A tanulók önállóan fogalmazták meg írásban, hogy mit tekintenek apró örömnek az életükben. Kiderült, hogy sokkal több élményt nem élnek meg, mert fel sem ismerik.
Végigolvastuk a Tudni kell megállni című olvasmányt, majd levontuk a tanulságot: meg kell állni, időt kell szakítani arra, hogy észrevegyük a világ, a pillanat által nyújtott apró örömeket, melyek folyamatosan áradnak felénk.
Szóban fogalmaztuk meg, hogy milyen örömforrást nyújthat nekünk a természet, a család, a barátok, a hobbi és a saját képességek kiaknázása.
Házi feladatként örömmandalát színeztek a tanulók, amely feladat főleg a fiúknak okozott problémát, mert az aprólékos munka nem az erősségük.
Boldogságóra Alapprogram
Foglalkoztunk ebben a fejezetben a kihívásokkal, problémákkal, kudarcokkal, konfliktusokkal. Megbeszéltük, hogy mindenre van megoldás, ha képesek vagyunk először is felismerni az akadályt, nyíltan beszélni róla, bevonni az esetlegesen érintett más személyeket, és őszintén elmondani érzéseinket, gondolatainkat úgy, hogy mások véleményét is meghallgatjuk.
Milyen problémák adódhatnak? Kihez fordulhatok segítségért?
A fenti kérdésekre táblázat formájában gyűjtöttek adatokat a tanulók.
Arra a feltevésre, hogy hasznos volt-e összegyűjteni, rögzíteni ezeket az információkat, egyöntetű igennel válaszolt a teljes csoport.
Az óra második felében gyors és helyben elvégezhető feszültségoldásra alkalmas módszerekről beszéltünk, majd játékos formában elő is adtuk.
A Nyíregyházi Bem József Általános Iskola 2. c osztályában a gyerekek imádják a sportokat. Rajzban mutatták be a kedvenc sportágakat amelyeken részt vesznek, vagy amit szeretnének kipróbálni.
Kötetlen beszélgetés során derült ki, hogy az álmodozás és a valós , elérhető célok kitűzése között milyen különbségek vannak.
A 11 éves gyerekek a vágy és a célok rejtelmei között nehezen tesznek különbséget.
Közösen felolvastuk a Mf. 72. oldalán található történetet a célokról, levontuk a tanulságokat, majd egyénileg megfogalmazták gondolataikat a látható képről.
A lehetőségek tárházát sorakoztattuk fel elméletben, majd önállóan írtak olyan helyzetekről, amelyekkel eddigi életük során találkoztak. Ki kellett egészíteniük egy megfigyeléssel, hogy tudtak-e élni, észrevették-e a lehetőséget, ha igen, akkor milyen személyes hasznuk származott belőle.
Jobb Veled a Világ címmel a 2. c osztály tanulói rajzban fejezték ki a boldogságot biztosító tetteket, örömöket, a fenntarthatóság segítését.
A foglalkozás célja, hogy a gyermekek felismerjék: mindenki képes jót tenni másokkal, és ezek az apró figyelmességek boldoggá tehetnek minket is. A középpontban a jó cselekedetek állnak – olyan hétköznapi tettek, amelyek örömet okoznak másoknak, és amelyekre a gyermekek már saját életükben is képesek.
A beszélgetés során közösen gyűjtöttünk ötleteket: Mi számít jó cselekedetnek? A gyerekek maguktól is említettek példákat, mint „segítettem felvenni a kabátját”, „adtam játékot másnak”, vagy „megöleltem anyát, amikor szomorú volt”. Ezután egy mesét hallgattunk meg a jószívű kisnyusziról, aki segített az erdő lakóinak – a történet segített érzékeltetni, hogy a jóság nem pénz, hanem figyelem kérdése.
A foglalkozás kreatív része a „Jó cselekedet fája” volt. Készítettünk egy nagy fát (rajz vagy kartonpapír), amelyre minden gyermek egy-egy levelet ragaszthatott fel. Ők vágták ki a saját levelüket. A levelekre rárajzolták vagy – a felnőtt segítségével – ráírtuk a legutóbbi jó tettüket. A gyerekek örömmel mesélték el, miért tették, amit tettek, és milyen érzés volt segíteni másoknak.
Tapasztalataim szerint a gyerekek büszkék voltak saját jó cselekedeteikre, és inspirálták egymást is. Többen mondták: „Holnap is csinálok valamit, hogy legyen új levelem a fán!” A foglalkozás hozzájárult az empátia, a segítőkészség és az érzelmi tudatosság fejlődéséhez, és erősítette a pozitív viselkedési mintákat a csoportban.
A 24/25 nevelési évet egy csodás évzáró műsorral zártuk. Egy mesét adtak elő a gyermekek a szeretetről. S a szeretetnek volt egy álma, hogy mindenkinek való váljék amit szeretne. A műsor végét a Van nekem egy álmom c. dallal zártuk, melyhez mozdulatokat is társítottam. A gyermekeke nagy örömmel táncolták, adták elő, majd a legvégén a Szép nap c. dallal zártuk az évzáró eseményt, ahol a szülők és gyermekek körben állva hallgatták meg a dalt, majd a végén a gyertya elfújása következett, amit egy gyermek fújt el és kívánhatott, majd új hagyományt teremtve egy piros hungarocell szívet adott át egy gyermek a fenntartónak, olyan céllal, hogy minden esztendőben a legfontosabb a sok nehézség mellett visszatalálni a szeretethez.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Ez az óra lehetőséget adott arra, hogy visszatekintsünk az eddigi boldogságórák témáira. A gyerekek meglepően sok élményre és gondolatra emlékeztek. Játékos feladatokon keresztül összegeztük mit tanultunk, hogyan változott a gondolkodásuk. Az óra jól mutatta, hogy a témák beépültek a mindennapi viselkedésükbe, és hatással voltak a közösség légkörére is.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Az órán azt jártuk körbe, milyen örömet okozhat mások segítése és a jószívű viselkedés. Mindennapi jó cselekedeteket gyűjtöttünk, amiket könnyedén megvalósíthatnak valamennyien -például egy kedves szó, segítség a társaknak… Többen elmesélték, milyen jó érzés volt, amikor ők tettek valami jót másokért. Az óra rámutatott arra, hogy hogy a boldogság sokszor egy mosollyal kezdődik.
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
Az órán a gyerekek fejlődtek az érzelmek azonosításában és megnevezésében. Képesek voltak felismerni, mikor érzik magukat szorongónak, szomorúnak, dühösnek…és meg tudták fogalmazni, mi segít nekik ezekben a helyzetekben : „anya ölelése, rajzolás, kutyázás”. Ezek arra utalnak, hogy ez a korosztály elindult a tudatos megküzdés irányába. A dalt nagyon élvezték, ötleteket gyűjthettek a feladatlap megoldásához, amit látható módon fel is használtak. A képen látható arcok utánzása nagyon motiválta őket, a feladat segítette a bátortalanabb gyerekek szereplését is. A mese különösen hatásos volt, a gyerekek könnyen azonosultak a szereplőkkel, tanulságot tudtak megfogalmazni. Élmény volt, amikor megfogalmazták, hogyan szorongtak az iskolába lépéskor, és hogyan múlt el ez az érzés…
