Az ember társas lény: mindennapi életünket mélyen átszövik kapcsolataink – a családtagjainkkal, barátainkkal, osztálytársainkkal, tanárainkkal, vagy akár egy ismeretlennel váltott kedves szó is hatással lehet a közérzetünkre. A boldogságérzetünk egyik meghatározó pillére, hogy mennyire vagyunk képesek kapcsolódni másokhoz, bizalmat építeni, együttműködni, és hogyan kezeljük az esetleges konfliktusokat.
A mai foglalkozás célja, hogy a tanulók játékos, élményszerű formában megtapasztalják a pozitív társas kapcsolatok jelentőségét, és tudatosabban figyeljenek arra, hogyan viszonyulnak egymáshoz a mindennapokban. Megtanulják felismerni a jó kapcsolatok jellemzőit, valamint azt is, hogyan lehet építően kommunikálni és támogatni egymást.
A mai foglalkozást drámapedagógiai módszerekre alapoztam, ezért a tanterem berendezését is ennek megfelelően átalakítottuk. A padokat a terem szélére helyeztük, így egy tágas, szabad teret alakítottunk ki, amely elegendő mozgásteret biztosított a különböző feladatok és gyakorlatok elvégzéséhez.
Köszönés: A terem közepén mindenki lassú tempóban sétál úgy, hogy a másikat ne lökje fel. A sétálásnak nincsen meghatározott iránya. Keress magadnak egy párt! felkiáltásra a tanulók kerestek maguknak egy párt, akit alsó pacsival kellett üdvözölni. Ő lett az alsó pacsis barátjuk, amit meg kellett jegyezni. Ezt követően újabb sétára indultak a gyerekek. Gyorsan keress magadnak egy másik párt! felkiáltásra egy másik társához kellett odamennie (az előzőhöz nem lehetett) és egy felső pacsival üdvözölni. Ő lett a felső pacsis barát. Újabb séta következett. Majd keress magadnak egy másik párt! felkiáltásra újra párba álltak a gyerekek. Szintén olyan társhoz, akivel eddig még nem voltak párok. Köszöntsd a társad egy öklös pacsival. Negyedjére is sétálni indultak a gyerekek és egy negyedik párt keresni a végén. Őt kézfogással kellett üdvözölni. Ezt a négy barátot meg kellett jegyezni, mert a feladat még csak ezután kezdődött. A gyerekek újabb és újabb sétákra indultak majd mindig az adott utasítás szerint kellett megkeresni hol a kézfogós, öklös pacsis, alsó pacsis és felső pacsis barátot és a megtanult módon köszönteni egymást.

Foglalkozást kezdő relaxáció: Napra forgó a napraforgó
Török ülésben, a két kart magasra emelve csak a törzset fordítjuk el jobbra, mintha onnan sütne a nap, majd balra, mintha onnan sütne most a fény. Két jobbra, majd balra fordulás után: lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar mondókára a gyermekek előre ejtik a fejüket, és a hát domborításával a térdükre borulnak.
Foglalkozást kezdő zenehallgatás/éneklés:
Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.
A zenehallgatás alatt körben álltunk a gyerekekkel és igyekeztünk a dalban elhangzottakat megcsinálni. „Ha boldog vagy, tapsolj a kezeddel… (dobbants jó nagyot, nyújtózkodj magasra…”) A dalt meghallgattuk még egyszer. Mivel annyira fülbemászó, egyszerű a dallama, második alkalommal már a gyerekekkel együtt énekeltük a dalt.
A téma bevezetése
Barát-sál: Összegyűjtöttünk több sálat, hogy körben állva egy körsálat meg tudjunk tartani! A körsálat lassan mozgattuk, hogy körbe-körbe adódjon, kézről-kézre. Majd mindenki elmondta a saját nevét, és egy kedves gondolatot a mellette álló társáról, ami kapcsolódik az elmúlt napok történéseihez (pl.: „Barni nagyon gyorsan futott tesi órán”). Majd kipróbáltuk, hogyan tudunk körként együtt mozogni, miközben a sálat is kézben tartottuk! Végül arról beszélgettünk lehet az a “Barát-sál”? Mire jó? Hogyan működik? Mikor van rá szükség? Ha a tiéd lenne, kinek adnád kölcsön? Kinek adnád oda örökbe, ajándékként?

Téma feldolgozása drámajátékokkal
Ki enged ki?
Egy gyerek kimegy a teremből. A többiek körben állnak, olyan távolságra, hogy kinyújtott karjukkal elérjék egymást. Akit behívunk, a kör közepére áll, és megpróbál kisétálni a körből. De nem akárhol! Amíg kint volt, kiválasztottunk két gyereket, akik átengedhetik őt. Csak a tekintetekből lehet kitalálni, kik engedhetik ki. Mosolyogni tilos! Ha rossz helyen próbál kijutni, csak elé tartják az ott állók a kezüket, jelezve, hogy itt nincs kijárat. Az a tapasztalat, hogy ha megtanítjuk a gyerekeket a mély, türelmes figyelemre, hamar megtanulnak olvasni a tekintetből. Megtapasztalhatják, mi a különbség a felszínes nézegetés és a valódi figyelem között.
Közös bennünk
A gyerekekkel körben álltunk. „Fusson középre, aki… szereti a gombát / fél a pókoktól / szeret úszni / épített télen hóembert / építeni jobban szeret, mint rajzolni / van kistestvére!” stb. Akikre igaz az állítás, befutnak középre. Mindig csak azoknak kell középre futniuk, akikre igaz az állítás. Nézzetek jól körbe és jegyezzétek meg, kik a szomszédaitok! Két-három kör után kérjük meg a gyerekeket, mondják el, kikkel voltak „egy kupacban”, kikkel volt megegyező tulajdonságuk.
Körbe-körbe karikába
Körben álltunk, egymás kezét fogva. Egy valaki kezére egy hullahopp karikát akasztottunk. Egymás kezét közben nem engedtük el. A karikához legközelebb állónak kellett átbújnia a karikán anélkül, hogy a lánc ne szakadjon el. Így ment végig a karika a csoporton. Egymást persze közben lehetett segíteni. (kezek elengedése nélkül). A csapatmunka a mindennapi életünk fontos része. Beszélgettünk arról, hogy mi jut eszükbe arról, hogy „csapatmunka”? Mikor munkálkodtak együtt legutóbb csoportként? Mi az, amit együtt, közösen szoktak csinálni, illetve miért és mikor lehet jobb csapatban dolgozni, mint egyedül.
„Barátságfüzér” készítése
A barátságfüzérhez kivágható lány és fiú sablonokat kaptak a gyerekek. Saját magukat kellett elkészíteniük. Filctollal vagy ceruzával színezték ki a sablonokat végül kivágták. Az elkészült alakokat végül nem füzérként fűztük fel, hanem a tantermünk ajtajára ragasztottuk. Ezzel is erősítve az összetartozás érzését.
Új reggeli köszöntőtábla bevezetése: Pacsizzatok az ajtóban!
Reggelenként az ajtóban különféle módokon köszöntöm tanulóimat. Lehet pacsizni, ökölpacsizni, ölelni stb. Kinek mihez van kedve aznap. Nagyon népszerű lett a gyerekek körében. Időnként ők maguk állnak az ajtóba, akár szünetekben, és így köszönnek egymásnak.