Számomra talán a legnehezebb az optimizmus hónapja. Na nem azért, mert nem vagyok optimista, sokkal inkább azért, mert a gyermekek nehezebben értik meg, hogy mit is jelent ez a szó. Annak érdekében, hogy könnyebben menjen az ismeretlen szó befogadása a játék tevékenységet „hívtam” segítségül.
A projekt témám az „Iciri – piciri kis tök” volt, így adott volt, hogy ebben a témakörben szervezek játékot. Az első és legfontosabb feladatom az volt, hogy a gyermekek elhiggyék, hogy a cél, amit magunk elé tűztünk ki, az sikerülni fog.
Egy térképet készítettem, amit körbe égettem, kávéval lefestettem a könnyebb asszociáció érdekében. A térkép a csoportszobánkat ábrázolta. Elsőként meg kellett festeni, hogy mi is van a térképen. Őszanyó elrejtette nekünk különböző tököket, a csoportszoba hét pontján. (meseszám) A térkép megmutatta azokat a pontokat, ahol tököt fogunk találni. Kis nyilak jelezték, hogy mikor, merre kell menni ahhoz, hogy felleljük a rejtekhelyeket. A térképen sorra haladtunk, a számozásokat figyelembe véve megkerestük az ősz kincsét, a tököt. Miután megtaláltuk, megtapsoltuk magunkat, hogy sikeresen megtaláltuk az elrejtett kincseket és megbeszéltük, hogy a csapatmunkának és a hitünket köszönhetjük, hogy mind egy szálig meglett. Csoportokba rendeztük őket fajták szerint, majd megbeszéltük az azonosságokat és a különbségeket is. Képeket osztottam ki a gyerekeknek, mely alapján párosítani kellett a képen látható tökfajtákat a megtalált tökökkel. Az egyik kislány nem ismerte fel elsőként, hogy melyik fajta látható a képen. Egy másik kisfiú biztatta, hogy: „Okos vagy, menni fog, csak bízz magadba!” Ennek a mondatnak köszönhetően úgy érzem, hogy a gyermekek megértették mi is azaz optimizmus, így sikeres volt az optimizmus érzésének átadás, átélése.
A tevékenység végén meghallgattuk a hónap dalát, amit már biztonsággal énekeltek a gyermekek, hiszen évről évre, hónapról – hónapra sokat hallgatjuk. A szülőknek köszönhetően hét különböző tökfajtával is megismerkedtünk, hiszen gyűjtőmunka keretén belül kerültek csoportunkba a különböző fajták. Ezúton is köszönöm a kedves szülőknek, hogy támogatják pedagógiai munkámat és színesítik a fogalkozásaimat.

A foglalkozás kezdetén felolvastuk „Úgysemegy és Debizony” című mesét, amelyben a két főszereplő szemléletén keresztül a gyerekek megismerhették, milyen különbség van a pesszimista és az optimista gondolkodás között. A mese segített megérteni, hogy a „meg tudom csinálni” hozzáállás mennyire fontos a mindennapokban.

A mese feldolgozása után közösen beszélgettünk arról, mikor érezték már a gyerekek azt, hogy valami nehéz, de végül mégis sikerült nekik. Ezután minden gyermek kapott egy „varázsgömböt” – ábrázoló lapot –, amelybe lerajzolhatták mindazt, amire nagyon vágynak, amiben szeretnének hinni vagy amit el szeretnének érni.

A tevékenység lezárásaként meghallgattuk „A pozitív gyerek vagyok” című dalt, amely jókedvű, bátorító üzenetével megerősítette a gyerekekben az optimizmus fontosságát. A dal közben sokan együtt énekeltek, tapsoltak, és vidáman mozogtak a zenére.

Tapasztalatok, megfigyelések:
A gyerekek érdeklődve és aktívan vettek részt a tevékenység minden részében. A mese mély benyomást tett rájuk, sokan megosztották saját élményeiket arról, amikor kitartással sikerült valamit megvalósítaniuk. A varázsgömbökbe készült rajzok színesek és ötletesek voltak, tükrözték a gyerekek vágyait, álmait és pozitív gondolatait. A dal közös meghallgatása és éneklése tovább erősítette a jókedvet és az összetartozás érzését.

Összegzés:
A foglalkozás hozzájárult a pozitív életszemlélet, az önbizalom és a kitartás fejlesztéséhez. A gyerekek megtapasztalták, hogy a hit önmagukban és az optimista gondolkodás segíthet abban, hogy álmaik valóra váljanak.