A boldogságra való képesség fejlesztése életre szóló feladat. Nem ér véget a tanévzáróval, s nem kezdődik újra szeptemberben. A mindennapi életbe könnyen beilleszthető gyakorlatok a BÓ mindfullness STOP gyakorlata, ami megtalálható a júniusi letölthető segédanyagban. Én ezzel búcsúztam az idén. Az utolsó napokat pedig „játszva” éltük át. Kívánunk mindenkinek pihentető, feltöltő nyarat!
Boldogságóra Alapprogram
Lövész Utcai Óvoda Malom téri tagóvodája
Az idei nevelési évben nagycsoportosaink újra részt vehettek a Boldogságórák programban, amely újra sok örömteli és szeretetteljes pillanatot hozott a csoport életébe. A foglalkozásokat minden alkalommal a már jól ismert és nagyon kedvelt boldogságmondókával kezdtük, amely segített ráhangolódni a témákra és biztonságos, nyugodt légkört teremtett. Emellett nagyon szereték a relaxációs
A mesék meghallgatása után sokat beszélgettünk az adott témáról. A gyerekek őszintén osztották meg érzéseiket, gondolataikat. Egyrebátrabbak érzelmeik megfogalmazásában, szívesen meséltek saját élményeikről is. A foglalkozások során kiemelt szerepet kaptak a szituációs játékok, melyekben a gyerekek megtapasztalhatták, hogyan lehet kifejezni a haragot, a szeretetet, az örömöt vagy éppen a megbocsátást.
Év közben megfigyelhettük, hogy a gyerekek egyre türelmesebbek, empatikusabbak lettek egymással.
Kiemelkedő élményt nyújtott számunkra, hogy lehetőségünk volt kutyás Boldogságóra tartására, ahol a gyerekek egy terápiás kutyus segítségével élhették meg a szeretet, az elfogadás és a felelősségvállalás érzését. Ez a különleges alkalom nemcsak vidámságot hozott, hanem mélyebb érzelmi tapasztalatokat is adott. Nem csak társaikról, de önmagukról is tapasztalatokat szerezhettek.
Sok időt töltöttünk a szabadban is. Sétáink és felfedező kirándulásaink célja a környezettel való pozitív kapcsolat erősítése, a természet megszerettetése volt. A gyerekek örömmel kapcsolódtak be a témákhoz illeszkedő mozgásos, játékos tevékenységekbe. Sokakban felidéződtek a korábbi évek kedves játékaiból is pillanatok, amelyeket most újra átélhettek.
A fenntartható boldogság hónapjában megható pillanatokban volt részünk: elbúcsúztunk ballagó társainktól. A gyerekek saját készítésű emléket ajándékoztak társaiknak, így szimbolikusan is útravalót adhattak egymásnak.
A rendszeres, érzelmi nevelést támogató foglalkozások hatására erősödött szociáli érzékenységük, önkifejezésük és empátiájuk.
1. HÁLA
RELAXÁCIÓ – Maci-mozgató
A foglalkozást gyengéd mozgásgyakorlattal kezdtük. A gyerekek becsukták a szemüket, elképzelték, hogy egy puha, lomha mackók, akik épp most ébrednek a téli álomból. Nyújtózkodtak, ásítottak, megdörzsölték a pofijukat, majd lassan elkezdtek mozogni – mintha minden testrészük külön-külön ébredne fel. A végén felálltak, és egy jóleső mackóölelést adtak saját maguknak.
A TÉMA FELDOLGOZÁSA – Hálás szívecskék
A gyerekek körbe ültek, kiraktam a HÁLA szó betűit karton csíkokból, az osztály közepére. Arra kértem őket, hogy válasszanak a teremben egy tárgyat, játékot vagy bármilyen dolgot, amit szeretnek, és amit szívesen „tennének bele” a hála-batyuba.
Egy színes kis kosárból szívecske formájú cetliket húztak a gyerekek. Mindegyiken egy egyszerű, érzelmeket megmozgató mondatkezdés szerepelt, például:
• Hálás vagyok, mert van…
• Boldog vagyok, amikor…
• Szeretem, amikor …
A gyerekeknek felolvastam a cetlit, majd ők befejezték a mondatot, miközben a saját tárgyat vették a kezükbe. Amikor elmondták, letették a HÁLA szó feliratra, a beszélgetőkör közepére.
A feliraton így egy kis kiállítás alakult ki a „hálás dolgokból”. A gyerekek megérintették a betűket, és halkan vagy hangosan mondtak még egy köszönetet valakinek vagy valamiért – akár aznap reggel történtekhez kapcsolódva.
KÜLTÉRI MEGFIGYELÉS – Hála-séta
A feldolgozást követően egy rövid, lassú sétára indultunk az iskolaudvarra. Arra kértem a gyerekeket, hogy nyitott szemmel és füllel figyeljenek, és keressenek egy olyan dolgot, amiért hálásak lehetnek. Lehetett ez egy virág, egy madárhang, egy baráti mosoly vagy a napsütés is. Aki akarta, szóban megoszthatta a többiekkel, amit észrevett. Zárásként közösen kimondtuk: „Ma sok jó dolgot észrevettünk. Köszönöm, hogy együtt voltunk.”
2. OPTIMIZMUS
RELAXÁCIÓ – Napocska a szívemben
A foglalkozást egy rövid relaxációval indítottuk, amit együtt csináltunk. Megkértem a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket, és képzeljenek el egy pici, meleg napocskát a szívük helyén. Ez a napocska minden belégzésnél egyre fényesebb lesz. Amikor kifújják a levegőt, képzeljék el, hogy ezzel minden szomorúságot vagy rossz érzést kifújnak magukból, mint a füstöt. Azt is mondtam:
– Ha ma valami rossz történt, most elküldheted a napfénnyel!
A TÉMA BEVEZETÉSE – Beszélgetőkör
Körbe ültünk, és megkérdeztem a gyerekeket:
– Szerintetek mit jelent az, ha valaki „napos szemüveget” visel?
Ezután elmondtam, hogy az optimista ember olyan, mint akinek mindig van egy képzeletbeli „napos szemüvege”.
Megosztottam egy egyszerű példát:
– Képzeld el, hogy leejted a fagyidat. Mit mond egy borúlátó ember? Már megint balszerencsém van!
– És mit mond az optimista? Szerencsére még van zsebpénzem egy másikra!
Ezután mindenki választhatott egy Dixit kártyát, amin egy kis helyzet szerepelt és közösen kitaláltuk, hogyan lehetne optimistán gondolkodni az adott helyzetben.
A TÉMA FELDOLGOZÁSA – Varázsszemüveg játék
Tevékenység menete:
Megkértem a gyerekeket, hogy kezükkel formáljanak egy „napos szemüveget”, amit csupa jókedvet és pozitív gondolatot lát. Azt mondtam nekik:
– Ez a varázsszemüveg segít meglátni a jót a rosszban is!
Amikor mindenki feltette a szemüveget, meséltem nekik egy rövid kis történetet arról, hogy hogyan látja másképp a világot egy „napos szemüveges” gyerek.
Ezután mindenki használhatta a napos szemüvegét, és körbejárva a teremben, optimista mondatokat kellett mondaniuk, akár játékosan is:
– Jaj, elestem! De legalább gyorsan fel tudtam állni!
– Elvitte a szél a rajzom! De milyen messzire vitte! Lehet, hogy valaki megtalálja és örül neki!
AZ ÓRA LEZÁRÁSA – Napos gondolat kihívás
A foglalkozás végén megkértem a gyerekeket, hogy este otthon meséljenek el egy történetet, amikor valami nem sikerült, de mégis jól végződött. Azt mondtam:
– Ez a heti kihívás: Minden nap találj valami jót, még a nemszeretem dolgokban is!
A szemüveget bármikor feltehetitek, hogy eszetekbe jusson: mindig dönthetnek úgy, hogy észreveszik a jót.
5. CÉLOK KITŰZÉSE ÉS ELÉRÉSE
RELAXÁCIÓ – Sétáljunk a céljaink felé!
A foglalkozás elején csendben körbesétáltunk a teremben, miközben lágy zene szólt. Azt kértem a gyerekektől, hogy minden lépésnél képzeljenek el egy álmot, vágyat vagy célt, amit szeretnének elérni. Közben halkan mondogattam:
– Minden lépéssel közelebb kerülsz valami széphez… egy vágyadhoz… valamihez, amit nagyon szeretnél. Csak haladj előre, lépésről lépésre!
Ezután leültünk körbe, becsukták a szemüket, és mindenki elképzelhette, hova érkezik meg a végén: lehet az egy focicsapat, egy szép rajz, egy megtanult vers vagy egy új barát.
A TÉMA BEVEZETÉSE – Beszélgetőkör Mi szeretnék lenni?
Megkérdeztem a gyerekeket:
– Van-e valami, amit nagyon szeretnétek elérni mostanában?
– Van-e valami, amit már megtanultatok, pedig régen még nehéznek tűnt?
Megosztottam velük egy kis történetet egy kisbékáról, aki meg akarta mászni a dombot, de a többi béka azt mondta, úgysem fog sikerülni. De a kisbéka nem hallotta őket, mert kicsit süket volt – és végül felért! A mese után megkérdeztem:
– Mit tanít nekünk ez a kisbéka?
– Te mit mondanál magadnak, amikor valami nehéznek tűnik?
A TÉMA FELDOLGOZÁSA – Cél-kitűzés játék
Minden gyermek kapott egy téglalap alakú papírdarabot.
Arra kértem őket, gondoljanak ki egy olyan kis célt, amit a héten el szeretnének érni (pl. bekötni a cipőjüket, elpakolni maguktól, elmondani egy verset bátran).
Lerajzolták a céljukat a lapra.
Ezután mindenki felragasztotta a rajzát a nagy közös Cél-táblára.
Megkérdezem:
– Milyen lépésekkel juthatsz el a célodig?
– Ki segíthet neked ebben?
Amikor a mindenki kész lett, eljátszottuk, hogy megvalósítjuk – minden feladatnál mondtunk egy bátorító mondatot: Meg tudom csinálni! Nem baj, ha elsőre nem sikerül! Lassan, de biztosan haladok!
AZ ÓRA LEZÁRÁSA – Segítő varázsmanó
A zárókörben mindenkit kértem, hogy képzeljen el egy „varázsmanót”, aki segíti őt, amikor nehéznek tűnik a célhoz vezető út majd mesélhettek róla. A gyerekek hazavethették a rajzukat. Következő hétfőn a reggeli beszélgetés alkalmával elmesélhették, kinek hogyan sikerült megvalósítani a célt.
6. MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK — Brumi nyomában
RELAXÁCIÓ – „Maci-levegő”
A foglalkozást a „Maci-levegő” gyakorlattal kezdtük. A gyerekek elképzelték, hogy ők is mackók, mint Brumi, és egy nagy erdőben sétálnak: A maciknak is szükségük van néha megnyugodni, amikor idegesek vagy szomorúak. Belélegzünk mélyen az orrunkon át, miközben felemeljük a karunkat. Képzeljük el, hogy friss levegőt szívunk be az erdőből. Kilélegzünk lassan a szánkon át, miközben leengedjük a karunkat, és elképzeljük, hogy elengedünk egy nehéz érzést (pl. düh, ijedtség, szégyen).
Három „maci-levegő” után megkérdeztem, ki mit fújt ki a levegővel – a válaszokat elfogadóan meghallgattuk.
A TÉMA BEVEZETÉSE – Beszélgetés Brumi iskolájáról
Felolvastam egy rövid részletet Brumi első napjáról az iskolában (ahol például zavarban van, fél attól, hogy nem lesz elég ügyes, vagy hogy hibázik).
Ezután közösen beszélgettünk: Szerintetek miért volt ideges Brumi? Voltál már te is hasonló helyzetben? Mi segített neked akkor?
A TÉMA FELDOLGOZÁSA – Brumi segít – te mit tennél? szerepjáték
Minden gyerek húzott egy kártyát, amin egy brumis nehéz helyzet szerepelt (pl. Brumi nem értette a fel-adatot, Brumi véletlenül lelökte a társát, Bruminak kinevették a rajzát, Brumi otthon hagyta a tízóraiját stb.).
A gyerekeknek két feladatuk volt:
Először: Hogyan segítenél Bruminak, hogy megnyugodjon? (Lehet mozdulattal, szóval, öleléssel, „maci-levegővel”)
Másodszor: Mit tanácsolnál neki, hogyan oldhatná meg a helyzetet?
Ha akarták, eljátszhatták a jelenetet: az egyikük Brumi, a másik a segítő barát.
A cél nem a megoldás tökéletessége volt, hanem az, hogy megnyugvás és kapcsolódás előzze meg a megoldást.
AZ ÓRA LEZÁRÁSA – Brumi csalogató
Brumi-napló: A gyerekek mackó-csalogató alkotást készítettek. Közben arról beszéltünk, mit mondanának Bruminak, mivel bátorítanák, ha nem akarna kijönni a barlangból.
10. FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG
RELAXÁCIÓ – Bújj, bújj, medve… arcjáték és népdal
A foglalkozást egy mókás arcjátékos lazítással kezdtük:
– Fújjuk fel az arcunkat, mint amikor Brumi mézes kenyeret eszik!
– Most vágjunk buta grimaszt, mintha megkóstoltuk volna a legsavanyúbb citromot!
– Tapsoljunk egyet, és hirtelen váljunk mosolygó szoborrá!
Ezután közösen elénekeltük a Bújj, bújj, medve… kezdetű dalt, játékosan, eltúlzott kiejtéssel. Addig ismételtük, míg már mindenki nevetett.
A TÉMA BEVEZETÉSE – Mitől leszek boldog sokáig? – beszélgetőkör
Leültünk körbe, és feltettem nekik a kérdést: Mitől szoktál boldog lenni? Van olyan dolog, amitől nem csak egy pillanatra, hanem sokáig boldog maradsz?
Segítségképp példákat mondtam:
– Amikor sokáig dédelgetem a cicámat…
– Amikor jó barát maradok valakivel…
– Amikor valamit sokáig gyakorlok, és végül sikerül…
A TÉMA FELDOLGOZÁSA – A kiskakas gyémánt félkrajcárja c. mesejátékkal
Elmeséltük közösen, röviden és játékosan A kiskakas gyémánt félkrajcárja című népmesét. Ezután megbeszéltük: Miért volt boldog a kiskakas? Miért nem adta fel, amikor nehézségbe ütközött? Mi segített neki, hogy elérje, amit szeretett volna?
Szerepjáték következett: A gyerekek csoportokra oszlottak. Minden csoport húzott egy boldogságkincset (pl. jóbarátság, segítségnyújtás, játék a testvérekkel). A feladatuk az volt, hogy egy rövid mesejelenetben eljátsszák, hogyan lehet ezt a kincset megszerezni vagy megtartani, még akkor is, ha valami nehézséggel jár.
AZ ÓRA LEZÁRÁSA – „Boldogságbatyu” közös játék
Zárásként játszottuk a „Hordom a boldogságomat” játékot:
Egy batyut (babzsákot) körbe adtunk, mindenki belesúgott egy boldogító dolgot, amit szívesen meg-őrizne jövőre is. A végén „kinyitottam” a batyut, és a hallott válaszokat visszamondtam.
Befejező kérdés: Ha a batyut elvinnéd magaddal a következő évre, mit tennél bele, hogy továbbra is boldog maradj?
A mozgás az emberi jólétünk alapvető feltétele. Az óvodások életét teljes mértékben átszövi a mozgás, a mozgásos játékok öröme. Nem is csoda, hogy a felnőttekhez képest mennyivel rugalmasabbak, kitartóbbak a gyerekek. Jó lenne nem elfelejtenünk, hogy napi 20 perc egyszerű mozgással mennyi mindent teszünk nem csak a fizikai, de a lelki egészségünkért is. Felmérések szerint az inaktivitásból származó egészségügyi kockázatok elkerüléséhez hetente legalább 5 napon minimum 30 perces testmozgásra van szükség, ami akár háromszor tíz perces szakaszokban is teljesíthetőek. A hónapban sokféleképpen hívtuk fel a figyelmet mi is a testmozgás fontosságára. Csatlakoztunk a Kihívás napja országos programhoz, melynek témáját idején a „Gomba alatt” című mese köré szerveződött. Több helyi kirándulást szerveztünk, gyalog és lovaskocsival is. Gyermeknapon közlekedési akadálypályát, ugrálóvárat szerveztünk a gyerekek nagy örömére. A mozgás mellett az egészségnevelésről sem feledkeztünk meg, a tavaszi zöldségek témahéten jártunk zöldségesben, a gyerekek otthonról is hoztak zöldségféléket, közösen készítettünk zöldségtálat amit kóstolás követett.
A hónap feladatait közül a „Tükörjáték” volt a kedvenc, amikor egy-egy sportot, mozgásformát utánozva kellett kitalálni a társaknak az utánozó mozgásból, mi lehet a megfejtés. Nem győztek újabbnál, újabb sportokat bemutatni. Sokan járnak Bozsik focira, ovis tornára, társas táncra. Szívesen mutatták be tudásukat, így tigrisbukfencet, cigánykereket, focitrükköket is. A társas táncos tanult „kacsatánc” a havi témához is kapcsolódott, zenére pár perc alatt mindenki megtanulta. Jókat nevettek a zene gyorsulásakor, igazán felszabadultakká váltak.
A gyermeknapi járműves akadálypálya mellett jó ötletnek találtam az „életmentés természetes!” akadálypálya megvalósítását is a színesebb programok érdekében is. A madármentés, az állatorvos és az apró sebesülés kezelése érzékenyítő játékok még inkább hozzájárultak, hogy megtanulják a gyerekek mit tegyenek, ha bajba jutnak akár ők, akár bajba jutott állattal találkoznak. Az állomáskérdéseket is kifüggesztettük, így a csoportok közösen beszélgettek róla. Állatbarát óvodaként fontos célunk továbbá az állatok védelme, óvása így még inkább szélesítettük ismereteiket.
Az Erősségprogram feladatai közül a „Bátorságkavicsot” választottuk. Van egy pici kapcsos ládikónk, amibe apró színes kavicsokat rejtettem. Közösen kitaláltuk melyik szín mit jelentsen: a pirosat akkor vegyük ki, ha valakinek szeretetre, ölelésre van szüksége. A kéket, ha valakinek levegőre vagyis kis távolságra van szüksége. A citromsárgát akkor, ha valaki fél. A narancssárgát, ha valaki fáradt és pihenni szeretne és a zöldet, ha valaki konfliktus miatt szomorú, de már képes lenne a békülésre. Egészen érdekes volt amikor a délelőtti játékelpakolás után körbe ülve megnéztük kinél milyen színű kavicsok vannak. Mondani sem kellett a megoldást, mindig kezdeményezte valaki. Jó őket így látni.
Az Önbizalom program feladatai közül a héten az „erőt adó pózokat, „erőt adó szoborjátékot” játszottuk el több ízben. A „Plüssdobáló” mókás játéknak bizonyult, örültek a barátok, persze többször máshova repült a játék, de kedvesen odaadták egymásnak.
A Mindfullness téma feladatait mindig szívesen próbálom ki a gyerekekkel, igyekszem tudatosítani. A mostani is nagyon tetszett: „Tudatos séta a természetben”. A játék végeztével körbeültünk egy kivágott fa törzsét a nagy udvarunkon és itt meghallgatták a „Természet varázsa” havi ajánlott mesét. A hetet egy nagy közös boldogfutással zártuk.
Májusban végre itt a jó idő, sokat lehettünk az udvaron. A hónap utolsó hetében gyermek hetet tartottunk, többféle mozgásos játékkal. A gyerekek nagyon élvezték. Elfáradtak, de ugyanakkor fel is töltődtek. Felelevenítettük az év során tanult mozgásos mondókákat és énekeket is. Majd megbeszéltük, hogy utána hogyan érezzük magunkat. Sok vidámsággal, nevetéssel telt ez a hét.
Minden hónapban nagyon várták a gyerekek az aktuális Boldogórát. A 10. foglalkozást egy héten keresztül „Ünnepeltük”.
Hétfőn elmentünk fagyizni, kedden vonattal kirándultunk, szerdán kerékpároztunk – sportoltunk, csütörtökön ugráló vár, pénteken pedig az uszodában lubickoltunk.
Zárásként felhelyeztük a fenntartható boldogság jelképét a legfelső lépcsőfogra.
Minden csoportunkba járó gyermek megfogalmazta, hogy boldognak érezte magát az óvodában és nagyon fog nekik hiányozni ovi és főleg az, hogy már nem mi leszünk velük az Iskolában.
Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom”
„Villámlazítás”
Foglalkozást kezdő ének:
Meghallgattuk Bagdi Bella „Jól érzem magam” című dalát, a mozdulatokat csináltuk mi is.
A téma bevezetése:
Többször elmondtuk mozdulatokkal kísérve a munkafüzetben található mondókát, ezzel jól átmozgattuk a testünket.
Megbeszéltük, hogy jól esett-e? Milyen hatással volt ránk?
A téma feldolgozása:
Előbújt Boldog Dóra és kezdődhet is a mese.
Mese:
Bezzeg Andrea: A lusta király
Beszélgetés:
– Mi baja volt a királynak?
– Milyen jelt kellett követnie?
– Milyen akadályokba ütközött? Milyen mozdulatokkal oldotta meg őke?, Játszuk el mi is!
– Milyen lett a mese végére a király, hogy érezte magát?
– Szerintetek mit tehetünk még az egészségünkért?
A téma lezárása:
Kiszíneztük az ugró macskát, az előre megadott színek alapján.
Kiszíneztük a testmozgás jelét.
Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok… kitárom a világom”
Foglalkozást kezdő ének:
„Ha jó a kedved…” című dal meghallgatása.
Irányított tánc az elhangzó mozdulatok eljátszásával. (taps, csettintés dobbantás)
A téma bevezetése:
„Kis barátom hogy vagy?”
Odagurítottam a labdát valakinek. Megkérdeztem tőle: Kis barátom, (név) hogy vagy? Ő válaszolt. Utána ő gurította valakinek a labdát, megnevezve az illetőt, és feltette neki a kérdést. Figyelniük kellett, hogy olyan gyereknek gurítsák a labdát, aki még nem volt!
A téma feldolgozása:
Előlibbent Boldog Dóra, aki rákezdett a kis mondókájára, a gyerekek már tudták is, hogy egy mese következik.
Mese:
Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő
Beszélgetés a meséről:
– Kik a mese szereplői?
– Mire készültek az állatok, hogyan?
– Hogy fogadta a medve az ajándékot? Mit érzett?
– Mit mondott az állatokra, kik ők neki? (A barátai.)
– Beszélgetés a barátságról.
A téma lezárása:
A barátság szimbólumának színezése.
Vajon milyen színű a barátság?
A szimbólum közepébe rajzolták a jelüket. Ezeket kitettem a faliújságra egy gombostűvel. Ezután egy fonalat elindítottunk. „Azt szeretem benned:” Elmondtam, hogy mit szeretek az általam választott gyermekben. Ő is továbbadta a fonalat egy másik gyermeknek, közben elmondta, mit szeret benne.
(A fonalat valójában a gombostűkhöz kötöttem, így a faliújságon kialakult egy fonal-pókháló, amit később a szülők is láthattak.)
A héten elolvastam a gyerekeknek Bogyó és Babóca, a két barát több meséjét is. Megbeszéltünk, hogy melyik mesében hogyan jelenik meg a barátság.
Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„Malomkörzés”
„Hintaszék”
A tornateremben voltunk, kényelmesen elhelyezkedhettünk, hogy ne üssék meg egymást a gyerekek.
Foglalkozást kezdő ének:
Bagdi Bella: Ellazulni jajj de jó
Elvégeztük a gyakorlatokat, amik a dalban szerepelnek.
A téma bevezetése:
Szabadítsd ki a plüssöd!
A reggel behozott alvókákat, plüssöket elrabolta egy boszorkány. Elrejtette egy sötét helyen. Ahhoz, hogy kiszabadítsák a gyerekek őket, végig kellett menniük az akadálypályán. Ha valami nem sikerült, azt a feladatot újra kellett csinálni.
A téma feldolgozása:
Előkerült Boldog Dóra, aki kis versével elővarázsolta a mesét.
Mese:
Bezzeg Andrea: Aranykulcs
A meséhez kapcsolódó kérdések:
– Milyen volt a királylány a mese elején?
– Milyen feladatokat kellett teljesítenie, hogy elérje a célját?
– Mi is volt a célja?
– Neked milyen feladatot kellett már megoldanod?
– Ha lenne három kívánságod, mi lenne az?
A téma lezárása:
Hajótörés játék:
Egy pléd a tutaj. Ezen próbáltak fennmaradni a hajótöröttek, amíg szólt a zene. Amikor megállt a zene, a tutaj kisebb lett. Így ment ez a zene végéig. Feladat, hogy végéig a tutajon maradjon mindenki. Segítsenek egymásnak is a gyerekek…
Jutalomként mindenki kiszínezhette a megküzdés jelét, és felragaszthatta a Boldogság várának 6. lépcsőfokára.
Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” majd „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”
Foglalkozást kezdő ének:
Meghallgattuk Bagdi Bella „Hooponopono” című dalát, megpróbáltuk vele énekelni.
A téma bevezetése:
Beszélgettünk arról, hogy volt-e már olyan, hogy rosszat tettek a gyerekek. Milyen érzés volt ez? Milyen volt a megbocsátásra várni? Volt-e olyan, hogy őket bántották? Meg tudtak-e bocsátani? Nehéz volt megbocsátani? Milyen érzés volt ez?
A téma feldolgozása:
Interaktív játékkal dolgoztuk fel a témát: Ho’oponopono
Egy varázsszőnyeg segítségével elrepültünk Hawaira. Eljátszottuk, milyen lehet a szőnyegen repülni…
Közben meghallgattuk Bagdi Bella: Repülj velem című dalát.
Elmeséltem Ho’oponopono történetét
A végén elmondtam a gyerekeknek a munkafüzetben található mondókát is.
A téma lezárása:
Rajzoljuk meg az arcokat! Milyen az arcod, ha megbocsátasz, és milyen ha neked bocsátanak meg?
Kiszíneztük a megbocsátás jelét, és felragasztottuk a nyolcadik lépcsőfokra.