Reggel egy beszélgetőkörrel kezdtük a napot. Rávezetésként elmondtam, hogy mi a hála, hogy én miért vagyok hálás, hogy mi a különbség a hála és a szeretet között. Megkérdeztem tőlük, hogy ők hálásak-e és, hogy miért? Nekik mit jelent a hála. Hálásak a testvéreikért, a háziállataikért, a játékaikért, a legtöbb gyerek az anyukájáért/szüleikért volt hálás. Ezért feladatnak azt kapták, hogy írjanak, rajzoljanak leveleket anyának/szülőknek. Mindenki nagy izgalommal, lelkesedéssel kezdte el megírni a szülőknek szánt leveleket. A tevékenység alatt Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát hallgattuk. A gyerekek lerajzolták szüleiket, egy közös emléket, egy tárgyat, amiről az anyukájuk jut az eszükbe. Miután elkészültek borítékokba helyeztük a leveleket, különböző, színes bélyegeket ragasztottunk a levelekre, majd átadták a szülőknek az elkészült kedvességet. A szülők nagyon örültek ezeknek a kedves leveleknek. Többen is visszajeleztek, hogy jól esett nekik ez a kis apróság.

Séta a természetben.
A természet szépségeire való rácsodálkozás,termések gyűjtése.
Hálás szív építése gesztenyéből.

A Szivárvány óvodai csoportban megtartottuk a Boldogságóra Erősség Program szeptember havi témáját, amely a háláról szólt. A gyermekekkel egyszerű, érthető beszélgetésben megfogalmaztuk, mi az, amiért örülhetünk és köszönetet mondhatunk: anya és apa ölelése a testvérekkel való együtt játszás, néha veszekedés, a játékok – bicikli, labda babakonyha, a fagyik a csokoládék és az óvodában töltött vidám napok.
A téma feldolgozását közös alkotással tettük élményszerűvé. Nagyméretű papírra hálafát rajzoltunk, amely a közösséget szimbolizálja. A rajzolás és festés közben a gyerekek a Háladalt hallgatták, ami segített ráhangolódni a témára, és oldott, örömteli hangulatot teremtett. Ezután minden gyermek kiválasztott az őszi falevelek színei közül egyet vagy kettő színt, és tenyerét festékkel megkentük, majd segítséggel vagy önállóan a fa ágaira nyomta kézlenyomatát. Így a fa színes levelekké alakult, amelyben minden gyermek nyoma ott maradt.
A tevékenység közben folyamatos szóbeli bátorítást, vizuális szemléltetést és fizikai segítséget kaptak a gyermekek. A közös festés és a zenei élmény örömteli tapasztalatot jelentett számukra, amelyben mindannyian aktívan részt tudtak venni saját képességeikhez mérten.
A foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják a hála és az öröm érzését, erősödjön az önbizalmuk és a közösséghez tartozás élménye. A közös „Hálafa” a csoportszoba falára került, így mindennap emlékezteti a gyerekeket arra, hogy sok mindenért lehetünk hálásak, és jó együtt lenni.

A Hála gyakorlása
Nagy izgalommal vártuk ezt a tanévet, a katica csoportba 10 kis csoportos iratkozott be. Elégedettséggel tölt el minket, hogy már az első perctől kezdve a nagyok befogadóak voltak, és a kicsik is hamar beszoktak. Áldással gondolunk erre az időszakra. A pillangó csoportban a téma megvalósítása, úgy valósult meg, hogy a tevékenységet a Hálafa mesével kezdték, majd közösen mondókáztak: Nap, nap, nap…, majd közösen elkészítették a Hála fájukat. A mókus csoportban a téma kidolgozása a hónap meséjével kezdték, majd elkészítették a munkafalra a közös kompozíciót, mindenki körbe rajzolta a kezét, majd kivágták, óvó néni segítségével elmondták a kis gondolatukat, hogy miért is hálásak. A maci csoport kezdő relaxációval kezdték meg a tevékenység kidolgozását, majd közösen elénekelték a hónap dalát, az éneklés közben ők is elkészítették a Hálafájukat, ők körbe rajzolták a kis kezüket, majd kiszínezték, óvó néni pedig leírta a gyerekek gondolatát, hogy ki miért hálás. A süni csoportban a tevékenység a hónap meséjével kezdődött, majd közösen megbeszélték a mesét. A gyerekek itt is Hálafát készítettek, de a gyerekek leveleket vágtak ki majd felragasztották a fájukra, a levelekbe pedig óvó néni leírta, amit a gyerekek éreztek a tevékenység közben. Jó hangulatban teltek el a foglakozások, a gyerekek élvezték a közös munkát, és hálásak voltak egymásért.

A Hálaóra és az Újra Találkozás

Egy szép őszi délelőtt a Nap vidáman kukucskált be az óvoda ablakán. A csoportszobában minden színes volt: sárga falevelek, gesztenyebábuk, és mosolygós rajzok díszítették a falakat.

A gyerekek izgatottan gyűltek össze a szőnyegen. Ma különleges nap volt: hálaóra volt. Ez azt jelentette, hogy mindenki elmesélhetett valamit, amiért hálás – valami szépet, amit átélt, vagy valakit, akit szeret.
Nagyon jó érzés, ha újra együtt lehetünk, és elmondhatjuk, mennyire fontosak vagyunk egymásnak.

Ezután együtt rajzoltak, énekeltek, és még egy kis hála-fát is készítettek: minden levélre rárajzolták, miért hálásak.

A nap végén mindenki boldogan búcsúzott. Az óvoda megtelt nevetéssel, szeretettel és melegséggel – mint egy nagy ölelés.