni, bocsánatot kérni és segítséget kérni. A mese után közösen beszélgettünk arról, mit jelent barátnak lenni, hogyan lehetünk kedvesek másokkal, és mit tehetünk, ha összeveszünk valakivel. A gyerekek aktívan bekapcsolódtak, saját élményeket is megosztottak, és nagyon őszintén tudták megfogalmazni a társas kapcsolatok fontosságát.
A hét egyik legkedvesebb játéka a „Barátság-gombolyag” volt. Egy fonalat adtunk kézről kézre: aki megkapta, mondott valami kedveset vagy pozitívumot egy társáról, majd továbbadta. Így egy hatalmas barátsághálót szőttünk együtt, amely látványosan is megmutatta, mennyire össze vagyunk kötve. Ez a játék segítette az önkifejezést, a pozitív visszajelzések adását és a közös öröm megélését is.
A másik nagy kedvenc a „Segítő manók küldetése” volt. Ebben a játékban minden gyermeknek adtam egy titkos feladatot, amelyben aznap egy társának kellett segítenie – például: „Segíts valakinek elpakolni a játékokat!”, „Mondj kedveset egy társadnak!”, „Játsz együtt valakivel, akivel ritkábban szoktál!”. A gyerekek izgatottan és örömmel teljesítették a feladatokat.
Rimóci Szent István Általános Iskola
A gyerekekkel összegyűjtöttük a mindennapi boldogsághoz szükséges tippeket!
A legnagyobb boldogság a mai napon számukra az volt, hogy rajzolhattak a táblára.
A Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt. Ennek során a gyermekek játékos, élményszerű tevékenységeken keresztül tanulták meg, hogyan lehet pozitívan gondolkodni, bízni önmagukban és másokban, és észrevenni a jót a hétköznapi eseményekben is. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: a nehézségek, csalódások is múló dolgok, és sokszor új lehetőségeket hoznak.
A téma feldolgozását mesékkel, közös beszélgetésekkel és játékos gyakorlatokkal alapoztuk meg. A gyermekek lelkesen vettek részt a „Mi lehet a jó ebben?” nevű játékban, ahol váratlan vagy látszólag kellemetlen helyzetekre kellett pozitív választ találniuk. A válaszaik kreatívak, őszinték és derűsek voltak – sokszor egymást is megnevettették. A pozitív gondolkodást segítő megerősítő mondatokat (pl. „Meg tudom csinálni!”, „Majd legközelebb sikerül!”, „A próbálkozás is értékes!”) közösen tanultuk és gyakoroltuk – ezek több gyermeknél már a hétköznapi játékokban is visszaköszöntek.
Különösen élménydús és emlékezetes volt a foglalkozások során, amikor saját készítésű süteményt sütöttünk. A közös készülődés, a tészta keverése, díszítése, majd a sütés és kóstolás folyamata mind erősítette a gyerekekben az önbizalmat, a közösségi élményt és az öröm megélését. A sütés során többen megfogalmazták: „Ez nehéz, de megpróbálom!”, vagy „Még sosem csináltam ilyet, de most igen!” – ezek a mondatok remek példái annak, ahogyan az optimizmus megjelenik a gyakorlatban.
Az őszi napok során kukoricát is morzsoltunk, ami szintén közös, élményteli tevékenység volt. A gyerekek először néhányan nehéznek találták a morzsolást, de kitartóan próbálkoztak, bátorították egymást, és szinte mindenki sikerélménnyel zárta a tevékenységet. A beszélgetések során azt is megfogalmaztuk, hogy milyen jó érzés, amikor valamit sok próbálkozás után végül sikerül megcsinálni.
A gyermekek az élmények hatására egyre nyitottabbá váltak, bátrabban kezdtek bele új dolgokba, és egyre többször mondtak ki pozitív gondolatokat önmagukkal és társaikkal kapcsolatban is. A közösen megalkotott „Örömgondolat-falunkat” színes rajzok és derűs mondatok töltötték meg, amelyre büszkék voltak, és sokszor visszatértek megnézni, beszélgetni róla.
Folytattuk „Az aranykezű sebész” című film feldolgozását. Megvizsgáltuk, hogy a virág leveleire általunk összegyűjtött buktatókat, nehézségeket, akadályokat hogyan győzte le Ben. Mik voltak azok a megoldások, melyek hozzásegítették őt a sikeréhez? Ezeket felírtuk a levelek alsó részére, hisz ezek voltak azok a megoldások, amik őt az úton tartották.
A gyerekekkel eltáncoltuk körben állva ” A pozsonyi sétatéren megy a villamos..” c dalt,majd az „Ördög útja” c. népzenére szintén körben állva ,együtt mozogva táncoltunk. Voltak kezdetleges egymásra lépések,lökdösések,de a dal végére szinte együtt és egyszerre sikerült mozogni. Végül a „Mély kútba tekintek” népi játékot játszottuk,ami nem csak az egymásra figyelést,de számolási készséget is fejleszti. Zárásként a „Bújj, bújj zöldágat” játszottuk el.