A hála témakörét több oldalról közelítettük meg. Sokat beszélgettünk arról a gyerekekkel, hogy ki minek vagy kinek hálás. A legtöbb kisgyerek a szüleit vagy óvodás társát említette meg hálájának forrásaként. Beszélgetéseink alkalmával én is igyekeztem felhívni figyelmüket minden olyan történésre, amiért hálásak lehetünk. Arról is beszélgettünk, hogyan fejezhetjük ki köszönetünket. Csoportunk ellátogathatott a Körös-Maros nemzeti parkba DOTTO vonattal. Ezt a lehetőséget az egyik kisgyerek szülei biztosították számunkra. Hálánk jeléül ajándékot készítettünk, melyet az édesanyának adtunk át. Azt gondolom, hogy csoportunkra jellemző, hogy spontán köszönik meg egymásnak a segítséget. A hála világnapja alkalmából a szülők számára kis üzeneteket készítettünk, melyet találomra húzhattak ki. Nagyon örültek neki, és sokan arról számoltak be, hogy az üzenetek mondanivalója sokszor jókor jött számukra. A szülőket pedig arra kértük, hogy egy általunk kivágott színes falevélre írják rá, hogy miért hálásak. Sokan az óvodánknak szóló hálát fogalmazták meg. Ezeket a leveleket a faliújságunkon egy fán helyeztük el, így mindenki olvasgathatja.
Az önbizalom program pozitív kapcsolatok témakörét szintén szem előtt tartjuk egész év folyamán. Csoportunkban vannak kialakult baráti kapcsolatok, melyeket mi is támogatunk, erősítünk. Engedjük, hogy a barátok egymás mellé ülhessenek étkezések alkalmával, vagy egymás mellett aludhassanak. Figyelünk arra, hogy senki ne legyen magányos. Csoportunkban nincs peremhelyzeten lévő kisgyerek. Mindenkit elfogadtak, még a down szindrómás kisfiunkra is teljes értékű csoporttársként tekintenek.
Az erősségek megismertetése folyamatos csoportunkban. Egyre jobban kirajzolódik, hogy kinek milyen erősségei vannak. A kedvesség erősségével több kisgyerek is rendelkezik. Ezek a gyerekek például fokozottan figyelnek fiatalabb társaikra. Óvják, védik, segítik őket. A felnőtteknek is felszólítás nélkül segítenek. Erre a korosztályra jellemző, hogy sokszor árulkodnak. Megbeszéltem velük, hogy akkor jöjjenek oda hozzánk, ha valaki jó dolgot csinál. Így árulkodjanak.

Reflexió a szeptemberi Boldogságórás foglalkozásról
A foglalkozás témája : A Hála gyakorlása
A foglalkozás vezetője: Gyenge-Kovács Judit
Ideje: 2025.09.08.
Helyszín: Városközponti Óvoda, 7624. Pécs, Budai Nagy Antal u. 5.
Ebben a nevelési évben nagycsoportosok lettünk. 3 középső csoportos korú gyermek mellett, 23 olyan kisgyermek jár hozzánk, aki tanköteles korú lesz ebben a nevelési évben. 13 fiú és 13 kislány a nemek szerinti megoszlás. Ebben a nevelési évben is folytatni szeretném a gyerekekkel a Boldogságórák megtartását, mert nagyon jó tapasztalataim voltak az előző nevelési évben. A Boldogságórák nagyon sokat adtak a gyermekek személyiségének pozitív irányú fejlesztéséhez, érzelmi intelligenciájuk növeléséhez.
Elsőként a csoport Katica bábjával, Boldog Dórával hívtam játékba néhány relaxációs gyakorlattal a gyerekeket. Emlékeztek Boldog Dórára, így örömmel jöttek hívására, és aktívan vettek részt a bevezető játékban.
Egy színes kislabdás-mozgásos játékkal derítettem őket jókedvre, majd elmeséltem nekik Fésűs Éva : A bukfencező mókus c. meséjét.
A mese után, egy beszélgetőkör során átbeszéltük a mesében szereplő állatok, jó és rossz tulajdonságait, de természetesen igyekeztem a pozitív megerősítésre és a jó tulajdonságok hangsúlyozására. Nagyon fontosnak tartottam, hogy kiemeljem a bukfencező kismókus jócselekedetét, amivel beteg kis barátján segített.
Aktualitása van a témának csoportunkban, mert sajnos egyik kis társunk egy tartós betegség miatt, hosszasabban távol lesz tőlünk ebben az évben.
Neki készítettünk ajándékot, és küldtünk gyógyító, erősítő üzeneteket, és egy kis videót, amellyel szerettünk volna neki kedveskedni, és hozzájárulni a jobb hangulatához.
Megbeszélgettük, hogy az egészségért mennyire hálásak lehetünk, és hogy milyen sokat jelent, hisz anélkül semmit sem tudunk csinálni.
Kedves gondolatokat fogalmaztak meg a gyerekek, és saját kezük körberajzolásával és a kéz díszítésével miután mindenki elkészült, a kezeket kivágtuk, és egy nagy közös lapra felragasztottuk. Így integettünk kis hiányzó beteg társunknak, és üzenetek megfogalmazásával és szívecskék felragasztásával elkészítettük a kedves ajándékot. Mindenki megfogalmazta a saját kis gondolatát, amiket felírtam a lapokra.
Jó érzéssel töltött el a sokféle gondolat, és főként az, hogy a gyermekek ilyen mértékben, mondatokba szőve meg tudják már ennyi idősen is fogalmazni, gyógyító üzeneteiket, szeretetüket, jókívánságaikat.
Levezető játékként még relaxáltunk és az őszi erdőben sétálva, táncoltunk, és öleléssel kifejezhették érzéseiket egymás iránt.
A program lezárásaként megkértem őket, hogy a Boldogság táblára tegyék fel a jelüket a tábla széléről, ahhoz az érzelmet kifejező archoz, ahogyan érezték magukat a tevékenység alatt.
Minden jel a Boldog, Mosolygós archoz került, ami nekem nagyon pozitív megerősítésként szolgált, hogy minden kisgyermek jól érezte magát.
Az elkészült alkotást pedig eljuttattuk kedves kis csoport társunkhoz.