Felgyorsult világunk, a családok problémái, a digitalizáció előretörése, az infokommunikációs kihívások mind befolyásolják a felnőtt és a gyermektársadalom stressz szintjét eltolva azt a végső határokig. Ebben a nehéz helyzetben próbálunk esélyt teremteni az indulatok, negatív érzések és gondolatok kezelésére, átváltoztatására. Tesszük ezt folyamatos odafigyeléssel, megerősítéssel, vigasztalással, szeretettel. A nehéz helyzetekre való felkészítés, az esetleges kudarcok kezelése mind- mind feladatunk a mindennapokban az óvodás generáció megsegítéséért. A közösség ereje, az összetartozás érzése, a közös dramatizálás és mesehallgatás lehetőséget teremt az érzelmek kimutatására, elemzésére. Eszközként kipróbáltuk a nyugalompaplant, az „Érzelmek az arcokon” játékot, a Hajótörést, melyek kivétel nélkül jó alkalmat teremtettek egymás megismerésére, segítésére.
Boldogságóra Alapprogram
Az új év mindannyiunk számára új terveket, kívánságokat is hozott, melyeket előbb vagy utóbb szeretnénk megvalósítani. A reális célkitűzések kialakításában nagy segítségünkre voltak a program ide vonatkozó játékai, történetei, ötletei. a gyerekek aktív partnerek voltak a részekből egész építésében (Boldogvár puzzle), folyamatosan dolgoztak a kitűzött célok megvalósításáért. Játékaink között szerepelt az Összenőtt gyerekek játék, a céltérkép készítése, amit folyamatosan kiegészítettünk, a célbadobás, a szuperhősök ábrázolása változatos technikákkal. A részcélok meghatározásával segítettem a gyerekeket, hogy ne veszítsék el az eredménybe vettet hitüket, az optimizmust, hogy minden boldog véget ér.
Az év utolsó hónapja a jóságról, a jó cselekedetekről szól egy átlagos óvodai csoportban, főleg igaz ez nálunk, ahol a segítségnyújtás, a közös élmények áthatják a mindennapokat. A kedvesség, a nagylelkűség, a segítőkészség előtérbe kerülnek ebben az időszakban (is). A tervezés gazdagságának csak az idő és az eszközkészlet szabhat határt, a jeles napok közé beékelődnek a hétköznapok, a mindennapi rutin. Ezen próbáltunk meg változtatni, a jóságért, figyelmességért járó matricák gyűjtésével, nyomdák adásával. Nagyon hatékony motiváló eszköz volt a csoportomban ezek szaporítása, a faliújságon a gyerekek jelének megjelenése. A téli ünnepkör lehetőséget kínál a jóság kibontakoztatására, az egymás megbecsülésére, megértésére, a közösség építésére.
A témánk feldolgozásához a Szívem kertje című mese is segítségünkre volt, melynek elmondását a gyerekek többször is kérték ,de az egymással szemben tanúsított viselkedés és tolerancia áthatotta mindennapjainkat, boldogság érzésével töltve meg a gyerekek szívét.
A befogadás ideje alatt és után folyamatosan alakultak a csoport baráti kapcsolatai, jellemző volt a szociometria által mért kapcsolatok bővülése, a baráti társaságok az óvodán kívül is együtt töltötték szabad idejüket. A csoportban tapasztalt szabad játéktevékenység során huzamosabb ideig kitartottak egy-egy játéktémánál, könnyebbé vált a konfliktusok kezelése, azok megoldása sokkal sikeresebbé vált a türelemmel folytatott kommunikáció eredményeképpen. A gyerekek az elmesélt történetek segítségével megismerkedhettek a kis állatokkal, konfliktusaikkal, érzelmeikkel. Tapasztalatokat szereztek a konfliktusok megoldási módjairól, a kulturált kommunikáció fontosságáról és értékéről. Elkészültek a barátság láncok és karkötők, kialakítottuk a csoport barátság-pókhálóját az összes gyermek részvételével.
Októberi témánk a pozitív gondolkodás, az optimista hozzáállás fontosságának, előnyeinek megértése volt, célunk a gyerekek alapvető érzelmi állapotának megfigyelése mellett annak segítése, hogy kiegyensúlyozott, vidám hangulat uralkodjon a csoportban. A kapcsolódó történetek, példák segítségével megértették a különbségeket a látásmódok között, a pozitív szemlélet fontosságát saját példáikon is ,megtapasztalhatták (drámajátékok, szituációs gyakorlatok, mesék). Lehetőségük nyílt saját maguknak is elkészíteni egy-egy optimista szemüveget, amelyen keresztül jó játék volt másnak, szebbnek, jobbnak látni a környező világot az őket körülvevő társakat. Játékaink erősítették önbizalmukat, rámutattak rejtett értékeikre, segítettek a félénkebb, bátortalanabb gyerekeknek is sikerélményhez jutni. Nagyon megszerették Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot, szívesen jelezték mimikájukkal a kettőjük közti különbséget, báboztak velük önállóan is. Ezt a fontos témát is sikerült feldolgoznunk a csoporttal,akik fontos útravalót kaptak a hónapban a megértéshez, elfogadáshoz, derűlátáshoz.
Ez a hónap a kirándulásoké, osztályprogramoké.
Első lépésként összegyűjtöttük, mi okoz nekünk örömöt:
A tanítópárom kirándulni szeret, én csokifan vagyok, a gyerekek mozizni szerettek volna.
Hát legyen, minden érzékszervünket kényeztetve belevettettük magunkat az élet mindennapi örömeibe. 🙂 Remélem kitartanak a jó élmények jövő szeptemberig! 🙂
Minden évben ez az a témakör, ahol én nemigen vagyok hiteles, hiszen gombóc Artúr a lelkitársam, és nemigazán vagyok egy sporlédi. 🙂
Ezzel az őszinteséggel vezettem be a témát az osztályomnak is, és felkértem őket, egy ötletbörzére, segítsenek, hogy ezen a téren én is előrelpéhessek. 🙂
Mivel még a bejárati ajtónkon is csokik vannak, kitalálták, hogy hozzunk be gyümölcsöket.
És mivel ebben a hónapban családi nap volt, kitaláltuk, hogy fellépünk egy tánccal, és minden nap napindító tánccal kezdünk.
Szerintem elsőben ezek nagyon szuper kezdeti lépések, úgyhogy ugyan dugicsoki azért maradt a táskámban, de megvalósítottuk, amit megfogadtunk. 🙂
Véleményem szerint kicsi elsősökkel, akiknél azért még egocentrikus világkép van, ez a legnehezebb téma: megértetni velük, hogy az igazságnak min. két oldala van, és képzeljék magukat a másik helyébe, próbáljanak a másik szemével „látni”.
28 fős nagyon heterogén osztályban aztán akad vitahelyzet bőven.
Miután sokat beszélgettünk egy-egy konfliktus kapcsán arról, hogy ki mit érezhetett, miért tette azt, amit, egyik alkalommal körbeültünk, betettem egy kis zenét, lekapcsoltam a villanyt, gyújtottunk egy gyertyát, és arra kértem őket, ha valaki vmiért szeretne bocsánatot kérni vkitől, akkor most ezt megteheti.
Először bátortalanul, majd egyre nekibátorodva álltak a másik elé, és mondtak pár szót, hogy mi vlt akkor bennük, miért tették azt amit, és most hogy látják a dolgot.
Azóta is tartunk néha „bocsi-perceket”, ha úgy érezzük, szükség van rá.
Boldogságóra – A fenntartható boldogság nyomában
A tanév során rendszeresen részt vettünk a Boldogságóra program foglalkozásain, amelyek hónapról hónapra újabb lehetőséget adtak arra, hogy beszélgessünk az érzelmeinkről, az egymás iránti figyelemről, a háláról és a boldogság mindennapi forrásairól.
Az év utolsó témájaként a fenntartható boldogsággal foglalkoztunk. A gyerekek játékos feladatokon, beszélgetéseken és közös élményeken keresztül fedezték fel, hogy a valódi boldogság nem a tárgyakban, hanem a kapcsolatainkban, az együtt töltött időben és a pozitív élményekben rejlik.
Az egész tanév során a gyerekek nagyon élvezték a Boldogságórákat. Az első osztály kezdete sok kihívást tartogatott számunkra, hiszen egy új közösséget kellett kialakítanunk, ami nem mindig volt egyszerű feladat. A közös programok, beszélgetések és élmények azonban közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Büszkén mondhatjuk, hogy az év végére valódi csapattá kovácsolódtunk, ahol a gyerekek megtanultak figyelni egymásra, együttműködni és támogatni társaikat.
Hiszünk abban, hogy ezek a foglalkozások nemcsak szép emlékeket adtak, hanem olyan értékeket is közvetítettek, amelyek hosszú távon segítik a gyermekek lelki fejlődését és jóllétét.
A hónap során elvégzett feladatok:
A június minden tanévben a legjobban várt, és a legmozgalmasabb, programok szempontjából az egyik legsűrűbb, legfárasztóbb hónapunk. Ezért mindjárt relaxációval kezdtünk, a „favágólégzést” és az „elefántlégzést” játszottuk el bevezetésképpen. Boldogságláncot is alkottunk: körbe álltunk, majd egyenként a mellettünk állóra mosolyogtunk, és megdicsértük őt valamilyen jó tulajdonsága alapján. A mondandóinkat mindig így kezdtük: „Jobb Veled a Világ, mert…”, majd következett a dicséret. A játék addig tartott, amíg mindenki sorra nem került.
Az első osztályos csoportommal elkészítettük a „Boldog ábécét” is. Ez a feladat a boldogságórák méltó befejezése, lezárása az év végén, hiszen általa felelevenítjük a jóléthez, boldogsághoz szükséges fogalmakat, gondolatokat, érzéseket. Mindenki kapott egy általam készített táblázatot, aminek ablakaiba azokat a szavakat írtuk, amiket a kezdőbetűk segítségével együtt találtunk ki, és amik jó érzeteket keltettek mindannyiunkban (alkotás, álom, békesség, csodák, derű…). A gyerekek nagy lelkesedéssel és izgalommal keresgéltek a gondolataikban, volt olyan kezdőbetű, amihez több megoldás is született ez által. A fogalmakat mindig értelmeztük, megbeszéltük a jelentésüket, mielőtt leírtuk volna őket. A lelki feltöltődés mellett ráadásul a helyesírást is gyakoroltuk egyben.
Az utolsó héten értékeltük az egész éves munkát, beszélgettünk az átélt boldogságórákról, az ott szerzett élményekről, tanulságokról. Ehhez is kapcsoltunk feladatot: a mellékletből kinyomtatott lábnyomokra olyan dolgokat, eseményeket, tárgyakat rajzoltunk, amik a tanév során örömöt, boldogságot hoztak az életünkbe. Vagyis olyan rajzok születtek, amik emlékezetes „lábnyomokat” hagytak a gyerekek lelkében.
A „VAKÁCIÓ!” betűit is kiszíneztük, kivágtuk, majd a táblára helyeztük őket, ezzel is éreztetve, hogy a szorgalmi időszak véget ért egy kis időre. Az írás füzetbe „Útravaló a nyárra” címmel jó tanácsokat is másoltak a gyerekek a tábláról, ezek a felszólító mondatok is a „vakáció” szó kezdőbetűivel kezdődtek.
A gyerekek örömét, boldogságát a tanév végi iskolai programokkal is sikerült a maximumra juttatni: a gyereknapot a tapolcai strandon töltöttük, gyalogtúrával eljutottunk Nemesvitára, a Westernparkba, rendszeresen kijártunk a helyi játszótérre, színházban voltunk, részt vettünk a „júniusi vigasságok” elnevezésű táncos, zenés programon, megnéztünk egy ásványkiállítást, sokat játszottunk az iskola udvarán a rendelkezésünkre álló sporteszközökkel, játékokkal, és kipróbáltuk a kooperációs ernyőt is.
Összességében vidáman telt el a június, rengeteg maradandó élménnyel, boldog pillanattal gazdagítva a mindennapjainkat. Ezek után minden gyermek lelkesen „ugrott fejest” a nyári szünidő örömeibe.