Nevelési célok
• Megérteni, hogy a boldogság nem „csak úgy jön”, hanem kialakítható.
• Rögzíteni a tanult boldogságfaktorokat (pl. hála, kedvesség, célok, jelenlét).
• Erősíteni az önreflexiót: mitől volt boldog a gyerek ebben az évben?

Apák napjára készültünk a gyerekekkel ezen a héten. Arról beszélgettünk, hogy kinek mi tetszik legjobban az apukájában, mire a legbüszkébb. Természetesen szóba került az is, hogy ki mit szeret csinálni a legjobban az apukájával. Érdekes volt, hogy milyen nagy lendülettel sorolták az élményeket, beszéltek az apukák munkájáról, a közös sportolásról, kalandokról. Térképet rajzoltak, arról, hogy merre jártak, mit láttak a patakparton.
Ezután már a felidézett emlékek mellett a fantázia is megjelent. Kincses térképek készültek, és a gyerekek kérésére napokig kincskereső kalózosat játszottunk az udvaron. A játék alatt különböző kalandokba keveredtünk: találkoztunk harcos indiánokkal, úsztunk a tengerben. világítótornyot kerestünk az éjszakában. Minden kalandban volt legalább egy szereplő, aki átsegített a nehézségeken: varázserőt vagy varázsigét adott. Varázspálca, és csoda kavics is volt a segítő tárgyak között.

Néhány nap múlva az egyik kisfiú egy rajzot készített. Elmondta, hogy mi van a képen:
– Ez egy vulkán. Szeretetvulkán. itt jön ki belőle a szeretet. Akire ráhullik, csillógós lesz. Az egész teste. Aki oda megy hozzá, tetőtől talpig csillogós lesz. (szinte látni lehetett a csillogást, ahogy gesztikulált közben)
– Ki mehet oda?
– Bárki! … és, ha csillogós lesz, utána így (két kezét közelíti a szíve felé) bemegy a csillogás a szívébe. És akkor boldog lesz. Mindig.