A júniusi hónap témája a fenntartható boldogság.
A reggeli beszélgetőkör során, a Bogyó és Babóca csoportba járó óvodásokkal megbeszéltük, hogy ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Olyan válaszok születtek, mint orvos, katona, űrhajós, hajóskapitány és pilóta. Felszínre kerültek olyan pozitív jellembeli tulajdonságok, mint a bátorság, kitartás, szorgalom, derű, segítőkészség melyekre ahhoz van szükségünk, hogy ezeket a jövőbeli álomszakmákat elérhessük. Ezért közösen el is készítettük ezen álomszakmák álarcát is, melyet mindenki magára ölthetett és átérezhette, milyen egy igazi hősnek lenni.
Fontosnak tartottuk azt is, hogy megbeszéljük, melyek lehetnek azok a negatív érzelmek, melyek gátolhatnak ezen célok elérésben. A kisóvodások szerint ilyen rossz érzelmek lehetnek: az irigység, harag, bánat, feszültség, unalom, undor.
Az „Agymanók” című mese szereplőinek bőrébe bújhattak a gyerekek és maszkok segítségével el kellett játszaniuk, hogy milyen lehet a: derű, bánat, harag, undor, majré, feszkó, irigység, uncsi, ciki, nosztalgia érzelmeket „magunkra venni”.
Zárásként elénekeltük közösen Bagdi Bella „Jobb veled a Világ!” című dalát.

Fenntartható boldogság

A foglalkozás címe: Boldog erdő
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy a boldogság bennünk van, de nagy szükségünk van társakra.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Boldog erdő mese elmesélése.
– Kirándulás
– Kihívás napja

A boldogságórát a csendespihenőben kezdtem. Amikor készültem a foglakozásra és elolvastam a mesét, arra gondoltam, elalvás előtt mesélem el a Boldog Erdő mesét a hosszúsága miatt, és ezt már az Aranykulcs mesénél is alkalmaztam.
Másnap utaltam a mesére, amire mindenki nagyon jól emlékezett.
Kirándulni mentünk, és a busz úton megfelelő alkalom nyílt a beszélgetésre.
Visszautaltam a Boldogságórákra, a mesékre, az elkészített alkotásokra.
Nagyon meglepődtem, mert mindegyik mesét felidézték, egymás szavába vágva emlegették a feladatokat.
A mozgásos feladatok, a humoros feladatok, kiemelten az emlékükbe vésődtek.
A hóoponopono-t többször is használták, ami a bocsánat kérés, és a humoros hangzása miatt, nem lehet nem megbocsátani.
Amikor felidézték a „szépet látó szemüveget”, a kétkezemmel szemüveget formáltam és elmondtam, hogy mit látok most a kiránduláson. Vidáman utánozni kezdtek, a lányok a szép virágokra fókuszáltak, persze a fiúk, mindenféle huncutságot mondtak, de ezeken jókat nevettünk, ami a jókedvhez, a boldogsághoz tartozik.
A szivecskék gyűjtése is megragadta az emlékezetüket, amikor Karácsony ünnepére készülve a jó cselekedeteket gyűjtöttük.
Elmesélték többen, hogy Anyukájuknak még mindig ott van kirakva a szívecske a szobában.
A mozgást nem hagyhattuk ki, beneveztünk a Kihívás napjára, ami egybe esett a kirándulásunk programjával. A szabadlevegőn végzett mozgás, a hegyre mászás felelevenítette a Lusta király mesét. Egy patakon átkelve, még a tutaj építésével is kacérkodtak, ami a mesében volt.
A Boldogságórák keretében nagyon sok olyan témát érintettünk, ami kiemelten fontos az érzékenyítésnél.
A Boldogságórák nélkül, talán meg sem említettünk volna több olyan fontos témát, mint a hála, a jó cselekedet, a megbocsátás.
A gyerekek a Boldogságórákon beszéltek először arról az érzésről, hogy hála, megtanulták kifejezni magukat, megtanulták meglátni a szépet a „szépet látó” szemüveggel, megtanulták, hogy lehet hibázni, lehet bocsánatot kérni, lehet és kell megbocsátani, és nagyon jó érzés kapni, de szívet melengető érzés adni, örömet szerezni másoknak.
Bízom benne, hogy a nagycsoportosok, akik iskolába mennek, útravalónak viszik magukkal a Boldogságórákat.
Óvodánk jövőre megpályázta az örökös Boldog óvodát, mert a Boldogságórákat látva, az óvodapedagógusoknak felkeltette az érdeklődését, motiváltnak érzik magukat egy továbbképzésre, szeretnénk a következő tanévben, minden csoportban megvalósítani a Boldogságórát.