Az órát a hónap dalával kezdtük, majd beszélgetőkör következett, melynek során mindenki elmondhatta, hogy az elmúlt időszakban milyen helyzetben tapasztalhatta meg, hogy a megbocsátás boldogít bennünket, utána sokkal jobban érezzük magunkat.
A teremben kijelöltünk három sarkot: 1. könnyen megbocsátom, 2. talán megbocsátom, 3. nem bocsátom meg. Tíz különböző súlyú állítást fogalmaztam meg a korosztálynak megfelelő problémákról, konfliktushelyzetekről. A diákoknak abba a sarokba kellett állniuk, amely az adott kérdés alapján rájuk jellemző. Minden állítást rövid közös megbeszélés követett. Megbeszéltük, hogy láthatóan minden ember más és más, de fontos tudnunk: az, hogy megbocsátok az embernek, az nem egyenlő azzal, hogy semmisnek veszem a problémát, vagy elfogadom a tettet is. Magát a bocsánatkérést fogadom el, és ezzel együtt azt, hogy az ember esendő.
Ezután a tanulók emlékeikben kerestek olyan szituációt, mikor valakit megbántottak. Egy hozzá írt levélben kértek bocsánatot, melyet pár perc alatt fogalmaztak meg tömören. Megbeszéltük a megbocsátás lépcsőfokait, majd szerepcserés empátiajáték, végül meditáció következett.
Boldogságóra Alapprogram
Márciusban a boldogságóra eleji relaxáció és a hónap dalának eléneklése után kértem a gyerekeket, hogy most ne csak írjanak az apró örömökről, hanem készítsenek rajzokat, melyek olyan élőlényeket, tárgyakat ábrázolnak, melyek örömet okoztak nekik az elmúlt időszakban. Végül ezekből a rajzokból montázst készítettünk.
Rajzolás közben elolvastuk A boldogságpad című történetet és beszélgettünk arról, hogy a mindennapokban hogyan tudjuk észrevenni, felfedezni az apró örömöket. Kértem a gyerekeket, hogy akár az iskola udvarán jelöljék ki a saját boldogságpadjukat, ahol megélhetik az adott pillanat jelentőségét, felidézhetitek a múltbéli örömeiket, illetve tudatosan várakozhatnak a pozitív eseményekre.
Debrecen-Józsa Kerekerdő óvoda
A tündérek vajon léteznek?
A gyerekekkel való közös beszélgetés során elővettük a varázspálcánkat és a varazsszavakat egy selyem kendőbe tettük.
Egymás felé fordulva mondták a társaknak, hogy kit miért szeretnek, miért bocsassanak meg, s legközelebb vigyázni fognak, hogy ne okozzanak szomorúságot egymásnak. Jó volt látni a szeretet ölelést és a kedves pillantasokat.
A varázsfa festése közben vidám dalokat énekeltünk.
A februári boldogságóránkat a Pozitív élmények újraélése című zenés relaxációval kezdtük, mert az éneklés az egyik leghatékonyabb feszültségoldó technika. Olyan szólásokat, közmondásokat gyűjtöttünk, értelmeztünk, melyek segítenek nekünk mindennapi nehézségeink leküzdésében. Felelevenítettük, hogy mit jelent a problémaközpontú és az érzelemközpontú megközelítés.
Az előző tanévben megismert történetet (A szamár története) dramatizáltuk többféle stílusban.
Az órát meditációval zártuk, házi feladatként kértem, hogy gyűjtsék össze azokat a helyzeteket, melyeknél sikerült egy stresszhelyzetben megoldást találni, és a feszültséget levezetni.
Boldogságóra -Június
Fenntartható boldogság
Intézményünkben túl az évzáró – ballagáson már a nyári óvodai életet éljük. Bár már a szorgalmi idő véget ért, és nyári életszervezéssel, napirenddel éljük a mindennapokat, mégis fontosnak érezzük bizonyos szokások, hetirendi, illetve napirendi pontok meglétét a keretet adó, biztonságot nyújtó derűs légkör mindennapi kialakításához, fenntartásához. Ebben fontosnak tartjuk a mese szerepét, a mindennapi élőszavas mesélést. Ezért a gyermekek által már ismert és megszokott módon a verselés, mesélés tevékenység keretében valósítottuk meg ezt a témát. A Boldogságóra kézikönyvben ehhez a témához ajánlott mese segítségével vezettük be a témát. Bár a mese hosszú volt, mégis láthatóan figyelmesen hallgatták a főként 5-7 éves életkorú gyermekeink. A mesét követően kérdések segítségével próbáltuk megkeresni a már megismert boldogságfokozó összetevőket, gyakorlatokat. A gyerekek kis segítséggel ám annál nagyobb lelkesedéssel és felismeréssel sorolták, gyűjtötték össze a mese történéseiből azon boldogságfokozó gyakorlatokat, melyekkel a nevelési év során ismerkedhettek és elsajátíthattak. A tízből hatot össze is gyűjtöttek. Nagyon jó érzés volt, hogy mind az, amit és ami miatt fontosnak éreztünk, amit átadni kívántunk az megvalósult és tapasztalhatóak a változások az érzelmi intelligencia fejlődésében, az empatikus képesség fejlődésében a társas kapcsolatokban. A mesét követően egy már ismert dallal, Som virág, som virág… indultunk el abba a mesebeli Boldog erdő – Kerek erdőbe, ahol Dóra és Peti is járt. A mese motivációs ereje által egy öleléslánccal adtuk át egymásnak szeretetünket, mellyel az összetartozás érzését erősítettük. Úgy érzem, hogy egy jól sikerült témamegvalósítással az is érezhető volt, hogy a nevelési év során a boldogságóra témái célba értek, és a boldogságfokozó gyakorlatok valóban fenntarthatóvá váltak, az ismeretek elmélyültek, melyeket elő is tudtak hívni a mese segítségével.
Zalavár, 2025. 06. 17. – Zalavári Óvoda
Március hónapban a természetes, mindennapi örömök megélésére helyeztük a hangsúlyt. Célom az volt, hogy a gyerekek felismerjék: az öröm nem feltétlenül tárgyakhoz, hanem élményekhez, érzésekhez és a körülöttünk lévő világhoz kötődik. A tavasz beköszöntével egyre több időt tölthettünk a szabadban, ahol számos lehetőség adódott az érzékszerveink használatára és a természet közvetlen megtapasztalására.
Sétáink során megfigyeltük a virágzó fákat, megcsodáltuk a kiskertek színeit, és bogárnéző eszközzel közelről is szemügyre vettük a rovarokat. Külön örömöt okozott a gyerekeknek, hogy közösen díszíthettük az élősarkot, ahol virágokat szagoltunk, tapintottunk, és közben beszélgettünk az érzékszerveink működéséről. Az interaktív táblán játékos feladatokat végeztünk, amelyek segítségével tovább mélyítettük a tudást arról, hogy melyik érzékszerv mire való, és miként segítenek minket a világ megismerésében.
A természetes öröm témájához kapcsolódva megtanultuk az „Imádok élni” című dalt, amelyet mozgással, körjárással, tánccal kísértünk. Illóolajokat is használtunk, így az illatok segítségével is bekapcsolódtak az érzékszerveink az élményfeldolgozásba. Fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy az öröm megélése nem csak napsütésben, hanem esős, borongós időben is lehetséges. Ezt a gondolatot többféle tevékenységgel is alátámasztottuk.
Egyik nap „napimádás” relaxációs gyakorlattal indítottuk a foglalkozást, majd meghallgattuk a „Meseországba megyünk – Esőtánc” című mesét, amelyet közösen át is beszéltünk. Az esős idő témájához kapcsolódva mondókákat és dalokat ismételtünk, mint például: „Süss fel nap”, „Ess eső, ess”, „Esik az eső, süt a nap”, „Gyülekeznek a felhők”. A gyerekek különféle mozdulatokkal utánozták az időjárási jelenségeket: fújt a szél, esett az eső, dörgött az ég, kopogott a jég – így játékosan közelítettük meg a természet változásait. Közben beszélgettünk arról is, mire használható az esővíz, mit csinálhatunk eső után, és milyen érzések, tapasztalatok kapcsolódnak ezekhez az élményekhez.
Hangszereket is bevontunk: rumbatökkel és csörgődobbal utánoztuk az eső hangját. A gyerekek rajzokon keresztül fejezték ki, mi okozott nekik örömet egy esős napon, vagy mit találnak szépnek, érdekesnek az esőben, eső után – például a szivárványt. A rajzokat kivágtuk, és elhelyeztük a robotméhecske pályán, így a tevékenységet játékos digitális élménnyel is összekapcsoltuk.
Az egyik kedvenc feladat az volt, amikor az „Örömmanót” vezettük el a szivárványhoz – az út során olyan állomásokkal találkoztunk, mint pocsolyák, gumicsizma, esőkabát, majd kisütött a nap, végül megjelent a szivárvány.
A tevékenységet az „Imádok élni” című dal újrahallgatásával és egy közös „esőtánccal” zártuk, amely során a gyerekek ismét átélhették, hogy az öröm sokféle formában jelen lehet az életükben – még egy esős napon is.
Boldogságóra Éves Beszámoló – 2024/2025
Az idei tanévben először csatlakozott intézményünk a Boldogságóra programhoz. A program kezdetén kíváncsisággal és lelkesedéssel vágtunk bele ebbe az új élménybe, amely végül az év során nemcsak a gyerekek, hanem számomra is gazdagító és felemelő tapasztalatokat nyújtott. Hónapról hónapra érezhető volt a fejlődés mind a gyermekek nyitottságában, mind az órai hangulatban, valamint a közösség kohéziójában.
Programindítás és kezdeti tapasztalatok
Az első hónapokban még ismerkedtünk a program tematikájával és módszertanával, de már ekkor is pozitív visszajelzéseket kaptunk a gyerekektől. Az órák játékos, élményalapú felépítése hamar megnyerte őket. Törekedtem arra, hogy az adott témák mindig kapcsolódjanak a gyerekek hétköznapjaihoz és élményeihez, így az apró örömök, a hála, az optimizmus és az érzelmek tudatosítása is természetes módon váltak a mindennapok részévé.
Folyamatos fejlődés
Az év előrehaladtával egyre nagyobb örömmel és aktivitással vettek részt a tanulók a boldogságórákon. A tematikus hónapok változatossága – például a megbocsátás, a társas kapcsolatok ápolása vagy a célok kitűzése – mindig új megközelítéseket kínált a beszélgetésekhez, játékokhoz és alkotó feladatokhoz. A tanév második felére már egyre mélyebb beszélgetések alakultak ki, a gyerekek bátrabban osztották meg gondolataikat, érzéseiket.
Kiemelten népszerűek voltak azok a foglalkozások, ahol a természet, a mozgás és a szabad tér is szerepet kapott. A séta, mint tudatos jelenlétet fejlesztő eszköz, többször visszatérő elem volt az órákon, és a gyermekek rendre azt jelezték vissza, hogy ezek jelentették számukra a legnagyobb élményt. Az apró örömök felismerésére irányuló gyakorlatok (mint például a „mi tett ma boldoggá” körkérdés vagy a boldogság-napló) szintén kiemelkedő hatással bírtak.
Visszajelzések és hatás
Az év végén kérdőíves formában is visszajelzést kértem a gyerekektől. A válaszok alapján elmondható, hogy a program kedvelt és várt része lett a heti rutinjuknak. Leggyakrabban az apró örömök, a közös játékok és a természethez kapcsolódó tevékenységek kerültek említésre. Többen megjegyezték, hogy az órákon tanultakat otthon is alkalmazzák: megosztják szüleikkel a pozitív élményeket, vagy próbálnak nyugodtabban, megértőbben reagálni különböző helyzetekre.
Összegzés és jövőbeli tervek
Első évünket a Boldogságóra programban sikeresnek és építőnek értékeljük. A tanulók fejlődése az érzelmi tudatosság, az együttműködés és a pozitív gondolkodás terén kézzel fogható volt. A program nemcsak a gyerekeket, hanem a nevelői közösséget is inspirálta, új szempontokat adott a nevelőmunka során. Bízunk benne, hogy jövőre még gazdagabban, tudatosabban és tapasztaltabban folytathatjuk a programot, tovább erősítve az iskolai jóllét kultúráját.
Elérkezett az idei tanév utolsó hónapja, ezzel együtt a témája is. Sorra átbeszéltük, hogy mit is csináltunk a tanév során. Hogyan fejlődött gondolkodásunk, véleménynyilvánításunk. Sok őszinte gondolatmegosztás és beszélgetés során megértettük a program adta tudnivalókat. Az elmélet megtanulása alatt gyarapítottuk tudásunkat, a játékok közben fejlődött problémamegoldásunk, gyógyítottuk egymás lelkét. Az évfolyam tagjai közelebb kerültek egymáshoz. Öröm volt látni, hogy egy kis családdá formálódunk évről-évre. Nem hagyunk ki a feladatokból, a kedves kis játékokból senkit sem. Sorra vettük a megoldandó feladatokat, kedveskedtünk egymásnak a hátizsák játékkal. Felsoroltuk a programokat labdánk segítségével. Végül nevetés és vicces emlékek között kutakodva összefoglaltuk a tanultakat. Nagyon szeretjük a program zenéit, a közös időtöltéseket. Nem utolsó sorban örülünk, hogy elérkezett a várva-várt nyári szünet. Kellemes feltöltődést, jó nyarat kívánunk mindenkinek!
Elérkeztünk az utolsó óránkhoz.
Fenntartható boldogság.
Felelevenítettük a témákat. A gyerekek elmondták, hogy segítséget kaptak a stressz kezeléséhez, amit alkalmaznak. Figyelnek az apró örömökre. A pesszimista, optimista szemüveg nagyon tetszik nekik. Elérhető célokat tűznek ki. Megértették, hogyha haragudnak másokra, azzal maguknak tesznek rosszat.
Az óra végét mozgással az udvaron töltöttük. Akadálypálya, rajzolás, vízipisztolyozás.Sokat nevettünk, jól éreztük magunkat.
Jobb veled a világ oklevelet kaptak a gyerekek a bizonyítvány mellé.
Az utolsó boldogság fokozó témánk a fenntartható boldogság, amely az összes eddigi témát magába foglalja. Szokásainkhoz híven a tevékenységet a szívpárnával és a hála zenéjével kezdtem, mellyel rá tudtunk hangolódni a tevékenységre. Bezzeg Andrea: Boldog erdő- Kerekerdő meséje után arról beszélgettünk, hogy Kerekerdő melyik részén lennének szívesen?
Ezután beszélgettünk az évünk legboldogabb pillanatairól, amit a gyerekek le is rajzolhattak.
Az udvaron Öleléstáncot játszottunk, majd bekapcsoltam a gyerekeknek a hónap zenéjét, a „Jobb veled a világot”, amire önfeledten táncolhattak. Az udvaron gyűjtött kövekből, fadarabokból a gyerekek szív és mosolygós smiley formákat rakhattak ki, botocskával szív emberkét rajzolhattak a földre.