A boldogságóra optimizmus témakörében a gyerekeknek a ”Mit súg a párnád?” gyakorlatot választottam. Elsősorban azért mert ez nagyjából megfelelt a csoport életkori sajátosságainak, illetve a párnával való közeli kontaktus bátorságot adott azoknak a gyerekeknek is akik kissé bátortalanabbak, visszahúzódóbbak. Célom az volt, hogy felfedezzék a világ szépségeit, megtanulják észrevenni a jót maguk körül és megtapasztalják, hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapokban.
A játék menete:
– „Lufifújással kört alakítottunk, majd minden gyerek helyet foglalt a szőnyegen, szabadon választott helyzetben (törökülés, sarkon ülés, nyújtott ülés).
– Az optimizmus fogalmának megértetése a gyerekekkel úgy, hogy mindenki számára érthetővé váljon. Azt gondolom ehhez az a legjobb módszer, ha játékos feladatokon és változatos tevékenységeken keresztül formálom az optimista szemléletüket, hozzáállásukat.
– Arcjáték tükörrel, érzelmeket kifejező kártyákkal: minden gyerek elmondhatta, hogy milyennek látja a saját arckifejezését (szomorú, vidám…), majd a kártyákból húzva az ábrázolt érzéseket. – Mitől lehet valaki szomorú, vidám stb.? Te mit teszel akkor amikor szomorú, vagy vidám vagy? Melyik érzés a jobb?
– Az általam hozott mintás párna volt a varázspárna. Az instrukció elmondása után megmutattam a gyerekeknek a játék menetét: „Kedves párna szomorú vagyok mert reggel nem találtam meg a kedvenc gyűrűmet! Mit tehetnék? (fülemhez tartottam a párnát és „kihangosítva” magam, mintha a párna válaszolna: Nézz meg a szekrény alatt! – Köszönöm szépen, erre nem is gondoltam!)
– A varázspárnába mindenki belesúghatta bánatát, majd amikor „elengedte”, megkönnyebbülhetett. A feladat során megtapasztalták, hogy a negatív érzéseket is ki lehet fejezni, és
– A játék végén a párnát középre helyeztem és mindenki ráfeküdhetett, kifejezve ezzel örömét a varázspárnának.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat a játékok során, örömmel vettek részt benne.
Boldogságóra Alapprogram
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Októberben az iskolában a pozitivitás és az optimizmus jegyében telt a boldogságóra.
A program célja az volt, hogy egymás felé figyelmesek, kedvesek és mosolygósak legyünk és, ha valami rossz történik az életünkben próbáljuk meg más szemmel nézni. Napocskákat adogattunk egymásnak, ezzel is kifejezve a jókedvet és a bátorítást, és, hogy mit szeretünk a másikban. A gyerekek gyönyörű, megható gondolatokat osztottak meg egymással.
Közösen hallgattuk a „Ha jó a kedved” és a „Rosszkedv elűző” című dalokat, amelyek még jobb hangulatot teremtettek. A zene mellett sokat beszélgettünk arról, mi tesz minket boldoggá, és hogyan segíthetjük egymást a nehezebb napokon. A gyerekek örömmel osztották meg saját pozitív gondolataikat és élményeiket. Az óra végén mindenki lerajzolta a saját kis napocskájában azt az eseményt, amikor rossz dolog történt az életében, de átformálta pozitívvá.
A rajzokból színes mandala készült, ami most is emlékeztet minket a mosoly, az optimizmus erejére.
A program során mindenki megtapasztalta, milyen jó érzés, ha figyelünk egymásra és pozitívan gondolkodunk.
Egy vidám, szeretettel teli órát zártunk, tele napsütéssel és jókedvvel, optimizmussal! 🌞
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A Villányi Általános Iskola és AMI 1. osztályos kis tanulói számára szeptemberben a legfontosabb feladat a bizalom kialakítása volt. Játék keretében lehetőséget biztosítottam az ölelésekre. Beszélgettünk a családról. Miért lehetünk hálásak? Mindenki lerajzolta a családját.
Az óra jó hangulatban telt. A gyerekek nyitottak voltak.
Ebben a hónapban a Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt. Az óra elején az Állatok világnapja alkalmából egy kedves, Oscar-díjas rövidfilmet néztünk meg, Piper – A kis madár címmel. A gyerekek nagyon élvezték a filmet, majd közösen beszélgettünk arról, mit jelent számukra az optimizmus. Sok szép gondolat született: a tanulók elmondták, hogy számukra az optimizmus azt jelenti, hogy nem adjuk fel, akkor sem, ha valami elsőre nem sikerül.
A gyerekek személyes példákat is hoztak: meséltek arról, mikor voltak kitartóak, és mit tettek, ha valami nem ment könnyen. Ezután némajátékot játszottunk – a feladat az volt, hogy szavak nélkül mutassák meg, hogyan tudják megvigasztalni egymást, ha valaki elkeseredik. Ez a gyakorlat sok vidám pillanatot okozott, és segítette a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék az empátia és a támogatás fontosságát.
A közös élmények után Bagdi Bella „Pozitív mondókáját” is megtanultuk, amelyet hatalmas lelkesedéssel mondtak együtt a gyerekek. Az egyik kedvenc feladatuk az „Örök mosoly” volt, ahol saját tükörképüket rajzolták le úgy, hogy az arcukról sugározzon az optimizmus és a jókedv. A munkafüzet színezőjét is elvégeztük, majd az óra végén egy rövid, vezetett meditációval zártuk a foglalkozást – ez igazi meglepetés volt számukra, és segített ellazulni, megnyugodni.
Az óra során a gyerekek nyitottan, vidáman és együttműködve vettek részt a tevékenységekben. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a pozitív gondolkodás és a kitartás témája közel áll hozzájuk, és sokat tanultak arról, hogyan lehet derűsen, optimistán tekinteni a mindennapi kihívásokra.
A Szivecskék 7.a csoport 2025. október 22-én a Boldogságóra program október havi OPTIMIZMUS témáját Winston Churchill „Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” idézetével kezdtük, melynek elemzését követően röviden összefoglaltuk, hogy mit is tudnak az optimizmusról, miért jó optimistának lenni.
Ráhangolódásként csoportmunkában megoldották a példagyakorlatot és elmondták, nekik mit üzen a megfejtett svéd bölcsesség.
A kamaszkorban lévő gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy ebben a korban az érzelmek széles skáláját érezhetik, az első csalódások, visszautasítások következtében befelé fordulókká, pesszimistává, olykor depresszióssá is válhatnak. Megkérdeztem Őket, hogy ki érzi úgy, hogy gyakrabban pesszimista, befelé forduló, passzív. A csoport kb. harmada érzi úgy, hogy gyakrabban pesszimista, harmada hullámzó (attól függ, hogy miben) és örömömre a többiek többnyire optimistának gondolják önmagukat. Megbeszéltük, hogy nincs állandóság, csak változás. A változás pedig belőlük indul ki, amit akarni kell. Idővel minden jobbra fordul, bármi is történik Velük! Ha egyedül nem birkóznak meg a bánatukkal, fájdalmukkal, gondjukkal, akkor nem szégyen segítséget kérni baráttól, szülőktől, testvérektől, rokonoktól, tanároktól vagy szakemberektől. Mindenki életében vannak nehézségek, kihívások – ezek segítik a fejlődésünket! Mindenben meg lehet találni a pozitívumot! Keressük meg a rosszban a jót! Az optimizmus tanulható! Erre végeztünk néhány feladatot: különböző helyzetekben megkeresték a lehetséges optimista szemléletet!
Zárásként megbeszéltük, hogy az első legfontosabb dolog az optimizmus gyakorlásában az, hogy észre kell venniük, hogy negatív gondolataik vannak, pesszimisták. Ilyenkor fontos, hogy kerüljék az önostorozást! Szeressék önmagukat – pl. tükörbe nézve dicsérjék magukat; öleljék vagy simogassák meg önmagukat! Keressék meg a szituációban a pozitívumot! Tanuljanak a hibáikból, hogy legközelebb másképpen csinálják! Másodszor gyakorolják a hálát! Harmadszor képzeljék el a sikert és a pozitív eredményeket!
A boldogsághoz vezető úton önmagukhoz őszintének kell lenniük, ismerniük kell önmagukat! Az őszi szünet előtti boldogságóránk a hála érzésével zárult.
Úgy gondolom, hogy a bensőséges, őszinte és tartalmas boldogságórák, gyakorlatok segítségükre van a kamaszkor kihívásaival szemben és az évek haladtával egyre többen válnak inkább optimistává, mint pesszimistává!
Októberben kapcsolódtunk a gyalogló programhoz. Gyönyörű helyeket kerestünk fel Algyőn. Sétáltunk a Tisza-parton, felmentünk a Kilátóba, megjártuk a Tanösvényt. A programon elsősorban a napközis és tanulószobás gyerekek vettek részt. A pihenőhelyeken megálltunk és csoportonként mindfulness gyakorlatokat végeztünk.
Az optimizmus, a remény és a kitartás játékos feladatai egész hónapban jelen voltak a Boldogságóráimon. A havi anyagban nagyon sok jó ötleteket találtam a foglalkozásokhoz. A toronyépítésnek és a szituációs játékoknak volt a legnagyobb sikere mindkét korosztályban. Az ölelés napján örömmel készítették el a gyerekek a havi anyagban megtalálható kártyát.
Összességében egy élményekben gazdag hónapot zártunk.
A hónap témája az optimizmus volt.
A sószobában meghallgattuk Bagdi Bella Szép nap ölelj most átengem kezdetű dalát,melyre sétálva körbejártunk és megölelgettük azt,aki mellett elmentünk.
Megjelent egy kislány és egy kisfiú báb,akik arról beszélgettek,hogy ők már milyen nagyok és mennyi mindent tudnak.Persze volt amit az egyikőjük már tudott,a másikójuk még nem.A kisfiú nagyon szomorú és durcás lett,amikor olyat hallott a kislánytól amit ő még nem tudott.- Még én sem tudok mindent,de nem baj, ha sokat gyakorlom,akkor hamarosan megtanulom.- mondta a kislány.
A gyerekekkel beszélgettünk a történetről,majd mindenki elmesélte,hogy mennyi mindent tud már!Mindez nagy önbizalommal töltötte e őket.Beszélgettünk arról,hogy mi az amit még nem tudnak,de szeretnék elérni, megtanulni,mi a vágyuk és mi szükséges ahhoz,hogy mindezt elérjék!Sok-sok példát mondtak a gyerekek.
Ki az,aki ha nem tudott valamit elsőre megcsinálni feladta? Ki az aki nem adta fel? Mi az amit még nem tudsz?Megbeszéltük a „még” szócska jelentését.
Aki….(játék)
– Aki szívesen megtanulna….álljon fel stb.
Játék után töklufi fújás során kiderült,hogy ki az aki már tud,és ki az aki még nem tud lufit fújni,ki gyakorolt kitartóan,ki adta fel és melyiknek mi lett az eredménye.
Végül meghallgattuk az optimista dalt.
Októberben az osztályommal összekötöttük a hála témáját az optimizmus valamint az apró örömök témákkal. Mivel még mindig nem ismerjük egymást eléggé, ezért még mindig ismerkedös játékokat játszunk osztályfőnöki órán. 5.osztályban egy új közösségben fontosnak tartom, hogy pedagógusként optimista szemléletre tanítsam a gyerekeket, ezért megalkottuk együtt az optimizmus fáját, amelyen minden tanuló egy levél, amelyre ráírta az optimista tulajdonságait, kiegészítve olyan tulajdonságokkal amelyeket szeretne megerősíteni a jövöben. Apró örömök élvezete témában kerestünk közös élményforrásokat a gyerekekkel, például az elmúlt héten Zöld hetünk volt és együtt készítettünk gyümölcssalátát, azt vígan megettük,vagy a hét végén elmentünk egy wellness fürdőbe és mindenki boldogan pancsolt együtt az őszi szünet előtt.
Októberben az osztályommal összekötöttük a hála témáját az optimizmus valamint az apró örömök témákkal. Mivel még mindig nem ismerjük egymást eléggé, ezért még mindig ismerkedös játékokat játszunk osztályfőnöki órán. 5.osztályban egy új közösségben fontosnak tartom, hogy pedagógusként optimista szemléletre tanítsam a gyerekeket, ezért megalkottuk együtt az optimizmus fáját, amelyen minden tanuló egy levél, amelyre ráírta az optimista tulajdonságait, kiegészítve olyan tulajdonságokkal amelyeket szeretne megerősíteni a jövöben. Apró örömök élvezete témában kerestünk közös élményforrásokat a gyerekekkel, például az elmúlt héten Zöld hetünk volt és együtt készítettünk gyümölcssalátát, azt vígan megettük,vagy a hét végén elmentünk egy wellness fürdőbe és mindenki boldogan pancsolt együtt az őszi szünet előtt.
Boldogságvárunk második lépcsőfokàt is “megmásztuk” a kiscsoportos gyermekkel!
Együtt örültünk, hogy októberben ilyen csodálatos időnk volt . Megláttuk a természetben és egymásban is a szépet !
