A testmozgás témája nagyon közel áll az óvodás korú gyerekekhez, mivel alapvető igényük a mozgás. A téma hangsúlyozásához Bezzegh Andrea: A lusta király meséjét hívtam segítségül. Illetve a gyermeknap eseményei is segítették a mozgás fontosságának hangsúlyozását, ahol játékos mozgásos feladatokban vehettek részt a gyerekek, egy mesejáték /Morzsa színház előadásában, A kiskakas gyémánt félkrajcárja/ megtekintése után az óvoda udvarán. Volt célbadobós, kötélhúzás, közlekedési verseny stb.
Boldogságóra Alapprogram
A megbocsátás témáját a közeli parkba terveztem, és elsősorban a szomszéd csoport nagycsoportos gyermekeivel közösen a délutáni pihenőidőben, meseterápiás módszerrel ötvözve. Indulás előtt megkértem a gyerekeket, hogy útközben jól nézzenek körül figyeljék meg a természet értékeit. A parkba érve a leterített plédek szolgáltatták a mesei helyszínt. Majd madarak, fák képeit nézegetve hangolódtunk rá a mesére, amely ebben az esetben Fésűs Éva: A büszke tölgyfa meséje volt. A mese jól szemlélteti a megbocsátás fontosságát, a boldogság eléréséhez. Majd közösen a parkban található természeti kincsekből készítettük el a mi büszke tölgyfánkat.
Az apró örömök témájának bevezetéséhez először vidám és szomorú arcokról készült képeket nézegettünk, majd Bezzegh Andrea: Újra együtt című meséjével folytattam. Ezután beszélgetőkörben feljegyeztem a gyerekek válaszát, a Mi okoz neked örömet? kérdésre. Végül megkértem őket rajzolják le azt, ami számukra örömet okoz. Az elkészült rajzokból kollázst készítettünk. Mi sem bizonyítja jobban, mennyire megértették a témát, mint, hogy a válaszok a családi, baráti kapcsolataikhoz, a minőségi időtöltéshez kapcsolódtak és nem a kézzel fogható tárgyakhoz.
Ekkortájt már a farsangi témahét is aktuálissá vált, ezért Molnár-Kovács Emese és Ferencz Edit: Medvecukor farsangol című meséjét választottam a téma feldolgozásához, melyben egy kismackó nagy gondja, mi is legyen a farsangon, számára ez a megküzdés, végül a tanítónéni segítségével sikerül megoldást találnia. A mesét követően akadálypálya leküzdésével lehetett eljutni a vizuális tevékenységhez, ahol mindenki elkészíthette saját busó álarcát, illetve a hét során közösen küzdöttük le a farsangi mulatsághoz szükséges jelmezek kiválasztásának, elkészítésének nehézségeit végül egy remek farsangi mulatsággal zártuk a projektet.
Ismét Bezzegh Andrea meséjének segítségével kezdtük a téma feldolgozását, melynek címe: Boldogvár meséje. Ezt követően közösen megrajzoltuk a mi Boldogságvárunkat. Illetve a közlekedés témahetét is bevonva, közös közlekedési eszközök készítése volt a cél, melyhez banános papírládát használtunk, és végül a gyerekek közösen megtervezték az általuk elképzelt város közlekedési útvonalát is.
A téma felvezetéseként Monic Wilder: Advent című meséjével indítottam, mivel ez már az Adventi ünnepkör idejére esik. A mese jól hangsúlyozza, hogy nem a drága ajándékok az igazán fontosak a boldogsághoz, hanem a család, a barátok. Majd közösen beszélgettünk róla, hogy az igazi jó cselekedet, az, amit azért teszünk másoknak, hogy segítsünk, és nem várunk érte viszonzást. A téma kibontásához „Jó cselekedet manók” játékot játszottunk, a hét során matricával jutalmaztam azokat a kismanókat, akik kérés nélkül is segítségemre vagy társaik segítségére voltak, valamint a szülőket közös „Add tovább a jót játékra invitáltuk” melynek lényege, hogy vegyék észre a körülöttük lévő jó cselekedeteket, akár csak egy mosolyt, és ezt továbbítva ők is tegyenek valami kis jót valakivel, majd kérjék meg az illetőt, hogy ő is adja tovább 3 embernek a jó cselekedetet. Ha van kedvük osszák meg velünk a történetüket, ehhez kihelyeztünk az óvoda bejárataihoz egy-egy „postaládát” amibe akár névtelenül is elhelyezhették a történetüket.
„Jó cselekedet az, ami boldog mosolyt varázsol más arcára.”
Mohamed
Ebben a hónapban arról tanultunk, hogyan lehet a boldogságot sokáig megőrizni, nem csak egy pillanatra érezni, hanem hosszabb időn keresztül boldognak lenni. Megtanultuk, hogy nemcsak akkor lehetünk boldogok, ha minden tökéletes, hanem akkor is, ha a nehéz helyzetekben is észrevesszük a jót.
Mit tanultak a gyerekek?
Hogy a boldogságért tenni kell.
Nem mindig jön magától – segíthetünk neki, ha jó dolgokra figyelünk, kedvesek vagyunk másokkal, és észrevesszük, mi mindenért lehetünk hálásak.
Hogy mindenki mástól lesz boldog.
Lesz, akit a rajzolás, mást a játék, a természetben töltött idő vagy a barátokkal való együttlét tölt fel.
Hogy a boldogság belülről jön.
Ha szeretjük magunkat, jót teszünk másokkal, és próbálunk minden helyzetben a jóra figyelni, akkor könnyebb boldognak maradni.
A foglalkozáson beszélgetünk arról, mitől leszünk boldogok, lerajzoltuk vagy leírjuk, mi tesz minket boldoggá.
Készítettünk egy „boldogságtervet” – ami segít, ha szomorúak vagy dühösek vagyunk.
Játszottunk, énekeltünk, és figyelünk arra, hogyan lehet jobbá tenni a napunkat és másokét is.
Ha megtanuljuk, hogyan lehet boldognak maradni akkor is, amikor nem könnyű, akkor erősebbek, kedvesebbek és magabiztosabbak leszünk. Így nemcsak mi leszünk jobban, hanem a körülöttünk lévők is!
Ez a téma egy nagyon szép lezárása volt az egész éves boldogságórás munkának, hiszen segít abban, hogy a gyerekek a tanultakat beépítsék a mindennapjaikba, és a boldogság ne csak egy érzés, hanem egy szokás legyen számukra.
Ez a témakör arra hívja fel a gyerekek figyelmét, hogy a rendszeres testmozgás nemcsak a testet tartja egészségesen, hanem segít boldogabbnak, energikusabbnak, kiegyensúlyozottabbnak is érezni magunkat. A mozgás hatására boldogsághormonok szabadulnak fel a szervezetben, amelyek javítják a hangulatot, csökkentik a feszültséget és segítenek megbirkózni a stresszel. A gyerekek megtanulják, hogy a mozgás lehet szórakoztató, játékos és egyben hasznos is – különösen, ha rendszeresen végzik.
A mozgás örömforrás – nem csak a sportórákon, hanem a szabadidőben is.
A rendszeres testmozgás jobb kedvre derít.
A mozgás segít abban, hogy jobban tudjunk koncentrálni, tanulni.
Mozogni nem csak sportoláskor lehet – a séta, ugrálás, tánc, játék is számít!
A mozgás közben együtt lenni másokkal közösségi élmény is.
„Boldogságtánc” Készítettek közösen egy rövid, vidám táncot egy pozitív zenére. Mozgás közben figyelték meg, hogyan változik a hangulatuk. Könnyű dolgom volt, mert többen járnak modern táncra.
„Érzésfutás” Egy érzést mondtam (boldog, szomorú, dühös, nyugodt), a gyerekeknek pedig úgy kellett mozogniuk (sétálni, futni, ugrálni), ahogy szerintük az az érzés mozogna.
„Mozgásos boldogságkártyák” –at készítettünk, amiken egyszerű mozgások szerepelnek
(„ugorj 10-et”, „járj, mint egy kacsa”, „forogj körbe 3-szor”, „adj pacsit 5 embernek”). A gyerekek húztak egyet-egyet és végrehajtották.
A testmozgás témája fontos része a Boldogságóra programnak, mert segít a gyerekeknek megtapasztalni, hogy a mozgás nemcsak az egészségükre van jó hatással, hanem a hangulatukra, önbizalmukra, sőt még a kapcsolataikra is. Az élményszerű, játékos megközelítés pedig elősegíti, hogy a mozgás szeretete hosszú távon beépüljön a mindennapjaikba.
Ebben a tanévben tartottam először boldogságórákat. Az órák általában jól sikerültek. A tanulók nyitottan fogadták a foglalkozásokat, érdeklődőek és aktívak voltak, különösen azoknál a témáknál, amelyek személyes élményeikhez is kapcsolódtak.
A foglalkozások során igyekeztem a gyerekek életkorához és igényeihez igazítani a módszereket, játékkal, beszélgetéssel és közös gondolkodással dolgoztunk. A pozitív szemlélet, az érzelmi intelligencia fejlesztése és az önismeret erősítése hangsúlyos szerepet kapott
Összességében hasznosnak és értékesnek tartom a boldogságórák megtartását. Az idei tanév során szerzett tapasztalataimra támaszkodva a jövőben szeretném az órákat még tudatosabban és átgondoltabban megtervezni és megtartani.
Utolsó alkalmunkat Boldog Dórával a fenntarthatóság jegyében kezdtük meg. A gyerekek nagyon örültek most is, amikor meglátták Boldog Dórát, aki mindig bekukkant a csoport szoba ajtaján, mielőtt belépne.
Csendes relaxációval kezdtünk, halk zenével. Majd Napimádással folytattuk. Kicsit felélénkültünk a Repül a madár…. gyakorlattal.
Ahogy ezzel végeztünk elő kaptuk kedves léghajónkat és elutaztunk Dórával és Petivel együtt. A gyermekek érdeklődve hallgatták a mesét. Nagyon jól emlékeztek a történetre. Jó meglátásaik volt a beszélgetésben, sokféle ötletük volt a boldogság fenntartására.
Miután léghajónkkal visszautaztunk, a Seprűtánc gyakorlattal folytattuk. A gyerekek nagyokat nevettek közben és együtt megláttuk, hogy a nevetés az egyik legjobb fenntartó erő és jele is a boldog állapotnak.
Végezetül csendes relaxációval zártuk le az alkalmunkat. Boldog Dóra még elbúcsúzott a gyerekektől a nyárra és mindenkinek sok boldog pillanatot kívánt.
