A gyerekek eljátszották a Föld szemüvegen át c. szerepjátékot, amiben a példamondatok meghallgatása után, nagyon kreatívak voltak. Megtapasztalták saját szerepüket jövendőbeli környezetük alakításában. Az Ubuntu… c. történet a gyerekeket elgondolkodtatta saját viselkedésükkel összehasonlítás.
Boldogságóra Alapprogram
Júniusi boldogságóránk témája: Fenntartható boldogság. Az órát beszélgetéssel kezdtük. Arról kérdeztem a gyerekeket, hogy mi okoz számukra boldogságot. Ezután boldogságkoktélt készítettünk papírból, amelyet kitettünk a faliújságra. Az órát a hónap dalával, a Jobb veled a világ c. dallal zártuk.
“UBUNTU” … Azt hiszem, ez lesz osztályunk új varázsszava. A kis elsősöket nagyon megérintette a történet. Sok vonatkozását ismerték fel saját hétköznapjaikban. Tanulságos volt nagyon. Le is ragadtunk ennél a történetnél, annak tanulságánál, majd pedig a kifestő színezésénél.
E hónapban a tanító nénivel a célkitűzésről tanultunk. Hogy jobban megértsük, miről is van szó, egy olyan témát választott, ami mindenkit érintett: a fogmosást.
Először közösen beszélgettünk arról, miért fontos naponta legalább kétszer fogat mosni. Megnéztünk egy rövid, vidám kisfilmet is arról, mi történik a fogakkal, ha nem ápoljuk őket rendszeresen. Aztán a tanító néni megkérdezte: „Ki szeretné, hogy egészségesek maradjanak a fogai?” Természetesen minden kéz a magasba lendült.
Ezután mindenki kapott egy kis „Fogmosó naplót” – egy színes, mosolygós fogakkal díszített lapot, amin reggel és este be tudtuk jelölni, ha fogat mostunk. Ez lett a célunk: egy teljes héten keresztül minden reggel és este fogat mosni.
A tanító néni azt is kérte, hogy otthon meséljünk erről a szüleinknek, és kérjük meg őket, segítsenek figyelni arra, hogy betartsuk a célunkat.
Pénteken mindenki visszahozta a naplót. Aki teljesítette a heti fogmosó célt, kapott egy kis matricát és egy „Tiszta Fogacska Bajnok” oklevelet. Akiknek nem sikerült minden nap, azok is meg lettek dicsérve, és megbeszéltük, hogyan lehet jövő héten még jobban odafigyelni.
Ez a hét megmutatta a gyerekeknek, hogy egy kis cél is sokat jelenthet, és hogy a rendszeresség fontos. Azóta is sokan folytatjuk a „fogmosó kihívást”, mert tudjuk, hogy a szép mosolyért tenni kell!
Az első osztályban nagyon izgatottak voltunk, amikor megérkezett a december. A tanító nénivel megbeszéltük, hogy a karácsony nemcsak az ajándékokról szól, hanem arról is, hogy örömet szerezzünk másoknak – akár egy kedves szóval, akár egy apró jócselekedettel.
Már a hónap elején megérkezett hozzánk a Mikulás. Verset mondtunk neki, énekeltünk, és ő megajándékozott bennünket egy kis csomaggal. Előtte mindenki lerajzolta, miben segített otthon vagy az iskolában – a Mikulás ezekből látta, mennyire igyekeztünk jónak lenni.
Később elkezdtünk készülni a karácsonyi műsorra, amit előadtunk az iskolában és az osztályban a szüleinknek.
Készítettünk saját kezűleg ajándékokat is. Mindenki húzott egy nevet az osztályból, és az illetőnek készített egy apró meglepetést – rajzot, díszt, képeslapot vagy saját készítésű mézeskalácsot. Nagyon boldogok voltunk, amikor átadhattuk egymásnak az ajándékokat, és láttuk, mennyire örül neki a másik.
Ez a decemberi időszak megtanított minket arra, hogy jót tenni jó érzés – és a legnagyobb ajándék néha egy mosoly vagy egy kedves tett.
Az első osztályban sokat beszélgettünk arról, milyen fontos, hogy kedvesek legyünk egymással, és hogyan tudjuk ápolni a barátságainkat. A tanító nénivel megbeszéltük, hogy a jó társas kapcsolatokhoz odafigyelésre, segítőkészségre és közös élményekre van szükség.
Egyszer egy különleges napot tartottunk az iskolában, amit a barátság jegyében szerveztünk. Párokba rendeződtünk, és közösen faragtunk tököt. Először megbeszéltük, milyen arcot kapjon a tök, aztán felváltva vágtuk, rajzoltuk, díszítettük a tanító nénivel. Figyeltünk arra, hogy mindenki véleménye számítson, és senki ne maradjon ki a munkából.
Amikor készen lettünk, kiállítást rendeztünk a tökből készült “barátság-lámpásokból”, és minden csapat mesélt egy kedves történetet arról, hogyan segítettek már egymásnak az iskolában. A nap végén körbeültünk, és mindenki elmondott egy jó szót a társáról.
Ez a nap sokat segített abban, hogy jobban megismerjük egymást, és még inkább odafigyeljünk arra, hogyan lehetünk jó barátok.
Az első osztályban az optimizmus témáját játékosan közelítettük meg. Először közösen megbeszéltük, mit jelent az, ha valaki “optimista”. A tanító néni mesélt egy történetet egy kisfiúról, aki mindig a dolgok jó oldalát nézte, még akkor is, ha valami nem sikerült neki elsőre.
Ezután rajzoltunk olyan helyzeteket, amikor valami rosszul alakult, de megpróbáltuk elképzelni, hogyan lehetne abból valami jót kihozni. Például, ha elromlott a játékunk, akkor lerajzoltuk, hogy készítünk belőle egy újat vagy máshogy használjuk.
Készítettünk egy “pozitív gondolatok” falat is az osztályban, ahová minden nap rajzoltunk egy jó dolgot, ami történt velünk. Így minden reggel jó hangulatban kezdtük a napot. Dalokat is tanultunk a jókedvről, és gyakran játszottunk olyan játékokat, amik segítettek abban, hogy vidámak maradjunk és bátorítsuk egymást.
A hónap végén egy kis előadást tartottunk a szülőknek arról, mit tanultunk az optimizmusról. Verseket mondtunk, énekeltünk, és megmutattuk a rajzainkat is.
Az órát egy beszélgetőkörrel kezdtük, ahol a gyerekek megosztották, hogy miért éreztek aznap hálát. Nagyon szép gondolatok hangzottak el – volt, aki azért mondott köszönetet, mert az anyukája finom reggelit készített, más azért, mert a barátja segített neki az öltözésben.
Ezután felolvastam egy rövid, kedves történetet egy kis elsős szemszögéből, aki megköszöni a szüleinek, a tanító néninek és a barátainak, hogy segítik őt nap mint nap. A gyerekek figyelmesen hallgatták, és a történet után megbeszéltük, mi is az a hála, és mi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban – még az apró dolgokért is. Gyakoroltuk a hála mondatait.
Fát ültettünk, ami az első osztály kezdetét, a közös együttműködést szimbolizálja. Ezzel is szebbé tettük iskolánk udvarát.
Megtanultuk József Attila: Kertész leszek, fát nevelek című versét.
Az év utolsó boldogságóráját a „medve vagyok cammogok” című mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a ráhangolódó beszélgetés témája a boldogság, a fenntartható boldogság volt. (Mit jelent a boldogság? Mitől érezhetjük magunkat boldognak? Mikor voltál utoljára boldog? Milyen érzés volt?)
Meghallgattuk és elénekeltük a hónap dalát, ami Bagdi Bella: Jobb veled a világ címet viseli.
Elkészítettük a saját boldogságkoktélunkat közösen, majd egy szép lufis színezővel zártuk az órát, melyből kiállítást rendeztünk.
Színezés közben többször elénekeltük a hónap dalát.