A „fenntartható boldogság” téma köré szervezett júniusi boldogság órával azt szerettem volna elérni, hogy a gyerekek tapasztalják meg: a boldogság nemcsak a „játék most”, hanem az is, ha vigyázunk egymásra, a természetre, és együtt örülünk egyszerű dolgoknak. Ennek érdekében – a játékos, érzelmi és képi élményeken keresztüli tanulására építve – terveztem a hónap tevékenységeit.
A környezetvédelmi világnaphoz kapcsolódva kirándultunk a zalakarosi Ökoparkba, ahol számtalan lehetőségünk nyílt felfedezni, hogy a boldogság nemcsak a saját örömünkről szól, hanem arról is, hogy másokkal és a természettel összhangban élünk. Olyan egyszerű örömöket éltünk át, mint megölelni egy fát; rácsodálkozni a tó fölött repkedő, számtalan színben pompázó szitakötőkre; megfigyelni a fiókáit terelgető kacsacsaládot, vagy a tóban úszkáló halrajokat. A kiserdőben kanyargó égerösvényt követve megtaláltuk az erdő tündérét, aztán tovább haladva megismerkedtünk az erdőt benépesítő növényekkel, állatokkal. Olyan közös, szeretetteljes élményeket éltünk át, mint a fűben ülve elköltött szendvicsebéd, vagy a domboldalról való legurulás. A gyerekek együttműködését, empátiáját igyekeztem fejleszteni a szembekötős játékkal, amikor a tereptárgyak közé kifeszített kötél mentén kellett végighaladni, majd egy „látó” vezetett egy „nem látó”-t megtapasztalva a vakság érzését. A közösségi és egyéni felelősségvállalás erősítette a sövénylabirintus és az abból kivezető út megtalálása.
Aztán másnap az óvodában a Napimádás relaxációs gyakorlat után a szőnyegen körbeülve beszélgettünk arról, kinek mit jelent a boldogság, mitől érzi magát boldognak? Felelevenítve a kiránduláson szerzett élményeket, tapasztalatokat, mindenki elmondhatta mit szeret a természetben (napsütés, virág, fa, madár…) és mit tudunk tenni, hogy ezek sokáig megmaradjon?
Mindenki megfogalmazhatta, hogy szerinte mitől lesz a természet „boldog”: „A természet boldog, ha: „nem szemetelünk”, „locsoljuk a virágokat”, „nem bántjuk az állatokat” stb.
Zárás képen a boldogság körben ülve mindenki elmondhatta: mi tetszett neki legjobban, vagy hogyan és mire fog vigyázni a természetben járva. A foglalkozást a természethez kapcsolódó legkedvesebb dalainkkal zártuk.
Az óvodai évzáró ünnepségünk az évkör felidézésével kezdődött, az évszakokhoz, hónapokhoz kapcsolódó kedves verseink, dalaink felelevenítésével. Aztán a kicsik eljátszották a Szélesszájú béka és a gólya találkozását, majd a Gomba alatt című mesét dramatizáltuk. Persze nem hiányozhatott a közös kedvenc, a Szivárvány dal és tánc sem, majd elköszöntünk az iskolába indulóktól.
Az afrikai gyermekek világnapjához kapcsolódva elmeséltem az Umbuntu című mesét, és a tartós boldogság kulcsáról beszélgetve le is rajzolhatták meseélményüket.
Aztán a hónapból még hátra lévő közös napoknak igyekeztünk élményekkel megtölteni. A reggeleket a szárazság enyhítésére közös udvarlocsolással kezdtük, majd boldogsággal telve „mezítlábaztunk” a homokban; vagy a fokozódó kánikulában a kerti csapra szerelt locsolóval hűtöttük magunkat és közben észrevétlenül játék közben feltaláltuk a boldogságot!

Megérkeztünk az utolsó boldogságóra program hónapjához.Ez egy nagy utazás volt a tanévben.Új tevékenységeket,programokat próbáltunk ki amiben volt sok öröm és nehézség( hullámzások )amivel folyamatosan meg kellett küzdeni.Vissza tekintve megérte,mert kaptam belső jutalmakat a csoportomtóll(öröm,mosoly,bocsánat,köszönöm,ne haragudj- varázs szavak).A külső pedig akár egy pár szülő gondolata . A kihívás napján elnyert első helyezés ,amelybe sokan országosan neveztek,szívét – lelkét adta a közösségünk.Együtt dobbant a szívünk !Most itt a nyár,a boldogság vár titkos kulcsa a kezemben van ,vigyázok rá .Úgy érzem,hogy ebben a tanévben izgató,varázslatos célok valósultak meg ebben a boldogságóra programban.