A nevelési év utolsó boldogságóráját rendhagyó formában valósítottam meg, amelynek középpontjába egy élményalapú, interaktív mese-feldolgozást helyeztem. A foglalkozás felépítése követte a Boldogságóra Program ajánlott struktúráját, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kapott a dramatikus játék, a mozgás és az érzelmi bevonódás. A honlapról választott mese, az „Aranytulipán”, jól illeszkedett a program évet, az összes témakört felölelő tematikájához, a „Fenntartható boldogság” témakörhöz.
Tudatosan választottam olyan formát, amely még inkább lehetőséget adott a gyermekek bevonódására, aktív részvételére. A mese nem csupán hallgatott történet volt, hanem átélhető élmény, amelyben a gyermekek testileg-lelkileg együtt mozoghattak a szereplőkkel.
A varázspálca alkalmazásával segítettem a gyermekek számára a mesei világba való belehelyezkedést. A pálca jelképes funkciót is betöltött: minden mozgásos, dramatikus szakasz előtt és után „el- és visszavarázsoltam” a gyerekeket, ezzel is támogatva a mesei én előhívását és az élményszerű átélést. A mesei én és a valóság közötti átjárás ebben az életkorban még rugalmas, így a dramatikus elemek – varázsolás, átváltozás, mozgásos játék – különösen hatékonyan segítették a gyerekek bevonódását és önkifejezését. A 4–9 éves korosztály számára a mese és a valóság közötti határ még nem éles, így különösen fogékonyak az ilyen típusú megközelítésre.
A foglalkozás során hangsúlyt fektettem arra, hogy az eddig megismert boldogságfokozó stratégiák – mint
– a hála,
– az optimizmus,
– a társas kapcsolatok,
– a boldogító jócselekedetek,
– célok kitűzése és elérése,
– a megküzdési stratégiák,
– az apró örömök,
– a megbocsátás és
– a testmozgás
tartalmilag megjelenjenek a mese egyes szakaszaiban. Ezeket a témákat a mese után irányított kérdésekkel segítettem feldolgozni a gyermekeknek. Az élmények megbeszélése során értékes gondolatok születtek, amelyek megerősítették bennem, hogy a mese képes mély érzelmi és erkölcsi tartalmakat közvetíteni.
A foglalkozás végén alkalmazott záró szertartás – a meseszignál csengettyűs újra játszása, a mécses elfújása – segített a mesevilágból való visszatérésben, és hozzájárult a feldolgozás, elengedés élményéhez.
A tevékenység végén az udvaron, az idősekkel való találkozás lehetőséget teremtett a közösségi élmények kibővítésére, a kapcsolódás elmélyítésére. A foglalkozás egyik különösen értékes része a program végén megvalósult közös udvari találkozás volt az idősekkel, amely a közösségi élmény kiszélesítésén túl mélyebb kapcsolódást is lehetővé tett. Az idősek bölcsessége és élettapasztalata hitelesen kapcsolódott a Boldogságóra elméleti anyagához, és külön értéket adott a programnak. A közös játék során mindkét generáció számára lehetőség nyílt az egymástól való tanulásra, az érzelmi kapcsolódásra, valamint az elméleti tartalmak gyakorlati megvalósítására is.
A gyerekek természetes kíváncsisággal és örömmel fordultak az idősek felé, míg az idősek elfogadással és szeretettel válaszoltak erre – mindez olyan érzelmi biztonságot teremtett, amely túlmutatott a hétköznapi óvodai helyzeteken.
A generációk közötti együttműködés erősítette a társas készségeket, a türelem, figyelmesség és empátia gyakorlását. A gyerekek példát láthattak arra is, hogyan lehet elfogadni más élethelyzetben lévő embereket, és hogyan tud egy közös cél – a játék, az örömteli együttlét – hidat képezni különböző életkorok között. Ezzel a foglalkozás túlmutatott az egyéni érzelmi fejlődésen: a közösségi nevelés és a társadalmi érzékenyítés irányába mutatott.
A Boldogságóra Program szemléletével összhangban a gyermekek megtapasztalták: a boldogság nem egy egyszeri, passzív állapot, hanem egy tanulható, fejleszthető, fenntartható életérzés. A gyakorolt boldogságfokozó stratégiák nem csupán elméleti tartalomként, hanem valós tapasztalatként jelentek meg számukra.
Ugyanakkor láthattuk azt is, hogy a gyermekek és az idősek is önfeledt, csodálatos napot töltöttek együtt, melynek során mindenki jól érezte magát, örömmel és szeretettel fordult a másik felé, kortól függetlenül. A közös játék során az óvodát betöltötte a kacagás, a vidámság, elfeledtetve egy rövid kis időre az idősek minden fájdalmát, betegségét, rossz kedvét, megajándékozva egymást az odafigyelés, a szeretet és az együttlét gyógyító erejével. A gyermekek számára ezek az élmények segítik kialakítani az érzékenységet a másik ember iránt. Az idősek részéről pedig visszajelzésként is megjelent a hála, az öröm, hogy részt vehettek egy ilyen szeretetteljes, közösségépítő programban. A gyerekek valódi életleckéket kaptak: a mások felé való nyitottságról, az elfogadásról, és arról, hogyan tudunk boldogságot adni és kapni – akár egy kedves szóval, mosollyal vagy figyelmes jelenléttel.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozás során a gyermekek játékos formában ismerkedtek meg az egészséges életmóddal, a mozgással, a testmozgás örömével és fontosságával. A babakonyhában az egészséges és egészségtelen ételek válogatása közben a gyerekek megállapították, hogy az egészségtelen ételek sokkal finomabbak, melyen jót derültem.
A Boldogságóra Program keretében olyan történetet, mozgásos és versengő játékokat alkalmaztam, amelyek nemcsak testi, hanem érzelmi és szociális fejlődésüket is támogatták.
A tevékenység felépítése a már jól bevált szokásrendszer mentén történt, amely megteremtette a családias, nyugodt, biztonságos légkört a gyermekek számára. A meseszignál, a mesemécses, valamint Boldog Dóra megjelenése biztosította a ráhangolódást és a figyelem összpontosítását. A relaxációs gyakorlatokat a kézikönyvből választottam, melyeket nagyon szeretnek a gyerekek, s segítették őket a mozgásra való felkészülésben, ugyanakkor feszültségoldó hatásuk is érvényesült.
A választott mese – a két hiú kisbéka története – könnyen értelmezhető, humoros, ugyanakkor mély mondanivalót hordozott magában: a külsőségek és a belső értékek, illetve az élet vagy a külalak – külcsíny közötti kapcsolatot segített megérteni. A választás elé állította a kisbékákat, melynek során a rossz döntés végzetes lett volna. Az ok- okozati összefüggést jól megértették a gyerekek, azonosulni tudtak a szereplőkkel, és a mese végén megfogalmazott kérdéseken keresztül képesek voltak levonni a tanulságot. A mese utáni beszélgetés során a gyerekek önállóan meg tudták fogalmazni a véleményüket, gondolataikat. Példákat is mondtak a szeretett testmozgásra, melyhez mindig valamilyen pozitív érzést is kötöttek.
A ellentét a békák mozdulatlansága és a mozgás öröme között kiváló alapot adott a sporttevékenységek bevezetésére.
A mese után következő mozgásos játék – akadálypálya és kötélhúzás – nemcsak fizikai kihívást jelentett, hanem fejlesztette, összehozta a csapatokat, erősítette a közösségi érzést, együttműködés. A versenyhelyzethez való alkalmazkodás közben mindenki részese lehetett a sikernek. Figyeltem arra, hogy a csapatok kiegyenlítettek legyenek, és minden gyermek megtapasztalja azt, hogy Ő is értékes, hasznos tagja a saját csapatának, számítanak rá.
A mozgás örömét tovább erősítette a választás lehetősége: a gyermekek kipróbálhatták a motorokat a pályán, mely egy 3 éves számára elég veszélyes, nagy sporteszköznek tűnik. Meglepő módon még a lányok is felültek a motorokra, a közösség húzó ereje őket is magával ragadta, de amikor már rajta ültek, akkor azért kérték a segítséget.
A gyermekek aktív, örömteli részvétellel, sok nevetéssel és lendülettel kapcsolódtak be a tevékenységekbe. sikerült felhívni a figyelmet arra, hogy a mozgás nem csupán testgyakorlás, hanem az egészség, az önkifejezés és a boldogság fontos eszköze is lehet.
A foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják, felismerjék és tudatosítsák életük apró örömeit, és mert számukra az érzékszervi tapasztalás könnyebben érthető, az érzékszerveiken keresztül könnyebben kapcsolódnak a „boldogság tanulható és gyakorolható” élményéhez.
A foglalkozást megelőzően a játékkezdeményezések során többféle készséget fejlesztő tevékenységből választhattak a gyermekek (pl. finommotorikát, logikai gondolkodást, kreativitást fejlesztő játékok). Már ekkor felhívtam figyelmüket a mindennapi örömökre, megalapozva ezzel a témára hangolódást.
Tündi néni „isteni finom” ételeinek olyan nagy buzgalommal láttak neki a gyerekek, hogy kiválogatták a hozzávalókat, elkészítették, megterítettek számára, majd el is fogyasztották.
A mesélés előkészítése során alkalmazott meseszignál, mécses, báb (Boldog Dóra) és a relaxációs gyakorlatok a gyermekek számára ismert és biztonságot nyújtó struktúrát biztosítottak. A „gólyás” mesei utazás módja is a heti tematikához (tavasz, hazatérő madarak) illeszkedett, ezzel növelve a tevékenység komplexitását.
A választott mese – Polli, a pillangó története – kiválóan alkalmas volt arra, hogy a gyerekek azonosuljanak egy olyan mesehőssel, aki képes az egyszerű, hétköznapi dolgokban is örömét lelni. A mese tartalmi elemei lehetőséget adtak a gyermekek érzékszervi tapasztalatainak bekapcsolására (ízlelés, tapintás, látás, hallás), és aktív részvételt biztosítottak dramatikus és mozgásos elemek alkalmazásával.
A foglalkozás során használt kérdéseimmel tudatosan irányítottam a gyermekek figyelmét saját érzelmeikre, tapasztalataikra:
– „Ti minek tudtatok ma örülni?”,
– „Ezek nagy vagy kicsi dolgok voltak?”
ezáltal fejlődött önismeretük, érzelemkifejezésük és az apró örömök felismerése iránti nyitottságuk.
A tapintásos és ízlelős játékok nemcsak örömet okoztak, de lehetőséget teremtettek a különböző érzékszervek tudatosítására, a beszédfejlesztésre, halmazalkotásra és mondatalkotásra. Minden gyermek számára lehetőséget biztosítottam a részvételre, külön figyelmet fordítva azokra is, akik korábban nem szívesen vállalkoztak hasonló tevékenységre.
A foglalkozás során az egyik legnagyobb sikere a mezítlábas ösvénynek volt, melyre minden kisgyerek többször is sorba állt. Amikor megkérdeztem, hogy milyen érzés a rajta való sétálgatás, akkor meglepetésemre konkrét tulajdonságokkal válaszoltak a gyerekek: hideg, ima, bökős, lágy, simizős, csikizős.
A foglalkozás végén, hogy ne csak a magunk örömével foglalkozzunk, a Baglyocska csoport 6 kis csigájának is okoztunk apró kis örömöt. Megetettük őket egy kis paprikával, melyet az egyik csoporttag ajánlott fel számukra. Néhány óra múltán ismét rájuk pillantottunk, addigra már nyoma sem volt a paprikának. A mi kis meglepetésünk elérte a célját!
Boldogság a mindennapjainkban az olvasás,főleg ha érdekes,izgalmas történeteket olvashatunk!
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Elérkezett a tanév utolsó hónapja, és ezzel együtt a fenntartható boldogság témaköre is. A gyerekekkel egy könnyed beszélgetéssel kezdtük, melyben mindenki elmondta hogy számára mit is jelent a boldogság. Ezután közösen megbeszéltük, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a mindennapjainkban meg tudjuk élni a boldogság érzését. Ezt követően kártyás játékok következtek, melyek remek lehetőséget nyújtottak arra hogy a gyerekekkel játékos módon, de mégis jól körbejárjuk ezt a témakört. Ezt követően egy mesét olvastam nekik (Ubuntu- afrikai történet a boldogságról, összetartozásról) A mese nagyon tetszett a gyerekeknek. Ezután meg is beszéltük a mese tanulságát, és hogy mi hogyan építhetjük be ezt a gondolkodásmódot az életünkbe. A foglalkozás zárásaként pedig lerajzolták, hogy számukra mit jelent a boldogság. Az elkészült rajzok pedig felkerültek a táblára, így még szebbé teszik számukra az utolsó napokat az iskolában, hiszen emlékezteti őket arra, hogy mi teszi őket igazán boldoggá.
dogságóra vázlat
A foglalkozás helye: Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda, Marcaltő
A foglalkoztatott korcsoport: vegyes
A foglalkozást vezeti: Pus Tiborné Kalmár Katalin- óvodapedagógus
A foglalkozás témája: A hála, mint boldogságfokozó technika gyakorlása
A foglalkozás célja: Felismerni, hogy „mindenem megvan”, megtanulni örülni, hálásnak lenni a körülményeinknek, a környezetünknek. Pozitív élményeink megélése, élvezete. Önbecsülésük és önértékelésük megerősítése. Hasznosságérzetük növelése (segítőkészség erősödik). A negatív érzelmek kioltása, feszültségek oldása.
A foglalkozás feladatai: A hála felismerése képeken, mesével, egyéni élményeink felidézésével és játékos gyakorlatokkal megtapasztaltatva. A hála megélése önálló cselekedeteinkben.
0. (MOTIVÁCIÓ):
„Nézzétek csak, eljött velem kismackó az óvodába. Megsimogathatjátok. (medvebábbal hívom közel magamhoz a gyerekeket a meseszőnyegre)
1. MOZGÁSALAPÚ RELAXÁCIÓS GYAKORLAT:
„Medve vagyok és cammogok” (20.) Boldogságóra kézikönyv 3-6
Tudjátok-e utánozni egy maci cammogását? Nézzétek XY milyen ügyesen utánozza! Induljatok el körbe és érjetek vissza a párnátokhoz.
2. ZENEHALLGATÁS- KEZDŐ ÉNEKLÉS:
Amíg megpihentek a párnán, megmutatom mit hozott nektek kismackó a borítékjába. Kiteszem a szőnyeg közepére, hogy mindenki jól lássa a képeket. Még ne mondj semmit, csak nézd a képeket és hallgasd a zenét, amit elindítok! Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem- www.doldogsagora.hu/gyerekdalok-3-6
3. A TÉMA BEVEZETÉSE:
Tudnál-e a képek közül választani? Melyik kép tetszik a legjobban? Mi jut eszedbe róla? Hálás vagy érte? (beszélgetőkör indítása, a kicsik csak képet választanak, a középsősök elmondják, amit látnak, a nagycsoportosoknak és a bátrabbaknak időt hagyok a gondolataik kifejezésére, átadására)
4. A TÉMA FELDOLGOZÁSA:
Kismackó azért jött ma velem az óvodába, hogy elmeséljem az ő történetét. Hallgasd meg figyelmesen!
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd mit súgnak a tündérek,
…
Maci bajban van- Boldogságóra kézikönyv 3-6 1. fejezet 60.oldal
A mese végén megbeszéljük, hogy kik szerepeltek a mesében?
Mire készült maci? Kivel találkozott útközben? Miért volt hálás maci? Miért volt hálás a nyuszi? Te mire gondolsz, amikor valakinek ajándékot készítesz? És milyen érzés, ha te kapsz? (a köszönet és hála szavak kiemelése)
Próbáljuk ki! Készítettem nektek színes virágokat az asztalra. A jeledet megtalálod a közepén. Keresd meg azt a pajtásodat a csoportban, akinek hálás vagy, mert játszott veled vagy segített neked, vagy csak szeretsz vele lenni! Körbe haladunk, a középsősök és a nagyok mondják el, miért adják! Én kezdem: „Hálás vagyok neked, mert…”
5. A FOGLALKOZÁS LEZÁRÁSA:
Meghallgatjuk újra Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem dalát
A kapott virágokat felragaszthatják saját jellel ellátott lapjukra.
6. A TÉMA TOVÁBBADÁSA:
• Óvodai – A következő napra előkészítek egy kartonlapot sárga-jellel ellátott- körökkel, amire a hálavirágoknak szirmot ragaszthatunk. Mindenki annak a társának a virágközepére, akinek szeretne valamit megköszönni, amiért hálás. (Minden héten legalább egyszer!)
• Otthoni – A3-as lapra a családtagok tenyerének körberajzolása, kiszínezése. A tenyerekbe írjunk bele 3-3 dolgot (felnőtt segítségével), hogy ki miért hálás. (Rövid gondolatokkal, szavakkal megfogalmazva!)
Fényképmelléklet:
Személyes példamutatással is igyekszem a gyerekeket a sport szeretete felé terelni, de emellett fontos beszélni is erről a mindennapokban. A májusi foglalkozást egy olyan beszélgetőkörrel kezdtük, amely során szóba kerültek a sportok, és hogy milyen hatással vannak az emberre. Ki milyen mozgást végez, hogyan érzi magát, ha jól elfárad egy sportos foglalkozás után. Sajnos az a tapasztalat, hogy nagyon kevés tanuló van, aki aktívan és rendszeresen sportol. Remélem, hogy ezekkel a foglalkozásokkal ezen tudok segíteni, és fel tudom nyitni a szemüket, hogy lássák, érezzék a mozgás örömét. A foglalkozást egy kis mozgással zártuk.
Ez egy nagyon nehéz téma volt a csoportban. A sajátos nevelési igényből adódóan az egyik nagy nehézség, hogy egyes gyerekeket a társak közelsége is frusztrálja, még akaratlanul is. A frusztrációjukat gyakran sértéssel, indulattal kezelik.
A kezdő relaxációs gyakorlathoz most olyan feladatokat választottam – „Villámlazítás” és „Rágógumi” gyakorlat, amely segít az izmok ellazításában és a feszültség oldásában. Majd meghallgattuk a hónap dalát.
Az egyik probléma, hogy a bocsánatkérést sokszor csak üres, tartalom nélküli mondatként használják, most igyekeztünk megtölteni tartalommal.
A három kiscsibe mesehallgatás után a sérelmekről és ahhoz kapcsolódó érzelmekről beszélgettünk. A sérelmek megfogalmazása saját élmények alapján történt. Többen a családon belül ért sérelmeikről kezdtek beszélni.
Megpróbáltunk érzelmeket kapcsolni hozzá, majd arról beszélgettünk, hogy mások milyen érzelmi állapotban vannak ilyenkor. A másoknak okozott sérelmekre nehezen találtak pédát, sőt még ilyenkor is a másik felet hibáztatták.
Lezárásként a Ho’ oponopono dalt hallgattuk meg.
Az órát a relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, a „Kitárom a világom..’ és a „Puha meleg, felengedek…” gyakorlatok megadták az óra hangulatát és nagyon tetszettek a gyerekeknek. A hónap dalát is nagy odaadással hallgatták.
A gyerekekkel először az örömleltárt készítettük el, ami meglepő módon nehezen indult. Az örömteli tapasztalatok gyűjtése során kezdetben nagy dolgokra gondoltak, különösen a tárgyak által okozott örömök kaptak főszerepet.
A tizenkét hónap című mese bemutatását követően a kedvenc hónapokról kezdtünk el beszélgetni. Ezután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy milyen apró dolgoknak is lehet örülni.
Az érzékszervek játék keretében a képeket egyes érzékszervekhez csoportosítottuk. A kakukktojás játékot nagyon mókásnak találták. Majd a megnevezett örömforráshoz kellett megérinteni a megfelelő testrészt.
Majd arról beszélgettünk, hogy kinek szeretnének örömet szerezni és mivel.
A téma lezárásaként meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című dalát.
A fenntartható boldogság óránkat az iskolánkban zajló beporzók hetére időzítettük. Először körbeültünk, átbeszéltünk, hogy az általános jóléthez, a fenntartható boldogsághoz mire van szükségünk, mi az, amire a legjobban kell vigyáznunk magunkban és a környezetünkben. A gyerekek nagyon ügyesen megfogalmazták, hogy a boldogság is a fenntarthatóság fontos része. És hogy mitől leszünk boldogok a gyerekek szerint: a támogató társainktól, a pozitív gondolkodásmódtól. Nagyon jó dolognak tartom, hogy bár nem mindent tudtak felsorolni, de az, hogy rájöttek arra, hogy a boldogság is fontos része a fenntartható jövőnek, nagyon jó gondolkodásmódra utal. Természetesen a környezetvédelem, a hulladékfelhasználás és több olyan fogalom is szóba került, ami szintén a fenntarthatóság része.
Így vettünk részt az óra második felében a méhészeti előadáson, hisz azt mindannyian tudjuk, hogy méhek nélkül nincs jövőnk. A foglalkozást méz-kóstolóval zártuk.