„A megosztott öröm dupla öröm, a megosztott bánat fél bánat.”
Társas kapcsolataink folyamatosan változnak, bővülnek a közösségben. Ezeket a viszonyokat, a barátságok kialakítását is elősegítette novemberi témánk. Szociometriát készítettünk a jelenről, a meglévő kapcsolatokról, hogy a tanév második felében visszamérhessük azok alakulását, fejlődését, az esetleg peremhelyzetben lévő gyermekeket segítve. A „Süni irigy lesz” történet elmesélése után beszélgetést kezdeményeztem a cselekményről, a gyermekek elmondhatták véleményüket, ötleteiket a mese befejezéséhez. Elkészült a Barátság füzér, a karkötők, a Barát-sál összekapcsolta a Nyuszi csoport tagjait. Erősség fánk, önbizalomnövelő, pozitív hatással bírt az egész tanév során. A Fészekfogó játék rendszeresen előkerült a szabad játéktevékenység során.
Boldogságóra Alapprogram
A megküzdési stratégiák témáját különösen érzékeny és tapintatos módon dolgoztuk fel a gyerekekkel, életkoruknak megfelelő játékos eszközökkel. Célunk az volt, hogy megértést, empátiát és elfogadást alakítsunk ki bennük, és közben segítsünk felismerni, hogyan küzdenek meg mások – különösen a fogyatékossággal élő emberek – a mindennapi kihívásokkal.
Beszélgettünk arról, hogy vannak emberek, akik nem látnak, nem hallanak, vagy nehezebben mozognak, mégis ugyanúgy szeretnek, nevetnek, játszanak és élnek, mint mi – csak másképp. Játékos feladatokkal próbáltunk belehelyezkedni az ő helyzetükbe: sétáltunk bekötött szemmel, megpróbáltunk megérteni egymást hang nélkül, kézjelekkel, és ügyességi játékokat játszottunk egy-egy testrész korlátozásával.
A gyerekek rácsodálkoztak, mennyi találékonyság, türelem és bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki ezekkel a nehézségekkel éljen. Megértették, hogy megküzdési stratégia lehet az alkalmazkodás, a segédeszközök használata, vagy akár az, ha valaki elfogadja a segítséget másoktól. A foglalkozás során természetes módon beszéltünk az elfogadásról is: arról, hogy nem baj, ha valaki más – sőt, épp ez tesz bennünket különlegessé.
A gyerekek nagyon együttérzően és érdeklődve álltak a témához, és megfogalmazták, hogy ők is szeretnének segíteni, ha látnak valakit, akinek nehézsége van. A játékokon keresztül nemcsak másokat értettek meg jobban, hanem saját erőforrásaikról is tanultak: arról, hogy ők is tudnak türelmesek, találékonyak és segítőkészek lenni.
Ez a foglalkozás megalapozta bennük az együttérzés és a kitartás fontosságát, és egy kis magot ültetett el bennük: a nehézségek ellenére is lehet boldog, teljes életet élni – ha van bennünk erő, hit és szeretet.
A „Fenntartható boldogság” témája kapcsán a gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy milyen dolgok tesznek bennünket tartósan boldoggá – nem csak egy pillanatra, hanem hosszabb időre is. Megfogalmaztuk, hogy a szeretet, az együtt töltött idő, a figyelem és a kapcsolatok sokkal mélyebb örömet adnak, mint egy-egy játék vagy tárgy. A gyerekekkel közösen kerestük azokat az élményeket, amelyek igazán boldoggá tesznek bennünket – a válaszok között szerepelt az ölelés, a közös játék anyával-apával, vagy ha valaki mosolyog ránk.
Ebbe a témába szorosan kapcsolódott az Apák napjára való készülődés, amely során minden gyermek egy egyéni köszöntéssel készült az édesapjának. Saját kezűleg készítettünk apró ajándékot, rajzokat, kulcstartót, amelyekre a gyerekek maguk fogalmazták meg, miért szeretik az apukájukat, mit jelent számukra a közös idő. Ezeket személyesen is átadhatták az egyéni köszöntés keretében, ahol meghitt, örömteli pillanatok születtek.
A gyerekek büszkék voltak arra, hogy valami személyeset, szívből jövőt adhattak, nem csupán egy tárgyat, hanem szeretetet, figyelmet és saját gondolataikat. Megtapasztalták, hogy a boldogság egyik fenntartható forrása a szeretetteljes kapcsolatok ápolása – az, ha adhatunk, örömet szerezhetünk másnak, és együtt lehetünk.
Ez a foglalkozás és az apák napi esemény lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek átéljék: a boldogság nem mindig látványos, de annál mélyebb érzés, ha szívből jön és tovább él bennünk. Az egyéni köszöntések és az apák arcán látott öröm ezt a tapasztalatot csak tovább erősítették.
A hónap témája a „Boldogító jó cselekedetek” volt, amelynek feldolgozása során a gyerekekkel arról beszélgettünk, hogyan tudunk másokon segíteni, és milyen jó érzés másnak örömet szerezni. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek megtapasztalják: a jó cselekedet nemcsak annak ad örömet, akinek szól, hanem nekünk is – a szívünket melegséggel tölti el, amikor jót teszünk.
A téli hónapokra való tekintettel közösen gondolkodtunk arról, hogy a madaraknak milyen nehéz élelmet találniuk a hideg időben. Megbeszéltük, hogy mi, emberek is segíthetünk nekik ebben az időszakban. A gyerekek lelkesen sorolták az ötleteiket, és végül úgy döntöttünk, hogy madáreleséget készítünk. Magvakat, almát, zsiradékot használtunk, és együtt, kis csoportokban állítottuk össze az eledelt, amit aztán kihelyeztünk az óvoda udvarára, fák ágaira.
A gyerekek figyelték, hogy érkeznek-e madarak, és örömmel mesélték, ha látták, hogy csipegetnek belőle. Átélték, hogy az ő kezeik munkája segített az állatoknak, és ez a felismerés valódi, szívből jövő örömöt jelentett számukra.
A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy nemcsak a madarakról, hanem egymásról is gondoskodhatunk – egy kedves szóval, segítséggel, vagy csak azzal, ha figyelünk a másikra. A gyerekek így megtapasztalták, hogy a jó cselekedet nem feltétlenül nagy dolog, de nagy hatása lehet, és minden apró kedvesség számít.
Ez a közös élmény nemcsak a madaraknak segített, hanem a gyerekeket is érzékenyebbé, figyelmesebbé tette, és megtanította őket arra, hogy a jó szándék, az együttérzés és a cselekvés boldoggá tesz – másokat és minket is.
Az optimizmus gyakorlását ebben a hónapban játékos, élményszerű módon közelítettük meg a gyerekekkel. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent pozitívan gondolkodni, és hogyan segíthet az optimista hozzáállás abban, hogy jobban érezzük magunkat, még akkor is, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük.
Közösen megfogalmaztuk, hogy az optimizmus azt jelenti: bízunk abban, hogy a dolgok jól alakulnak, és keressük a jót minden helyzetben. A gyerekek saját példákat is hoztak – volt, aki elmesélte, hogy ha elesik, utána arra gondol, hogy legközelebb jobban fog figyelni, vagy hogy ha elromlik a játék, akkor lehet, hogy anya megjavítja, vagy újra lehet játszani mással.
A téma feldolgozásának egyik különleges eleme volt az „Optimizmus szemüveg” készítése. A gyerekek saját, színes papírból készült szemüvegeket vágtak, díszítettek és ragasztottak, amelyekre pozitív szavakat, képeket, színeket helyeztek el – olyanokat, amik számukra a vidámságot, reményt, örömöt jelentik. Amikor „felvették” ezeket a szemüvegeket, játékosan azt mondtuk, hogy most már csak a jót látják – még akkor is, ha valami bosszantó történik, próbálnak benne valami pozitívat találni.
A gyerekek nagyon élvezték a szemüveg viselését, többen egész nap magukon hagyták, és mondták: „Most épp optimistán nézem a világot!” A közös játék, alkotás és beszélgetés segített nekik abban, hogy felismerjék: a gondolataink ereje nagy, és ha megtanulunk jóra gondolni, akkor jobban is érezzük magunkat.
Ez a foglalkozás megtanította a gyerekeknek, hogy nem baj, ha valami nem tökéletes, mert a hozzáállásukon keresztül mégis szép élménnyé válhat. Az optimizmus szemüveg nemcsak kézműves alkotás volt, hanem egy szimbólum is – emlékeztető arra, hogy mindig nézhetjük a világot egy kicsit derűsebben.
Októberi témánk az optimizmus, feladatunk a pozitív gondolkodásmód megértése és elsajátítása volt. Nagyon hasznosnak bizonyultak a szakkönyvben szereplő történetek ( Tódi Törpe varázsszemüvege) Szomorú Szilárd és Boldog Blanka megszemélyesítése segítette a megértést, a játék lehetőséget adott az önkifejezésre, az arckifejezések, gesztusok gyakorlására. Közösen elkészítettük az optimista szemüvegeket, amelyeket viselve „szebb lett a világ” próbáltuk a környezetünkben lévő jó dolgokat észre venni. A ” Pozitív gyerek vagyok” című Bagdi Bella dal lehetőséget adott az élmények eltáncolására, kifejezésére mozgással tánccal.
Jánossomorjai Aranykapu Óvoda Újrónafői Tagóvodája
Bevezetőként egy pontösszekötős „boldog macit” színeztünk.
A téma a Boldogságóra zárása volt, egy kis beszélgetéssel Boldog Dórával.
Kedvenc témájuk a hála, a jó cselekedetek, a célok kitűzése és elérése, valamint a megbocsátás. Erről nagyon jó összefoglalót kaptunk. Folytatásnak egy ölelésláncot fűztünk, melyben az egyik kisfiú olyan zavarba jött, pedig nem szokott, hogy nyugtatásnak megöleltem. Kicsit oldott a feszültségén és folytathattuk a játékot.
Zárásul átadtam a hála okleveleket, majd közösen elénekeltük a Világomban minden rendben van c. dalt.
A júliusi hónapban a diákok egy plakátot készítettek a fenntarthatósággal kapcsolatban. A feladat során össze gyűjtötték a környezeti problémákat, majd erre igyekeztek megoldást találni.
A „Hála gyakorlása” témát a tanév első hónapjában dolgoztuk fel a csoport gyermekeivel közösen. Változatos ötleteket kaptam a Boldogságóra Program oldaláról, az elmúlt évek tapasztalatainak megosztása nagyban hozzájárult munkám sikerességéhez, a Boldog óvoda program eredményes megvalósításához. A gyerekek számára a közös beszélgetéseken, játékokon keresztül vált érthetővé, átélhetővé a téma, melyeket a mindennapokban többször is felelevenítettünk. A szakkönyvben ajánlott mesék, történetek (A hálafa története, Maci bajban van) segítették a megértést, az együtt gondolkodást. A feldolgozás során különböző műveltségei területeken keresztül is megközelítettük a hála fogalmának megértését, érzelmi intelligenciájuk fejlesztését. Készítettek a gyerekek hálabefőttet, hálakertet, hálafát. Örömmel tűzték fel a hálaleveletek a fánkra, mely két féleképpen is készült (hálakezek és hálalevelek), a nagy hálaszívbe kerültek a rajzok, amiért hálásak voltak. Megismerkedtünk Bagdi Bella Boldogságórára összeállított zenei anyagával, melyet a gyerekek hallás után könnyen megjegyeztek, megszerettek.
A tanulók plakátokat és színes rajzokat készítettek mellyel felhívják a figyelmet a Föld védelmére.