1. Ráhangolódás – Boldogságmagok (5–7 perc)
Beszélgetésindító kérdések:
– Mitől vagy ma boldog?
– Mi az, ami neked örömet okozott a héten?
– Volt olyan, hogy valaki másnak szereztél örömet?
Játékos elem: Egy kis dobozból előveszek színes „boldogságmagokat” ( kis papírszívek), és
elmondom:
„A boldogság olyan, mint egy mag. Ha elültetjük, gondozzuk, és megosztjuk másokkal,
virágba borul!”
A gyerekek kapnak 1-1 „boldogságmagot”, amit majd a foglalkozás végén „elültetnek”.
Mese – A kis Napfény története (7–8 perc)
Rövid tanmese egy kis napsugárról, aki mindenkinek melegséget, fényt és jókedvet visz – de
csak akkor tud ragyogni igazán, ha másokat is boldoggá tesz.
3. Beszélgetés – Hogyan terjeszthetjük a boldogságot? (5–6 perc)
Képes ötletgyűjtés táblára vagy papírra rajzokkal:
Mosoly
Ölelés
Kedves szó
Segítségnyújtás
Megosztás (pl. játék, rajz)
4. Kreatív feladat – Boldogságkártyák készítése (10–12 perc)
A gyerekek színes papírra „boldogságkártyákat” készítenek, amelyeken rajz vagy rövid
üzenet szerepel:
„Szeretlek!” „Köszönöm!” „Te ma mosolyogtál rám!”
Ezeket hazavihetik, vagy az osztályban elhelyezhetik másoknak.
5. Játék – Boldogságlánc (5 perc)
Körbeállnak, és mindenki mond valami kedveset a mellette állóhoz. Például:
„Tetszik a rajzod!” „Jó volt veled játszani a szünetben.”
Ezzel „láncba fonják” a boldogságot.
6. Lezárás – Elültetjük a boldogságmagot (4–5 perc)
Mindenki visszakapja a korábban kapott boldogságmagját (papírszívecskét), és elülteti egy
nagy közös papírra, amit az osztály falára lehet tenni.
„Ezek a magok minden alkalommal nőnek, amikor kedvesek vagyunk egymáshoz.
7. Értékelés, visszajelzés:
Mindenki elmondhatja, mi tetszett neki az órán.
A pedagógus szóbeli dicsérettel megerősíti a pozitív viselkedést.
Boldogságóra Alapprogram
A három pillangó meséjét meséltem el, majd arról beszélgettünk, hogy vajon szépen viselkedtek-e a virágok. Ezután végig gondoltuk, hogy mi tettünk-e rosszat valaki ellen vagy tettek-e ellenünk és akkor mit éreztünk, hogyan esett nekünk. Nagy örömömre a gyerekek hamar megbocsátanak, egy sértés vagy összeveszés után ugyanúgy folytatódik a barátságuk. Mi, felnőttek, sokat tanulhatnánk tőlük.
1. Ráhangolódás – Mi az az öröm? (5 perc)
Beszélgetésindító kérdések:
– Mikor voltál ma boldog?
– Milyen apró dolog tud örömet okozni?
– Csak a nagy dolgok tesznek boldoggá minket?
Közös gondolkodás: „Az apró örömök olyanok, mint kis kincsek – bárhol, bármikor rájuk
bukkanhatunk.”
2. Érzékszervi bevezetés – Az öröm érzékelése (10 perc)
Beszélgetés és játékos tapasztalás az 5 érzékszerven keresztül:
Látás – Milyen szép színeket látsz most magad körül?
Szaglás – (illatminták bemutatása): – Mire emlékeztet a fahéj illata?
Hallás – madárcsicsergés meghallgatása
Tapintás – kis tárgyak megérintése, érzés elmondása
Ízlelés – beszélgetés: – Milyen finomságokat ettél, amit nagyon szerettél?
Megbeszélés: „Ezek az érzékszervek segítenek abban, hogy élvezzük az élet kis örömeit.”
3. Kreatív rész – Az apró örömök érzékszervi plakátja (15–20 perc)
A gyerekek megkapják az érzékszerv-sablont
Feladat: – Rajzolj minden érzékszerv alá egy olyan dolgot, ami örömet okoz neked azon
keresztül.
Példák:
látás – naplemente, színes virágok
szaglás – süti illata, friss levegő
hallás – zene, madárdal
tapintás – puha takaró, kutya bundája
ízlelés – kakaó, fagyi
Ezután, aki szeretné, megoszthatja
4. Lezárás – apró örömök és hála (5 perc)
Körkérdés:
– Melyik apró örömnek örültél ma?
– Kinek vagy ma hálás valamiért?
Tanítói összefoglalás:
„Az apró örömök minden nap itt vannak körülöttünk. Csak meg kell állni egy pillanatra és
észrevenni őket.”
Természethangok hallgatása a ligetben, és közben csak csukott szemmel élvezzétek a
pillanatot!
Mindenkinek volt egy saját képzeletbeli vonata ahol a családtagjai ültek. Megbeszéltük, hogy mindenkinek van anyukája, apukája ,testvére. Papírból vágással, színezéssel, ragasztással elkészítettük mindenkinek a saját kis családi vonatát.
Június, az év utolsó hónapja, a gyerekek már várták a szünetet. A nyári oviban nálunk csak 5 gyermek lesz, ezért utolsó nap felelevenítettük, hogy miért is jó óvodába járni. Rájöttünk, hogy itt mindig jókat lehet játszani, sok barátunk van. Örömmel hallgattunk meg, hogy ki, miért szeret óvodás lenni. A sok apró gondolat és emlék, boldoggá tett minket, nevelőket is. Ebéd után közös nassolással ünnepeltük az évet.
Bevezetés – Mindfulness mondóka Pillanatkapitánnyal:
A foglalkozást a „Pillanatkapitány” mondókával kezdtük, amely mozgással, légzéssel és vizuális elemekkel egyaránt dolgozik. A gyerekek rendkívül élvezték a játékos, ritmusos mozdulatsort, könnyen memorizálták és örömmel ismételték.
Már az első pár perc után érezhető volt, hogy a mondóka segített fókuszált, békés, figyelmes állapotba hozni őket, ami különösen fontos volt a megbocsátás témájának bevezetése előtt. A „szuperhős póz” és a „hálás csííz” pillanatok örömteli energiát adtak a kezdéshez, a „három dolgot megnézek távcsővel” rész pedig megmozgatta a kreativitásukat.
A megbocsátás fogalmának feldolgozása:
A beszélgetés eleinte kicsit visszafogottan indult – talán azért, mert a megbántottságról nehéz beszélni, vagy nem tudták, hogyan fogalmazzák meg az ilyen érzéseiket. De ahogy példákon keresztül haladtunk („Volt olyan, hogy valaki elvette a ceruzádat?”, „Vitatkoztál már testvérrel, baráttal?”), lassan megnyíltak.
Több gyermek mondta el, hogy milyen volt, amikor bocsánatot kellett kérnie, vagy amikor valaki más kért tőle bocsánatot. Egy kisfiú különösen megindítóan fogalmazott:
„Amikor anya rám szólt, haragudtam. De most már nem haragszom, mert puszit adott, és én is adtam neki.”
Ez a pillanat világosan jelezte, hogy már kisgyermekként is képesek felismerni a megbocsátásban rejlő megkönnyebbülést – csak szavakat kell adnunk hozzá.
Ho’oponopono meditáció tapasztalatai:
A rövid meditációs gyakorlat előtt aggódtam, hogy vajon az 1. osztályosok mennyire tudnak csendben maradni, figyelni befelé, elcsendesedni. De meglepő módon a légzéssel egybekötött mantrák (Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.) nagyon is működtek.
Néhányan lehunyt szemmel ültek, mások csak csendben figyeltek – de a csoport hangulata nyugodttá, csendessé vált. Volt, aki a meditáció után azt mondta:
„Mintha elszállt volna belőlem a harag.”
Ez a visszajelzés különösen megerősítő volt számomra. Egy másik kisgyerek azt mondta:
„Azt képzeltem, hogy egy kis lufi volt bennem, és kipukkadt, mikor kimondtam, hogy szeretlek.”
A gyerekek megmutatták, hogy képesek a belső képek mentén mély érzelmi munkát végezni, ha ehhez megfelelő, biztonságos környezetet teremtünk.
Meleg áramlat játék – testi szinten érzékelt megbékélés:
A gyakorlat lényege az volt, hogy egy korábbi konfliktusban érintett pár egymással szemben ülve, tenyérérintéssel, szemlehunyással figyeli a köztük áramló „melegséget”. A gyakorlat nagyon meghitt hangulatot teremtett.
A kezdeti játékosság után valami csendes, mély élmény bontakozott ki. A gyermekek fegyelmezetten, egymásra figyelve hajtották végre a gyakorlatot. Voltak, akik utánanéztek a társuk szemébe, meg is ölelték egymást.
Néhány visszajelzés a gyakorlat után:
• „Éreztem, hogy jó lett köztünk újra.”
• „Szeretem őt, még ha néha veszekszünk is.”
• „Mintha a keze megsimogatott volna.”
Az áramlat képe, a „meleg energia” megtapasztalása segített testi szinten is feloldani a haragot. Olyan gyerekek is megnyíltak egymás felé, akik között volt korábban feszültség.
„Hol van a megbocsátás?” – kreatív feladat:
A gyerekek meglepően kreatívak voltak. A rajzok között szerepelt:
• szívbe rajzolt megbocsátás
• kéz, amely elenged egy lufit
• mosolygó napocska a „haragos felhők” felett
• „egy doboz, amit kinyitok, és kijön belőle a szeretet”
A rajzokon keresztül jól látszott, hogy már értik és érzik, a megbocsátás nem kívül van, hanem bennük – és döntés kérdése, hogy előhívják-e.
Összegzés – Pedagógusként átélt élmény:
Ez az óra nemcsak a gyerekek, hanem számomra is gyógyító, megerősítő foglalkozás volt. Láttam, hogy az apró szívek milyen nyitottak az együttérzésre, és hogy ha kapnak eszközöket az érzelmeik kifejezésére, akkor szinte maguktól képesek a feldolgozásra, az elengedésre, a megbékélésre.
A megbocsátás gyakorlása nem mindig könnyű, de ebben a korosztályban – játékos, érzékeny eszközökkel – teljes mértékben lehetséges és hatékony.
Ráhangolás. Beszélgetés – Mikor vagy boldog? Milyen érzés volt?
Szenzomotoros játék: Boldogságszőnyeg
– különböző hatású anyagdarabokat figyeltünk és tapogattunk meg: Mihez hasonlít? Mire emlékeztet?
– talpakkal is kitapogattuk – Milyen érzés? Mi jut eszedbe róla? (Az jut eszembe: Amikor anyáékkal a tengeren voltunk; Amikor apával a fűben birkóztunk stb.) Csupa boldog, vidám emlék jut eszünkbe – nevezzük el boldogságszőnyegnek!
Szituációs játék: Mi leszel, ha nagy leszel?
– tárgyakat helyeztem el egy asztalom, amelyek közül a gyerekek tetszés szerint választottak
– elmondták, hogy ki, mi szeretne lenni felnőtt korában és azzal hogyan segít másokon
Lezárás: Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalára párokban táncoltak a gyerekek, majd a szünetben párt cserélten, zene hallatán ismét folytatták a táncot.
Január a felnőttek esetében a fogadalmak, célok kitűzésének ideje. Az óvodások még ezt nem teszik. Nekik először a célról, a versenyeknél szereplő cél jutott eszükbe. Aztán rávezettem őket és végül mindenki nagyon jó célokat tudott megfogalmazni. Eleinte tárgyak utáni vágyakat fogalmaztak meg, aztán néhányan említettek pl: jó játékot apával, kirándulni, megtanulni biciklizni, szépen rajzolni.
Minden kisgyermek pillangót készített, kiszínezte olyanra amilyenre ő szerette volna. Gryllus Vilmos: Pillangó dal éneket énekeltük, közben egy kisgyermek a dal alatt szálldosott a lepkéjével. A dal végén ki kellett választania egy társát akinek valamiért hálás. Gyerekek mondták: hálás vagyok neked mert mindig játszol velem. Hálás vagyok neked mert segítettél reggel a mosdóban(társa nyomott neki szappant)Hálás vagyok neked mert szeretsz engem. Hálás vagyok neked mert mindig leszel a párom.(sorban álláskor)Hálás vagyok neked mert a körjátékban engem választottál. Hálás vagyok neked mert szépen beszélsz velem. Hálás vagyok neked mert adtál a ropidból.
A december a legmegfelelőbb hónap a jócselekedetek gyakorlására. Mindenki készül a Karácsonyra, a gyerekek is izgatottan várják az ünnepet, az ajándékokat.
A foglalkozáson arról beszélgettünk, mi mindennel tudunk másoknak örömet szerezni, és mi magunk minek tudunk örülni. A gyerekek fantasztikusan megértették, hogy akár egy apró gesztus is örömet tud szerezni másoknak.