Cél….szinte mindenhol megjelenik az óvodapedagógusi munkák folyamán. De valóban vannak céljaink? Másoknak is át tudjuk adni a célt és az oda vezető utat? igen, szentül hiszem. Mindig reális, apró célokkal kell kezdeni mindent aztán a távlati cél már ki is alakul. A gyermekekben is fel kell kelteni a célt és az eléréshez való talentumokat. Ha cél tudatos mintát adunk, bármivé lehetnek a gyermekek. Mi pedagógusok vagyunk az eszköz, a lehetőség számukra. A rinyabesenyői gyermekek olyan környezetben élnek, ahol a cél a túlélés, a mindennapok terhein túl lenni….Az óvodában a gyermekeket és szülőket is rávezetem arra, hogy minden gyermekből lehet valaki, mindent elérhet de csak úgy, hogy támogatjuk őket. És ehhez első sorban nem anyagi forrásra van szükség, hanem pozitív megerősítésekre, rengeteg kommunikációra, sok-sok mesére és bátorításra. Mert a cél eléréséhez mindig a legnehezebb a legelső lépés. De ha ott vagyunk mellettük ilyenkor, és kicsi mustármagként ültetjük a szívükbe a lehetőségeket, akkor óriási fává növekedhetnek általunk. Olyan ez, mint a kis varázsdobozomból elővett kis apró kavicsok, fa lapocskák melyeket szinte mindennap használunk, egy út is így épül fel életünk során. Sok-sok minden van benne, lehet kanyargós, szerte ágazó, melyet együtt a közösség erejével, szívével és szeretetével teszünk meg. A szeretet tükör által bárminek láthatják magukat, amit mindenki elkészített és cél és feladat, hogy megőrizze és ha előveszi igazán lássa magát.

„Mindig többre vagy képes, mint hiszed. A legnehezebb mérföld mindig a legelső.”