„Abban a pillanatban, amikor valaki figyelmet szentel valaminek – legyen az akár egyfűszál -, a dolog maga rejtélyes, bámulatos, leírhatatlanul pompás világgá változik.” (Henry Mille)
A márciusi Boldogságóránkat ezzel az idézettel kezdtük. Mi az, ami számunkra fontossá, élvezetessé teszi a jelen pillanatot? Vajon ennek nagy dolognak kell lennie, vagy elég egy apróság, aminek örülhetünk? Tudjuk-e tudatosan a jó dolgok felé irányítani a figyelmünket? Az óra első részében ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Összegyűjtöttük azokat a tevékenységeket, tárgyakat, pillanatokat, amik apró örömökkel ragyogják be a napjainkat, majd ennek alapján elkészítettük az osztály Napfogóit.
Boldogságóra Alapprogram
Az órán arról beszélgettünk, hogy voltak-e már olyan helyzetben a gyerekek, amikor valamilyen kihívást kellett legyőzniük. Ez lehet egy dolgozat, egy versenyhelyzet, egy előadás ahol szerepelniük kell. Ki hogyan győzi le az ilyenkor keletkezett stresszt? Összegyűjtöttük a leggyakrabban használt megküzdési stratégiákat. Ez után felolvastam a Tíra és a musical című történetet, és összegyűjtöttük, hogy milyen testi és pszichés tünetek társultak a lámpalázhoz. Az óra végén megfogalmazták a gyerekek, hogy mik azok a lehetőségek, amik segíthetnek egy ilyen „lámpalázas” helyzetben.
Januárban, visszatérve a téli szünetről arról kérdeztem a gyerekeket, hogy szoktak-e újévi fogadalmat tenni, és ha igen, akkor sikerül-e ezeket betartani. Ezután rátértünk arra, hogy az újévi fogadalom is egy-egy kitűzött cél az életünkben, de emellett rengeteg olyan terület van, ahol fontos, hogy eldöntsük, mit és hogyan szeretnénk elérni. Összegyűjtöttünk ilyen területeket, pl. iskolai teljesítmény, továbbtanulás, baráti kapcsolatok, egészséges életmód, szabadidő, stb. A céljaink eléréséhez sokszor egy-egy példakép ad segítséget. A gyerekeket arra kértem, hogy válasszanak négy személyt, akit példaképnek tartanak, és írják le azt is, hogy miért őt választották.
Decemberben az ünnepekhez kapcsolódóan is sokat beszélgettünk a jóságról, a jó cselekedetekről. Ebben segítségünkre volt az a hét érv, amelyet a Boldogságóra oldalon találhatunk. Mindegyik érvhez elmeséltek a gyerekek egy-egy példát a saját életükből. Ezután meghallgattuk a „Jó emberré csak szívemmel válhatok” című Bagdi Bella dalt.
Az óra utolsó harmadában azt kértem a gyerekektől, hogy egy színes papírra rajzolják körbe a tenyerüket, majd írják rá a nevüket. Mindenki papírja körbejárt az osztályban, és a többiek a tenyérbe írtak egy-egy kedves üzenetet, gondolatot a tenyér tulajdonosának. A feladat végén újra visszakerültek a lapok a tulajdonosukhoz, és mindenki izgatottan bogarászta, hogy milyen üzeneteket kapott.
Egy osztályközösség életében nagyon fontosak a társas kapcsolatok. A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy ők az alakítói és felelősei a saját kapcsolataiknak. Beszélgettünk a barátság fontosságáról, illetve azokról a viselkedési formákról, amelyek építhetik, vagy éppen rombolhatják egy közösség életét. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ahhoz, hogy boldogok legyünk, szükség van a jól működő társas kapcsolatokra. Ezután csoportokban gyűjtöttek olyan pozitív tulajdonságokat, amelyek egy jó barátot jellemeznek. Az összegyűjtött tulajdonságokból, értékekből készült el az osztály barátság füzére.
Októberi programunkat az optimizmus szó jelentésének tisztázásával kezdtük. Ezután megbeszéltük azt a nyolc pontot, amelyet a Boldogságóra oldal az optimista gondolkodásmód fejlesztésének segítésére sorol fel. Minden ponthoz gyűjtöttünk saját, hétköznapi példákat, hogy a gyerekek lássák, hogy nem nehéz az optimizmust a mindennapokban is gyakorolni. Csatlakoztunk az Optimista Gyaloglók programhoz, ahol a gyaloglás mellett egy kis kerékpározásra is sort kerítettünk. A túra során figyeltünk azokra a körülöttünk lévő dolgokra, amelyek különösen jó érzéssel töltöttek el, vagy humorosak voltak.
Az óra kezdetén arra kértem a gyerekeket, hogy írjanak le három dolgot amiért hálásak. Ez lehetett iskolával kapcsolatos, vagy a magánéletből vett dolog. Ezután elolvastuk prof. dr. Sonja Lyubomirsky gondolatait a Hogyan legyünk boldogok… című könyvéből, majd megbeszéltük, hogy miért fontos az, hogy az életben az apróságokért is tudjunk hálásak lenni. Sorra vettük, hogy a hála hogyan erősíti önbecsülésünket, hogyan segít feloldani a feszültségeket, hogyan segít javítani az emberi kapcsolatokat.
Ezután meghallgattuk a „Jól érzem magam” Bagdi Bella dalt. Végül arra kértem a gyerekeket, hogy válasszanak az óra elején leírt dolgok közül egyet, és egy színes lapra írják le mindannyian, hogy ők miért hálásak. Ezzel elkészítettük az osztály közös hála lapját.
A foglalkozást beszélgetéssel kezdtük. Bár már sokszor volt téma, mégis meg tudtak lepni kis Mazsoláim egy-egy újabb szép gondolattal arról, hogy mit is jelent számukra a boldogság. Összegyűjtöttünk sok olyan dolgot, melyek eszükbe jutottak arról, hogy hogyan is lehet gyakran, illetve hosszabb távon a mindennapjaik részévé tenni ezt az érzést. A szívvirágba azokat a fogalmakat írtuk be, amelyek a leggyakrabban kerültek elő és ezek közül is kiemelkedett a játék, főleg az együtt játszás élménye. Ez nem is meglepő az életkorukat tekintve, de a hétköznapokban is nagyon szeretnek együtt játszani akár órákon, de a szünetekben is. Mivel közeledik az év vége, ezért pihenésképpen, illetve a szünetekben időtöltésképpen, hoztak be otthonról társasjátékokat, így eldöntöttük, hogy tartunk egy társasjáték délutánt. Először csapatokban játszottunk „Ország, város…” játékot, majd mindenki a kedvenc társasjátékával töltötte el a vidám és fesztelen hangulatú délutánt. A jövőre nézve el is döntöttük, hogy rendszeresen ismételni fogjuk ezt a programot.
1. Ráhangolódás
Tevékenységek: A gyerekek körben ülnek a szőnyegen. Én bemutatom nekik Boldogság Manót, aki ma azért látogatott el hozzánk, mert szeretné tudni, mitől lesznek boldogok a gyerekek. Majd mindenki elmondhatja, miért mosolygott ma. Majd felteszek még pár kérdést: Te mikor szoktál boldog lenni? Mitől lesz szép a napod?
2. Mesefilm megtekintése: Mese a boldogságról. (mese történetének megbeszélése)
3. „Boldogság napocska” készítése: Mosolygós napocska, körülötte üres sugarak. A gyerekek a napsugarakra ragaszthatnak olyan matricákat, amitől ők boldogok lesznek. (napocska, szív, eper, fagyi stb.)
4. Az óra emblémájának elhelyezése a „Boldogság-várunk” utolsó lépcsőjén (mosolygós napocska)
5. Boldogság kör – mozgás, felszabadultság, örömérzés. (Bagdi Bella egyik dalára)
A gyerekek körben járnak vagy táncolnak – ha megáll a zene, mindenki mond egy boldog szót (játék, ölelés, barát, fagyi stb.)
6. Zárás: Boldogság Manó üzenete – „Minden nap lehet valami kicsi öröm! Figyeld meg holnap is, mi tesz boldoggá!”
Elérkeztünk a tanév utolsó Boldogságórájára. Beszélgetéssel kezdtünk. Az órát megelőzően olvasás óránk volt, ahol magyar feltalálókról olvastunk és beszélgettünk. Érdeklődve figyelték, hogy kis hazánkban mennyi híres ember van, akik olyan dolgokat fedeztek fel, találtak fel, ami a mai napig a mi életünk része. Mindezt azért időzítettem így, mivel június 13-a a Magyar feltalálók napja és erre a napra terveztem a Boldogságóránkat.
Kinek mit jelent a boldogság? Kit mi tesz boldoggá? Visszaemlékeztünk az elmúlt tanévre, pozitív dolgokra emlékeztünk vissza. Beszélgettünk a jövőről, kit mi tenne boldoggá? Majd párokban a Boldog ábécé feladatot megoldották, melyben az adott betűk kezdőbetűjével kellett pozitív dolgokat, szavakat írniuk. Megbeszéltük melyik pár mit írt. Sok átfedés is volt, viszont sokszor elhangzott: Jaaa tényleg, Ez is!
Meghallgattuk a hónap dalát és próbáltuk énekelni is.
Majd koktélt készítettek a gyerekek, Boldogságkoktélt. Ki mit tenne a pohárba a boldogsága eléréséért?
Az órát vidám énekléssel zártuk.