Szeptemberi Boldogságóra
A hála gyakorlása
Bevezetőként a gyerekekkel megbeszéltük, hogy mit is jelent a „hála” szó.
Majd felsoroltuk közösen, hogy miért is lehetünk hálásak aznap. Rövid időintervallumot ölelt fel az eltelt idő a felébredés óta, hiszen első órában tartottuk a boldogságórát. Ennek ellenére nagyon sok olyan dolgot összeszedtünk, amiért hálásak lehetünk. pl.: napsütés, azért, mert felébredtünk, nyugodt éjszakánk volt, baleset nélkül beértünk az iskolába…..
Beszélgettünk arról, hogy sok esetben nemcsak azért lehetünk hálásak ami pozitív dolog, hanem azért is, ami éppen abban a pillanatban inkább bosszantó, de átgondolva a dolgokat mégis valami jó alakult ki belőle.
Elolvastunk egy vallásos jellegű történetet, amelyben a főhős reggel elalszik, emiatt késve indul a munkahelyére, ahonnan elkésik, majd kiderül, ha időben indult volna egy szörnyű balesetben lett volna része. A dolgok nem mindig olyan rosszak, minta amilyennek első látásra tűnnek.
Szívemben öröm dalol című dalt énekeltük el a gyerekekkel.
Az óra végeztével megkértem őket, hogy írjanak név nélkül egy levelet valakinek, akinek a legtöbbet köszönhetnek az életükbe. Írják le benne miért hálásak az illetőnek.
Az óra végén a boldogságóra kártyákkal játszottunk.
Az óra jó hangulatban telt, a gyerekek örömmel vettek részt a feladatokban.
Boldogságóra Alapprogram
A hála világnapja iskolánkban – szeptember 21 / Svetový deň vďačnosti na našej škole – 21. september
Együtt rájöttünk, hogy a hála nemcsak a nagy ajándékokban rejlik, hanem a mindennapi apróságokban is, amelyek vidámabbá és szebbé teszik az életet. /
Egyik reggel egy szép nagy hernyót találtam és bevittem a csoportba megmutatni a gyerekeknek. Nagy sikere volt, megnézhette mindenki és aztán megbeszéltük, hogy szabadon engedjük és figyeljenek rá, hogy senki ne tapossa el! Figyelték is, hogyan mászik be szép lassan a fűcsomók közé. Másnap csomag várta a gyerekeket a csoportszobában, a hálás hernyó, küldött nekik színezőt. Nagy volt a boldogság! Mindenkinek mutatták, aki bejött hozzánk, mekkora ajándékot kaptak! A reggeli körben aztán megbeszéltük, hogy ők is meghálálhatják, ha valami jó történik velük, vagy segítséget kapnak. Megbeszéltük, ha megszólaltatom a szélcsengőnket, mindenki elmondhatja, hogy miért hálás Pl : sikerült szép várat építenie, vagy valaki segített neki főzni, vagy a leesett játékokat összeszedni. Készítettünk egy Hála fát is, ahol minden gyereknek van külön levele, és ha valami jót tesz, akkor kap rá egy szép, színes gombot.
Kitettünk egy táblát az ajtó mellé, ahol a gyerekek választhattak különféle köszönések közül. Lehet táncolni, pacsit adni, köszönni szóban, öleléssel, szív mutatással, kézfogással. Így azok is könnyebben köszönnek, akik nem szeretnének megszólalni még reggel. A reggeli körünket mondókával kezdjük: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap! Gyorsan megölellek, gyere mellém ülj le! Egy szív körbeadogatásával mindenki elmondhatta, aki akarta, hogy miért hálás és már indulhatott is a nap!
A szülők szerettek volna ismerkedési estet tartani, mert a tavalyi olyan jól sikerült, hogy meg szerették volna ismételni. Egy finom paprikás krumplit főztünk és kicsit vetélkedtünk, beszélgettünk, végül mindenki húzhatott egy hála-üzenetet (Köszönöm Széll Henriettnek az ötletet és az üzeneteket). A szülőknek nagyon tetszett, hogy igyekszünk őket is bevonni a boldogságórás játékainkba.
„Egy,kettő, három, négy…” projektünk méltó témája volt a „hála” gyakorlása. Újra együtt az óvodában beszélgető kör keretében bemutatkoztunk egymásnak, felnőttek, gyermekek egyaránt napraforgó plüssünk körbeadásával, hogy még jobban megismerjük egymást. Felelevenítésre kerültek a nyári élmények is. Egymás megismerése közben feltettem a kérdést, hogy mi is az a hála. Gyakorlott most már nagy- és középsős korú gyermekek már pontosan meg is tudták fogalmazni, hogy mi is az a hála. Miért is lehetünk hálásak a mai nap? Nagyon érdekes megfogalmazások lettek: „Azért vagyok hálás, mert újra együtt vagyunk”; „Hálás vagyok, hogy a testvérem már nem beteg és itt van velem”; „Hálás vagyok, hogy van anyukán”….s még folytathatnám. Közös énekléssel „Boldog vagyok” zártuk le a beszélgetést. Majd vizuális tevékenykedtetésként „Hála emblémát” készíthettek, minden kisgyermek élt ezzel a lehetőséggel és büszkén vitték haza. Szülői visszajelzésből tudjuk, hogy otthoni témaként is megjelent a hála témakör, melyről maguk a szülők meséltek.
A szeptemberi témát több tanítási órán dolgoztuk fel. Először elvégeztük a „Villámlazítás” relaxációs gyakorlatot. Miközben hallgattuk a hónap dalát, kaptak egy színezőt, ami egy fa volt szívecskés levelekkel. Ezután felelevenítettük az elméleti hátteret, összeszedtük, hogy miért, kikért lehetünk hálásak. Az első órát meditációval zártuk.
A következő foglalkozást mesehallgatással kezdtük. Boldizsár Ildikó: Esti mesék lányoknak című mesekönyvéből olvastam fel a táncoló királylány történetét. Megbeszéltük a mese tanulságát és azt is, hogyan kapcsolódik a témánkhoz. Mindenki kapott szívecske formát, amit kivágtak, ráírták, hogy miért-kiért hálásak, majd mivel ősz van, kiszínezték, mint egy falevelet. Közben többször meghallgattuk a hónap dalát, mivel jól ismerik már a dal szövegét, együtt el is énekeltük. Akik végeztek a színezéssel, táncolni kezdtek éneklés közben. Ezt a foglalkozást is meditációval zártuk.
Az utolsó foglalkozást a „Dagasztás” lazító, relaxáló gyakorlattal kezdtük. Elkészítettük a „Hála-fa” tablónkat. Kiszínezték a fát, felragasztottuk a szívecske-leveleket. Ezen a foglalkozáson is meghallgattuk, énekeltük a hónap dalát. Megbeszéltük, hogy milyen gondolatokkal lettek gazdagabbak. Ezt a foglalkozást is meditációval zártuk.
A nevelési évet a beszoktatás után boldogságos percekkel, napsütéses hangulatban töltöttük el. A „hála napján” boldogság sétát, öröm futást és hála csomagot készítettünk a szüleinknek a természet kincseiből, megköszönve szeretetüket, önzetlenségüket.🥰❤️
A szeptember a hála hónapja. Kis elsőseimmel először magáról, a fogalomról, majd annak jelentőségéről beszélgettünk. A szokásos üdvözlőkörök (pacsi, ölelés, kézfogás…) után mindenki elmondta, hogy miért hálás, minek örült a nap folyamán a legjobban. Ezt utána kis kör alakú színes papírokra le is rajzolták. A díszes köröket aztán „kacskaringósan” egymás mellé rakosgattuk, egy láncot „fűztünk” belőlük, így készült el a „hálagyöngysorunk”. Természetesen idén is készítettünk „hálabefőtt”-et: a hagyományos üvegünket szép, színes rajzokkal, a nagyobbak pedig hálás mondatokkal, kifejezésekkel kezdték el feltölteni. Jó játéknak bizonyult, amikor elképzeltük, hogy milyen lenne a HÁLA színe, alakja, hangja, hol élne, ha élőlény lenne, hol érezzük a testünkben? Így mindenki megalkotta a saját „Hálaszigetét”, ahova azt vihetett magával amit, és akit csak szeretett volna. A második és harmadik osztályosokkal a „Szívemhez közel” című feladatot oldottuk meg: a koncentrikus szívecskékbe önmaguk (ÉN) köré azoknak a személyeknek a nevét írták be, akiknek a családjukban, barátaik és ismerőseik körében hálásak valamiért, így születtek meg a hálaszívek. Alkotás közben pedig Bagdi Bella „Szép nap, ölelj most át engem!” című dalát hallgattuk. A csendes ellazulást a „Szívből figyelni” című gyakorlattal valósítottuk meg, aminek kapcsán mindenki egy kellemes, hálás pillanatot, élményt idézhetett fel az életéből, amit meg is oszthatott a többiekkel. Az elégedettség és az önbizalom növelését pedig a „Pozitív árulkodás” nevű játék biztosította.
Újra elindultunk a boldogság útján
Ebben a hónapban a hála témakörével foglalkoztunk. Bevezetésként „Az oroszlán és a kisegér” című tanmesét mutattam meg diafilm segítségével a gyermekeknek. A mese kapcsán beszélgettünk arról, hogy az oroszlán miért volt hálás a kisegérnek, és hogyan tudott a kisegér segíteni egy nála sokkal nagyobb állatnak. A gyerekek érdeklődve figyelték a történetet, és megfogalmazták saját gondolataikat a hála fontosságáról.
Ezután közösen kerestük a választ arra a kérdésre, hogy mit is jelent a hála, és kiknek lehetünk hálásak. Képek segítségével beszélgettünk arról, hogy a szülőknek, barátoknak, óvó néniknek, a természetnek – például a fáknak, a napnak, a kisállatoknak – is köszönetet mondhatunk. A gyermekek lelkesen sorolták saját példáikat, amihez vidám történeteket is fűztek.
Közös alkotásként elkészítettük a Boldogságfánkat, melynek leveleire ráírtuk a gyerekek által elmondott hála ötleteket és konkrét köszöneteket. A fa így hamar megtelt színes levelekkel, amelyek jól mutatták a gyermekek őszinte érzéseit.
Ezután kézműves tevékenység következett: a gyerekek „hálamanókat” készítettek. A kis figurákat pálcára ragasztottuk, hogy otthon akár könyvjelzőként, akár a szoba díszeként vigyázzanak a gyerekekre. A manók így emlékeztethetik őket arra, hogy minden nap érdemes hálát adni valamiért.
Újra előkerült a polcról a Szívmanó és a Pozitivity Szupererő kártyacsomagunk is, ezek is segítettek minket a beszélgetés tovább lendítésében, a tavaly tanultak felidézésében és tovább gondolásában.
Megköszöntük az óvodánk azon dolgozóinak a sok segítséget, akik nincsenek nap, mint nap velünk, de nélkülük nem tudnánk kiélvezni a mindennapjainkat (pl. takarító néni, konyhás nénik, karbantartó bácsi, a bácsi, aki mindennap az ennivalót hozza, az óvodatitkár). A gyerekek kis kutyusos kártyákat készítettünk és adtak át nekik és megköszönték, hogy vannak nekünk.
A hónap második felében megemlékeztünk a Gyermekek Világnapjáról. Beszélgettünk arról, hogy hányfélék vagyunk, miben különbözünk, és miben hasonlítunk egymásra. Példákon keresztül fedeztük fel, hogy miért lehetünk hálásak annak, amink van: például Afrikában mindig meleg van, míg az eszkimó gyerekek hógolyózhatnak és hóembert építhetnek. Közösen készítettünk egy színes plakátot a népek gyermekeiről, amely bemutatta a világ sokszínűségét.
Zárásként meghallgattuk Michael Jackson „We are the world” című dalát, amely segített még inkább megérteni, hogy bár különbözőek vagyunk, mégis összeköt minket az emberi szeretet és a hála érzése.
A gyerekek nyitottan és érdeklődve vettek részt a tevékenységekben, a hónap végére pedig mindannyian gazdagodtak élményekben és pozitív érzésekben.
Zárszóul pedig mi az, ami engem, mint Boldogságórát tartó óvodapedagógust igazán hálássá tett ebben a hónapban? A csoportunk tagjainak együttműködése és segítőkészsége. A tudat, hogy már a 3-4 éves gyermekeink is számíthatnak egymásra. Például, amikor egyik kicsi felsegítette minden kérés nélkül a másikra a cipőt, aki megköszönte neki a segítséget. Ilyenkor érzem azt, hogy az út, amin járunk egy nap valóban a Boldogságvárba vezet el minket.
Szeptember: Hála
Szeptemberi Boldogóránk témája a hála volt, amelyet az iskolakertben, a természet közvetlen közelségében valósítottunk meg. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek ne csupán beszéljenek a hála érzéséről, hanem át is éljék azt a mindennapi tapasztalatokban, kézzelfogható formában.
Az órán közösen szedtünk a kertben megérett termésekből: szőlőt, paprikát, paradicsomot, tököt, babot, mángoldot, almát, hagymát, valamint tökvirágot és leveleket. Ezekből a színes és sokféle ajándékból együtt készítettünk egy hála-mandalát, amely nemcsak vizuálisan volt különleges, hanem szimbolikus jelentőséggel is bírt. A mandala minden darabja azt fejezte ki, hogy a természet, az időjárás, a gondoskodás és a közös munka együttesen teremti meg számunkra az élethez szükséges kincseket.
A mandala körül közösen elénekeltük a Hála mantrát, ( https://www.youtube.com/watch?v=PAy9N_tZ5So ) amely mélyítette az élményt, és segített ráhangolódni a hála belső érzésére. Ez az együtt éneklés egyszerre volt meditatív és közösségépítő élmény.
Az órát különlegessé tette, hogy mezítláb voltunk a kertben. Ezáltal közvetlenül is kapcsolatba léptünk a föld energiájával, ami játékos, mégis mély élményt adott a gyerekeknek. A talaj érintése, a természet közelsége felszabadította őket, és erősítette az élményt, hogy valóban részei vagyunk a minket körülvevő világnak.
Az óra végén közösen fogyasztottunk a gyümölcsökből, majd a megtermelt paradicsomból, paprikából és hagymából lecsót főztünk. A közös ételkészítés és az együtt elfogyasztott étel egyszerű, de mély tapasztalatot nyújtott arról, hogy a hála nemcsak szavakban, hanem a mindennapi tettekben, az együttműködésben és a közös alkotásban nyilvánul meg.
Ez a Boldogóra nemcsak élményt nyújtott, hanem fejlesztő hatással is bírt:
• Érzelmi nevelés: a hála megélése, kimondása és átérzése.
• Közösségépítés: közös alkotás, éneklés, ételkészítés.
• Környezeti nevelés: a természet közelségének megtapasztalása, a kert értékeinek felismerése.
• Életvezetési kompetenciák: egyszerű, egészséges étel közös elkészítése és megbecsülése.
Összességében a szeptemberi Boldogóra élményben, tartalomban és pedagógiai értékben egyaránt gazdag volt. A gyerekek nemcsak tanultak a hála fontosságáról, hanem át is élték annak erejét a természet, a közösség és a közös tevékenységek által.
Az új tanév első Boldogságóráját ma megtartottuk. Megnéztük milyen nevezetes napok vannak ebben a hónapban. Megbeszéltük a napok jelentőségét is pár szóval.
Ki miért hálás reggel? És a nap többi részében? Beszélgettünk arról, hogy az ő életükben természetes dolgok más népek gyermekei számára csak küzdelmek árán valósulhatnak meg. Pl. iskolába járás, ivóvíz, ennivaló, ruházat stb.
Játszottuk a Ki dobta? játékot, majd a hónap dalát meghallgattuk.
Használati dolgokból és a gyerekek segítségével élő szót raktunk ki: HÁLA.
Az óra hátralevő részében A csodakantár c. mesét ismertük meg és beszélgettünk róla.
Nagyon jól érezték magukat a gyerekek.